Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 72-73.

72. Szülők és gyermekek

Láttam, hogy míg az istenfélő szülők megfékezik gyermekeiket, kísérjék figyelemmel jellemüket, vérmérsékletüket; gondoskodjanak szükségleteikről.

Egyes szülők messzemenően gondoskodnak gyermekeik testi szükségletéről, szeretőn és hűségesen ápolják őket, ha betegek, s azt gondolják, hogy ezzel megtették kötelességüket. Holott ebben tévednek. Feladatuk éppen csak elkezdődött. Gondoskodniuk kell szellemi szükségleteikről. Hozzáértést kíván, hogy megfelelő gyógyírt alkalmazzunk a megsebzett értelem gyógyítására. A gyermekeknek ugyanolyan nehezen elviselhető, ugyanolyan súlyos megpróbáltatásaik vannak, mint az idősebbeknek. A szülők sem érzik mindig egyformán magukat. Gyakran kétségekkel küzdenek. Téves nézetek és gondolatok fészkelnek agyukban. Sátán ostromolja őket, s ők engednek kísértéseinek. Idegesen szólnak, és oly modorban, mely haragot vált ki gyermekeikből. Olykor követelődzők és ingerlékenyek. A szegény gyerek átveszi a hangulatot, és a szülők nem készek segíteni neki, mert ők a baj okozói. Néha mintha minden a feje tetejére állna. Mindenki ideges, mindenki neki keseredett, boldogtalan. A szülők a szegény gyerekeket hibáztatják, és igen engedetlennek tartják őket, a legrosszabb gyerekeknek a világon, holott ők maguk a háborgás okai.

Némely szülő számos vihart támaszt, mert nem tud uralkodni magán. Ahelyett, hogy szeretetteljesen megkérnék a gyerekeket, hogy tegyék meg ezt vagy azt, zsémbes hangon parancsolgatnak nekik, és már az ajkukon is a meg nem érdemelt bírálat és szidás. Szülők, a gyermekeitekkel való ilyen bánásmód megöli bennük a vidámságot és a törekvést. Engedelmeskednek, de nem szeretetből, hanem a félelem miatt.

Szívük nincs a szófogadásban. Ahelyett, hogy szívesen tennék, kelletlenül végzik, s ettől gyakran elfelejtik az utasításotokat, amiből még nagyobb idegeskedés lesz, és még kellemetlenebbé teszi a gyermekek életét Az akadékoskodás megismétlődik, élénk színekkel ecsetelitek előttük rossz magaviseleteiket, míg csüggedés nem vesz rajtuk erőt, s nem nagyon bánják, hogy kedvetekre tesznek-e, vagy sem. Nemtörődöm szellem veszi őket hatalmába, szüleiktől távol keresik azt az örömet, és a kellemes időtöltést, amit nem találnak meg otthon. Utcai társaságba keverednek, s rövidesen oly romlottak lesznek, mint a legrosszabbak.

Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 71. A látomások helytelen használata

71. A látomások helytelen használata

Láttam, hogy némelyek – különösen Iowa államban – a látomásokkal mérnek le mindent. Olyan úton járnak, amelyet sem férjem, sem én nem követtünk. Némelyek nem ismernek sem engem, sem munkámat, és nem hisznek semmiben, amit látomásnak neveznek. Mindez természetes, és csak tapasztalattal lehet legyőzni. Ha valaki nem alakított véleményt a látomásokról, ne üldözzük ki őket. Úgy kell bánnunk velük, mint a 8. számú bizonyságtétel 328. és 329. oldala írja (Észak-Wisconsin c. fejezet, az utolsó Battle Creek-i látomás), melyet remélem, mindenki elolvas. Igehirdetőink legyenek türelmesek, és ne bánjanak egyformán a más-más helyzetű emberekkel. Másokat félelemmel mentsenek meg, ragadják ki őket a tűzből. Isten lelkipásztorai legyenek bölcsek, adják meg mindenkinek a maga táplálékát, s bánjanak más-más módon a különböző emberekkel, amint esetük megkívánja, Iowában némelyekkel – akik ismernek – nem jártak el gondosan és következetesen. Úgy bántak azokkal, akik viszonylag újak voltak a látomásokhoz, mint akik sok világosságot és tapasztalatot nyertek a látomások felől. Némelyektől elvárták, hogy jóváhagyják a látomásokat, amikor nem tehették meggyőződésből. Ezzel sok becsületes embert arra kényszerítettek, hogy a látomások és a testület ellen foglaljanak állást, amit sosem tettek volna, ha tapintatosan és könyörületesen bántak volna velük.

Némely régi hívő évek óta ismer engem, és a látomások hatását. Megvizsgálták a bizonyságtételek igazmondását, és megerősítették beléjük vetett hitüket. Egyszer-másszor érezték magukon nyugodni Isten Lelkének hatalmas befolyását, hogy tanúskodjanak a látomások igazáról. Ha ezek, mikor a látomásokon át megrovást kapnak fellázadnak ellenük, és titkon a látomások tekintélyének aláásására törekednek, azoknak alaposan meg kell mondanunk a magunkét, mivel befolyásuk veszélyezteti az új hívőket. A jelen igazság lelkészei legyenek türelmesek, amikor éles bizonyságtételt közölnek, mikor megróják az egyének gonoszságait, és igyekeznek kiirtani a bálványokat Izráel táborából. Tanítsák az igazságot annak komolyságában és fontosságában, és ha az megtalálja az utat a szívekbe, elvégzi ott, amit semmi más el nem tud végezni. De ha a Lélek által elmondott igazság nem szakítja el őket bálványaiktól, az sem használ, ha fenyegetjük őket, és lecsapunk rájuk. Úgy látszhat, hogy sokan összenőttek bálványaikkal. Mégis figyelmeztettek, hogy semmi esetre sem mondjunk le elhamarkodva a szegény félrevezetettekről. Pillanatra se feledjük, hogy valahányan tévelygő halandók vagyunk, hogy Krisztus igen szánakozik gyöngeségeinken, s szeret bennünket, annak ellenére, hogy tévelygünk. Ha Isten úgy bánna velünk, mint gyakran mi bánunk egymással, nagyon hamar elégnénk.

Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 70. Igehirdetőink

70. Igehirdetőink kötelességei és veszedelmei

Az Úr tudtomra adta, hogy jelenleg többet érhetünk el, ha ott dolgozunk, ahol már néhányan megtértek. Csak akkor terjeszkedjünk teljesen új területekre, ha nagyon kedvező alkalom kínálkozik. Az a néhány a városokban, kik igazán hisznek az igazságban, hathatnak az emberekre, s felkelthetik az érdeklődést hitük iránt. Ha életük példamutató, fényük ragyogni, hatásuk gyűjteni fog. De láttam olyan helységeket, ahol még nem hirdettük az igazságot, s ahova rövidesen behatolunk. Fő feladatuk azonban most az, hogy szent befolyást árasszanak. Nekik kellene vállalniuk a munkások szerepét. Fáradozzanak szomszédjaikért és barátaikért, bölcsen, körültekintőn, szeretettel. Nagyon tartózkodók. Nem ragadják meg két kézzel a keresztet, és nem hordozzák, amint kellene. Valamennyien éljenek annak tudatában, hogy ők testvéreik őrizői, és nagymértékben felelősek a körülöttük élőkért. A testvérek hibát követnek el, mikor mindent a lelkészekre hagynak. Az aratni való sok, de kevés a munkás. A jó hírnevűek, akiknek élete összecsendül hitükkel, munkálkodhatnak. Beszélgethetnek emberekkel, feltárhatják előttük az igazság fontosságát. Nem szabad a lelkészekre várniuk és elhanyagolniuk az Isten által félreérthetetlenül rájuk bízott kötelességet.

Néhány lelkészünkben nincs nagy hajlandóság, hogy vállukra vegyék Isten munkájának terhét, és olyan önzetlen jótékonysággal fáradozzanak, mely isteni Urunk életét jellemezte. Legtöbbször a gyülekezetek előbbre járnak, mint némelyik lelkész. Hisznek a bizonyságtételekben, melyeket Isten jónak látott küldeni, és követik azokat, ugyanakkor egyes igehirdetők messze lemaradtak. Azt mondják, hogy hisznek a bizonyságtételekben, s némelyik árt vele, amikor vasszabályként alkalmazza azokat olyanokra, akiknek nincs tapasztalata a bizonyságtételekkel. Ám maguk nem teljesítik azokat; teljesen semmibe veszik az ismételt bizonyságtételeket is. Ez következetlenség.

Isten népe általában egységesen szívén viseli az igazság terjesztését. Jókedvvel adnak az igével és tanítással szolgálók bőkezű eltartására. Láttam, hogy a javak szétosztói vigyázzanak, nehogy elpazarolják a gyülekezetek bőkezű adományait. E nagylelkű testvérek némelyike évek óta szétdúlt idegekkel, megtört testtel dolgozik. Túlzásba vitték a munkát, hogy kincset szerezzenek idelenn, és most, mikor bőkezűen adnak vagyonukból, mely oly sokba került nekik, az igével és tanítással szolgáló testvérek kötelessége lelkesen és önfeláldozón dolgozni, legalább annyira, mint ezek a testvérek dolgoztak.

Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 69. A lázadás

9. bizonyságtétel (1863)

69. A lázadás

Nemzetünk ijesztő állapota mély alázatra szólítja Isten népét. Az egyetlen, a legfőbb kérdés, melynek mindnyájunk gondolatait le kell kötnie, vajon készen állok-e Isten napjára? Helytállok-e az előttünk levő próbán?

Láttam, hogy Isten vizsgálja és próbálja népét. Mint aranyat, addig finomítja őket, míg ki nem ég belőlük a salak, mígnem bennük tükröződik a képmása. Most nem él bennük az igénytelenség, lemondás lelkülete. Nem szívesen viselik el a nehézségeket. Nem szívesen szenvednek az igazságért, noha Isten mindezt elvárja tőlük. Nem mondanak le akaratukról. Nem szentelik magukat teljesen Istennek. Nem lelik legnagyobb örömüket akaratának teljesítésében. A lelkészekből és a gyülekezet tagjaiból hiányzik a lelkiség és a valódi istenfélelem. Az Úr mindent meg fog rendíteni, ami megrendíthető. Isten a legmegpróbálóbb helyzetekbe fogja vinni népét. Mindenkinek megalapozva, meggyökeresedve és beleágyazva kell lennie az igazságba, különben kétségkívül elbuknak. Ha Isten ihlető jelenlétével megnyugtatja és táplálja lelküket, akkor ki fognak tartani, még ha sötét és tövises is az út. Mert a sötétség hamar elmúlik, és az igazi világosság fog ragyogni örökre. Felhívták figyelmemet Ésaiás 58, 59:1-15, s Jeremiás 14:10-12-ben olvasható szövegekre, mint nemzetünk jelen állapotának leírására. Nemzetünk fiai elhagyták s elfeledték Istent. Más isteneket választottak, és a maguk romlott útjait követték, míg Isten el nem fordult tőlük. A föld lakosai letiporják Isten törvényét és megtörik örök szövetségét.

