Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 49-52.

49. Teljes megszentelődés

Kedves K. testvér és testvérnő! Legutóbbi látomásomban az Úr tudomásomra hozott néhány dolgot családotok felől. Isten könyörületesen gondol rátok, s nem fog elhagyni, ha ti sem hagyjátok el őt. L. és M. se hideg, se meleg állapotban él. Ébredjenek fel, s törekedjenek az üdvösségre, másképp elveszítik örök életüket. Éljenek felelősségük tudatában, és tegyenek szert tapasztalatra. Isten Lelke munkálkodjék szívükben, ami szeretetre, s arra vezeti őket, hogy minden más társaságnál jobban kedveljék Isten népének közösségét, s különüljenek el azoktól, akik nem kedvelik a lelki dolgokat. Jézus tökéletes áldozatot kér – teljes odaszentelődést. L. és M., ti nem veszitek tudomásul, hogy Isten elvárja osztatlan szereteteteket. Szent hitvallást tettetek, mégis a közönséges hitvallók színvonalára süllyedtetek. Szeretitek azoknak a fiataloknak a társaságát, akik nem tisztelik az általatok vallott szent igazságokat. Úgy ruházkodtok, mint barátaitok; megelégedtek annyi vallással, amennyi az emberek előtt elfogadhatóvá tesz, s nem hívja ki senki bírálatát.

Krisztus mindent kér. Ha kevesebbet kívánna, túl drága, túl nagy volt áldozata, hogy csak ennyire emeljen fel. Szent hitünk hangosan kiált: Szakadjatok el! Nem szabad a világhoz, vagy halott, lelketlen hitvallókhoz szabnunk magunkat. „Alakuljatok át gondolkodástok megújulásával.” Ez az önmegtagadó, lemondó, igénytelenség út. Mikor azt gondoljátok, hogy ez az út túl szoros, hogy ezen a keskeny ösvényen túl sok az önmegtagadás, mikor azt mondjátok, hogy mily nehéz minderről lemondani, vessétek fel a kérdést: Mi mindenről mondott le Krisztus értem? Ez a kérdés mindent elhomályosít, amit mi önmegtagadásnak nevezünk. Nézzétek a kertben, amint vércseppeket izzadt. Csupán egyetlen angyalt küldenek a mennyből Isten Fia megerősítésére. Kövessétek őt a bíróságra, ahol a felbőszült tömeg kineveti, kigúnyolja és sértegeti. Nézzétek az öreg, lila színű palástban. Hallgassátok a nyers tréfákat és maró gúnyt. Nézzétek, mikor nemes homlokára nyomják a töviskoszorút, majd bottal sújtanak fejére, hogy halántékba mélyedjenek a tüskék, s vér folyjék a szent homlokon. Hallgassátok a gyilkos tömeget, mely mohón követeli Isten Fiának vérét. Kiszolgáltatják nekik őt, és elvezetik a nemes szenvedőt, sápadtan, annyira legyengülten, hogy ájulás környékezi – a keresztre feszítéshez. Ráfeszítik a fa keresztre, szögeket vernek gyöngéd kezébe, lábába. Nézzétek, ott a kereszten a kín rettenetes óráin át. Az angyalok elfedik arcukat a szörnyű jelenet elől, a nap elrejti fényét, nem bír odanézni. Gondoljatok ezekre, s vessétek fel a kérdést: Túl szoros-e az út? Dehogy az; jaj, dehogy.

Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 46-48

46. Vakbuzgóság Wisconsinban

Láttam, hogy az Úr a múlt ősszel különös módon irányította férjemet, hogy nyugatra utazzon, és ne keletre, amint tervezte. Wisconsinban helytelenség várt helyesbítésre. Sátán munkája gyökeret kezdett verni, és ha nem utasították volna rendre, lelkeket pusztított volna el. Az Úr jónak látta olyan valakit választani, akinek már volt tapasztalata a vakbuzgóság terén, aki már tanúja volt Sátán erős mesterkedésének. Akik elfogadták ez Isten választotta eszközt, helyrejöttek, s lelkek menekültek ki a Sátán állította csapdából.

Láttam, hogy Sátánnak ez az ámítása nem eredt volna meg oly könnyen Wisconsinban, ha Isten népének értelme és szíve egy akaraton lett volna, ha összhangban álltak volna a művel. Némelyekben még mindig ott élt a féltékenység és gyanú lelkülete. Nem irtották ki teljesen az Igazság Hírnöke csoport által elvetett magot. Bár állították, hogy befogadták a harmadik angyal üzenetét, mégsem adták fel régebbi nézeteiket és előítéleteiket. Hitük nem volt tiszta, és készen álltak Sátán csalására. Akik ittak az Igazság Hírnöke lelkületéből, azoknak alapos munkát kell végezniük, ki kell irtaniuk a legutolsó maradványokat, és befogadni a harmadik angyal üzenetét. Ha nem teszik ezt, hozzájuk fog tapadni, mint a lepra, és könnyen elszakadnak a jelen igazságban hívő testvéreiktől. Könnyen azt gondolhatják, hogy – független kis csoport – egyedül mehetnek a mennybe, holott könnyen eshetnek Sátán csapdájába is. Sátán sehogy sem akarja feladni támaszpontját Wisconsinban. Más ámításokat is tartogat azoknak, akik nem forrnak egybe a testülettel.

