Napi ige - A hit ereje

„Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk"

(Zsid. 10,38–39)

„Isten népe történelmében a nehézségek leküzdhetetlennek látszó nagy hegyei meredtek azok elé, akik igyekeztek véghezvinni a menny szándékát. Ezeket az akadályokat az Úr hitük próbájaként engedte meg. Amikor minden oldalról körül vagyunk zárva, itt a legfőbb ideje, hogy bízzunk Istenben és Lelkének erejében. 

Az élő hit gyakorlása közben lelkileg megerősödünk, és bizodalmunk rendíthetetlenné válik. Így lesz a lélek győzelmes hatalommá.
A hit parancsoló szava előtt eltűnnek az akadályok, amelyeket Sátán helyez a keresztény ember útjába. A menny hatalmasságai sietnek segítségünkre. »Semmi sem volna lehetetlen néktek.« (Máté 17,20) 

Ha a világ valamit kezdeményez, azt látványosan és dicsekvéssel teszi. Isten pedig a kis dolgokat szánja az igazság és jogosság dicső győzelmének kezdetéül. Néha csalódásokkal és látszólagos kudarccal neveli munkásait. Azt akarja, hogy megtanuljanak a nehézségeken diadalmaskodni. 

Az ember könnyen elbizonytalanodik a zűrzavar és akadályok láttán. Pedig ha mindvégig kitartóan bízik, Isten egyengeti az útját, és sikert arat a nehézségekkel vívott küzdelmében."

(Próféták és királyok, 370. l.)

A KITAKARÍTOTT HÁZ

A KITAKARÍTOTT HÁZ

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem."

(Zsoltár 51:12) 

„Tiszta szívet teremts bennem." Ez a keresztényi jellem legalapvetőbb kiindulópontja; mert a szívből erednek az élet dolgai. Ha mindenki − lelkészek és tagok egyaránt − gondoskodnának arról, hogy szívük Istennel rendben legyen, akkor az elvégzett munkának sokkal több eredményét látnánk. Minél fontosabb és felelősségteljesebb a munkátok, annál szükségesebb, hogy szívetek tiszta legyen. Isten biztosítja a szükséges kegyelmet, és a Szentlélek ereje fogja kísérni minden ilyen irányú erőfeszítésedet.
Ha Isten minden gyermeke komolyan és kitartóan keresné Őt, akkor a kegyelemben való növekedésük sokkal nagyobb mértékű lenne. Megszűnnének a pártoskodások, a hívőknek szívük-lelkük egy lenne, tisztaság és szeretet uralkodnék az egyházban. Szemlélés által alakulunk át. Minél többet szemléled Krisztus jellemét, annál jobban átalakulsz az ő képmására. Jöjj Jézushoz úgy, ahogy vagy! Ő elfogad téged, és új, Istent dicsérő éneket ad ajkadra. 

„Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem." (Zsolt 51:13) A megtérés, ugyanúgy mint a megbocsátás, Isten Krisztus általi ajándéka. A Szentlélek befolyására győződünk meg bűneinkről, és érezzük meg, hogy megbocsátásra van szükségünk. Csak a töredelmes lélek kap bűnbocsánatot, de az Úr kegyelme az, mely bűnbánatra készteti a szívet. Ő ismeri minden gyengeségünket és gyarlóságunkat, és segíteni fog nekünk. Meghallgatja a hittel mondott imát; de imánk őszinteségét csak úgy tudjuk bizonyítani, ha erőfeszítéseket teszünk azért, hogy összhangba hozzuk önmagunkat a nagy erkölcsi mércével, mely által minden ember jelleme megítéltetik.
Meg kell nyitnunk szívünket a Szentlélek befolyása előtt és tapasztalnunk kell átformáló erejét. Ha nem kapsz többet Isten megmentő segítségéből, annak az az oka, hogy a mennyet és a lelkedet összekötő csatornát eltömítette a világiasság, a kérkedés szeretete és a hatalomvágy. Míg sokan egyre jobban és jobban idomulnak a világi szokásokhoz és elvekhez, addig nekünk az isteni mintához kell mindjobban igazítanunk életünket. Akkor a vele kötött szövetséghez hű Istenünk visszaadja nekünk szabadítása örömét és az engedelmesség lelkével támogat minket.

