Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 66-67. Sátán hatalma; A két korona

66. Sátán hatalma

A bukott ember Sátán jogos foglya. Krisztus küldetése volt kiszabadítani őt erős ellenfelének hatalmából. Az ember természettől fogva hajlamos követni Sátán sugallatait és csak akkor tud sikeresen ellenállni a rettenetes ellenfélnek, ha Krisztus, a hatalmas hódító lakik benne, irányítja kívánságait, és erőt ad neki. Egyedül Isten szabhat határt Sátán hatalmának. Sátán bejárja a világot, mindenütt ott van. Pillanatra sem lankad, mert fél, hogy elmulasztja a lelkek pusztítására kínálkozó alkalmat. Isten népének fontos ezt megértenie, hogy elmenekülhessenek csapdáiból. Sátán elkészíti ámításait, hogy Isten népe ellen vezetett utolsó hadjáratában ne ismerjék fel, hogy ő támad. 2Korintus 11:14. „Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.”

Míg némely félrevezetett azt hangoztatja, hogy Sátán nem létezik, foglyul ejti őket, és nagymértékben rajtuk keresztül ügyködik. Sátán jobban tudja, mint Isten népe, hogy minden erejük Krisztusban rejlik, s nagy lehet Sátán fölött a hatalmuk. Az igazság leggyöngébb hívője, mikor alázatosan segítséget kér a hatalmas hódítótól, szilárdan Krisztusra támaszkodva sikeresen visszaveri Sátánt és összes seregét. Az ördög túl ravasz, hogy nyíltan, feltűnően közelítsen kísértéseivel, mert a keresztény szunnyadó erői felélednének, és az erős és hatalmas szabadítóra támaszkodna. Ezért észrevétlenül közelít, álcával ügyködik, a magukat hívőnek valló hitetlenség fiain át.

Sátán hatalma végső határáig elmegy, hogy nyugtalanítsa, kísértse és félrevezesse Isten népét. Aki Urunk elé mert állni, meg merte kísérteni őt, s kötekedni merészelt vele, akinek hatalmában állt felvinni őt a templom tetejére és a magas hegyre, az gyakorolni fogja hatalmát ezen a nemzedéken – csodákat téve is, mely nemzedék messze mögötte áll Urunk bölcsességének, s mely csaknem teljesen sötétben él Sátán ravaszsága és ereje felől. Csodálatos módon fog hatni azok testére, akik természettől hajlamosak azt tenni, amit mond. Sátán ujjong, ha a képzelet szülöttének tartják. Nagyon megfelel céljainak, ha könnyen veszik, ha gyerekes ábráknak vagy állatnak tartják. Oly alacsonyrendűnek képzelik, hogy az emberek értelme teljesen készületlen ravaszul lefektetett terveire; és csaknem mindig sikerrel jár. Ha megértenék ravaszságát és hatalmát, sokan készen állnának sikeresen ellene állni. Mindenki értse meg, hogy Sátán valamikor fennkölt angyal volt. Lázadása kizárta a mennyből, de nem pusztította el hatalmát, s nem alacsonyította állattá. Bukása óta a menny kormányzata ellen fordította hatalmát. Egyre agyafúrtabb lett, s megtanulta a legsikeresebb módokat az emberek gyermekeinek kísértésére.

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 65. Észak-Wisconsin

65. Észak-Wisconsin (a bizonyságtételek elfogadásáról)

1861. augusztus harmadikán, míg a New York állambeli Roosevelten tartózkodtam, az Úr megmutatott nekem néhány gyülekezetet és családot. Láttam, a különféle áramlatokat, s csüggesztő körülményeket. Sátán ügynökeiként használt fel egyéneket, akik vallják, hogy hisznek a jelenvaló igazság egyes részeiben, de más részekkel nem értenek egyet. Ezeket jobban fel tudja használni, mint akik hitünk összes pontjával szemben állnak. Ügyes módszere, mely segítségével tévhitet csempészett be az igazságban részben hívő embereken át, sokakat megtévesztett, megzavart; szétdúlta hitüket. Ez a nézeteltérések oka Észak-Wisconsinban. Némelyek befogadják az üzenet felét, másik részét viszont elvetik. Van, aki elfogadja a szombatot, de nem hisz a harmadik angyal üzenetében. De, mert elfogadták a szombatot, igényt tartanak azok közösségére, akik hisznek a teljes jelen igazságban. Azután igyekeznek másokat is sötét álláspontjukra vezetni. Senkinek sem tartoznak felelősséggel. Önálló, független hitük van. Megengedik, hogy másokra hassanak, pedig állítólagos becsületességük ellenére sem lenne szabad helyet adnunk nekik. A becsületes látni fogja a jelen igazság egyenes láncolatát; meglátják összecsendülő kapcsolatukat, amint szem-szem után fonódnak egyetlen fenséges egésszé; és meg is ragadják azt.

Nem nehéz megérteni a jelen igazságot. Akiket Isten vezet, egységbe tömörülnek a széles, szilárd alapzaton. Isten nem használ fel más-más hitű, véleményű és nézetű embereket, hogy szétdúljanak, és szakadást idézzenek elő. A menny és a szent angyalok azon fáradoznak, hogy egységet teremtsenek, egyetlen testületen belül hozzák létre az egységes hitet. Sátán ellenzi ezt, és eltökélten igyekszik szétzilálni, megosztani, s különféle nézeteket behozni, hogy Krisztus imája ne valósuljon meg: „De nem csak őértük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk; hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (János 17:20-21) Jézus azt tervezte, hogy népének hite egységes legyen. Ha az egyik elmegy, és ezt hirdeti, és valaki más, aki nem ért vele egyet, mást hirdet, hogyan lehetnek egyek, akik szavukra hisznek? Nézeteik különbözni fognak.