Láttam, hogy akiket annyira körül özönlött a sötétség és ámítás, hogy Sátán nemcsak eszükön, de testükön is uralkodott, azoknak Isten egyházában a legszerényebb hellyel kell megelégedniük. Isten nem fogja balga pásztorokra bízni nyájának gondjait, akik tévedésből egészséges étel helyett méreggel etetnék őket. Isten olyan férfiakra bízta nyáját, akik jól megrostált, tiszta elemózsiával etetik őket. Jaj, milyen foltot, mily szégyent hoztak Isten ügyére ezek a vakbuzgó mozgalmak! Akik oly igen ragaszkodtak a sötét vakbuzgóság lelkületéhez, annak ellenére, hogy világos bizonyítékát kapták, hogy az Sátán műve volt, azokra nem szabad támaszkodnunk, s véleményüket is teljesen figyelmen kívül kell hagynunk. Isten elküldte szolgáit G. testvérhez s testvérnőhöz, de megvetették az intést, és a maguk útját választották. G. testvér féltékeny és makacs volt, s a jövőben igen alázatosnak kell lennie, mert bebizonyította, hogy nem méltó Isten népe bizalmára. Szíve nincs összhangban Istennel, mégpedig hosszú idő óta.

Láttam, hogy az Sátán célja Wisconsinban, hogy mély vakbuzgóságba vezesse az embereket. Ő ellenőrizte értelmüket, és olyan tettekre vette rá őket, melyek egyeznek a csalással, amelyben leledztek. Mikor elérte célját, és végigfutották a pályát, amelyet kijelölt nekik, nem bánta, ha elismerik hibájukat. Ekkor a másik végletbe igyekezett taszítani. Tagadni Isten Lelkének ajándékait és tevékenységét. Sátán kihasználta, hogy G. testvér és testvérnő nem egyesültek a testülettel. Független úton akartak járni, s vezetni, ahelyett hogy vezetni hagyták volna magukat. G. testvér féltékeny természetű, ami függetlenségével karöltve félre húzta őt, mert ilyen lelkülettel lehetetlen igét szolgáló testvérei igatársának lennie. G. testvérnő is féltékeny természetű, és igen-igen nyakas. Nincs lelki tapasztalata, nem megalapozott a hitben, és távol tartja magát a testülettől. Föllázadt a gyülekezetben a Lélek ajándékai ellen. A Szemlébe küldött cikkeiből hiányzott a szelídség és alázat.

Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 42-45.

42. Felekezetünk neve

Isten maradék népének névválasztásáról hoztak tudomásomra szempontokat. Két csoportot mutattak. Az egyik felölelte a hitvalló keresztények nagy testületeit. Ezek lábbal tapossák Isten törvényét, és meghajoltak a pápaság intézménye előtt. A hét első napját tartják meg az Úr nyugalom napjaként. A másik, igen kicsiny csoport, a nagy törvényadó előtt hajt térdet. Megtartja a negyedik parancsolatot. Hitük különleges, és uralkodó vonása a hetedik nap megünneplése, és az Úr megjelenésére várakozás.

A vita Isten és a fenevad követelményei közt folyik. A kétszarvú fenevad kötelezővé fogja tenni az első napot, a pápaság intézményét, amely ellenkezik a negyedik parancsolattal. Ugyanakkor Isten félelmetes figyelmeztetése kihirdeti a büntetést a fenevad és képe imádásáért – inni fognak Isten haragjának tüzes borából, amelyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe.

Csakis olyan név felel meg, mely összhangban áll hitvallásunkkal, kifejezi hitünket, és különleges népnek jelöl meg minket. A hetediknapi adventista név meg nem szűnő intés a protestáns világ számára. Itt a válaszvonal Isten imádói és azok között, akik a fenevadat imádják, és felveszik jegyét. A nagy vita Isten parancsolatai és a fenevad követelményei között folyik. A sárkány azért visel hadat a szentek ellen, mert megtartják Istennek mind a tíz parancsát. Ha lebocsátják a lobogót, s feladják hitük különleges vonásait, a sárkány békében fogja hagyni őket. De felkeltik haragját, mert magasra merészelik emelni a zászlót, s ki merik bontani a lobogót a pápaság intézményét imádó protestáns világ ellen.