(Review and Herald, 1884. június 24.)

A MEGTÖRT BÜSZKESÉG

A MEGTÖRT BÜSZKESÉG

„Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét."

(Róma 12:3)

Isten egyik eszköze a megigazításban az igazság elfogadtatása. Minél világosabban megértjük a nekünk küldött igazságot, és minél hűségesebben engedelmeskedünk annak, annál szerényebben fogjuk értékelni önmagunkat, és annál magasabbra fogjuk becsülni a mennyei világot. Minél önzetlenebbek vagyunk az Istenért tett erőfeszítéseinkben, annál keresztényibb lesz azok hatása, és annál több jót fognak eredményezni.
Hatalmas különbség van a világi lelkület és Krisztus Lelke között. Az egyik haszonleséshez vezet, oly kincsek utáni törtetéshez, melyek az utolsó napon elpusztulnak a tűzben; a másik önmegtagadáshoz és önfeláldozáshoz, és olyan kincsek gyűjtéséhez, melyek soha el nem értéktelenednek.

A Szentlélek − ha hittel befogadják − megtöri a makacs szíveket. Ez az igazság megszentelő lelke és ereje, a hit forrása, mely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a szívet. Minden igazi felmagasztalás a krisztusi életben kifejlődött alázatból ered, melyet az a csodálatos áldozat mutatott meg, amit Ő hozott a veszendő lelkekért. Aki azt szeretné, hogy Isten felmagasztalja, annak először meg kell aláznia magát. Isten minden név fölé magasztalta fel Krisztust; de Ő először leereszkedett az emberi bánat legnagyobb mélységeibe, szelídséggel és kedvességgel beleélve magát az emberiség iránti együttérzésbe. Ő példát adott, melyet követnie kell mindenkinek, aki részt vesz az ő szolgálatában. 

„Tanuljátok meg tőlem" - mondta a világ legnagyobb tanítója. „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." (Mt 11:29) De nem elég, ha csak olvassuk Isten Igéjét. A Szentírás utasításokat is ad, melyeket nekünk figyelmesen és szorgalmasan kutatnunk kell. Tanulmányoznunk kell Isten Igéjét, összehasonlítva egyik szakaszt a másikkal. Egyik ige kulcs a másikhoz. Amikor olvassuk, tanulmányozzuk és imádkozunk, akkor mögöttünk áll az isteni tanító, a Szentlélek, aki megvilágítja előttünk és megérteti velünk, hogy fel tudjuk fogni Isten Igéjének nagy igazságait.

(Pacific Union Recorder, 1905. február 23.)

Napi ige - A Hatalmas bűnbocsánata

„Azután megmutatta nékem Józsuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt állt, és Sátánt, aki jobb keze felől állt, hogy vádolja őt. És mondta az Úr Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet! Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?"

(Zak. 3,1–2)

„Krisztus követői vétkeztek ugyan, de nem engedték át magukat Sátán hatalmának. Megbánták bűneiket, és alázatos szívvel keresik az Urat. A mennyei szószóló pedig védelmébe veszi őket. Akit a legjobban sért hálátlanságuk, ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, kijelenti: »Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Én életemet adtam ezekért a lelkekért. Markaimba metszettem fel őket. Lehet, hogy a jellemük tökéletlen és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik és elfogadom őket«..." 

(Próféták és királyok, 366. l.)

„Mi magunk nem tudjuk kivédeni Sátán vádjait. Egyedül Krisztus könyöröghet hathatósan értünk. Ő tudja elhallgattatni vádolónkat olyan érvekkel, amelyek nem a mi, hanem az ő érdemein nyugszanak... Ó, ti szegény, bűnbánó halandók, halljátok meg Jézus szavát és higgyétek úgy, amint halljátok: »Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! Eltörlöm törvényszegéseit. Befedezem bűneit. Az ő javára számíttassék be az én igazságom, az én igaz életem!« 

Hozzánk pedig így szól: »Lásd levettem rólad a te álnokságodat!... Hamisságod eltávozott tőled«... Ó micsoda változás ez!"

