Napi ige – Isten idős szolgái

„Ó Isten, gyermekségemtől tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, ó Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.”

(Zsolt. 71:17–18)

„Gyengéd szeretettel kell viseltetnünk azok iránt, akik Isten művével kapcsolták össze egész életüket. Ezek az agg munkások mindvégig hűségesen kitartottak a próbákban. Lehetnek gyengeségeik, de még mindig vannak olyan képességeik, amelyek értékesek Isten művében. Bár erejük csökkent és képtelenek már a súlyos terhek hordozására, amelyeket az ifjabbaknak kell immár vállalniuk, értékes tanácsaik azonban nélkülözhetetlenek.

Talán hibákat is követtek el, de vereségeik árán megtanulták, hogy hogyan kerüljék el a tévelygést és a veszélyeket. Éppen ez teszi lehetővé, hogy bölcs tanácsokat adjanak. Az Úr nem mellőzi őket a támadások és próbák elszenvedése után, jóllehet csökkent az erejük. Különleges kegyelmet és bölcsességet ad nekik.

Tisztelni és becsülni kell azokat, akik az Úrnak szolgáltak a nehéz időkben. Szegénységet szenvedtek, és hűségesen kitartottak akkor, amikor csak kevesen álltak helyt az igazságért. 

Az az Úr szándéka, hogy az ifjabb munkások növekedjenek a bölcsességben és az érettségben azáltal is, hogy erősítést nyernek e hűséges munkásokkal való érintkezésük alkalmával. Bárcsak felismernék ennek jelentőségét az ifjabb munkások. Tartsák tiszteletben őket tanácskozásaik alatt.”

(Apostolok története, Páthmos c. fejezetből)

Napi ige - Ima mindenkor

„Ó Isten, milyen drága a te kegyelmességed, az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek."

(Zsoltár 36,8)

„Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen, rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te."

(Zsoltár 71,3)

„A nehéz időben mondott nehémiási ima (Neh. 2,4) menedék, ahová a hívő ember menekülhet, amikor más lehetőség nincs az imádkozásra. Az élet útvesztőiben küldhetünk egy-egy fohászt mennyei eligazításért. Amikor hirtelen veszélybe jutunk, segítségért kiálthatunk hozzá, aki megígérte, hogy megsegíti hűséges, hívő gyermekeit, amikor csak hívják Őt."

„Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan lenne az Istenhez való fohászkodásra. Semmi sem gátolhat bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való belső közösséget mindenütt ápolhatjuk... Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat és mindazt, ami nyomaszt és kínoz, Isten elé. Terheitekkel soha ki nem fáraszthatjátok. Ő, aki a hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt... 

Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem is létezne akiért szeretett Fiának életét áldozta."

(Próféták és királyok, 392. l.; Jézushoz vezető út, 98, 101. l.)