A hetednapi adventista név kiemeli hitünk vonásait, és meggyőzi az érdeklődőt. Akár az Úr íjáról kilőtt nyíl, meg fogja sebezni Isten törvényének taposóit, Isten előtti bűnbánatra, és Urunk, Jézus Krisztusba vetett hitre vezet.

Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 40-41.

40. Kötelességünk gyermekeink iránt

Az Úr megmutatta nekem, hogy a legtöbb szülő helytelenül neveli gyermekeit. Nem fékezik meg őket, mint kellene, hanem hagyják, hogy belemerüljenek a hiúságba, s kövessék hajlandóságiakat. Az ősi időkben tiszteletben tartották a szülők tekintélyét. A gyermekek a szülők felügyelete alatt álltak, tisztelték és félték a szülőket. Az utolsó időkben azonban a rend visszájára fordul. Némely szülő gyermekeinek felügyelete alatt áll. Félnek keresztezni gyermekeik akaratát, ezért meghajlanak kívánságaik előtt. De míg a gyermekek a szülők fedele alatt élnek, amíg eltartottak, alá kell vetniük magukat a szülők felügyeletének. A szülők legyenek határozottak, követeljék meg, hogy gyermekeik kövessék a szülők helyesről vallott nézeteit.

Éli megfékezhette volna gonosz fiait, de tartott neheztelésüktől. Eltűrte, hogy addig folytassák lázadásukat, amíg Izráel átkává nem lettek. Isten elvárja a szülőktől, hogy fékezzék meg gyermekeiket. A gyermekek üdvössége jórészt szüleik útirányától függ. Téves szeretetből, kényeztető gyöngédségből sok szülő elnéző, s ez a gyermekek ártalmára van. Melengetik hiúságukat, díszeket és ékességeket aggatnak rájuk, ami hiúvá teszi őket, és úgy vélik, hogy a ruha teszi az embert. De ha együtt vagyunk velük, meggyőződhetünk róla, hogy a külső megjelenés nem rejti el a keresztény erények híjával levő szívet, mely önszeretettel, kevélységgel, zabolátlan szenvedélyekkel teljes. Akik szeretik a szelídséget, alázatot és erényt, kerüljék az ilyen társaságot, még ha szombattartók gyermekeiről is van szó. Társaságuk mérgező. Légkörük halálba vezet. A szülők nem értik meg, hogy a mag, amelyet vetnek, pusztító hatású. Később majd kikel, és olyan gyümölcsöt terem, amely a gyermekeket a szülők tekintélyének megvetésére készteti.

Még mikor a gyermekek felnőttek is, várjuk el tőlük a szülők tiszteletét, s hogy gondoskodjanak a szülők jólétéről. Hallgassák meg az istenfélő szülők tanácsát, s ne gondolják, hogy mert néhány évvel idősebbek lettek, kinőttek a szülők iránti kötelességekből. Isten parancsot adott erre, amely ígéretet is tartalmaz annak, aki tiszteli anyját és apját. Eme utolsó időkben a gyermekek engedetlensége és tiszteletlensége oly égbekiáltó, hogy Isten külön felhívja a figyelmet rá. A vég közelségének ez az egyik jele. Azt bizonyítja, hogy Sátán csaknem teljesen hatalma alá hajtotta a fiatalok értelmét. Sokan nem tisztelik többé az idősebbeket. Régi módinak tartják az öregek tiszteletét. Pedig az Ábrahám idejéig nyúlik vissza. Isten mondja: „Tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza népének őutána.”

Az ősi időkben a fiatalok nem házasodtak meg szüleik beleegyezése nélkül. Ők választották ki gyermekeik élettársát. Bűnnek tartották, ha a fiatalok saját felelősségükre kötöttek házasságot. A szülők elé vitték az ügyet, azoknak kellett megfontolniuk, vajon derék személy-e, aki közeli rokonuk lesz, és vajon a házasodó felek gondoskodni tudnak-e majd családjukról. A legfontosabb dolognak azt tartották, hogy ők, akik az igaz Istent imádták, ne házasodjanak össze bálványimádókkal, nehogy családjuk hátat fordítson Istennek. Még miután megházasodtak is, a gyermekek ünnepélyes kötelezettséggel tartoztak szüleiknek. Nem tartották elég megbízhatónak ítélőképességüket. Kikérték a szülők tanácsát, akik elvárták tőlük, hogy tiszteljék kívánságaikat, és ha nem ütköztek Isten követelményeibe, engedelmeskedjenek nekik.

Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 39. A pangás feddése

6. bizonyságtétel (1861)

39. A pangás feddése

Kedves testvéreim. Irgalmában az Úr újra meglátogatott a gyász és szenvedés időszakában. 1860. december 23-án látomásba ragadott el, s egyének ügyünkre kiható hibáit láttam. Nem merem elhallgatni a gyülekezet előtt a bizonyságtételt csak azért, hogy némelyek érzékenységét kíméljem.