Megmutatták nekem, hogy népünk körében mekkora izgalmat keltett a Szemle Nemzet című cikke. Némelyek így értelmezik, mások másképp. Eltorzítják a világos megállapításokat, és olyan értelmet tulajdonítanak nekik, ami az írónak nem volt szándéka. A legjobb világosságot nyújtotta, mellyel akkor rendelkezett. Szükség volt szólni az ügyről. Sokan kezdtek felfigyelni a szombattartókra, mert úgy látszott, mintha nem nagyon érdekelné őket a háború, és nem jelentkeztek önkéntesnek. Némelyik helységben a lázadás pártolóinak tartották őket. Ideje volt kifejezni őszinte nézeteinket a rabszolgaságról és a lázadásról. Szükség volt bölcs lépést tennünk, hogy elhárítsuk a szombattartók ellen támadó gyanút. Legyünk nagyon körültekintők. „Amennyiben rajtatok áll, éljetek minden emberrel békességben.” Engedelmeskedhetünk ennek az intésnek anélkül, hogy hitünk elvei közül egyet is fel kellene áldoznunk. Sátán és serege harcban áll a parancsolattartókkal, és törekedni fog nehéz helyzetekbe hozni őket. Nem kellene az előrelátás hiánya miatt ide juttatnunk magunkat.

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 68. A jövő

68. A jövő

Mikor Jézus megdicsőült, Atyja magasztalta őt. Halljuk Jézust így szólni: „Most dicsőíttetik meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőíttetik benne.” Elárulása és keresztre feszítése előtt az Atya ezzel erősítette meg őt az utolsó, rémes szenvedésekre. Amikor Krisztus testének tagjai közel érnek utolsó küzdelmük korszakához, Jákob nyomorúságának idejéhez, meglett emberré növekednek Krisztusban, és jelentős mértékben részesülnek lelkületéből. Mikor a harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá duzzad, s mikor nagy hatalom és dicsőség járul a záró munkához, Isten hű népe részesülni fog e dicsőségben. A késői eső felébreszti s megerősíti őket, hogy helytálljanak a nyomorúság idején. Arcuk ragyogni fog a harmadik angyalt övező dicsőségtől.

Láttam, hogy Isten csodálatos módon meg fogja őrizni népét a nyomorúság idején. Amint Jézus kínok között kiöntötte lelkét a kertben, úgy fognak buzgón és kínok közt kiáltani szabadulásért éjjel és nappal. Meg fog jelenni a rendelet, hogy semmibe kell venniük a negyedik parancsolat szombatját, és a hét első napját tisztelniük, mert ha nem, életükkel fizetnek érte. Mégsem hódolnak be, nem fogják lábbal tiporni az Úr szombatját, nem fogják tisztelni a pápaság intézményét. Sátán seregei és a gonosz emberek körülveszik őket, diadalt ülve felettük, mert úgy látszik, nincs lehetőségük a menekülésre. Ám örömük és diadaluk közben hangos mennydörgések követik egymást. Az ég sötétségbe burkolózik, és csak a mennyből jövő lángoló fény s rémítő dicsőség fog világítani, és Isten hangja szól szent lakóhelyéről.

A föld alapjai megrázkódnak, az épületek tántorognak, és ijesztő robajjal összedőlnek. A tenger forr, akár a fazék, és az egész földet rettentő háborgás szorongatja. Az igazak rabsága véget ér, és édes, ünnepélyes suttogással mondják egymásnak: „Megszabadultunk. Ez Isten hangja.” Félelemmel vegyes tisztelettel hallgatják a szavakat. A gonoszok hallják, de nem értik Isten szózatát. Félnek és reszketnek, miközben a szentek örvendeznek. Sátán és angyalai, s a gonosz emberek, akik diadalt ültek, hogy Isten népe a hatalmukban van, és eltörölhetik őket a föld színéről, most tanúi annak, hogy Isten szent törvényének tisztelőit dicsőséggel ruházzák fel. Látják felragyogni Jézus orcáját, és tükröződni az igazak arcán. Akik oly türelmetlenek voltak, hogy kiirtsák a szenteket, most nem tudják elviselni a megszabadultakon nyugvó dicsőséget, és holtként hullnak a földre. Sátán és angyalai menekülnek a megdicsőült szentek jelenlétéből. Örökre véget ért hatalmuk, hogy zaklassák őket.