Láttam, hogy ha Isten népe Wisconsinban fel szeretne virágozni, határozott álláspontra kell helyezkedniük ezekben az ügyekben, s ezzel ki kell vágniuk azok hatását, akik zavart és megoszlást okoznak, mert a testülettel ellenkező véleményeket tanítanak. Ezek az emberek bolygó csillagok. Úgy tűnik, mintha vetnének valamelyes fényt; vallanak és hirdetnek valamelyes igazságot, és ezzel orruknál fogva vezetik a tapasztalatlant. Sátán felruházza őket lelkületével, de Isten nincs velük; Lelke nem él bennük. Jézus könyörgött, hogy tanítványai egyek legyenek, amint Ő is egy az Atyával, „és elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”. Isten igazságban hívő, maradék népének egysége s egységes nézetei hatalmasan meggyőzik a világot, hogy náluk az igazság, s hogy ők Isten különleges, választott népe. Az egységes nézetek és az egység megzavarja az ellenséget, és eltökéli, hogy ennek nem szabad létrejönnie. A meggyőződésbe gyökerezett, és az életben megvalósított jelen igazság Isten népét eggyé teszi, és erős áldásos hatást kölcsönöz nekik.

Ha a wisconsini szombattartók komolyan törekedtek s fáradoztak volna, hogy Krisztus imájának megfelelően egyek legyenek, amint ő is egy az Atyával, Sátán erőlködése vereséget szenvedett volna. Ha mindenki törekedne egy lenni a testtel, soha fel nem ütötte volna fejét a vakbuzgóság, mely oly szégyenteljes foltot ejtett a jelen igazság ügyén Észak-Wisconsinban, mert ez a testülettől való elhúzódás az eredetieskedő, önálló hit keresésének következménye, mely mit sem törődik a testület hitével.

Az utolsó Battle Creek-ben nyert látomásban az Úr megmutatta nekem, hogy meggondolatlan útra léptek ...-ban az ottani gyülekezet megszervezésének idején nyert látomásokkal kapcsolatban. Voltak néhányan ...-ban, akik Isten gyermekei voltak, mégis kételkedtek a látomásokban. Mások nem szegültek a látomások ellen, de határozott álláspontra sem mertek helyezkedni. Némelyek nem hittek bennük, és volt is erre elég okuk. A hamis látomások, a vakbuzgó gyakorlatok és az azt követő nyomorúságos gyümölcsök olyan hatással voltak az ügyre Wisconsinban, mely gyanakvóvá tett itt minden iránt, ami a látomás nevet viselte. Mindezt figyelembe kellett volna venni, és bölcsen cselekedni. Nem szabad fegyelmi elé állítani vagy rábeszélni azokat, akik sosem voltak tanúi annak, hogy valakinek látomása volt, és akiknek nincs személyes tapasztalatuk a látomások hatásáról. Az ilyeneket, ha keresztény útjuk máskülönben kifogástalan, és jó keresztény jellemet alakítottak, nem szabad megfosztanunk a gyülekezet jótéteményeitől és kiváltságaitól.

Néhányan – láttam – el tudnák fogadni a kiadott látomásokat, gyümölcseiről ítélve meg a fát. Mások, akár kétkedő Tamások; képtelenek hinni a kiadott bizonyságtételekben, sem mások bizonyságtételén át fogadni el a bizonyítékot, hanem saját szemükkel kell meggyőződniük arról. Az ilyeneket ne söpörjük félre, hanem legyünk hosszútűrők, és gyakoroljunk irántuk testvéri szeretetet, míg meg nem találják álláspontjukat, és mellette vagy ellene nem döntenek. Ha küzdenek a látomások ellen, melyeket nem is ismernek; ha annyira viszik álláspontjukat, hogy küzdenek az ellen, amiről nincs tapasztalatuk, és bosszantja őket, ha azok, akik hiszik, hogy a látomások Istentől származnak, beszélnek róluk az összejöveteleken, és megnyugvást merítenek a látomásokban nyert utasításokból, a gyülekezet biztos lehet, hogy nincs igazuk. Isten népe ne riadjon vissza, ne legyen engedékeny, és ne hagyja megkötni magát az ilyen elhidegültek által. Isten azért helyezte az ajándékokat a gyülekezetbe, hogy a gyülekezet javára váljanak. Mikor az igazság állítólagos hívei ellenzik az ajándékokat, küzdenek a látomások ellen, és befolyásuk másokat veszélybe sodor, akkor ideje foglalkoznunk velük, nehogy tévútra vezessék a gyöngéket.