Láttam Isten népének erőtlen állapotát. Láttam, hogy nem Isten hagyta el őket, hanem ők hagyták el Istent, váltak langymeleggé. Náluk az igazság elmélete, mégis hiányzik belőlük üdvözítő, megmentő hatalma. Amint közeledünk az idők végéhez, az ördög nagy haraggal száll le közénk, mert tudja, hogy kevés ideje van. Különösen a maradék ellen fordítja hatalmát. Hadat visel ellenük, megosztásukra és széthúzásokra fog törekedni, hogy legyöngüljenek, s le tudja győzni őket. Isten népe viselkedjék körültekintőn, húzzák az igát egyesült erővel. Legyenek egy akaraton, egy véleményen, akkor igyekezetük nem tékozol, hanem erőteljesen láthatóvá válik. Építeni fogják a jelen igazság ügyét. Rendet kell tartanunk, és közösen kell rendet tartanunk, máskülönben Sátán kihasználja a lehetőséget.

Láttam, hogy az ellenség minden elképzelhető módon beözönlik elcsüggeszteni Isten népét, megzavarni, gyötörni őket. Viselkedjenek értelmesen, készüljenek Sátán támadásaira. Nem szabad rendezetlenül hagynunk a gyülekezet ügyeit. Tegyünk lépéseket, hogy ingatlanokat biztosítsunk Isten ügye számára, hogy a munka ne veszítse el lendületét, s az Isten ügyének szentelt összegek ne kerüljenek az ellenség kezébe. Láttam, hogy Isten népének okosan kell cselekednie, és mindent elkövetni a gyülekezet biztos alapokra helyezéséért. Miután mindent megtettek, bízzanak az Úrban, hogy gyakorolja értük hatalmát, nehogy Sátán kihasználja Isten maradék népét. Ez az idő Sátán tevékenységének az ideje. Viharos jövő előtt állunk. A gyülekezet legyen ébren, tegyen megelőző lépéseket, hogy biztosan álljon Sátán tervei ellen. Ideje a tettek mezejére lépnünk. Istennek nem tetszik, ha népe rendezetlenül hagyja a gyülekezet ügyeit, ha megtűri, hogy az ellenségé legyen minden előny, és úgy intézze az ügyüket, ahogy neki a legjobban tetszik.

Az Úr megmutatta B. testvérnek a Szemlében az egyházszervezet kérdésében elfoglalt helytelen álláspontját, s annak romboló hatását. Nem fontolta meg eléggé a dolgot. Cikkei tökéletesen kiszámítottak voltak a rendszertelenség előmozdítására. Helytelen következtetésekre vezetnek, és sokakat megerősítenek Isten ügye igazgatásáról alkotott lanyha elképzeléseikben. Akik nem érzik át az ügy felelősségét, nem tartják szükségesnek, hogy megalapozzák a gyülekezet rendjét. A felelősséget régóta hordozók előre tekintenek, megfontolják a dolgokat. Meggyőződésük, hogy lépéseket kell tennünk, biztosabb mederbe terelnünk a gyülekezet ügyeit. Ezzel kirekesztjük Sátánt, és nem hagyjuk, hogy kihasználja a helyzetet. B. atyafi cikkei arra késztetik a rendtől félőket, hogy bizalmatlanul fogadják azok javaslatait, akiket a gyülekezet fontos ügyei felől Isten gondviselése ihlet. Mikor látta, hogy álláspontja tarthatatlan, nem ismerte be nyíltan tévedését, s nem törekedett helyrehozni a rossz benyomást.

Bizonyságtételek I. kötet - 5. bizonyságtétel 34-38.

34. Imaházak

Láttam, hogy sokan, akikre Isten javakat bízott, megengedhetőnek tartják, hogy két kézzel magukra költsék. Kellemes otthont rendeznek be maguknak. De amikor az örökkévalóságban lakozó hatalmas Isten imádására építenek házat, nincs miből visszaadni Isten nekik kölcsönzött javait. Nem mindenki törekszik erejét megfeszítve túltenni a többieken, hogy azzal mutassák ki Isten iránti hálájukat az igazságért, hogy minden tőlük telhetőt megtennének megfelelő imaházak építéséért. Néhányan a lehető legkevesebbet teszik. Kidobott pénznek tartják, amit arra a helységre költenek, ahol a magasságos Isten meglátogatja őket. Az így hozott áldozat nyomorék, nem kedves Istennek. Láttam, hogy sokkal jobban kedve telne benne, ha népe olyan okosságról tenne tanúságot, amikor neki épít házat, mint amikor a maguk házát tervezik. Isten megparancsolta Izráel fiainak, hogy áldozataik hibátlanok, szeplőtlenek, a nyáj legjava legyenek. Mindenkinek részt kellett vállalnia. Isten jelenlegi műve nagy kiterjedésű lesz. Ha házat építesz az Úrnak, ne kicsinyeld le sánta áldozataiddal. A legjobbat hozd Istennek épülő házába. Legyen az legjava annak, amid van. Viseld szíveden, hogy az imádság háza megfelelő és szép legyen. Többek szerint ez lényegtelen, mert az idő rövid. Ez esetben tedd ugyanazt otthon, és világi ügyeidben is.