*****

Chapter 68—The Future

At the transfiguration, Jesus was glorified by His Father. We hear Him say: “Now is the Son of man glorified, and God is glorified in Him.” Thus before His betrayal and crucifixion He was strengthened for His last dreadful sufferings. As the members of the body of Christ approach the period of their last conflict, “the time of Jacob’s trouble,” they will grow up into Christ, and will partake largely of His spirit. As the third message swells to a loud cry, and as great power and glory attend the closing work, the faithful people of God will partake of that glory. It is the latter rain which revives and strengthens them to pass through the time of trouble. Their faces will shine with the glory of that light which attends the third angel. {1T 353.3}

I saw that God will in a wonderful manner preserve His people through the time of trouble. As Jesus poured out His soul in agony in the garden, they will earnestly cry and agonize day and night for deliverance. The decree will go forth that they must disregard the Sabbath of the fourth commandment, and honor the first day, or lose their lives; but they will not yield, and trample under their feet the Sabbath of the Lord, and honor an institution of papacy. Satan’s host and wicked men will surround them, and exult over them, because there will seem to be no way of escape for them. But in the midst of their revelry and triumph, there is heard peal upon peal of the loudest thunder. The heavens have gathered blackness, and are only illuminated by the blazing light and terrible glory from heaven, as God utters His voice from His holy habitation.  {1T 353.4}

The foundations of the earth shake; buildings totter and fall with a terrible crash. The sea boils like a pot, and the whole earth is in terrible commotion. The captivity of the righteous is turned, and with sweet and solemn whisperings they say to one another: “We are delivered. It is the voice of God.” With solemn awe they listen to the words of the voice. The wicked hear, but understand not the words of the voice of God. They fear and tremble, while the saints rejoice. Satan and his angels, and wicked men, who had been exulting that the people of God were in their power, that they might destroy them from off the earth, witness the glory conferred upon those who have honored the holy law of God. They behold the faces of the righteous lighted up and reflecting the image of Jesus. Those who were so eager to destroy the saints cannot endure the glory resting upon the delivered ones, and they fall like dead men to the earth. Satan and evil angels flee from the presence of the saints glorified. Their power to annoy them is gone forever. {1T 354.1}

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 66-67. Sátán hatalma; A két korona

66. Sátán hatalma

A bukott ember Sátán jogos foglya. Krisztus küldetése volt kiszabadítani őt erős ellenfelének hatalmából. Az ember természettől fogva hajlamos követni Sátán sugallatait és csak akkor tud sikeresen ellenállni a rettenetes ellenfélnek, ha Krisztus, a hatalmas hódító lakik benne, irányítja kívánságait, és erőt ad neki. Egyedül Isten szabhat határt Sátán hatalmának. Sátán bejárja a világot, mindenütt ott van. Pillanatra sem lankad, mert fél, hogy elmulasztja a lelkek pusztítására kínálkozó alkalmat. Isten népének fontos ezt megértenie, hogy elmenekülhessenek csapdáiból. Sátán elkészíti ámításait, hogy Isten népe ellen vezetett utolsó hadjáratában ne ismerjék fel, hogy ő támad. 2Korintus 11:14. „Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.”

Míg némely félrevezetett azt hangoztatja, hogy Sátán nem létezik, foglyul ejti őket, és nagymértékben rajtuk keresztül ügyködik. Sátán jobban tudja, mint Isten népe, hogy minden erejük Krisztusban rejlik, s nagy lehet Sátán fölött a hatalmuk. Az igazság leggyöngébb hívője, mikor alázatosan segítséget kér a hatalmas hódítótól, szilárdan Krisztusra támaszkodva sikeresen visszaveri Sátánt és összes seregét. Az ördög túl ravasz, hogy nyíltan, feltűnően közelítsen kísértéseivel, mert a keresztény szunnyadó erői felélednének, és az erős és hatalmas szabadítóra támaszkodna. Ezért észrevétlenül közelít, álcával ügyködik, a magukat hívőnek valló hitetlenség fiain át.

Sátán hatalma végső határáig elmegy, hogy nyugtalanítsa, kísértse és félrevezesse Isten népét. Aki Urunk elé mert állni, meg merte kísérteni őt, s kötekedni merészelt vele, akinek hatalmában állt felvinni őt a templom tetejére és a magas hegyre, az gyakorolni fogja hatalmát ezen a nemzedéken – csodákat téve is, mely nemzedék messze mögötte áll Urunk bölcsességének, s mely csaknem teljesen sötétben él Sátán ravaszsága és ereje felől. Csodálatos módon fog hatni azok testére, akik természettől hajlamosak azt tenni, amit mond. Sátán ujjong, ha a képzelet szülöttének tartják. Nagyon megfelel céljainak, ha könnyen veszik, ha gyerekes ábráknak vagy állatnak tartják. Oly alacsonyrendűnek képzelik, hogy az emberek értelme teljesen készületlen ravaszul lefektetett terveire; és csaknem mindig sikerrel jár. Ha megértenék ravaszságát és hatalmát, sokan készen állnának sikeresen ellene állni. Mindenki értse meg, hogy Sátán valamikor fennkölt angyal volt. Lázadása kizárta a mennyből, de nem pusztította el hatalmát, s nem alacsonyította állattá. Bukása óta a menny kormányzata ellen fordította hatalmát. Egyre agyafúrtabb lett, s megtanulta a legsikeresebb módokat az emberek gyermekeinek kísértésére.