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 64. A hit egysége

64. A hit egysége

A hitvalló hívők ...-ban és környékén nem sietnek a mű segítségére, nem gyakorolják a vallott igazságokat. Észak-Wisconsinban romboló hatás emészti az ügyet. Ha mindenki elkötelezte volna magát az Advent szemle és szombat hírnöknek, mint Isten tervezte, hasznukra vált volna, és tanulhattak volna a benne hirdetett igazságokból. Hitük helyénvaló lenne. Kialakult nézetük lenne a mai időre szóló igazságról, ami megóvta volna őket ettől a vakbuzgóságtól. Sokak lelki érzékenysége eltompult. Hamis izgalmak pusztítják felfogóképességüket és lelki látásukat. A legfontosabb számukra most, hogy értelmesen viselkedjenek, hogy Sátán célja ne valósuljon meg teljesen; ne tudja maga alá taposni azokat, akiket hatalmában állt megcsalni.

Mikor azok, akik tanúi voltak és átélték a hamis tapasztalatokat, rájönnek hibáikra, akkor Sátán kiaknázza tévedésüket, szüntelen szemük előtt lóbálva azokat, hogy visszariadjanak bármi lelki gyakorlattól. Ezzel igyekszik elpusztítani a valódi istenfélelembe vetett hitüket. Mivel egyszer már csalatkoztak, félnek buzgó, lelkes imában kérni Isten különleges segítségét, és győzelmet. Ne hagyják, hogy Sátán elérje célját, s üres formaságra és hitetlenségre hajszolja őket. Ne feledjék, hogy Isten erős építménye szilárdan áll. Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Egyetlen biztonságuk, ha lábukat a szilárd alapra helyezik, hogy felismerjék, felfogják a harmadik angyal üzenetét – becsüljék, szeressék eme igazságokat, s engedelmeskedjenek nekik.

Krisztus népet vezérel és hoz a hit egységére, hogy egyek legyenek, amint Ő is egy az Atyával. Fel kell adniuk véleménykülönbségeiket, hogy mind egyek legyenek a testülettel, egységesen gondolkodjanak, és egyformán ítéljenek. Korinthus 1:10. „Kérlek titeket, atyámfiai, Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményen.” Róma 15:5-6. „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt, Krisztus Jézus szerint: Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, s a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.” Filippi 2:2 „Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén.”

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 63. Féltékenység

63. Féltékenykedés és gáncsoskodás

G. testvér! ...-ban néhány kérdést vetettél föl, melyek azóta is erősen foglalkoztatnak. Beszélgetésünkből meggyőződtem, hogy nem döbbentél rá, milyen szerepet játszottál, s nem hagytad, hogy vezessenek. Az Úr segítséget küldött, de visszautasítottad. Mit tehetett volna még érted a menny? Mikor azt képzelted, hogy másokat többre becsülnek, mint téged, elégedetlen és ingerlékeny lettél, duzzogtál és visszahúzódtál, mint az elkényeztetett gyerek. Szeretted volna, ha nagyra becsülnek, mégis olyan utat választottál, mely igen lealacsonyított azok szemében, akiknek helyeslését kívántad.

Már vakbuzgóságod előtt irigykedtél a Battle Creek-iekre, és gyanút érlelő célzásokat tettél. Irigykedtél férjemre és rám, rosszat feltételeztél. Összefogott benned az irigység és a gyanúsítás. A lelkiismeretesség leple alatt kétség árnyékát vetetted azok lépésére, akik a mű terhét viselik Battle Creek-ben, s olyan ügyekről tettél célzásokat, melyekről halvány fogalmad sem volt, és amiket közelről sem tudtál helyesen megítélni. A mű terhe nem a te válladon nyugodott. Láttam, hogy az Úr sem választana valakit olyan értelemmel, mint a tied. Nem fektetne rá súlyos terheket, nem hívná el a legfelelősségteljesebb állásokra, mert az önbecslés annyira felülkerekedne benne, hogy romlást hozna rá és Isten népére. Ha kevésbé önérzetes lennél, kevésbé irigykedtél és gyanakodtál volna.

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 62. Vallás a családban

8. bizonyságtétel (1862)

62. Vallás a családban

Az Úr feltárta előttem a magasztos és felelős álláspontot, amelyet Isten népének el kellene foglalnia. Ők a föld sója és a világ világossága; úgy kell hát járniuk, amint Krisztus járt. Nagy nyomorúságon kell átmenniük. A jelen a hadviselés és a próba ideje. Megváltónk mondja: „A győztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon, amint én is győztem, s Atyámmal ülök trónján.” Nem mindenki nyeri el a jutalmat, aki Krisztus követőjének vallja magát, hanem aki győz, amint Jézus győzött. Tanulmányozzuk Krisztus életét, s tanuljuk meg belőle, mit jelent megvallanunk őt a világ előtt.

