Napi ige – A küzdelem véget ért

„Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről sem.” „Akkor úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.”

(Jn. 16:23); (I.Kor. 13:12)

„A világegyetem minden kincse kutatásra tárul fel Isten megváltott gyermekei előtt... E föld lakói kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét, a csillagokat és naprendszereket, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre, a legparányibbtól a legnagyobbig, a Teremtő neve van felírva. Minden az ő végtelen hatalmát hirdeti. 
És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Minél többet tud meg az ember Istenről, annál jobban csodálja az ő jellemét...

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. Tökéletes harmónia és boldogság tölti be a végtelen nagy teremtettséget. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Az élők és az élettelenek, a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig, mind hirdetik tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hogy Isten a szeretet.”

(Nagy küzdelem, A küzdelem véget ért c. fejezetből)

NINCS TÖBBÉ LEGYŐZHETETLEN

NINCS TÖBBÉ LEGYŐZHETETLEN

„De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által."

(1Kor. 15:57) 

A keresztényi élet állandó konfliktus, egy harc, egy menetelés. Minden engedelmes tett, minden önmegtagadó cselekedet, minden hősiesen kiállott próba, minden kísértéssel szembeni ellenállás, minden elért győzelem, egy-egy lépés az örök győzelem felé való menetelésben.
Van remény az ember számára. Krisztus azt mondja: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében." (Jel. 3:21)

De sohase felejtsük el, hogy a magunk erejéből tett erőfeszítéseink teljességgel elégtelenek. A mi erőnk gyengeség; a mi ítéletünk balgaság. Csakis a Győző nevében és az ő ereje által győzhetünk. Amikor ránk nehezednek a kísértések, amikor egy-egy keresztényietlen kívánság próbál uralomra törni bennünk, Krisztus nevében forró és könyörgő imával jöjjünk mennyei Atyánkhoz. Ez mennyei segítséget hoz. A Megváltó nevében elnyerhetjük a győzelmet.
Amikor a bűn lényegét meglátva, erőtlenül hullunk a kereszt elé, bűnbocsánatot és erőt kérve, akkor imánk meghallgatásra és válaszra talál. Akik Krisztus nevében tárják kéréseiket Isten elé, sohasem utasíttatnak vissza. 

Az Úr ezt mondja: „aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem." (Jn. 6:37) 

„Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé." (Zsolt. 102:18) 

Segítségünk attól jön, aki mindent a kezében tart. A békesség, amit Ő küld, szeretetének biztosítéka.

Semmi sem gyámoltalanabb és mégis legyőzhetetlenebb annál a léleknél, aki érzi kicsinységét, semmi voltát, ám teljességgel a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe veti bizalmát. Isten a menny összes angyalát elküldené annak segítségére, aki teljes bizalmát Krisztusba vetette, mintsem hagyná, hogy a kísértésben elessék.
Ha Krisztust választjuk vezetőnknek, ő biztonsággal vezet minket a keskeny úton. Az út tövises és rögös, meredek és veszélyes lehet; jobbról és balról szakadékok tátonghatnak. Sokszor elcsigázva, pihenésre vágynunk, de kimerülten is tovább kell harcolnunk; ám Krisztussal, vezetőnkkel nem fogjuk a mennybe vezető utat eltéveszteni.

(Signs of the Times, 1902. október 29.)

NAPONKÉNTI GYŐZELEMRE TÖREKEDJ!

NAPONKÉNTI GYŐZELEMRE TÖREKEDJ!

„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant." 

(1Kor 9:24-25)

Hány éve vagyunk már Isten kertjében? Milyen hasznot hoztunk Mesterünknek? Hogyan fogunk találkozni Isten vizsgáló tekintetével? Növekedünk-e az imalelkületben, a szeretetben, az alázatban, Isten iránti bizalomban? Hálásak vagyunk-e kegyelme minden jeléért? Igyekszünk-e a körülöttünk levőknek áldására lenni? Családunkban Jézus lelkületét tanúsítjuk-e? Tanítjuk-e gyermekeinket Isten Szavára, megismertetjük-e velük Isten csodálatos dolgait? A kereszténynek jóságával és jócselekedeteivel Jézust kell képviselnie. Így az élet illata lesz érezhető, a szeretetre méltó jellem teszi nyilvánvalóvá azt a tényt, hogy ő Isten gyermeke, a mennynek örököse. 

