MÓZES

MÓZES

„Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz és kihozzam az Izrael fiait Egyiptomból? És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek." 

(2Móz 3:11-12) 

Odaadás és alázat jellemezte mindenkor azokat az embereket, akiket Isten fontos felelősséggel bízott meg az Ő munkájában. Mózest az isteni hívás önbizalom nélkül találta a sivatagban. Felismerte alkalmatlanságát arra a feladatra, melyre az Úr hívta, de elfogadta a belé vetett bizalmat és Isten kezében megtisztított eszközként a legnagyobb munkát végezte el, amit halandó valaha is véghez vitt. Bár buzgón elfogadta a hatalmas megbízatást, Mózes ereje és bölcsessége teljesen használhatatlannak látszott a feladat végrehajtásánál. Az, hogy az ember érzi gyengeségét, a legjobb bizonyítéka annak, hogy megértette megbízatása jelentőségét és helyet ad a reménynek, hogy Isten lesz tanácsadója és erőssége. Az ilyen személy sem messzebbre, sem gyorsabban nem megy, mint ahogy Isten vezeti. 

Aki elfogadja a felelősséget, amit Isten helyez rá, erőre és hatékonyságra tesz szert. Teljes lelkéből törekszik, hogy méltó legyen megbízatására és helyesen is él vele. Az alázat és a képességek odaszánása igazán naggyá teszik azt, aki készséggel válaszol a szolgálat hívására, aki bízik az isteni erőben és hűséggel végzi munkáját. Érezni fogja, hogy a rossz elleni és az igazságot megerősítő harc, embertársainak felemelése, jólétükért és áldásukra végzett munka megszentelt küldetés. A hanyagság, önzés, a világ szeretete eltörpülnek az ilyen nagyszerű és szent hivatás mellett. 

Ebben a munkában a gyenge ember erőssé válik, a félénk bátorrá, a bizonytalan szilárddá és határozottá. Mindannyian látják útjuk, küldetésük fontosságát, azt, hogy a menny választotta ki őket a királyok Királyának szolgálatára. Az ilyen emberek elhagyják a világot, hogy a világért dolgozzanak. Befolyásukkal igyekeznek felemelni, megtisztítani és nemesbíteni azokat, akikkel kapcsolatba kerülnek és így segítik őket abban, hogy elkészüljenek a mennyei udvar számára. 

(Signs of the Times, 1881. augusztus 11.)

ISTEN MEGJELENÉSEI: ISTEN JELENLÉTE AZ EMBEREKNÉL

ISTEN MEGJELENÉSEI: ISTEN JELENLÉTE AZ EMBEREKNÉL

„És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala." (2Móz 3:2)

1896. március 20-án, pénteken korán ébredtem, körülbelül hajnali fél négykor. Miközben János evangéliumának 15. fejezetéhez írtam megjegyzéseket, hirtelen csodálatos csend szállt meg. Úgy tűnt, az egész szoba mennyei hangulattal telt meg. Úgy éreztem, egy szent Jelenlét tartózkodik szobámban. Letettem a tollam és várakoztam, hogy mit mond nekem a Lélek. Nem láttam senkit. Nem hallottam füllel észlelhető hangot, de mennyei Figyelőt éreztem magam mellett. Úgy éreztem, Jézus jelenlétében vagyok.

Nem vagyok képes jellemezni azt az édes békét és a fényt, amely betöltötte szobámat. Szentséges légkör vett körül, értelmemben pedig nagy fontosságú és jelentőségű ügyek vetődtek fel. Cselekedetek sora jelent meg előttem, mintha a láthatatlan Jelenlét beszélne velem. Az a dolog, amely felől előbb írtam, úgy tűnt, elveszett az elmém számára, helyette egy másik téma nyílt meg határozottan előttem. Nagy tisztelet és félelem szállt rám, ahogyan ezek a dolgok birtokba vették értelmemet. 

(Selected Messages, 3. kötet, 35-36. oldal) 

Korán ébredtem csütörtökön hajnalban, úgy két óra körül. Szorgalmasan írogattam az igaz szőlőtő témájáról, amikor egy Jelenlétet kezdtem észlelni szobámban, éppúgy, mint már sokszor azelőtt. Minden gondolatom elszállt. Úgy tűnt, Jézus jelenlétében vagyok. Közölte velem mindazt, amiben oktatást kellett nyernem. Minden olyan egyértelmű volt, hogy nem lehetett semmit félreérteni. 