Krisztus világ előtti megvallásához előbb bennünk kell éljen. Senki sem vallhatja meg igazán Krisztust, csak ha Krisztus gondolatai és lelkülete él benne. Ha az istenfélelem külsősége, az igazság igaznak tartása mindig Krisztus megvallása lenne, azt mondhatnánk, hogy széles az út, amely az életre visz, és sokan megtalálják azt. Értsük meg, mit jelent Krisztust megvallani, s mennyiben tagadjuk meg őt. Lehetséges ajkunkkal megvallanunk, tetteinkkel megtagadnunk őt. Ha a Lélek gyümölcsei láthatók életünkben, akkor Krisztust valljuk. Ha mindent elhagyunk Krisztusért, életünk alázatos, beszélgetésünk mennyei, viselkedésünk kifogástalan lesz. Ha bennünk él az igazság hatalmas, tisztító hatása, s Krisztus jelleme megtestesül életünkben, akkor megvalljuk őt. Ha az örök élet szavai vannak elhintve szívünkben, igazságosság és béke a gyümölcse. Megtagadhatjuk életünkkel Krisztust, ha megtűrjük magunkban a könnyű élet vagy a magunk szeretetét, ha bohóckodunk és tréfálkozunk, ha a világ megtisztelésére vágyunk. Megtagadhatjuk őt megjelenésünkkel, a világhoz alkalmazkodással, hivalkodó külsővel, költséges öltözékkel. Csak szakadatlan őrködéssel és kitartó, csaknem szüntelen imával tudjuk életünkben visszatükrözni Krisztus jellemét, és az igazság megszentelő hatását. Sokan türelmetlen, féktelen lelkületükkel elűzik családjukból Krisztust. Az ilyeneknek van mit legyőzniük e téren.

Megmutatták nekem az emberei család legyöngült állapotát. Az ember minden nemzedékkel gyöngébb, és mindenfajta betegség senyveszt bennünket. A szegény halandók ezrei nyomorék, beteges testtel, feldúlt idegekkel, borongó értelemmel vonszolják gyászos életüket. Sátán hatalma egyre terjed az emberi családon. Ha az Úr nem jönne el hamar, s nem semmisítené meg Sátán hatalmát, a világ rövid időn belül lakatlanná válna.

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 60-61.

60. Odaszentelődés

Isten népe próbára és vizsgára kerül. A szombattartók körében gondos kutatásnak kell folyni. Akár az ősi Izráel, mily gyorsan fellázadunk ellene. Némelyek a világra néznek, követni kívánják divatjait, részt kívánnak venni élvezeteiben, épp úgy, mint Izráel gyermekei visszatekingettek Egyiptomra, vágyakoztak a kívánatos dolgokra, melyekben ott részük volt, és melyeket Isten jónak látott megvonni tőlük, hogy próbára tegye őket, s bebizonyítsa Isten iránti hűségüket. Az Úr látni akarta, hogy népe többre becsüli-e az ő szolgálatát, és a csodákkal nyert szabadságot az Egyiptomban élvezett eszem-iszomnál – miközben zsarnok és bálványimádó népet szolgáltak.

Jézus igaz követőinek áldozatot kell hozni. Isten megpróbálja őket; megvizsgálja hitük valódiságát. Megmutatta nekem, hogy Jézus igaz követői elvetik a majálisokat, mutatványokat, s más, szórakozást célzó gyülekezéseket. Hisz nem találják ott Jézust, sem olyan légkört, amely mennyei gondolkodásúvá tenné, és a kegyességben növelné őket. Ha engedelmeskedünk Isten szavának, kivezet és elválaszt minket az összes efféle helytől. Azok keresik, azok tartják csodálatra és élvezetre méltónak a világ dolgait, akik nem odaadón szeretik a keresztet, és nem imádják lélekben a megfeszített Jézust.

Polyva van közöttünk, ezért vagyunk oly gyöngék. Néhányan folyton a világhoz hajlanak. Nézeteik és gondolataik sokkal jobban egyeznek a világ, mint Krisztus igénytelen követőinek lelkületével. A legtermészetesebb számukra azok társaságát kedvelni, kiknek lelkülete leginkább megegyezik az övékkel. Az ilyeneknek túl nagy a befolyása Isten népe körében. Közülük valók, nevük van közöttük, s kifogásul szolgálnak a hitetleneknek, és a gyülekezetben a gyöngéknek és a megszenteletleneknek. Ezek a felemás gondolkodásúak mindig tiltakoznak az egyéni hibákat ostorozó világos, félreérthetetlen bizonyságtétel ellen. Eme finomító, tisztító időkben ezek vagy teljesen megtérnek és megszentelődnek az igazság iránti engedelmesség által, vagy a világban maradnak, ahova tartoznak, és ott is kapják meg bérüket.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Krisztus minden követője az Úr dicsőségére terem gyümölcsöt. Életük bizonyítja, hogy Isten Lelke munkálja bennük a jótetteket, gyümölcsük pedig a megszentelődés. Életük magasztos és tiszta. Akik nem teremnek gyümölcsöt, nincs tapasztalatuk Isten dolgaiban. Nincsenek a szőlőtőkén. Olvassátok el János 15:4-5-öt. „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

Ha Jézus Krisztust akarjuk lélekben imádni, fel kell adnunk minden bálványt, és tökéletesen engedelmeskednünk az első négy parancsolatnak. Máté 22 37-38 „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat.” Az első négy parancs nem engedi meg, hogy szeretetünk elkalandozzék Istentől. Semmit nem enged meg, ami megosztja, elforgácsolja legfelsőbb örömünket Istenben. Ami megosztja és elveszi lelkünktől Isten mindenek feletti szeretetét, bálvány alakját ölti magára. Érzéki szívünk ragaszkodna bálványainkhoz, magával igyekezne hozni azokat, mégsem haladhatunk előre, míg meg nem szabadulunk tőlük, mert elkülönítenek minket Istentől. Az egyház hatalmas feje kiválasztotta népét a világból, s elvárja tőlük, hogy távozzanak közülük. Terve, hogy parancsolatainak szelleme magához vonzza, a világ elemeitől pedig elválassza őket. Isten szeretete és parancsainak megtartása távol esnek a világ élvezeteinek és barátságának szeretetétől. Nincs közösség Krisztus és Béliál közt. Isten népe nyugodtan egyedül Krisztusra bízhatja magát, és félelem nélkül törhet előre az engedelmesség útján.