Testvéreim, ne legyetek többé rest szolgák. Minden léleknek küzdenie kell a rossz hajlamai ellen. Krisztus nem azért jött, hogy az embert a bűnben mentse meg, hanem hogy a bűntől mentse meg. Lehetővé tette számunkra, hogy mennyei jellemre tegyünk szert, ezért ne nyugodjunk bele a hibáinkba és fogyatékosságainkba. Miközben őszintén törekszünk a jellembeli tökéletességre, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem egy egész életen át tartó folyamat. Pál mondta: „naponként halál révén állok" [angol ford.: naponta meghalok]. (1Kor 15:31) 

Nap mint nap a kísértés feletti harcnak előre kell haladnia. Minden nap ellene kell állnunk a kísértésnek, és az önzés minden formája felett győzelemre kell jutnunk.
Naponta ápolnunk kell a szeretetet és az alázatot, és gondoznunk kell magunkban mindazokat a kiváló jellemtulajdonságokat, melyek Isten előtt kedvesek, és a menny áldott társasága számára alkalmassá tesznek bennünket. Mindazok részére, akik ezt a munkát komolyan veszik, nagyon drága ez az ígéret: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5)

(Historical Sketches, 181. oldal)

ISTEN MUNKÁJÁT A NYUGODTSÁG JELLEMZI

ISTEN MUNKÁJÁT A NYUGODTSÁG JELLEMZI

„Mindenek ékesen és jó renddel legyenek." (1Kor 14:40) 

Találkoztam egy házaspárral, akik azt állítják, hogy Isten Szavát követik, és hisznek a bizonyságtételekben. Az utóbbi két vagy három évben szokatlan tapasztalatuk volt. Őszinte szívű embereknek tűntek...
Elmondtam nekik tapasztalatomat − melyen fiatal koromban mentem keresztül, kevéssel az 1844-es időszak után −, mely oda vezetett engem, hogy nagyon elővigyázatos legyek elfogadni bármit is, ami hasonlít ahhoz, amivel akkor találkoztunk. Azután Isten nevében megdorgáltam őket. 

Semmi sem okozhat nagyobb kárt napjainkban Isten munkájának, mint az, hogy megengedjük a fanatizmus lelkének, hogy különös munkájával közénk jöjjön, melyről tévesen azt tételezik fel, hogy a Szentlélek munkája.
Ahogy ez a testvér és felesége leírták tapasztalatukat − melyről azt tartják, hogy a Szentlélek apostoli erővel való rájuk áradásának eredménye −, úgy tűnt, hogy ez hasonmása annak, amivel korai tapasztalatunkban találkoztunk és amit ki kellett javítanunk. 

Beszélgetésünk vége felé L. testvér ajánlotta, hogy imádkozzunk együtt, és hogy ima alatt felesége az általuk leírt módon tesz majd, és így én képes leszek eldönteni, hogy ez Istentől van-e, vagy sem. Ezzel én nem tudtam egyetérteni, mivel utasítást kaptam arra, hogy ha valaki felajánlja e sajátos megnyilvánulásoknak a bemutatását, ez határozott bizonyítéka annak, hogy nem lehet Isten munkája. 

Nem engedhetjük meg, hogy ezek miatt a jelenségek miatt elcsüggedjünk. Időről időre jönni fognak efféle tapasztalatok. Ne adjunk helyet furcsa gyakorlatoknak, melyek tulajdonképpen elterelik elménket a Szentlélek mély behatásától. Isten munkáját mindig a nyugalom és méltóság jellemezte. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmet szenteljünk bármire, ami zavart keltene, vagy gyengítené buzgóságunkat abban a nagy munkában, melyet az Úr ránk bízott annak érdekében, hogy felkészítsük a világot Krisztus második eljövetelére. 

(Selected Messages, 2. kötet, 41-42. oldal)

SEM IZGATOTTSÁG, SEM FELTŰNÉSKELTÉS

SEM IZGATOTTSÁG, SEM FELTŰNÉSKELTÉS

„Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani." 

(Tit 2:7-8) 

Az Úr munkát bízott rád, amit el kell végezned, és ha hallgatsz szavára, nem ülhetsz a sötétben. A Megváltó ezt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem." (Jn 10:27) „Idegent pedig nem követnek, ...mert nem ismerik az idegenek hangját." (5. vers) 

Biztos vagyok benne, hogy az Úr megmutatja neked engesztelő munkájának tökéletességét és teljességét, hogy szívedet a szeretet és hála töltse be és hogy feltárhasd mások számára azt, amit neked naponként feltár az Úr. A szívbe vésett Krisztus-kép a jellemben tükröződik, meglátszik nap mint nap a gyakorlati életben, mert mi egy személyes Megváltót képviselünk. 

A Szentlélek mindenkinek meg van ígérve, aki csak igényt tart rá. Amikor az Írásokat kutatod, a Szentlélek melletted van és Jézus Krisztust személyesíti meg. Az igazság egy élő elv, mely drága tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután, oh igen, azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk..." (1Kor 3:9) Krisztus a samáriai asszonynak azt mondta: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet... örök életre buzgó víznek kútfeje..." (Jn 4:10-14) 

Akiknek szívében a Szentlélek megnyitotta Krisztus evangéliumának forrását, azok fényt, vigasztalást és reményt nyújtanak az igazságra szomjazó szíveknek. Nem izgatottságot akarunk előidézni, hanem mély, őszinte beismerést, hogy akik hallják ezt, kemény munkát végezzenek, valódi, egészséges, eredeti munkát, mely tartós, akár az örökkévalóság. Nem izgalomra éhezünk, a feltűnéskeltésre; minél kevesebb van ezekből, annál jobb. Az Írások feletti csendes, nyugodt elmélkedés drága és gyümölcsöző. Itt van a siker titka: az élő, személyes Megváltóról egyszerű és őszinte módon úgy prédikálni, hogy az emberek képesek legyenek hit által megkapaszkodni az élet Igéjének erejében. 