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 65. Észak-Wisconsin

65. Észak-Wisconsin (a bizonyságtételek elfogadásáról)

1861. augusztus harmadikán, míg a New York állambeli Roosevelten tartózkodtam, az Úr megmutatott nekem néhány gyülekezetet és családot. Láttam, a különféle áramlatokat, s csüggesztő körülményeket. Sátán ügynökeiként használt fel egyéneket, akik vallják, hogy hisznek a jelenvaló igazság egyes részeiben, de más részekkel nem értenek egyet. Ezeket jobban fel tudja használni, mint akik hitünk összes pontjával szemben állnak. Ügyes módszere, mely segítségével tévhitet csempészett be az igazságban részben hívő embereken át, sokakat megtévesztett, megzavart; szétdúlta hitüket. Ez a nézeteltérések oka Észak-Wisconsinban. Némelyek befogadják az üzenet felét, másik részét viszont elvetik. Van, aki elfogadja a szombatot, de nem hisz a harmadik angyal üzenetében. De, mert elfogadták a szombatot, igényt tartanak azok közösségére, akik hisznek a teljes jelen igazságban. Azután igyekeznek másokat is sötét álláspontjukra vezetni. Senkinek sem tartoznak felelősséggel. Önálló, független hitük van. Megengedik, hogy másokra hassanak, pedig állítólagos becsületességük ellenére sem lenne szabad helyet adnunk nekik. A becsületes látni fogja a jelen igazság egyenes láncolatát; meglátják összecsendülő kapcsolatukat, amint szem-szem után fonódnak egyetlen fenséges egésszé; és meg is ragadják azt.

Nem nehéz megérteni a jelen igazságot. Akiket Isten vezet, egységbe tömörülnek a széles, szilárd alapzaton. Isten nem használ fel más-más hitű, véleményű és nézetű embereket, hogy szétdúljanak, és szakadást idézzenek elő. A menny és a szent angyalok azon fáradoznak, hogy egységet teremtsenek, egyetlen testületen belül hozzák létre az egységes hitet. Sátán ellenzi ezt, és eltökélten igyekszik szétzilálni, megosztani, s különféle nézeteket behozni, hogy Krisztus imája ne valósuljon meg: „De nem csak őértük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk; hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (János 17:20-21) Jézus azt tervezte, hogy népének hite egységes legyen. Ha az egyik elmegy, és ezt hirdeti, és valaki más, aki nem ért vele egyet, mást hirdet, hogyan lehetnek egyek, akik szavukra hisznek? Nézeteik különbözni fognak.

Láttam, hogy ha Isten népe Wisconsinban fel szeretne virágozni, határozott álláspontra kell helyezkedniük ezekben az ügyekben, s ezzel ki kell vágniuk azok hatását, akik zavart és megoszlást okoznak, mert a testülettel ellenkező véleményeket tanítanak. Ezek az emberek bolygó csillagok. Úgy tűnik, mintha vetnének valamelyes fényt; vallanak és hirdetnek valamelyes igazságot, és ezzel orruknál fogva vezetik a tapasztalatlant. Sátán felruházza őket lelkületével, de Isten nincs velük; Lelke nem él bennük. Jézus könyörgött, hogy tanítványai egyek legyenek, amint Ő is egy az Atyával, „és elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”. Isten igazságban hívő, maradék népének egysége s egységes nézetei hatalmasan meggyőzik a világot, hogy náluk az igazság, s hogy ők Isten különleges, választott népe. Az egységes nézetek és az egység megzavarja az ellenséget, és eltökéli, hogy ennek nem szabad létrejönnie. A meggyőződésbe gyökerezett, és az életben megvalósított jelen igazság Isten népét eggyé teszi, és erős áldásos hatást kölcsönöz nekik.

Ha a wisconsini szombattartók komolyan törekedtek s fáradoztak volna, hogy Krisztus imájának megfelelően egyek legyenek, amint ő is egy az Atyával, Sátán erőlködése vereséget szenvedett volna. Ha mindenki törekedne egy lenni a testtel, soha fel nem ütötte volna fejét a vakbuzgóság, mely oly szégyenteljes foltot ejtett a jelen igazság ügyén Észak-Wisconsinban, mert ez a testülettől való elhúzódás az eredetieskedő, önálló hit keresésének következménye, mely mit sem törődik a testület hitével.

Az utolsó Battle Creek-ben nyert látomásban az Úr megmutatta nekem, hogy meggondolatlan útra léptek ...-ban az ottani gyülekezet megszervezésének idején nyert látomásokkal kapcsolatban. Voltak néhányan ...-ban, akik Isten gyermekei voltak, mégis kételkedtek a látomásokban. Mások nem szegültek a látomások ellen, de határozott álláspontra sem mertek helyezkedni. Némelyek nem hittek bennük, és volt is erre elég okuk. A hamis látomások, a vakbuzgó gyakorlatok és az azt követő nyomorúságos gyümölcsök olyan hatással voltak az ügyre Wisconsinban, mely gyanakvóvá tett itt minden iránt, ami a látomás nevet viselte. Mindezt figyelembe kellett volna venni, és bölcsen cselekedni. Nem szabad fegyelmi elé állítani vagy rábeszélni azokat, akik sosem voltak tanúi annak, hogy valakinek látomása volt, és akiknek nincs személyes tapasztalatuk a látomások hatásáról. Az ilyeneket, ha keresztény útjuk máskülönben kifogástalan, és jó keresztény jellemet alakítottak, nem szabad megfosztanunk a gyülekezet jótéteményeitől és kiváltságaitól.