61. Bölcselkedés és hiú ámítás

Tudtomra adták, hogy őrizkedjünk minden oldalon, s fáradhatatlanul álljunk ellene Sátán hízelgéseinek s csapdáinak. A világosság angyalának tetteti magát, ezreket csal meg, s vezet fogságba. Hallatlanul kihasználja az emberi ész tudományát. Ide lopódzik be észrevétlenül, akár a kígyó, s rontja meg Isten munkáját. Krisztus csodáit és tetteit az emberi ügyesség és hatalom eredményének tünteti fel. Ha nyíltan, arcátlanul támadná a kereszténységet, az a keresztényt kétségbeesetten és gyötrődve Megváltója lábához hozná; erős s hatalmas szabadítója megfutamítaná a vakmerő ellenséget. A világosság angyalának adja ki magát, és az értelemre hat, hogy elcsalogasson az egyetlen biztonságos és igaz ősvényről. A koponyatan, lélektan, bűvölés tudományágai olyan utak, melyeken közvetlenül nemzedékünkhöz jön, és hatalommal működik. Ez jellemzi mesterkedését a próbaidő lezárta előtt.

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 59. A példaadás ereje

59. A példaadás ereje

Titusz 2:13-14-ben ezt olvassuk: „Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége megjelenését. Aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.” Ezt a nagy munkát csak azokért végzik el, akik meg akarnak tisztulni, választottal akarnak lenni, és buzgók a jótettekben. Hányan visszariadnak a tisztulás folyamatától! Nem hajlandók az igazság szerint élni, nem hajlandók különcöknek látszani a világ szemében. A világgal való keveredés, ez pusztítja el lelkiségünket, tisztaságunkat és buzgalmukat. Sátán szüntelen gyakorolja hatalmát, hogy tompítsa Isten népe lelkiismeretének érzékenységét a rossz iránt, s megsemmisítse a köztük és a világ között levő megkülönböztető jelet.

Gyakran kapok érdeklődő leveleket a ruházkodásról. Némelyek félreértették, amit írtam. Pontosan ez a csoport nagyon lassú, és rájuk hat utoljára, ők kullognak hátul a tökéletesedésben, akiket a világ divatjai követőiként mutattak be nekem. Másik csoport – a rossz ízlésűek és a rendetlenek – kihasználták, amit írtam, és az ellenkező végletbe estek. Mentesnek tartják magukat a hiúságtól, és mint kevélyekre tekintenek a takarosan és rendesen öltözőkre. Némelyek külön erénynek tartják a hóbortos és rendetlen ruházkodást. Ez az eljárásuk elpusztítja a hitetlenekre gyakorolt hatásukat. Akik javára kellene élniük – undorodva fordulnak el tőlük.

A látomások egyfelől megrótták a hiúságot és a világ divatjainak követését, másrészt megrótták azokat is, akik elhanyagolják megjelenésüket, piszkosak és szennyes ruhában járnak. Külön felhívták figyelmemet, hogy a jelen igazság vallóinak különös gondot kell fordítaniuk úgy jelenni meg szombatonként Isten előtt, hogy nyilvánvalóvá tegyék a teremtő iránti tiszteletüket, aki megszentelte e napot, és különleges tisztességet ruházott rá. A szombat tisztelői legyenek tiszták, ruházkodjanak takarosan és rendesen, mert féltőn szerető Isten előtt jelennek meg, akit sért a piszok és rendetlenség, s aki megjegyez minden tiszteletlenséget. Néhányan azt gondolják, hogy helytelen mást tenni fejükre, mint szalmakalapot. Ezek végletekbe esnek. Nem nevezhetjük hiúságnak a rendes, egyszerű szalma- vagy selyemkalapot. Hitünk, ha éljük, oly egyszerű ruházkodásra és oly buzgó jótettekre vezet, ami különleges népnek jelöl meg minket. De mikor hátat fordítunk a rendes, takaros ruházkodásnak, gyakorlatilag elhagyjuk az igazságot, mert az igazság soha le nem zülleszt, ha nem csak felemel. A hitetlenek züllötteknek tekintik a szombattartókat. Mikor elhanyagolják ruházatukat, mikor durva, közönséges a modoruk, a hitetlenek csak meggyőződnek e következtetésükben.

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 57-58. Szervezet; Szegények

57. Szervezet

1861. augusztus 3-án az Úr megmutatta nekem, hogy néhányan gyülekezetük Babilonná válásától tartanak, ha egyházszervezetet hozna létre. A közép-new-yorkiak azonban már most tökéletes Babilonok, teljes náluk a zűrzavar. Ha e gyülekezetek meg nem szervezkednek, hogy rendet teremtsenek, és rendet tartsanak, semmi reményük sincs a jövőre – elkerülhetetlenül darabokra fognak szakadozni. Előző tanítások bátorították a megoszlás elemeit. Oly lelkületet tápláltak, mely figyel és vádol, ahelyett, hogy építene. Ha Isten szolgái közös álláspontra helyezkednének, és szilárdan ragaszkodnának az álláspontokhoz, Isten munkájában összetartó erők jönnének létre. Forgáccsá zúznák az elkülönítő sorompókat. A szívek egybeolvadnának és egyesülnének, akár a vízcseppek. Akkor hatalom és erő járulna a szombattartók soraihoz, messze túlszárnyalva mindent, aminek eddig tanúi voltunk.