(The Paulson Collection, 101-102. oldal)

EMBERI MESTERKEDÉSEK

EMBERI MESTERKEDÉSEK

„Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala, meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala." 

(ApCsel 4:13)

Ha megnyitjuk az ajtót Jézus előtt, ő bejön és velünk marad. Erőnk újra és újra feltöltődik jelenkori képviselője, a Szentlélek által.
Az igazság egy élő elv, mely szent tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk..." (1Kor 3:9)

A késői eső zápora alatt az emberi kitalálások, az emberi tervek elmosódnak, az emberi hatalom által felállított korlátok törött nádszálakként széthullanak, és a Szentlélek meggyőző erővel szól emberi eszközök által. Senki sem figyel majd a mondatok szép kerekségére, a nyelvtan hibátlanságára. Az élő víz Isten saját csatornáin keresztül fog áradni. Biztos vagyok benne, hogy van mennyország, telve a legdrágább és örök értékű kincsekkel, melyeket ingyen megkapnak mindazok, akik előkészítették szívüket ezek befogadására, és akik így meggazdagodva másokkal is megosztják azokat. Én tudom, hogy ez az igazság.

Szükségünk van naponkénti imatapasztalatra; hasonlóaknak kell lennünk ahhoz az özvegyasszonyhoz, aki a hamis bírót meggyőzte csupán az ő szükségét felismerő és állhatatos kérésének erejével. Istent arra kérjük, hogy adja meg nekünk ezt, mert általa elmélyülnek és megszilárdulnak tapasztalataink. Az Istent kereső léleknek kitartónak kell lennie, és Ő megjutalmazza mindazokat, akik Őt őszintén keresik.

Azt akarjuk, hogy az igazságot az emberi szívek felé olyan emberek közvetítsék, akik Krisztus szent szeretetével kereszteltettek meg, az Ő vére árán lettek megváltva, és maguk is teljesen átitatódtak azokkal az igazságokkal, melyekről másoknak beszélnek, és saját életükben gyakorolják is azokat.

(General Conference Bulletin, 1895. február 15.)

MÉG TÖBB ODASZÁNÁS

MÉG TÖBB ODASZÁNÁS

„Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg."

(1Kor 3:13) 

A vég már közel van. Az Úr szemmel tartja mindazokat, akik készek befogadni a Szentlélek irányítását, és hírvivőket küld, akik figyelmeztetik az embereket. Az Úr figyeli egyházának odaszentelődését, és szándékukat a Szentlélek vezetésének elfogadására. A tudás megnő, kiterjed és elmélyül. A menny hírnökei sietve járják be a földet, hogy minden lehetséges módon figyelmeztessék az embereket az elközelgő ítéletre és hogy bemutassák Jézus Krisztuson keresztül a megváltás örömhírét. Az igazság nyilvánvaló lesz. 

Az Úr Lelke indítja az emberi szíveket, és aki válaszol a hívásra, a világ világosságaként fog ragyogni. Ezek mindenfelé terjesztik a fényt, úgy, mint Pünkösd idején, a Szentlélek kitöltése után az apostolok. Minél buzgóbban munkálkodnak, annál több világosságot és erőt nyernek. A föld ragyogni fog az Úr dicsőségétől. 

De, ó, szomorú kép! Akik nem fogadják el a Szentlélek befolyását, hamar elveszítik a mennytől kapott eddigi áldásaikat. Hideg és érzéketlen „testekké" válnak, érdeklődésük megszűnik, elhagyják első szeretetüket. 

„Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel. 2:5) 

Az Úr Szentlelke eltávozik az egyháztól, és azok kapják meg, akik értékelik azt.
Nincs nyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy nem értékelik a világosságot azok, akik nagy világosságot kaptak, mint hogy megtagadják a rájuk áradó fény továbbadását azoknak, akik a sötétségben járnak, és hogy idejüket és erejüket formák és ceremóniák gyakorlásának szentelik. 

(Review and Herald, 1895. július 16.)

MÉG TÖBB IMA

MÉG TÖBB IMA

„Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván." 

(1Kor. 2:13) 

Jézus mennybemenetele előtt tanítványait a Szentlélek elküldésének ígéretével bátorította. Ez az ígéret ma nekünk is szól, habár az egyházban és az emberek között kevés szó esik erről. E rendkívül fontos téma körüli csend eredményeképpen melyik ígéretről és gyakorlati beteljesedésről tudunk kevesebbet, mint a Szentlélek ajándékának gazdag ígéretéről, melyet Isten lelki munkánk hathatóssága végett adott? 