Láttam, hogy Isten az ember hozzájárulása nélkül is fejleszteni tudná művét, de nem ez a szándéka. A jelen világ célja, hogy az ember próbaidejének színtere legyen. Azért él, hogy jellemet alakítson, melyet magával visz az örökkévaló világba. Az Úr elébe teszi a jót és a rosszat, és jövő sorsuk választásuktól függ. Krisztus eljött megváltoztatni az ember gondolatainak és szeretetének irányát. Fejtse le szeretetét világi kincseiről, s ruházza mennyeiekre. Lemondással dicsőíteni tudja Istent, aki súlyos áldozatot hozott az emberért. Most megvizsgálja, és próbára teszi, hogy lássa, követi-e Jézus példáját – áldoz-e embertársaira. Sátán és angyalai összefognak Isten népe ellen. Jézus viszont magának igyekszik megszentelni őket. Elvárja, hogy fejlesszék művét. Terve az, hogy amit rájuk bízott, használják értelmesen. „Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát” – ezt olvassuk szent igéjében. Isten szolgái keljenek fel, kiáltsanak teli torokból, ne kíméljék magukat, hirdessék népének hűtlenségét, Jákob házának bűneit. Isten művének terjeszkednie kell, és ha népe megfogadja tanácsát, nem marad nagy vagyonuk, a végső tűzözönre. Addigra mindnyájan ott gyűjtöttek kincset, ahol se moly, se rozsda nem emészt. Egyetlen lánc sem rögzíti szívüket a földhöz.

35. A példázatok tanulságai

5. A példázatok tanulságai

Tudtomra adták, hogy nem egészen értjük a talentumok példázatát. A tanítványok azért kapták e fontos tanítást, hogy az utolsó időkben élő keresztények okuljanak belőle. E talentumok nem csupán a szónoklás és Isten szava magyarázatának képességét jelképezik. Vonatkoznak a világi javakra is, melyet népére bízott. Akik az öt és két talentumot kapták, kereskedtek s megkettőzték, amit rájuk bíztak. Isten elvárja, hogy a jómódúak adják ki pénzüket kamatra Istenért – fektessék a műbe, hogy terjessze az igazságot. Ha az igazság befogadója életerős, akkor segít a vagyonával, hogy másokhoz is eljuttassák az igét. Így erőfeszítései, tekintélye és javai segítségével mások is elfogadják az igazságot, majd ők is munkálkodni kezdenek Istenért. Láttam, hogy Isten népe közül néhányan úgy tesznek, mint aki elásta pénzét. Nem adják oda javaikat, hogy Isten művében jót tegyenek. Sokan mondják, hogy az az övék, joguk van azt tenni vele, amit tetszik, és nem mentenek lelkeket az Úr pénzével tett okos igyekezetükkel. Az angyalok pontosan feljegyzik tetteiket, s mikor ítélet hangzik el Isten háza felett, mindenki ítéletét neve mellé jegyzik; és angyalokat bíznak meg, hogy az öldöklés idején ne kíméljék, hanem vágják le a hűtlen szolgákat. Amit rájuk bíztak, elveszik tőlük. Földi kincsük akkor el lesz söpörve, és mindent elveszítenek. A koronákat, melyeket viselhettek volna, ha hűségesek, azok fejére helyezik, akiket a hű szolgák megmentettek, mert ezek folyvást Istenért használták javaikat. Mindenkiért, akinek megmentését elősegítették, csillagot kapnak dicső koronájukra, és növelik örök jutalmukat.

Azt is láttam, hogy tanulságot kell levonnunk a hűtlen intéző példázatából is. „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak az örök hajlékokba.” Ha a földön Isten dicsőségére fordítjuk javainkat, kincseket gyűjtünk a mennyben, és amikor földi vagyonuk elfogyott, a hű intézőnek Jézus és az angyalok lesznek barátai, hogy befogadják őt az örök hajlékba.