Isten szolgáinak szívét elszomorítja, ha gyülekezetről gyülekezetre utazva szemben találják magukat más szolgálattevő igehirdető testvéreik ellenkező befolyásával. Egyesek készen állnak szembeszegülni minden haladó lépéssel, melyet Isten népe tett. A bátran kiállók szívét elszomorítják, és kétségbe ejtik munkatársaik egységének a hiánya. 

Komoly időket élünk. Sátán és gonosz angyalai hatalmas erővel tevékenykednek, és a világ az ő oldalukon van, őket segíti. Hitvalló szombattartók, noha állítják, hogy hisznek a komoly, fontos igazságban, a sötétség összefogó erőivel egyesítik erejüket, hogy kisiklassák és lerombolják, amit Isten építeni akar. Tevékenységüket úgy jegyzik fel, mint akik visszatartják Isten népe közt a lelki megújulás haladását.

A szervezet tárgyát körülvevő izgatás felszínre hozta a jelen igazságot hirdető lelkészek erkölcsi bátorságának nagy hiányát. Néhányan, akik hittek a szervezés helyességében, nem álltak ki bátran, nem kardoskodtak mellette. Néhánynak tudtára adták, hogy helyeslik, de Isten többet vár el tőlük. Nincs megelégedve gyáva hallgatásukkal és tétlenségükkel. Féltek a kárhoztatástól s ellenzéstől. Nyitva tartották fülüket, hogy kipuhatolják a testvérek nézeteit, mielőtt férfi módra kiálltak volna amellett, amit helyesnek tartottak. A testvérek kedvelt lelkészeik hangjára vártak, s mivel nem hallottak tőlük szervezést pártoló szót, arra a következtetésre jutottak, hogy a szervezés helytelen.

Így némely lelkész tekintélye a gyülekezet szervezete ellen hatott, annak ellenére, hogy helyeslik azt. Attól féltek, hogy elvesztik népszerűségüket. Holott valakiknek ki kell állni, felelősséget vállalni, kockáztatni tekintélyét. Mivel a kiálló hozzáedződött a bírálathoz és kárhoztatáshoz, hagyják, hogy ő tartsa a hátát. Munkatársai, akiknek mellette kellene állniuk, viselniük a teher rájuk eső részét, figyelik, hogyan sikerül neki a magányosan vívott csata. Isten azonban megjegyzi szorult helyzetét, kínjait, könnyeit, kedve szegését és oly erős kétségbeesését, melyek gondolkodását csaknem az elviselhetőség határáig szorítják. Mikor készen áll összerogyni, Isten fölemeli, rámutat a megfáradtak pihenőjére, a hűek jutalmára, s ő újra a súlyos teher alá igazítja vállát. Láttam, hogy mindenki a szerint kap jutalmat, amint kötelességét végzi. Aki kihúzza magát a felelősség alól, azt végül veszteség éri. Akkor kell az igehirdetőknek összetartaniuk, amikor súlyos a küzdelem.

58. Kötelességünk a szegények iránt

Többször kérdeznek, mi a kötelességünk a harmadik angyal üzenetét elfogadó szegények iránt. Mi is régóta szerettük volna tudni, hogyan bánjunk a szombatot elfogadó szegény családokkal. 1861. augusztus 3-án, Roosevelten, az Úr tudomásomra hozott néhány dolgot a szegények felől.

Isten nem várja el testvéreinktől, hogy az üzenetet elfogadó összes szegény családról gondoskodjanak. Ha ezt tennék, lelkészeink nem hatolhatnának be új területekre, mert kiürülne a kincstár. Sokan azért szegények, mert nincs bennük szorgalom, nem tudják beosztani jövedelmüket, nem tudják helyesen használni javaikat. Ha segítenénk őket, csak ártanánk nekik. Van, aki mindig is szegény marad. Ha a legjobb lehetőségek nyílnának előttük, az sem segítene rajtuk. Képtelenek számot vetni kiadásaikkal, s mindent elköltenének, ami kezük ügyébe kerül, akár sok, akár kevés. Némelyek mit sem tudnak az igénytelenségről és takarékosságról, hogy el ne adósodjanak, s félretegyenek a szűkös időkre. Ha a gyülekezet segítségükre sietne, ahelyett, hogy erejükre hagyná őket, csak ártana nekik, mert a gyülekezettől várnák a segítséget. Ha gondoskodunk róluk, igényesek és pazarlók lesznek. Ha nem kapnak segítséget rendszeresen, Sátán megkísérti őket, irigyek és testvéreik lelkiismerete lesznek, attól tartva, hogy a testvérek elmulasztanak mindent megtenni értük. Holott a hibát ők követik el. Hagyják áltatni magukat. Nem ők az Úr szegényei.