A Szentlélek elküldésének ígérete csak véletlenszerűen szerepel összejöveteleink témájaként, vagy ritkán beszélünk erről, és ennyi az egész. A próféciák tanulmányozásánál hosszasan időzünk; a vallási vitapontokat megmagyarázzuk; de ami fontos lenne az egyháznak, hogy lelkiekben és a lelki erőben megerősödjék, hogy imáink meggyőzőek legyenek, hogy a lelkek Isten képmására átalakuljanak, az marad ki éppen a lelkipásztori szolgálat köréből.

Ez a téma kimaradt, minthogy – egyesek szerint – elég lesz majd valamikor a jövőben beszélni róla. Más áldások és ígéretek megszerzésére már él a vágy az emberekben, de a Szentlélek ajándékáról sokan úgy vélekednek, hogy az nem napjainkban esedékes, a Szentlélek kitöltése később, a jövőben fog bekövetkezni. 

Ha ezt a megígért ajándékot hittel fogadjuk, akkor ez az összes többi áldást is magával hozza, amit az Úr ígéretén felül küld gyermekeinek. 

Úgy tűnik, hogy az ellenség ravasz cselvetései következtében az Úr gyermekei nem képesek befogadni, megérteni és helyesen értelmezni az Úr ígéreteit... A győzelem örömét azok fogják átélni, akik az igazság magvait hintik. 

„Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsoltár 126:6) 

(Testimonies to Ministers, 174-175. oldal)

NAGY DOLGOKAT VÁRHATUNK

NAGY DOLGOKAT VÁRHATUNK

„Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk."

(1Kor 2:12) 

Nem Istenen múlik, hogy az ember nem részesül nagyobb mértékben kegyelmének ajándékaiban. Isteni ajándékát nem mérték szerint adja, de az emberek nem tudják értékelni, mert nem szeretnek kapni. Ha mindnyájan szeretnénk kapni, a Szentlélek be is töltene bennünket. 

Nyugodtan megelégszünk egy kevéske adománnyal, elzárjuk szívünket a Szentlélek befogadása előtt. Kielégít bennünket egy kis hullám a víz felszínén, amikor elhivatásunk szerint a Szentléleknek minél hathatósabb és erőteljesebb munkát kellene végeznie bennünk. Ha keveset várunk, keveset is kapunk.

A Szentlélek munkájának fontossága mindenki előtt nyilvánvaló kell hogy legyen. Az emberekre bízott nagy jelentőségű igazságok el fogják veszíteni az elmére gyakorolt hatalmát, hacsak nem fogadjuk el a Szentlelket, és nem ápoljuk Őt szívünkben, mint Krisztus képviselőjét, akinek az a munkája, hogy megújítsa és megszentelje az egész embert. 

Nem elég nekünk csak tudni az igazságot. Emellett nagyon fontos, hogy szeretetben járjunk és munkálkodjunk, hogy akaratunk megegyezzék az Úr akaratával. Akik így cselekszenek, azokhoz így szól az Úr: „Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat..." (Zsid 8:10)

Az Úr hatalmas és dicsőséges munkát végez az emberek újjáformálásában. Szentlelke által a törvényét szívükbe írja. Ennek eredményeképpen Isten és az ember kapcsolata újra helyreáll. „És Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek" - mondja az Úr. (Lásd: Jer 31:33; 2Móz 6:7) 

„Természetemben semmi olyan tulajdonság nincs, melyet ne azért adnék az embernek, hogy majd a hasonmásom lehessen." 

Ha engedjük az Úrnak, hogy szándéka szerint munkálkodjék bennünk, megszabadulunk a bűntől. Az Ő tisztító kohójában minden szenny eltűnik. Amikor a Szentlélek kitöltetett Pünkösd napján, úgy érkezett, mint egy zúgó, erős szél. Nem csak korlátozott mértékben volt jelen, hanem betöltötte azt az egész helyiséget, ahol a tanítványok imádkoztak. Ugyanúgy küldi el az Úr a mi számunkra is Szentlelkét, ha a mi szívünk is felkészül az Ő befogadására. 

(Review and Herald, 1902. június 10.)

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

„Kérlek azonban titeket Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben." 

(1Kor 1:10) 

A Szentlélek kitöltéséért minden igazság ügye mellett álló hívőnek imádkoznia kell. És ahogy csak erőnkből telik, igyekeznünk kell minden akadályt elhárítani, mely zavarná az Ő munkálkodását. Mindaddig, amíg az egyház tagjai között viszály és elégedetlenség található, nem áradhat ki a Szentlélek. Irigység, féltékenység, gonosz feltételezések és ördögi beszédek mind Sátán művei, amelyek hathatós akadályai a Lélek munkájának. 

Isten szemei előtt a földön nincs drágább egyházánál. Semmiről sem gondoskodik olyan féltő szeretettel. Semmi sem bántja meg Őt annyira, mint az olyan cselekedet, amely meggátolja a szolgálatában álló munkások befolyását. Mindazokat számon kéri, akik támogatják Sátánt elkedvetlenítő és kritizáló munkájában. 