Bizonyságtételek I. kötet - 5. bizonyságtétel 33. A laodiceai gyülekezet

5. bizonyságtétel (1859)

33. A laodiceai gyülekezet

Kedves testvéreim! Nagy kegyelmében az Úr újra meglátogatott. Az elmúlt néhány hónapban nagy beteg voltam. Súlyos betegség nehezedett rám. Évek óta vízkór és szívbetegség igyekszik elnyomni lelkemet, elpusztítani hitemet és bátorságomat. A laodiceaiakhoz intézett üzenet nem váltotta ki Isten népe között a buzgó bűnbánatot, amit reméltem, s ez igen nyugtalanított. Betegségem egyre súlyosbodni látszott, és azt gondoltam, sírba kell szállnom. Nem kívántam élni, ezért nem tudtam hitembe kapaszkodni, gyógyulásért esedezni. Mikor este nyugovóra tértem, gyakran tudtam, hogy még virradat előtt el állhat a lélegzetem. Ilyen állapotban egyik éjfélkor elájultam. Hívták Andrews és Loughborough testvéreket, és buzgón könyörögtek értem Istenhez. A nyomás, a súlyos teher elmúlt sajgó szívemből, és látomásba ragadtattam el. Amit láttam, most közlöm veletek.

Láttam, hogy Sátán csüggedésbe és kétségbeesésbe igyekezett kergetni, hogy az élet helyett a halált kívánjam. Az Úr megmutatta, hogy nem egyezne akaratával, ha abbahagynám munkámat, és koporsóba feküdnék, mert akkor hitünk ellenségei diadalmaskodnának, Isten gyermekeire pedig szomorúság borulna. Láttam, hogy gyakran kell gyötrődnöm, és sokat szenvednem. Mégis azt az ígéretet kaptam, hogy környezetem buzdítani és segíteni fog, hogy míg az ördög oly kegyetlenül ostoroz, bátorságom és erőm el ne hagyjon.

Láttam, hogy a laodiceai bizonyságtétel most vonatkozik Isten népére, és azért nem ér el nagyobb eredményeket, mert kemény a szívük. Isten azonban időt ad az üzenetnek, hogy elvégezze a feladatát. Meg kell tisztítanunk szívünket a bűnöktől, ahonnét oly hosszú ideje kizártuk Jézust. Ez a félelmetes üzenet el fogja végezni feladatát. Mikor legelőször tárult elénk, szívünk alapos vizsgálatára vezetett. Bevallottuk bűneinket, és Isten népe mindenhol felbuzdult. Csaknem valamennyien hitték, hogy ez az üzenet a harmadik angyal hangos kiáltásában fog végződni. De mivel nem látták a hatalmas munka gyors befejezését, sokan elvesztették az üzenet hatását. Láttam, hogy az üzenet nem fogja elvégezni hatását néhány rövid hónap alatt. Célja az, hogy felrázza Isten népét, felfedje előttük álnokságukat, és buzgó bűnbánatra vezesse őket, hogy Jézus jelenlétével tüntethesse ki őket, és készen álljanak a harmadik angyal hangos kiáltására. Amint az üzenet megtette rájuk a hatását, és Isten előtti mély alázatra vezette őket, angyalokat küldött szét mindenfelé, előkészíteni a nem hívőket az igazság elfogadására. Isten ügye fejlődésnek indult, és népe felismerte állapotát. Ha teljesen megfogadták volna az igaz tanú tanácsát, Isten hatalmasan síkra szállt volna értük. Az üzenet közlése óta tett erőfeszítésekre mégis Isten áldása szállt, és sok lelket vezettek ki a tévedésből és sötétségből, hogy örvendezzenek az igazságnak.

Bizonyságtételek I. kötet - 4. bizonyságtétel 32. A rostálás

32. A rostálás

1857. november 20-án megmutatták nekem Isten népét, és láttam, hogy erősen meg voltak rázva. Néhányan erős hittel és gyötrődve könyörögtek Istenhez. Arcuk sápadt, mély aggodalomtól elgyötört volt, s elárulta benső küzdelmüket. Rettenthetetlenség és mély komolyság ült arcukon, s nagy verejtékcseppek peregtek homlokukról. Arcuk olykor fölvidult Isten jóváhagyásától, majd az előbbi komoly, buzgó, aggódó kifejezés tért vissza.

„Fújjátok meg a harsonát a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket. A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái és mondják: Légy kegyelmes, óh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtuk a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenük?” Jóel 2:15-17.

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez és közeledni fog hozzátok Tisztítsátok meg kezeteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveteket ti kétszívűek! Szomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok, a ti nevetésetek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” Jakab 4:7-10.

„Térjetek eszetekre, és eszméljetek fel, ti arcátlan nemzet, mielőtt szülne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap) míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! Keressétek az Urat mindnyájan, e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekedtek, keressétek az igazságot,keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztatok az Úr haragjának napján!” Sofóniás 2:3.