Néhányan – láttam – el tudnák fogadni a kiadott látomásokat, gyümölcseiről ítélve meg a fát. Mások, akár kétkedő Tamások; képtelenek hinni a kiadott bizonyságtételekben, sem mások bizonyságtételén át fogadni el a bizonyítékot, hanem saját szemükkel kell meggyőződniük arról. Az ilyeneket ne söpörjük félre, hanem legyünk hosszútűrők, és gyakoroljunk irántuk testvéri szeretetet, míg meg nem találják álláspontjukat, és mellette vagy ellene nem döntenek. Ha küzdenek a látomások ellen, melyeket nem is ismernek; ha annyira viszik álláspontjukat, hogy küzdenek az ellen, amiről nincs tapasztalatuk, és bosszantja őket, ha azok, akik hiszik, hogy a látomások Istentől származnak, beszélnek róluk az összejöveteleken, és megnyugvást merítenek a látomásokban nyert utasításokból, a gyülekezet biztos lehet, hogy nincs igazuk. Isten népe ne riadjon vissza, ne legyen engedékeny, és ne hagyja megkötni magát az ilyen elhidegültek által. Isten azért helyezte az ajándékokat a gyülekezetbe, hogy a gyülekezet javára váljanak. Mikor az igazság állítólagos hívei ellenzik az ajándékokat, küzdenek a látomások ellen, és befolyásuk másokat veszélybe sodor, akkor ideje foglalkoznunk velük, nehogy tévútra vezessék a gyöngéket.

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 64. A hit egysége

64. A hit egysége

A hitvalló hívők ...-ban és környékén nem sietnek a mű segítségére, nem gyakorolják a vallott igazságokat. Észak-Wisconsinban romboló hatás emészti az ügyet. Ha mindenki elkötelezte volna magát az Advent szemle és szombat hírnöknek, mint Isten tervezte, hasznukra vált volna, és tanulhattak volna a benne hirdetett igazságokból. Hitük helyénvaló lenne. Kialakult nézetük lenne a mai időre szóló igazságról, ami megóvta volna őket ettől a vakbuzgóságtól. Sokak lelki érzékenysége eltompult. Hamis izgalmak pusztítják felfogóképességüket és lelki látásukat. A legfontosabb számukra most, hogy értelmesen viselkedjenek, hogy Sátán célja ne valósuljon meg teljesen; ne tudja maga alá taposni azokat, akiket hatalmában állt megcsalni.

Mikor azok, akik tanúi voltak és átélték a hamis tapasztalatokat, rájönnek hibáikra, akkor Sátán kiaknázza tévedésüket, szüntelen szemük előtt lóbálva azokat, hogy visszariadjanak bármi lelki gyakorlattól. Ezzel igyekszik elpusztítani a valódi istenfélelembe vetett hitüket. Mivel egyszer már csalatkoztak, félnek buzgó, lelkes imában kérni Isten különleges segítségét, és győzelmet. Ne hagyják, hogy Sátán elérje célját, s üres formaságra és hitetlenségre hajszolja őket. Ne feledjék, hogy Isten erős építménye szilárdan áll. Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Egyetlen biztonságuk, ha lábukat a szilárd alapra helyezik, hogy felismerjék, felfogják a harmadik angyal üzenetét – becsüljék, szeressék eme igazságokat, s engedelmeskedjenek nekik.

Krisztus népet vezérel és hoz a hit egységére, hogy egyek legyenek, amint Ő is egy az Atyával. Fel kell adniuk véleménykülönbségeiket, hogy mind egyek legyenek a testülettel, egységesen gondolkodjanak, és egyformán ítéljenek. Korinthus 1:10. „Kérlek titeket, atyámfiai, Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményen.” Róma 15:5-6. „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt, Krisztus Jézus szerint: Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, s a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.” Filippi 2:2 „Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén.”

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 63. Féltékenység

63. Féltékenykedés és gáncsoskodás

G. testvér! ...-ban néhány kérdést vetettél föl, melyek azóta is erősen foglalkoztatnak. Beszélgetésünkből meggyőződtem, hogy nem döbbentél rá, milyen szerepet játszottál, s nem hagytad, hogy vezessenek. Az Úr segítséget küldött, de visszautasítottad. Mit tehetett volna még érted a menny? Mikor azt képzelted, hogy másokat többre becsülnek, mint téged, elégedetlen és ingerlékeny lettél, duzzogtál és visszahúzódtál, mint az elkényeztetett gyerek. Szeretted volna, ha nagyra becsülnek, mégis olyan utat választottál, mely igen lealacsonyított azok szemében, akiknek helyeslését kívántad.

Már vakbuzgóságod előtt irigykedtél a Battle Creek-iekre, és gyanút érlelő célzásokat tettél. Irigykedtél férjemre és rám, rosszat feltételeztél. Összefogott benned az irigység és a gyanúsítás. A lelkiismeretesség leple alatt kétség árnyékát vetetted azok lépésére, akik a mű terhét viselik Battle Creek-ben, s olyan ügyekről tettél célzásokat, melyekről halvány fogalmad sem volt, és amiket közelről sem tudtál helyesen megítélni. A mű terhe nem a te válladon nyugodott. Láttam, hogy az Úr sem választana valakit olyan értelemmel, mint a tied. Nem fektetne rá súlyos terheket, nem hívná el a legfelelősségteljesebb állásokra, mert az önbecslés annyira felülkerekedne benne, hogy romlást hozna rá és Isten népére. Ha kevésbé önérzetes lennél, kevésbé irigykedtél és gyanakodtál volna.

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 62. Vallás a családban

8. bizonyságtétel (1862)

62. Vallás a családban

Az Úr feltárta előttem a magasztos és felelős álláspontot, amelyet Isten népének el kellene foglalnia. Ők a föld sója és a világ világossága; úgy kell hát járniuk, amint Krisztus járt. Nagy nyomorúságon kell átmenniük. A jelen a hadviselés és a próba ideje. Megváltónk mondja: „A győztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon, amint én is győztem, s Atyámmal ülök trónján.” Nem mindenki nyeri el a jutalmat, aki Krisztus követőjének vallja magát, hanem aki győz, amint Jézus győzött. Tanulmányozzuk Krisztus életét, s tanuljuk meg belőle, mit jelent megvallanunk őt a világ előtt.