Akiben nincs szeretet, gyengédség és együttérzés mások iránt, nem végezheti Krisztus munkáját. Mielőtt a prófécia beteljesednék, a gyengék olyanok lesznek, „mint Dávid", és „Dávid háza pedig... mint az Úrnak angyala". (Zak 12:8)

Isten gyermekeinek félre kell tenniük egymással szemben minden gyanúsítgatást. A szíveknek együtt kell dobogniuk. A krisztusi jóindulatnak és testvéri szeretetnek sokkal bőségesebben kellene kiáradnia. Ezek a szavak a fülemben csengenek: „Tartsatok össze, tartsatok össze." Az ünnepélyes, megszentelt igazságnak egyesítenie kell az Úr gyermekeit. A nagyravágyásnak el kell tűnnie. Egy versengő szükségképpen emészti fel az összes többit – ki fog még jobban Krisztusra hasonlítani? Ki tudja még tökéletesebben elrejteni énjét Krisztusban? 

„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám - mondja Krisztus -, hogy sok gyümölcsöt teremjetek." (Jn 15:8) Ha van hely, ahol a hívők gyümölcsöt teremnek, akkor ez a mi közös találkozásaink helyszíne. Itt a mi cselekedeteink, szavaink, lelkületünk számon vannak tartva, és a mi befolyásunk olyan messze ható, mint az örökkévalóság. 

(Testimonies, 6. kötet, 42. oldal)

PÁL

PÁL

„De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni." (ApCsel 26:16) 

A komoly megbízatás, amit az Ananiással folytatott beszélgetés alkalmával kapott Pál, növekvő súllyal nehezedett szívére. Amikor a hívásra: „Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát!", Pál először ennek a jámbor férfiúnak az arcát látta meg: Ananiásét, aki a Szentlélektől indítva így szólt hozzá: „A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd ama Igazat, és szót hallj az ő szájából. Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét." (ApCsel 22:14-16)

Ezek a szavak összhangban voltak azzal, amit Jézus maga mondott Saulnak, amikor feltartóztatta a damaszkuszi úton, kijelentve: „Azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni; megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által." (ApCsel 26:16-18)

Ahogy szívében mérlegelte ezeket a dolgokat, Pál egyre inkább megértette elhívását, hogy ő „Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából." (Ef 1:1) Pál elhívása „nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által" (Gal 1:1) történt. Az előtte álló munka nagysága arra indította, hogy jobban tanulmányozza a Szent Iratokat, azért hogy hirdethesse az evangéliumot, „de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen" (1Kor 1:17), „hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék." (1Kor 2:4-5) 

(Review and Herald, 1911. március 30.)

Napi ige – Mértéktelenség és önuralom

„Mindaz pedig, aki a pályafutásban tusakodik, mindenben önuralmat gyakorol."

(I.Kor. 9,25)

„Minden tanulónak meg kell értenie az egyszerű életmód és az emelkedett gondolkodás közötti kapcsolatot. Rajtunk múlik, hogy testünk vagy a lelkünk uralja-e az életünket. Senki se sajnáljon semmi fáradságot annak érdekében, hogy megismerje azokat az erőket, amelyekkel szembe kell szállnia, és azokat a befolyásokat, amelyek kialakítják jellemét és sorsát. 

A mértéktelenség olyan ellenség, amely ellen mindnyájunknak védekeznünk kell... 

Korán meg kell alapoznunk az önuralom szokását. Véssük az ifjúság lelkébe azt az alapelvet, hogy uralkodóvá, nem pedig rabszolgává kell lenniük! Isten uralkodókká tette őket a tulajdon szervezetük birodalmában, gyakorolniuk kell tehát a menny által nyert királyságukat. Ha hűségesen közvetítjük ezeket a tanításokat, az eredmények messze túlnőnek az ifjúság körén. Olyan befolyások áradnak szét ezáltal, amelyek a romlás szélén álló emberek ezreit fogják megmenteni...

Az életünk minden területén gyakorolt mértékletességnek és rendszerességnek csodálatos hatalma van, amely erősebb mint a bennünket körülvevő lehetőségek vagy a saját, természetes adottságaink, és hozzásegít bennünket a derűs életszemlélethez, ami oly sokat számít életutunk megkönnyítése szempontjából."

(Nevelés, Mértékletesség és étrend c. fejezetből)

ÁBRAHÁM

ÁBRAHÁM

„E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; és monda néki: Így lesz a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul."

(1Móz 15:1, 5-6) 

Isten eltervezte, hogy Ábrahám a világosság és áldás csatornája lesz, és általa az Úrnak egy népe lesz a földön. Ábrahám azért élt a világon, hogy élete Jézus jellemét tükrözze vissza. Amikor megkapta az isteni hívást, nem volt híres, nem volt sem törvényalkotó, sem hódító. Egyszerű pásztor volt, aki sátrakban lakott, de sok munkást alkalmazott, hogy az ő szerény munkáját végezzék. A megbecsülés, amit kapott, az Istenhez való hűségéből, tisztességéből és becsületes viselkedéséből fakadt. 