Isten igéjének szegények segítéséről szóló utasításai sem ilyenekre vonatkoznak, hanem a szerencsétlenekre és lesújtottakra. Isten gondviselése megpróbáltatást bocsát némelyekre, hogy megvizsgáljon és kipróbáljon másokat. Az özvegyek és betegek azért vannak a gyülekezetben, hogy áldásnak bizonyuljanak. Azoknak az eszközöknek egyike ők, amiket Isten választ Krisztus hitvalló követői igaz jellemének alakítására, s hogy tettekre serkentse bennük szánakozó Üdvözítőnk becsese jellemvonásait.

Sokan, akik alig tudják megkeresni betevő falatjukat, elhatározzák, hogy megnősülnek, és családot alapítanak, holott tudják, hogy nincs mivel eltartani őket. Ami még ennél is rosszabb, nem osztják be jövedelmüket. Családjukban minden tettük követi a laza, hanyag szokásokat. Vajmi kevés az önuralmuk. Szenvedélyesek, türelmetlenek, ingerlékenyek. Mikor elfogadják az igazságot, azt gondolják, hogy joggal várhatják gazdagabb testvéreik segítségét. S ha várakozásukban csalódnak, panaszkodnak a gyülekezetre, s vádolják, hogy nem hitük szerint élnek. Kinek kell megszenvednie ezt a helyzetet? Ki kell talán szipolyoznunk Isten ügyét, s kimerítenünk a különböző területek kincstárát, hogy ezekről a nagy, szegény családokról gondoskodhassunk? Semmi esetre sem. A szülőknek kell megszenvedniük a dolgot. Legtöbbször nem sínylődnek jobban, mint mielőtt elfogadták volna a szombatot.

Napi ige - A keskeny úton, Krisztussal

"Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig."

(Példabeszédek 4,18)

"A felfelé vezető út lehet rögös és meredek. Jobbra-balra szakadékok tátonghatnak. Útközben számos akadállyal kell megküzdenünk, dolgoznunk kell akkor is, amikor már fáradtan a nyugalom után vágyunk, vagy harcolnunk kell akkor is, amikor az erőnk már elfogyott és bíznunk kell, amikor a reményünk szertefoszlott.,,
Az élet meredek útján mégis, mindenütt fellelhetők az öröm forrásai, amelyek a bölcsesség útján haladó, fáradt vándorokat felüdítik. A szenvedések közepette is vidáman kitartanak, mert Krisztus - akit lelkük szeret - láthatatlanul halad mellettük. Minden egyes felfelé vezető lépésnél határozottabban érzik kezének érintését, minden egyes lépésnél újabb sugarakat vetít ösvényükre a láthatatlan Úr, és dicsénekük mind magasabbra szárnyal. Így haladnak mindig feljebb és feljebb, míg végül dicshimnuszuk egyesül az Isten trónusa köré sereglett angyalok énekével."

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Szoros az a kapu c. fejezet)

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 55-56.

55. Rabszolgaság és a háború

Isten a rabszolgaság súlyos vétkéért bünteti nemzetünket, északot, amiért oly sokáig eltűrte, hogy a déliek túljárjanak az eszén, és fejére nőjenek.

Az 1861. augusztus 3-án a New York állambeli Rooseveltben tartott értekezleten, amikor testvéreink megalázkodásra, böjtre és imára gyűltek össze az elkülönített napon, az Úr Lelke nyugodott meg rajtunk, s én látomásban ragadtam el. Megmutatták nekem a rabszolgaság bűnét, amely hosszú ideje átka nemzetünknek. A menekült rabszolgák törvénye szándékosan azt akarja elérni, hogy kiirtsa az emberből a szeretet minden nemes gondolatát, mely az elnyomott és szenvedő rabszolga iránt támadna szívében. E törvény homlokegyenest ellenkezik Krisztus tanításával. Isten ostora most észak hátán csattog, amiért oly sokáig alávetették magukat a rabszolgatartás térhódításának. Nagy az északi rabszolgatartást pártoló emberek bűne. Támogatták dél bűnét – jóváhagyták a rabszolgatartás kiterjesztését. Oroszlánrészük volt abban, hogy a jelenlegi nyomorúságos helyzetbe juttassák a nemzetet.

Megmutatták nekem, hogy sokan nem tudják, mekkora veszedelem tört ránk. Azzal áltatják magukat, hogy hamarosan rendezik a nemzet nehézségeit, hogy hamarosan véget ér a zűrzavar és háború. Holott mindenki meg fog győződni róla, hogy nagyobb horderejű az ügy, mint gondolták. Sokan északra tekintettek, hogy majd síkra száll, és véget vet a vitának.

Az Úr felhívta figyelmemet az ősi Izráelre, amikor Egyiptom szolgaságban tartotta őket. Az Úr Mózesen és Áronon át küzdött szabadításukért. Csodákat tettek a fáraó előtt, meggyőzni őt, hogy e két férfit kifejezetten azért küldte, hogy szólítsák fel a fáraót Izráel szabadon bocsátására. De a fáraó szíve megkeményedett Isten hírnökei ellen. Bebeszélte magának, hogy nem történtek csodák. Ezért az egyiptomiaknak bőrükön kellett érezniük Isten büntetéseit. Csapások zúdultak rájuk, s míg a csapások súlya alatt nyögtek, a fáraó beleegyezett, hogy útjára engedi Izráelt. De mihelyt szenvedésük oka elmúlt, szíve újra megkeményedett. Tanácsadói és főemberei megkeményítették magukat Isten ellen, és természetes okokkal magyarázták a csapásokat. Minden következő csapás súlyosabb volt az előzőnél, mégsem engedték el Izráel gyermekeit, míg az Úr angyala le nem vágta az egyiptomiak elsőszülöttét. A király trónjától kezdve a legszerényebb emberig mindenki sírt, gyászolt. A fáraó ekkor megparancsolta, hogy bocsássák el Izráelt. De miután eltemették halottjaikat, megbánta, hogy futni hagyta őket. Tanácsadói és főemberei igyekeztek magyarázatot találni gyászuk okozójára. Nem ismerték el, hogy a csapás Istentől jött, ezért üldözőbe vették Izráel gyermekeit.

