Napi ige - Szolgáljunk!

„Adjanak hálát az Úrnak az Ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért."

(Zsolt. 107,8)

„Éppolyan kötelességünk teljes szívből, őszintén dicsőíteni Istent, mint az, hogy imádkozzunk. Meg kell mutatnunk a világnak és a mennyei lényeknek, hogy értékeljük Isten szeretetét az elbukott emberiség iránt, és egyre nagyobb áldásokat várunk az Ő végtelen tárházából. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk áldott tapasztalatairól. Akkor a Szentlélek különleges mértékben fog ránk áradni, nagyobb örömünk lesz az Úrban, és sokkal eredményesebben fogunk szolgálni...

Vajon mit adunk mi viszonzásul a nagy Ajándékozónak?... A világnak ma ugyanaz a bűne, mint ami Izráelt is romlásba vitte. Az emberek hálátlanok Isten iránt. Semmibe veszik az alkalmakat és az áldásokat. Önzően használják fel Isten ajándékait... Krisztus állítólagos követőinek ügye a mennyei ítélőszék előtt van. Lagymatag Isten-szolgálatukkal és erőtlen próbálkozásaikkal megpecsételik hűtlenségüket. Ha ennél több nem telne tőlük, az ítélet nem kárhoztatná őket. De ha belevinnék szívüket a munkába, sokkal többre volnának képesek... 

Sok ember neve mellett ez áll majd a mennyei könyvekben: Nem gyűjtött, hanem tékozolt. Sokan azok közül, akik Krisztus nevét viselik, elhomályosítják e név dicsőségét, elrejtik szépségét, és nem szereznek neki tiszteletet...
Fogadjuk el Isten intését! Használjuk ki a szolgálatra kínálkozó lehetőségeket! Jól ismerjük Izráel bűnének következményeit. Fogadja el a ma egyháza a figyelmeztetést!"

(Krisztus példázatai, Az Úr szőlőskertje c. fejezetből)

Napi ige - Legyünk hálásak!

„Adjanak hálát az Úrnak az Ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért."

(Zsolt. 107,8)

„Minden lélek dicsérje az Urat! Végiggondolta-e közülünk valaki, hogy mi mindenért lehetünk hálásak? Gyakran elfelejtjük, hogy »felülről, a világosság Atyjától csak jó adomány és tökéletes ajándék származik« (Jak 1,17). 

Remélhetünk és örvendezhetünk. Közbenjárónk a mennyei szenthelyen könyörög értünk. Bocsánatot és békét nyerünk érdemeiért. 

Testvérem, ha Sátán reménytelenséggel, lehangoltsággal, kétséggel akarja átitatni gondolkodásodat, állj ellene sugallatainak! Ne kételkedj Jézusban, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott ki. Egy pillanatra se szomorítsd meg együttérző Megváltódat a kételyeiddel! A legmélyebb érdeklődéssel követi a mennyei ösvényen való előrehaladásodat. Látja buzgó igyekezetedet, figyelemmel kíséri eleséseidet és gyógyulásaidat, reményeidet és félelmeidet, csatáidat és győzelmeidet.
Kérésből és elfogadásból álljon-e az egész vallásos életünk? Hát örökké csak a szükségleteinkre gondoljunk és soha az elnyert áldásokra? Pusztán csak elfogadói leszünk-e Isten ajándékainak, a hálánkat pedig sohase fejezzük ki? Sohase dicsérjük Őt azért, amit értünk tesz? 

Nem imádkozunk eleget, és még akkor is takarékoskodunk a köszönettel. Sokkal erőteljesebbek lennének imáink, ha Isten szerető gondoskodása nyomán több hála és dícséret visszhangozna bennünk."

(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 114, 119. l.)