Az Úr ezt mondta róla: „Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utána, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle." (1Móz 18:17-19) 

Ábrahám önzetlen élete által valóban „látványossága" lett „a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek". (1Kor 4:9) Az Úr pedig kijelentette, hogy megáldja azt, aki áldja Ábrahámot és megbünteti, aki megsérti vagy bántalmazza őt. Ábrahám vallásos életében átélt tapasztalatán keresztül ezrek számára vált ismertté Isten igaz ismerete és világossága fényt vet mindvégig azoknak az útjára, akik gyakorolják a kegyességet, a hitet, az imádságot és Ábrahám engedelmességét.
Ábrahám ismerte Krisztust, mert Isten megismertette vele a világ Megváltóját. Ő pedig ezt az ismeretet megosztotta házanépével és gyermekeivel, hogy a szent áldozatok Krisztusnak, Isten Bárányának előképei, aki megöletik a világ bűnéért. Így az egyetlen igazságra és az élő Istenbe vetett hitre tért meg. 

(Youth's Instructor, 1897. március 4.)

SZOCIÁLIS SZOLGÁLAT

SZOCIÁLIS SZOLGÁLAT

„És körüljárja Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között. Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok." (Mt 9:35-36) 

Az Úr szüntelenül végezte a szeretetszolgálatot, így az evangélium minden munkásának is ezt kellene tennie. Követeivé nevezett ki bennünket, hogy művét továbbvigyük a földön. Minden hűséges, önfeláldozó munkás megkapta megbízatását: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." (Mk 16:15)
Olvassátok el figyelmesen az Új Testamentum utasításait! Például szolgál az, ahogyan a Nagy Tanító vezette tanítványait. Ezt kell követnünk gyógyító szolgálatunkban. De vajon követjük-e ezt a példát? Az üdvösség örömüzenetét kellene hirdetnünk minden faluban és városban. De hol vannak a munkások? Isten nevében kérdezem: Hol vannak a munkások, akik együtt dolgoznak Istennel? 

Csakis a szükségben szenvedők iránt érzett önzetlen érdeklődés tudja gyakorlatban bemutatni az evangélium igazságát. „Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki tiközületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?" (Jak 2:15-17)
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13) 

Az evangélium hirdetésében a prédikálás csak egy eszköz a sok közül. Ide tartozik még a tudatlanok tanítása, a csüggedők felemelése, a betegek meggyógyítása. Az emberi szónak is ki kell vennie részét Isten művéből. A kedves, együttérző, szeretetteljes szavak bizonyságot tesznek az igazságról. Az őszinte, szívből jövő imák közel hozzák az angyalokat.
Az evangélium hirdetése a világon az a feladat, melyet Isten adott azoknak, akik az Ő nevében munkálkodnak. Krisztus munkatársaivá kell lenniük, és hirdetniük kell kedves lényét, együttérző szeretetét azoknak, akik bármikor elveszhetnek. 

(Review and Herald, 1902. március 4.)

Napi ige - A nyomorúság oka

„Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek... Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent."

(I.Pét. 4,13. 15–16)

„Azokról, »...akik Istent szeretik..., akik az Ő végzése szerint elhívottak« (Róma 8,28), a Biblia feltárja szenvedéseik jó szolgálatának egy magasabb fokú következményét. »...Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.« (Ésa. 43,12) Tanúi, annak, hogy Ő jó, hogy az Ő jósága mindenek felett áll. »...Látványossága lettünk a világnak, mind az angyaloknak, mind az embereknek.« (I.Kor. 4,9)

Isten országának alapelve az önzetlenség, amelyet Sátán gyűlöl, sőt létezését is tagadja. A nagy küzdelem kezdetétől fogva azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten cselekedeteinek az indítórugói önzőek. Krisztusnak és mindazoknak, akik az Ő nevét viselik, az a feladatuk, hogy megcáfolják Sátánnak ezt az állítását. Jézus azért jött le a mennyből emberi testben, hogy a saját életével szemléltesse az önzetlenséget. Mindazoknak, akik elfogadják ezt az alapelvet, Isten munkatársaivá kell lenniük, hogy a gyakorlati életükkel mutassák meg az önzetlenség és az önfeláldozás elvét. Az igazságot önmagáért kell választanunk. Helyt kell állnunk az igazságért szenvedés és áldozat árán is, mert »...ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, amely tőlem van, így szól az Úr« (Ésa 54,17)."

(Nevelés, Bibliai életrajzok c. fejezetből)

A MEGÍGÉRT VEZETÉS AJÁNDÉKOD FELFEDEZÉSÉRE

A MEGÍGÉRT VEZETÉS AJÁNDÉKOD FELFEDEZÉSÉRE

„De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja." (1Kor 12:11) 

A Szentléleknek kell irányítania és vezetnie minket, de ehhez nem szükséges, hogy mindannyian ugyanazokat az ajándékokat kapjuk. „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben" (1Kor 12:4-6), hogy tökéletes harmóniába hozza ezeket a cselekedeteket.
„Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta." (18. vers) Mindenkit kötelességének őrhelyére állított, kijelölve feladatát. Ha kérdések merülnek fel benned őrhelyeddel kapcsolatban, imádkozz Isten vezetéséért és Ő kijelöli a te feladatodat.
„Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja." (1Kor 12:8-11) 

„Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint... Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek... És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére." (Ef 4:7-13) 

Isten egyházának tagjait itt úgy mutatja be a Biblia, mint akik mindannyian különböző területeken munkálkodnak a nagy Mester irányítása alatt, aki pontosan tudja, hogy kinek mit kell tennie, hogy kielégítse a felmerülő szükségleteket.