(Uo., 36. oldal)

ISTEN FELHASZNÁLJA A SZERÉNYEBB KÉPESSÉGEKET IS

ISTEN FELHASZNÁLJA A SZERÉNYEBB KÉPESSÉGEKET IS

„És monda Mózes az Izráel fiainak: Ímé az Úr név szerint hívta el Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségéből. És betöltötte őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterségben." (2Móz 35:30-31)

A művészetekben való jártasság, ügyesség Isten ajándéka. A lelki ajándékok mellé bölcsességet is ad, hogy helyesen használjuk fel azokat. Amikor azt akarta, hogy a sátort megépítsék, a következőket rendelte: „Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségéből. És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez." (2Móz 31:2-3)

Ésaiás prófétán keresztül az Úr ezt mondta: „Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek és hallgassátok beszédem! Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét? Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére? Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene. Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálcával. A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet!" (Ésa 28:23-29) 

Isten a lelki ajándékokat szétosztotta, amint akarta. Mindenkinek úgy adta, hogy az egész test javát szolgálja. Isten rendelése szerint valamilyen formában, de ugyanazon Lélek által mindenkinek kell szolgálnia. Ennek a tervnek felismerése oltalmat jelent a versengés, irigység és a mások megvetése ellen. Ez erősíti az egységet és az egymás iránti kölcsönös szeretetet. 

(Counsels to Parents and Teachers, 314-315. oldal) 

Napi ige - Engedelmesség

„Mondta Mózes a népnek: Ne féljetek... nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik rajtatok!... Az Úr hadakozik tiérettetek, ti pedig veszteg legyetek. És szólt az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el."

(II.Móz. 14,13–15)

„Nagyon fontos, hogy higgyünk Isten szavának, és azonnal engedelmeskedjünk az Ő parancsának addig, amíg Isten angyalai várakoznak, hogy segíthessenek nekünk. A gonosz angyalok is készek viaskodni minden lépésért. Amikor Isten gondviselése azt parancsolja gyermekeinek, hogy menjenek előre, amikor Isten kész arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez az övéiért, akkor Sátán arra kísérti őket, hogy habozásukkal és késlekedésükkel magukra vonják az Úr nemtetszését. Sátán igyekszik lángra gyújtani a viszály és a civódás lelkületét, felkelteni a zúgolódást, a hitetlenséget, és így megfosztani Isten gyermekeit azoktól az áldásoktól, amelyekkel Isten meg akarja ajándékozni őket.
Isten szolgái a perc emberei legyenek, akik amilyen gyorsan csak lehet, készen állnak az indulásra és előrehaladásra, amint az isteni gondviselés megnyitja előttük az utat. Bármiféle késlekedés a részükről, időt ad Sátánnak vereségük előkészítésére. 

(Pátriárkák és próféták, Vándorlás Edom körül c. fejezetből)

ISTEN SZAVÁT EMBERI HANG KÖZVETÍTI

ISTEN SZAVÁT EMBERI HANG KÖZVETÍTI

„Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek."

(2Móz 4:15) 

A Szeretet hangja szólal meg embereken keresztül, amikor Krisztus munkatársa alázattal és szeretettel teljesen győzi meg az igazságról az embereket. Az odaszentelt emberi eszközzel mennyei hírnökök dolgoznak együtt, s a hitetlen lelkében a Lélek munkálkodik. A szívet Isten alkalmassá teszi a hitre és így a bűnös elfogadja Isten Igéjének bizonyosságát. 

A Szentlélek kegyelemmel teljes befolyása alatt a bűnös megváltozik és lelkületben, valamint szándékában eggyé válik Krisztussal. Isten iránti vonzalma növekszik, éhezi az igazságot és az a vágya, hogy egyre jobban hasonlítson Mesterére. Krisztust szemlélve elváltozik dicsőségről dicsőségre, jelleme fejlődik és egyre jobban fog hasonlítani Jézusra. Egyrészt a Krisztus iránti szeretet, másrészt a szenvedő lelkek iránti nyughatatlan szeretet hatja át, miközben Krisztus a dicsőség reménysége formálódik ki benne. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (Jn 1:12) 

(Testimonies to Ministers, 220-221. oldal) 

Nagyobb szükségünk van a Végtelen munkájának felismerésére és kevésbé kell bíznunk az emberi eszközökben. Fel kell készítenünk egy népet, mely megáll Isten közelgő nagy napján. Fel kell hívnunk az emberek figyelmét a Golgota keresztjére és világossá kell tennünk előttük, miért kellett meghoznia Krisztusnak ezt a nagy áldozatot. Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy lehetséges az Istenhez való hűséghez és parancsolatai iránti engedelmességhez visszatérni. Amikor a bűnös felnéz Krisztusra, mint bűneiért való engesztelő áldozatra, akkor lépjenek mellé emberek és magyarázzák el neki, hogy Krisztus „engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is". (1Jn 2:2) 

Bátorítsák őt arra, hogy Istentől kérjen bölcsességet; mert komoly ima által sokkal jobban megismeri az Úrnak útját, mintha emberi tanácsadó vezetné. Felismeri majd, hogy a végtelen Isten Fiának halálát a törvény áthágása okozta, és gyűlölni fogja a bűnt, mely halálra sebezte Jézust. Amint Krisztusra, mint együttérző, kedves Főpapra néz, szívét áthatja a bűnbánat. 