Gonosz angyalok sürgölődtek körülöttük, sötétségüket igyekezve rájuk erőltetni, el próbálták takarni tekintetük elől Jézust, és a környező sötétségre terelni szemüket, hogy ne bízzanak Istenben, majd morogjanak ellene. Egyetlen biztonságuk az volt, ha fölfelé tekintettek. Angyalok vigyáztak Isten népére, s amint az ördög angyalai ezekre az aggódókra sűrítették a mérgező légkört, a mennyei angyalok szüntelen legyeztek fölöttük szárnyukkal, hogy eloszlassák a sűrű sötétséget.

Bizonyságtételek I. kötet - 4. bizonyságtétel 30-31.

30. A gazdag ifjú

1857. október 8-án a michigani Monterey-ben látomásban az Úr megmutatta, hogy számos szombattartó állapota olyan, mint azé az ifjúé volt, aki Jézushoz jött tudakozódni, mit tegyen, hogy elnyerje az örök életet.

„Hozzájővén egy ember, monda neki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú e beszédeket hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága volt. Jézus monda a tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok ezeket hallván, felettébb álmélkodnak, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” (Máté 19:16-26)

Jézus megemlített ötöt az utolsó hat parancsolat közül az ifjúnak, és a második nagy parancsolatot, melytől az utóbbi hat parancsolat függ. Az ifjú azt gondolta, hogy ezeket megtartotta. Jézus nem említette az Isten iránti kötelességünket tartalmazó első négy parancsolatot. Az ifjú kérdésére: „Mit kell még tennem?” Jézus így felelet: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el minden vagyonodat, s árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben.”

Ez hiányzott belőle. Nem tartotta meg az első négy parancsolatot, de az utolsó hatot sem. Nem szerette felebarátját, mint magát. Jézus mondta: oszd szét a szegények közt. Vagyonát érintette. „Add el minden vagyonodat, és az árát oszd szét a szegények közt.” Ezzel a közvetlen hivatkozással rámutatott az ifjú bálványára. Mindennél jobban szerette a gazdagságot, ezért lehetetlen volt Istent szeretnie teljes szívéből, teljes lelkéből s teljes elméjével. Gazdagságának e mindenek fölötti szeretete vakká tette felebarátjai ínsége iránt. Nem szerette felebarátját, mint magát, ezért nem tartotta meg az utolsó hat parancsot. Szíve kincséhez húzott; elnyelték földi kincsei. Jobban szerette birtokait, mint Istent, jobban, mint a mennyei kincset. Hallotta a feltételeket Jézus szájából. Ha eladná mindenét, és szétosztaná a szegények között, kincse lenne a mennyben. Ez volt a vizsga. Mennyivel becsüli többre az örök életet, mint gazdagságát. Két kézzel kapott-e az örök élet után? Megfeszítette-e erejét, elmozdítani az akadályt, mely közte és a mennyei kincsek között állt? Sajnos, nem. „Szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.”

Bizonyságtételek I. kötet - 4. bizonyságtétel 28-29.

28. Fegyelmi eljárások a gyülekezetben

1857. július 6-án Ulyssesben (Pennsylvania) bepillantás kaptam az ...-i, s más New York állami helységekben uralkodó állapotokról.

Mivel oly sok fegyelmi eljárás folyt le a gyülekezetben a testvérek között New York államban, és mivel Istennek a legkisebb köze sem volt hozzájuk, a gyülekezet elvesztette erejét, és nem tudják, miként szerezzék vissza. Eltűnt az egymás iránti szeretet – a hibakeresés és vádoló lelkület vált uralkodóvá. Erénynek tekintik, ha mindent kiszimatolnak egymás felől, ami helytelennek látszik. Nem él közöttük a könyörület lelkülete, amely szeretettel és szánalommal vágyik testvérei után. Némelyek vallása gáncsoskodásból, és abból áll, hogy mindenbe belekötnek, ami helytelen előttük, míg lelkük nemes érzelmei el nem sorvadnak. Emeljük fel gondolatainkat az örökkévaló jelenetekhez; a mennyen, annak kincsein, dicsőségein legeltessük, és a Biblia igazságaiban kellene édes és szent kielégülést találnunk. Szeretnünk kellene az Isten igéje becses ígéreteiből való táplálkozást, megnyugvást kellene nyernünk belőlük, és felemelkednünk a jelentéktelen dolgok fölé. A súlyos, örökkévaló dolgokhoz.

De jaj, mennyire másképp használják értelmüket! Szalmaszálakban botlanak meg! A gyülekezet összejövetelei, amint azokat New Yorkban tartották, sokaknak átok volt. Ezek a mondvacsinált fegyelmi eljárások szabad teret adtak az aljas gyanúsítgatásnak. Táplálták az irigykedést. Közöttük él a gyűlölet, és nem is tudnak róla. Némelyek helytelen elgondolásból ridegen rónak meg másokat, másokra kényszerítik elképzeléseiket, hogy mi helyes. Kíméletlenek, téglarakásként zuhannak másokra.