 (Bible Training School, 1903. április 1.)

Napi ige - SZERETET

„A szeretet nem keresi a maga hasznát... A szeretet soha el nem fogy."

(I.Kor. 13,5. 8)

„Roppant hatalom a szeretet. A szeretet elvében szellemi és erkölcsi erő van... A tiszta szeretet kiválósága és ereje abban rejlik, hogy jót és csakis jót tesz. Bármit csinálunk is tiszta szeretetből – mégha jelentéktelen és semmitmondó is az emberek szemében –, tökéletesen gyümölcsöző. Isten többre becsüli a szeretetet a tetteinkben, mint cselekedeteink mennyiségét. 

A szeretet Istentől származik. A megtéretlen szívből nem eredhet, nem növekedhet fel benne ez a mennyei növény, mert csak ott él és virul, ahol Krisztus uralkodik.

A szeretet nem tud tétlenül élni. Minden tette újra növeli, erősíti és kiterjeszti a szeretetet. Ahol az érvek és a tekintély semmire sem mennek, a szeretet ott is győzedelmeskedik. A szeretet nem haszonleső, mégcsak jutalmat sem vár el a fáradozásáért. A szeretet, bár csendesen ható, mégis céltudatos. Szíveket meglágyító és átalakító hatalma van, ezért ragadja meg a bűnösöket, ezért érinti meg lelküket, még akkor is, amikor minden más módszer eredménytelennek bizonyul. 

Bármilyen hatásos legyen is a felhasznált szellemi képesség vagy tekintély, ha nem párosul nyilvánvaló szeretettel, a bűnösök védekező, elutasító álláspontra helyezkednek, és ellenállásuk egyre csak erősödik. Jézusnak rendelkezésére állt az erő a gonosz legyőzéséhez, de az eszköz, amivel ellene küzdött, mégis a szeretet bölcsessége és ereje volt."

(Bizonyságtételek II. kötet, 135–136. l.)

A KIVÁLÓBB ÚT

A KIVÁLÓBB ÚT

„Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképpen való utat mutatok néktek." (1Kor 12:31)

Néhányan abban a veszélyben vannak, hogy hatalmi vágyaik eléréséhez az irigység útját választják. Hajlamosak felebarátjuk lelki ajándékát nem észrevenni, mely pedig éppen úgy szükséges a sikeres munkához, mint az övéké. De a munkát Isten iránti igaz és tiszteletteljes szeretet által fogják befejezni. És aki Istent szereti, szeretni fogja az Ő testvérét is.
Ne uralkodjék a parancsoló, zsarnoki, uralmi tekintély. Isten gyógyító, életet adó szeretetének kell életünket uralni. Minden munkás lelkének, szavainak és cselekedeteinek igazolni kell, hogy felismerte: Krisztusért munkálkodik. A Nagy Tanítótól kapott erővel nevel és tanít másokat, nem pedig parancsol. Krisztushoz kell mennie, vágyakozva arra, hogy másokat taníthasson és nekik segítsen. 

Türelem és csendes megelégedés a „legjobb ajándék". Ugyanígy a bátorság is, hogy kövessük a szolgálat útját, még akkor is, ha az barátainktól elvezet. De a meggyőzés mögött se legyen konokság, mellyel az ember saját eszméihez ragaszkodik. Mindannyian vigyázzunk és imádkozzunk. A szónoklás ajándéka csodálatos, de ugyanolyan nagy hatással kamatoztatható, mind a jóra, mind pedig a rosszra.
Jó értelmi képességeket, nemes ízlést, gyakorlatiasságot, finom modort, igaz magasztosságot használ fel Isten az Ő munkájában. De ezeket mindenekelőtt az Ő ítélete alá kell helyezni. Az Úr az Ő jelenlétével irányít. Akinek szíve vágyaiban, cselekedeteiben Krisztussal egyesül, az alkalmazkodik az Ő akaratához. 

Komolyan vágynunk kell a leghasznosabb ajándékra, de ez nem azt jelenti, hogy elsőknek kell lennünk. Kérnünk kell az erőt, hogy Krisztus példáját követhessük, hogy az evangélium hírnökei lehessünk. Ez az igaz vallásosság. A kísértések, gyanakvások és hamis feltevések megnehezítik, hogy megőrizd a nemesebb élet lelkületét; ennek ellenére az Úr azt szeretné, ha áldott, szent fényében járnánk. 

(Pacific Union Recorder, 1906. július 26.) 