Krisztus világ előtti megvallásához előbb bennünk kell éljen. Senki sem vallhatja meg igazán Krisztust, csak ha Krisztus gondolatai és lelkülete él benne. Ha az istenfélelem külsősége, az igazság igaznak tartása mindig Krisztus megvallása lenne, azt mondhatnánk, hogy széles az út, amely az életre visz, és sokan megtalálják azt. Értsük meg, mit jelent Krisztust megvallani, s mennyiben tagadjuk meg őt. Lehetséges ajkunkkal megvallanunk, tetteinkkel megtagadnunk őt. Ha a Lélek gyümölcsei láthatók életünkben, akkor Krisztust valljuk. Ha mindent elhagyunk Krisztusért, életünk alázatos, beszélgetésünk mennyei, viselkedésünk kifogástalan lesz. Ha bennünk él az igazság hatalmas, tisztító hatása, s Krisztus jelleme megtestesül életünkben, akkor megvalljuk őt. Ha az örök élet szavai vannak elhintve szívünkben, igazságosság és béke a gyümölcse. Megtagadhatjuk életünkkel Krisztust, ha megtűrjük magunkban a könnyű élet vagy a magunk szeretetét, ha bohóckodunk és tréfálkozunk, ha a világ megtisztelésére vágyunk. Megtagadhatjuk őt megjelenésünkkel, a világhoz alkalmazkodással, hivalkodó külsővel, költséges öltözékkel. Csak szakadatlan őrködéssel és kitartó, csaknem szüntelen imával tudjuk életünkben visszatükrözni Krisztus jellemét, és az igazság megszentelő hatását. Sokan türelmetlen, féktelen lelkületükkel elűzik családjukból Krisztust. Az ilyeneknek van mit legyőzniük e téren.

Megmutatták nekem az emberei család legyöngült állapotát. Az ember minden nemzedékkel gyöngébb, és mindenfajta betegség senyveszt bennünket. A szegény halandók ezrei nyomorék, beteges testtel, feldúlt idegekkel, borongó értelemmel vonszolják gyászos életüket. Sátán hatalma egyre terjed az emberi családon. Ha az Úr nem jönne el hamar, s nem semmisítené meg Sátán hatalmát, a világ rövid időn belül lakatlanná válna.

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 60-61.

60. Odaszentelődés

Isten népe próbára és vizsgára kerül. A szombattartók körében gondos kutatásnak kell folyni. Akár az ősi Izráel, mily gyorsan fellázadunk ellene. Némelyek a világra néznek, követni kívánják divatjait, részt kívánnak venni élvezeteiben, épp úgy, mint Izráel gyermekei visszatekingettek Egyiptomra, vágyakoztak a kívánatos dolgokra, melyekben ott részük volt, és melyeket Isten jónak látott megvonni tőlük, hogy próbára tegye őket, s bebizonyítsa Isten iránti hűségüket. Az Úr látni akarta, hogy népe többre becsüli-e az ő szolgálatát, és a csodákkal nyert szabadságot az Egyiptomban élvezett eszem-iszomnál – miközben zsarnok és bálványimádó népet szolgáltak.

Jézus igaz követőinek áldozatot kell hozni. Isten megpróbálja őket; megvizsgálja hitük valódiságát. Megmutatta nekem, hogy Jézus igaz követői elvetik a majálisokat, mutatványokat, s más, szórakozást célzó gyülekezéseket. Hisz nem találják ott Jézust, sem olyan légkört, amely mennyei gondolkodásúvá tenné, és a kegyességben növelné őket. Ha engedelmeskedünk Isten szavának, kivezet és elválaszt minket az összes efféle helytől. Azok keresik, azok tartják csodálatra és élvezetre méltónak a világ dolgait, akik nem odaadón szeretik a keresztet, és nem imádják lélekben a megfeszített Jézust.

Polyva van közöttünk, ezért vagyunk oly gyöngék. Néhányan folyton a világhoz hajlanak. Nézeteik és gondolataik sokkal jobban egyeznek a világ, mint Krisztus igénytelen követőinek lelkületével. A legtermészetesebb számukra azok társaságát kedvelni, kiknek lelkülete leginkább megegyezik az övékkel. Az ilyeneknek túl nagy a befolyása Isten népe körében. Közülük valók, nevük van közöttük, s kifogásul szolgálnak a hitetleneknek, és a gyülekezetben a gyöngéknek és a megszenteletleneknek. Ezek a felemás gondolkodásúak mindig tiltakoznak az egyéni hibákat ostorozó világos, félreérthetetlen bizonyságtétel ellen. Eme finomító, tisztító időkben ezek vagy teljesen megtérnek és megszentelődnek az igazság iránti engedelmesség által, vagy a világban maradnak, ahova tartoznak, és ott is kapják meg bérüket.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Krisztus minden követője az Úr dicsőségére terem gyümölcsöt. Életük bizonyítja, hogy Isten Lelke munkálja bennük a jótetteket, gyümölcsük pedig a megszentelődés. Életük magasztos és tiszta. Akik nem teremnek gyümölcsöt, nincs tapasztalatuk Isten dolgaiban. Nincsenek a szőlőtőkén. Olvassátok el János 15:4-5-öt. „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