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 54. Nagy nyomorúság közeledik

54. Nagy nyomorúság közeledik

Nagyobb nyomorúságot láttam a földön, mint aminek valaha is tanúi voltunk. Hallottam a szomorúság nyögéseit, sikoltásait, s nagy tömegeket láttam hadakozni. Hallottam az ágyúk dörgését, a fegyverek, a kézi tusák zaját, és a haldoklók nyöszörgését s imáit. Sebesültek és halottak borították a földet. Láttam a feldúlt, kétségbeesett családokat, és a fojtogató nyomort sok családban. Most is sok család nyomorog, de ez növekedni fog. Sok ember arca meggyötört, sápadt és éhségtől lesoványodott volt.

Láttam, hogy Isten népének keresztény közösségben és szeretetben kell szorosan összefognia. Nemzeti szerencsétlenségeinknek ebben az idejében csakis Isten lehet pajzsunk és erőnk. Isten népének fel kellene ébrednie. Ki kell használniuk az örömhír terjesztésének alkalmait, mert hamarosan véget érnek. Szorongást, zavart és éhínséget láttam a földön. Sátán most arra tör, hogy tétlenül lássa Isten népét, és megakadályozza, hogy az igazság terjesztése terén megtegyék kötelességüket, hogy végül – amikor megmérik őket a mérlegen – híjával találják őket.

מנא מנא תקל ופרסין

Isten népe szívlelje meg a figyelmeztetést, és ismerje fel az idők jeleit. Krisztus jövetelének jelei túl világosak ahhoz, hogy kételkedjünk bennünk. Ezek fényénél az igazság hitvalói legyenek erőteljes igehirdetők. Isten mindenkit felhív – a lelkészeket és a gyülekezet tagjait is –, hogy ébredjenek. Az egész mennyben lázas tevékenység folyik. A történelem hatalmas léptekkel közeleg végéhez. Az utolsó idők veszedelmei között élünk. Nagy veszedelmek küszöbén állunk, s mi mégis alszunk. Ijesztő ez a tétlenség, a buzgalomnak ez a hiánya Isten ügyében. Ez a halálszerű álom Sátántól ered. Ő uralkodik a meg nem szentelt életű szombattartókon, és veszi rá őket egymás irigylésére, a vádaskodásra és bírálgatásra. Fő célja, hogy a megszenteletlen szombattartók lekössék Isten szolgáinak erejét, munkáját, s azzal kelljen tölteniük drága idejüket, hogy jelentéktelen civódásokat rendezzenek, ahelyett, hogy a hitetleneknek hirdetnék az igazságot.

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 53. fejezet Észak és Dél (háborúja)

53. Észak és Dél

1862. január 24-én az Úr megmutatott nekem néhány dolgot nemzetünk felől. A déli lázadásra terelte figyelmemet. Dél tüzes csatákra készül, míg északnak fogalma sincs dél valódi szándékáról. Mielőtt Lincoln elnök átvette volna a hatalmat, dél már nagy előnyökre tett szert. Az előző kormány dél érdekében tervezett és rendezte az ügyet, hogy megfossza északot a hadi felszereléstől. Két céllal tették ezt. Elszánt lázadást terveztek, és fel kellett készülniük rá. Másrészt a lázadás pillanatában észak teljesen készületlen legyen. Ezzel időt nyernek, és erőszakos fenyegetéseikkel, kegyetlen módszereikkel annyira megfélemlíteni remélték északot, hogy kénytelen legyen engedni nekik; hagyni, hogy azt tegyenek, amit akarnak.

Észak nem értette meg dél keserű, szörnyű gyűlöletét irántuk. Dél messzemenő összeesküvése készületlenül érte őket. Észak dicsekedett erejével, és kinevette az ötletet, hogy dél ki akar lépni az államszövetségből. Akaratos, csökönyös gyerek handabandázásainak vették fenyegetéseit, s azt gondolták, hogy majd megjön az esze, megcsömörlik az elszakadástól, és alázatos bocsánatkérések közt visszatér a szövetséghez. Északnak nem volt világos fogalma az átkozott rabszolgarendszer erejéről. Ez, és csakis ez a háború oka. Dél egyre követelődzőbb lett. Teljesen helyénvalónak tartják az emberekkel való kereskedést, a rabszolgák adás-vevését, az ember-üzérkedést. Felbőszülnek, amiért nem igényelhetik az összes területet, amit szeretnének. Ha tudnák, eltörölnék a határokat, és mindenüvé elvinnék rabszolgáikat, ahová akarják. Rabszolgamunkával átkozzák meg a földet. Dél egyre arcátlanabbul harsog, és észak nem tesz megfelelő lépéseket elhallgattatásukra.