Bizonyságtételek I. kötet - 4. bizonyságtétel 27.

4. bizonyságtétel (1857)

27. Fiatal szombattartók

1857. augusztus 22-én a Monterey imaházban (Michigan állam) az Úr megmutatta nekem, hogy sokan még nem hallották meg Jézus hangját, a megmentő üzenet nem vert gyökeret lelkükben és nem hozott megújulást életükben. Sok fiatalban nem él Jézus lelkülete. Nem lakik szívükben Isten szeretete, ezért Isten Lelke és a megváltás helyett, sokféle bűnös, önző gyöngeségük győzedelmeskedik.

Akikben valóban Jézus vallása él, azok nem szégyellik azt, és nem félik hordozni a keresztet a tapasztaltabbak előtt. Ha őszintén vágyódnak igazak lenni, vágyni fognak mindenféle segítségre, amit az idősebb keresztényektől kaphatnak. Örülni fognak, ha az idősebbek segítenek nekik. Akinek szívét Isten Lelke tüzesíti át, azokat jelentéktelen ügyek nem fogják hátráltatni keresztény ösvényükön. Kimondják, amit Isten Lelke munkál bennük. Énekelni és imádkozni is fogják. A vallás hiánya, a szent élet hiánya az, ami visszatartja a fiatalokat a fejlődésben. Életük elítéli őket. Tudják, hogy nem élnek keresztények módjára, azért nincs önbizalmuk Isten vagy a gyülekezet előtt.

Miért fesztelenebbek a fiatalok, mikor az idősebbek nincsenek jelen? – Mert hasonlóak között vannak. Mindegyik azt gondolja, hogy van olyan jó, mint a többi. Egyikük se üti meg a mértéket, de egymáshoz mérik, egymással hasonlítják össze magukat, és nem gondolnak az egyetlen, tökéletes, igaz mértékkel. Jézus az igaz minta. Önfeláldozó élete a példaképünk.

Bizonyságtételek I. kötet - 3. bizonyságtétel 25-26.

3. bizonyságtétel (1857)

25. Buzdulj fel és tarts bűnbánatot!

Kedves fivéreim, nővéreim! Az Úr látomásban megmutatott néhány dolgot a gyülekezet jelenlegi langymeleg állapotáról, és ezt most elmondom nektek. Az angyal így szólt a gyülekezethez: „Jézus szól hozzátok. Buzdulj fel és tarts bűnbánatot.” Amint láttam, komolyan neki kell gyürkőzniük ennek a feladatuknak. Van miért bűnbánatot tartani. A világias gondolkodás, az önzés és az irigység elemésztették Isten népében a lelkiséget és az életet.

Isten népének veszedelme az elmúlt néhány évben a világ szeretete volt. Ebből fakad az önzés és irigység bűne. Minél többet markolnak a világból, annál inkább megszeretik; s még több után nyújtják kezüket. Az angyal így szólt: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Mégis sokan, noha vallják, hogy hiszik, hogy náluk a világhoz szóló utolsó figyelmeztetés hangja, mégis minden erejüket megfeszítve olyan helyzetet törekszenek teremteni maguknak, amikor könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint nekik bejutni a mennybe.

A földi kincsek, ha helyesen használjuk fel – áldások. A tulajdonosaiknak tudniuk kellene, hogy Istentől kapták kölcsön, és jókedvűen kellene költeniük javaikat az ügy elősegítésére. Jutalmuk nem marad el idelenn. Isten angyalai jó véleménnyel lesznek róluk, és kincseket is gyűjtenek a mennyben.

Láttam, hogy az igazságot vallók közül Sátán szemmel tart néhány különös, önző, irigy természetű embert, és azzal fogja kísérteni őket, hogy jólétet helyez eléjük, felajánlva nekik a föld gazdaságát. Tudja, hogy ha felül nem kerekednek bűnös hajlamaikon, megbotlanak a pénz szeretetében – bálványuk imádásában.

Gyakran el is éri célját. A világ szeretete legyőzi, elnyeli az igazság szeretetét. A világ országait ajánlja nekik, s ők mohón magukhoz ragadják kincsüket, és azt hiszik, hogy csodálatosan boldogulnak. Sátán diadalt ül, mert terve sikerült. A világ szeretetéért feladták Isten szeretetét.

Láttam, hogy az így boldogulók keresztezni tudják Sátán tervét, ha legyőzik önző irigységüket, ha Isten oltárára helyezik összes tulajdonukat. Mikor látják, hogy valahol anyagiakra van szükség az igazság ügyének fejlesztésére, az özvegyek, árvák, és lesújtottak segítésére, akkor adakozzanak jókedvűen, így gyűjtve kincseket a mennyben.