Ha Jézus Krisztust akarjuk lélekben imádni, fel kell adnunk minden bálványt, és tökéletesen engedelmeskednünk az első négy parancsolatnak. Máté 22 37-38 „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat.” Az első négy parancs nem engedi meg, hogy szeretetünk elkalandozzék Istentől. Semmit nem enged meg, ami megosztja, elforgácsolja legfelsőbb örömünket Istenben. Ami megosztja és elveszi lelkünktől Isten mindenek feletti szeretetét, bálvány alakját ölti magára. Érzéki szívünk ragaszkodna bálványainkhoz, magával igyekezne hozni azokat, mégsem haladhatunk előre, míg meg nem szabadulunk tőlük, mert elkülönítenek minket Istentől. Az egyház hatalmas feje kiválasztotta népét a világból, s elvárja tőlük, hogy távozzanak közülük. Terve, hogy parancsolatainak szelleme magához vonzza, a világ elemeitől pedig elválassza őket. Isten szeretete és parancsainak megtartása távol esnek a világ élvezeteinek és barátságának szeretetétől. Nincs közösség Krisztus és Béliál közt. Isten népe nyugodtan egyedül Krisztusra bízhatja magát, és félelem nélkül törhet előre az engedelmesség útján.

61. Bölcselkedés és hiú ámítás

Tudtomra adták, hogy őrizkedjünk minden oldalon, s fáradhatatlanul álljunk ellene Sátán hízelgéseinek s csapdáinak. A világosság angyalának tetteti magát, ezreket csal meg, s vezet fogságba. Hallatlanul kihasználja az emberi ész tudományát. Ide lopódzik be észrevétlenül, akár a kígyó, s rontja meg Isten munkáját. Krisztus csodáit és tetteit az emberi ügyesség és hatalom eredményének tünteti fel. Ha nyíltan, arcátlanul támadná a kereszténységet, az a keresztényt kétségbeesetten és gyötrődve Megváltója lábához hozná; erős s hatalmas szabadítója megfutamítaná a vakmerő ellenséget. A világosság angyalának adja ki magát, és az értelemre hat, hogy elcsalogasson az egyetlen biztonságos és igaz ősvényről. A koponyatan, lélektan, bűvölés tudományágai olyan utak, melyeken közvetlenül nemzedékünkhöz jön, és hatalommal működik. Ez jellemzi mesterkedését a próbaidő lezárta előtt.

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 59. A példaadás ereje

59. A példaadás ereje

Titusz 2:13-14-ben ezt olvassuk: „Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége megjelenését. Aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.” Ezt a nagy munkát csak azokért végzik el, akik meg akarnak tisztulni, választottal akarnak lenni, és buzgók a jótettekben. Hányan visszariadnak a tisztulás folyamatától! Nem hajlandók az igazság szerint élni, nem hajlandók különcöknek látszani a világ szemében. A világgal való keveredés, ez pusztítja el lelkiségünket, tisztaságunkat és buzgalmukat. Sátán szüntelen gyakorolja hatalmát, hogy tompítsa Isten népe lelkiismeretének érzékenységét a rossz iránt, s megsemmisítse a köztük és a világ között levő megkülönböztető jelet.

Gyakran kapok érdeklődő leveleket a ruházkodásról. Némelyek félreértették, amit írtam. Pontosan ez a csoport nagyon lassú, és rájuk hat utoljára, ők kullognak hátul a tökéletesedésben, akiket a világ divatjai követőiként mutattak be nekem. Másik csoport – a rossz ízlésűek és a rendetlenek – kihasználták, amit írtam, és az ellenkező végletbe estek. Mentesnek tartják magukat a hiúságtól, és mint kevélyekre tekintenek a takarosan és rendesen öltözőkre. Némelyek külön erénynek tartják a hóbortos és rendetlen ruházkodást. Ez az eljárásuk elpusztítja a hitetlenekre gyakorolt hatásukat. Akik javára kellene élniük – undorodva fordulnak el tőlük.

A látomások egyfelől megrótták a hiúságot és a világ divatjainak követését, másrészt megrótták azokat is, akik elhanyagolják megjelenésüket, piszkosak és szennyes ruhában járnak. Külön felhívták figyelmemet, hogy a jelen igazság vallóinak különös gondot kell fordítaniuk úgy jelenni meg szombatonként Isten előtt, hogy nyilvánvalóvá tegyék a teremtő iránti tiszteletüket, aki megszentelte e napot, és különleges tisztességet ruházott rá. A szombat tisztelői legyenek tiszták, ruházkodjanak takarosan és rendesen, mert féltőn szerető Isten előtt jelennek meg, akit sért a piszok és rendetlenség, s aki megjegyez minden tiszteletlenséget. Néhányan azt gondolják, hogy helytelen mást tenni fejükre, mint szalmakalapot. Ezek végletekbe esnek. Nem nevezhetjük hiúságnak a rendes, egyszerű szalma- vagy selyemkalapot. Hitünk, ha éljük, oly egyszerű ruházkodásra és oly buzgó jótettekre vezet, ami különleges népnek jelöl meg minket. De mikor hátat fordítunk a rendes, takaros ruházkodásnak, gyakorlatilag elhagyjuk az igazságot, mert az igazság soha le nem zülleszt, ha nem csak felemel. A hitetlenek züllötteknek tekintik a szombattartókat. Mikor elhanyagolják ruházatukat, mikor durva, közönséges a modoruk, a hitetlenek csak meggyőződnek e következtetésükben.