(Uo., 220. oldal)

Napi ige – Hála a mi Istenünknek

„Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lett nekem. Ez az én Istenem, Őt dicsérem, atyámnak Istene, Őt magasztalom. Kegyelmeddel vezéreled a Te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be a Te szent lakóhelyedre.”

(II.Móz. 15,2. 13)

„Amikor Isten kiszabadítja lelkünket a bűn bilincséből, akkor a Vörös-tengernél történt szabadításnál is sokkal nagyobb szabadításban részesít. Ekkor nekünk is dicsérnünk kell az Urat teljes szívünkkel és lelkünkkel az Ő nagy csodáiért, amelyeket »az emberek fiai iránt« tesz (Zsolt. 107,8). 

Azok, akik tudják, hogy csak Isten nagy kegyelméből élnek és ebben a kegyelemben lakoznak, nem feledkeznek meg Isten egyetlen ajándékáról sem, és boldogan zengnek dicséretet az Úrnak. A naponkénti áldások, amelyeket Isten kezéből kapunk, mindenekfelett pedig Jézus áldozata, amely elhozta nekünk a boldogságot és elérhetővé tette számunkra a mennyet, állandó hálára késztessen bennünket. 

Végtelen nagy könyörületet és páratlan szeretetet nyilvánított Isten irántunk, elveszett bűnösök iránt azzal, hogy összekapcsolt bennünket önmagával, és különleges tulajdonává, drága kincsévé tett minket. Megváltónk igen nagy áldozatot hozott értünk bűnösöketért, hogy Isten gyermekeinek mondhasson. Dicsérnünk kell Istent azért az áldott reménységért, amelyet a megváltás nagy tervének ismerete ébresztett a szívünkben. Dicsérnünk kell Istent mennyei örökségünkért és nekünk szóló gazdag ígéreteiért. Mindenekfelett pedig azért kell hálát adnunk, mert Jézus felment a mennybe, hogy közbenjárjon érettünk Istennél."

(Pátriárkák és próféták, A kivonulás c. fejezetből)

Napi ige – Tehetetlenségünk és Isten ereje

„És mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló... Az Úr pedig mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj el és én leszek majd a te száddal. Megtanítalak téged arra, amit beszélned kell.”

(II.Móz. 4:10–12)

 „Az isteni parancs pillanatában Mózesnek nem volt önbizalma. Úgy érezte, lassú beszédű és félénk. Erőt vett rajta a tehetetlenség érzése, amikor arra gondolt, hogy neki kell Isten követévé lennie Izráel számára. De miután elfogadta a megbízatást, teljes szívvel belevetette magát a munkába, az Úrban bízva. Küldetésének nagysága megmozgatta értelmi képességeinek legjobb erőit. Isten pedig megáldotta készséges engedelmességét. Ékesszólóvá, reményteljessé és öntudatossá tette őt, alkalmassá a legnagyobb szolgálatra, amelyet Isten valaha is emberre bízott.
 Tanulság ez számunkra, hogy mit tehet Isten azok jellemének a megerősítéséért, akik teljes mértékben bíznak benne és maradéktalanul alárendelik magukat az ő tanácsainak. Ha elfogadjuk az Isten által ránk mért felelősséget és teljes szívvel eleget teszünk kívánságainak, akkor elnyerjük a szükséges erőt. Ha Mózes csak a maga erejére és bölcsességére támaszkodott volna, és mohón fogadja a megbízatást, ezzel csak az alkalmatlanságát bizonyította volna. Ha az ember érzi saját gyengeségét, bizonyítja, hogy tudatában van a reá bízott munka nagyságának. Ezért Istenhez fordul tanácsért és erőért.”

(Pátriárkák és próféták, Mózes c. fejezetből)

Imahét 2015. - 1 nap

Imaheti felolvasások 2015. október 12-17.