A NYELVEKNÉL ÉS CSODÁKNÁL FONTOSABB KRISZTUST PRÉDIKÁLNI

A NYELVEKNÉL ÉS CSODÁKNÁL FONTOSABB KRISZTUST PRÉDIKÁLNI

„Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek." (1Kor 14:26) 

Nagyszerű munkát kell elvégeznünk a Földön. Férfiaknak és nőknek meg kell térniük, nem a nyelveken szólás vagy csodák, hanem a megfeszített Krisztus prédikálása által. Miért késleltetjük Isten művét, hogy segítsünk a világot jobbá tenni? Miért várunk csodákra vagy valamilyen drága felszerelésre? Bármilyen szerény is hatásköröd vagy egyszerű a munkád, ha a Megváltó tanításával összhangban munkálkodsz, feltárja önmagát rajtad keresztül és befolyásod lelkeket fog Őhozzá vezetni. Ő megbecsüli a szelídeket és alázatosokat, akik komolyan akarják őt szolgálni. Bárhol is dolgozunk, az üzletben, tanyán, vagy a hivatalban, törekednünk kell arra, hogy lelkeket mentsünk az Úrnak. 

Vetnünk kell minden vizek mellett, úgy hogy megtartjuk lelkünket Isten szeretetében, és munkálkodunk míg nappal van, felhasználva minden eszközt, melyet az Úr szolgálatára kaptunk. Bármit teszünk, örömmel tegyük, s bármilyen áldozatot is kell hoznunk, azt is örömmel hozzuk. Ahogy minden vizek mellett vetünk, fel kell ismernünk a következő szavakban rejlő igazságokat: „aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9:6)
Mindenért a legfőbb kegyelemnek vagyunk adósai. Kegyelem által váltattunk meg, születtünk újjá és lettünk Jézus Krisztus örökösei. Tárjuk fel ezt a kegyelmet mások előtt is.
A Megváltó magához vonzza azokat, akik átalakulnak, és neve dicsőségére használja fel őket. Olyan eszközöket is felhasznál, akiket mások elkerülnének, és mindazokban munkálkodik, akik átadják magukat Őnéki. Örömmel fogadja azokat, akik látszólag reménytelenek, akiket Sátán megalázott és lealacsonyított; de Ő munkálkodott bennük és általuk, s kegyelme részeseivé teszi őket. Örvendezik felettük, és megmenti őket a szenvedéstől és a haragtól, mely az engedetleneket sújtja. Gyermekeit munkatársaivá teszi, hogy sikerrel végezzék be a munkát, s már ebben az életben is élvezzék drága jutalmát. 

(Review and Herald, 1905. január 5.) 

AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSE

AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSE

„Azonképpen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni. Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem." (1Kor 14:9-11)

Azoknak a lelkészeknek, akik élőszóval hirdetik az Igét, lelkiismereteseknek kell lenniük, és az igazságot a maga tisztaságában, ugyanakkor egyszerűen kell bemutatniuk. Tiszta élelemmel kell táplálniuk a nyájat. Gondosan megvizsgált és megrostált szavakkal. Vannak olyan lelkészek, akiket Isten elküldött, hogy helyről helyre prédikálják a szombat igazságát. Ám ők hamissággal vegyített igazságról beszélnek, és visszás nézeteiket hirdetik az embereknek. Sátán általuk utálatot kelt a még nem hívő intelligens és érzékeny emberekben. 

Közülük többeknek van mondanivalójuk a lelki ajándékokról, és ezt gyakran különös módon kamatoztatják. Vad, ingerlő érzéseknek adják át magukat, érthetetlenül beszélnek, és ezt hívják ők nyelveken szólásnak. Néhány hallgatót szinte megbabonáznak ezekkel az idegen megnyilatkozásokkal. Idegen lélek uralkodik ezekben a csoportokban, s ez képes legyőzni bárkit, aki megdorgálná őt. Isten lelke nincs jelen ilyenkor, és nem tud együtt munkálkodni ezekkel az emberekkel. Őket más lélek vezérli. Bizonyos közegben ezek a lelkészek is sikeresek. De ez még több munkát ró azokra a lelkészekre, akiket Isten küld el, s akik alkalmasak arra, hogy a szombat igazságát és a lelki ajándékokat helyes fényben tüntessék fel a hallgatók előtt; és akiknek befolyása és példája követésre méltó. 

Az igazságot úgy kell képviselni, hogy a képzett elme számára is vonzóvá váljék. Sokan nem is emberekként kezelnek bennünket, hanem lenéznek, mint szegényeket, gyengeelméjűeket, alacsony szintűeket, s így le is alacsonyítanak bennünket. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy akik tanítják és mindannyian, akik hiszik az igazságot, átéljék annak megszentelő erejét, hogy állhatatos, magasztos életük megmutassa a hitetleneknek, hogy ezek az áltanítók megtévesztették őket. Milyen fontos, hogy az igazság képviseletét ne zavarják hamis és fanatikus izgalmi állapotok, hanem az igazság saját maga megállja a helyét, megőrizve eredeti tisztaságát és felemelő jellegét. 

(Testimonies, 1. kötet, 414-415. oldal)