Kerak-ban maradó testvéreink számára

Bevezetés: Olyan bibliai igeszakaszokat jelöltünk ki a közös imaórák kezdéséül, amelyek arról szólnak, Isten népe szorongatott helyzetében egy hívő vezető, avagy az egész nép egy akarattal folyamodott Isten kegyelmes segítségéért. Alázattal, bűnbánattal, de egyben hittel tették ezt. A körülmények nem azonosak, de az a törvényszerűség mindenkor érvényes, hogy „imádságra megtörténnek dolgok, amelyek imádság nélkül nem történnének.” (E. G. White)

1. Október 12. hétfő

„Eljött pedig Amálek és hadakozott Izráel ellen... 

Monda Mózes Józsuénak: Válassz nekünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. 

Holnap én a halom tetejére állok, és az Isten pálcája kezemben lesz. 

Úgy cselekedett Józsué, amint mondta néki Mózes, megütközött Amálekkel. 

Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a halom tetejére.

És történt, mikor Mózes felemelte kezét, Izráel győzött, 

mikor pedig leeresztette kezét, Amálek győzött.” (2Móz 17,8-11)

„Mózes cselekedete jelentőségteljes volt... Megmutatta a népnek, hogy Isten tartja kezében sorsukat, és amíg Ő a bizodalmuk, küzdeni fog értük... Ahogyan a héberek győztek, mikor Mózes kezeit az ég felé emelte és közbenjárt értük, úgy arat diadalt Isten Izráel, amikor hitben hatalmas Segítőjének erejére támaszkodik.” (Pátriárkák és Próféták 299. o.)

"Mózes cselekedete jelentőségteljes, mert világossá tette népe előtt, hogy sorsukat Isten tartotta kezében. Amíg a nép Istenbe veti bizalmát, addig Isten is harcol érettük és legyőzi ellenségeiket. Amikor azonban elfordulnak Istentől és nem ragaszkodnak hozzá, hanem csak saját erejükben bíznak, akkor még az Istent nem ismerőknél is gyengébbek lesznek és ilyenkor ellenségeik győzedelmeskednek felettük.
A héberek akkor diadalmaskodtak, amikor Mózes a kezeit az ég felé tárta és érettük imádkozott. Isten Izraele is akkor győzedelmeskedik, amikor hittel megragadja hatalmas segítője erejét."

(Pátriárkák és Próféták, A Vörös tengertől a Sinai hegyig c. fejezet)

„Kérdeztem az angyalt, miért nincs több hit és erő Izraelben? Így felelt: »Ti nagyon hamar elengeditek a Mindenható karját. Szálljon fel fohászotok Isten királyiszékéhez és tartsatok ki erős hitben. Az ígéretek bizonyosak. Higgyétek, hogy elnyeritek azokat a dolgokat, amikért könyörögtök, s akkor mind meglesznek azok.«" (Tapasztalatok és látomások Ima és hit c. fejezetéből) 

Ellen White könyvei: http://www.adventistaszolokma.net/ellen-g-white-konyvei.htm

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Imaheti felolvasások 2015. october 12-17.

For the brothers and sisters in Kerak

Introduction: We chose Bible passes for our prayer meetings that tell us examples when a faithful leader or all of God's people turned to God for his graceful hope. They did this humbly, with remorse but also with faith. The circumstances were not the same but it's always true that „There are things that happen as an answer to our prayers, that otherwise wouldn't happen” (Ellen Gould White)

1. October 12. Monday

"Then came Amalek, and fought with Israel in Rephidim.

And Moses said unto Joshua, Choose us out men, and go out, fight with Amalek: 

to morrow I will stand on the top of the hill with the rod of God in mine hand.

So Joshua did as Moses had said to him, and fought with Amalek: 

and Moses, Aaron, and Hur went up to the top of the hill.

And it came to pass, when Moses held up his hand, that Israel prevailed: 

and when he let down his hand, Amalek prevailed."

(Exodus 17:8-11)

"And the act of Moses also was significant, showing that God held their destiny in His hands; while they made Him their trust, He would fight for them and subdue their enemies; but when they should let go their hold upon Him, and trust in their own power, they would be even weaker than those who had not the knowledge of God, and their foes would prevail against them.
As the Hebrews triumphed when Moses was reaching his hands toward heaven and interceding in their behalf, so the Israel of God prevail when they by faith take hold upon the strength of their mighty Helper."

(Patriots and Prophets, ch. 26. From the Red Sea to Sinai, p. 299)

"I asked the angel why there was no more faith and power in Israel. He said, “Ye let go of the arm of the Lord too soon. Press your petitions to the throne, and hold on by strong faith. The promises are sure. Believe ye receive the things ye ask for, and ye shall have them.”"

(Early Writings, ch. Prayer and Faith)