(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 195. l.)

Napi ige - Igazi bölcsesség

„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával! Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön. Mert ezekben telik kedvem – ezt mondja az Úr."

(Jer. 9,23–24)

„Amit Isten megértetett velem az örökkévaló dolgokból és az emberek gyengeségéről, mély benyomást tett gondolkodásomra és életemre. Nem látok okot arra, hogy a világi gondolkodású bölcsekben bízzunk... Attól tanulok szívesen, aki teremtette a mennyet és a földet, aki az égre helyezte a csillagokat, aki megszabta a Nap és a Hold pályáját... 

A szívünk nevelése fontosabb, mint a pusztán könyvekből nyert tudás. Jó, sőt elengedhetetlen megismernünk a világot, amelyben élünk. De ha számításainkon kívül hagyjuk az örökkévalóságot, olyan kudarcot vallunk, amelyet soha nem heverünk ki. A kizárólag csak az emberi tudományban képzett ész nem tudja felfogni Isten dolgait. De ugyanez az ész – ha megtért és megszentelődött – felismeri az igében Isten hatalmát.
Sok igaznak tűnő tudást terjesztenek... Sátán a mennyei udvarokban tanult, és ismeri a jót is. Összekeveri az értékeset a hitvánnyal, és ez hatalmat ad neki a csalásra. A tévedés ösvénye gyakran az igazság ösvényéhez közelinek tűnik, és alig különböztethető meg attól az úttól, amely a szentséghez és a mennyhez vezet. De a Szentlélek által megvilágosított elme fel tudja ismerni, hogy az ilyen ösvény eltér a helyes úttól. Idővel óriási távolság választja el a kettőt egymástól."

(Bizonyságtételek VIII. kötet, 310–311, 306, 290–291. l.)

A LEGYŐZÖTT INDULAT

A LEGYŐZÖTT INDULAT

„Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével."

(Jak 3:13) 

Krisztus iskolájában a szelídség a Lélek egyik megnevezett gyümölcse. Ezt a Szentlélek - mint megszentelő erő - kegyelemből munkálja, és képessé teszi befogadóját arra, hogy minden alkalommal uralkodjék meggondolatlan és hirtelen természetén. Ha a szelídség ajándékát megbecsülik azok, akik természetüktől fogva mogorvák vagy hirtelen indulatúak, akkor a legkomolyabb erőfeszítéseket fogják tenni annak érdekében, hogy legyőzzék szerencsétlen természetüket. Minden nap önuralmat fognak gyakorolni, míg Jézus mindent legyőz bennük, ami barátságtalan és ellenszenves. Kezdenek hasonlóvá válni az isteni mintához, míg engedelmeskedni tudnak az ihletett parancsnak: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra." (Jak 1:19)

Ha egy ember azt vallja, hogy megszentelődött, ám szavait és tetteit mégis a tisztátalan forrásból előtörő keserű vízhez lehet hasonlítani, akkor biztonsággal mondhatjuk, hogy az az ember csalás áldozata lett. Arra van szüksége, hogy megtanulja az alapvető tudnivalókat arról, mi alkotja a keresztényi életet. Néhányan, akik Krisztus szolgáinak vallják magukat, és oly sokáig dédelgették magukban a mogorvaság démonát, hogy úgy tűnik, mintha szeretnék ezt a gonosz jellemvonást, és élveznék, hogy visszatetsző és ingerlő szavakat mondanak. Ezeknek az embereknek meg kell térniük, mielőtt Krisztus gyermekeinek ismerné el őket.

Az alázat olyan belső ékesség, amit Isten nagyon nagyra értékel. Az apostol úgy beszél róla, mint ami értékesebb az aranynál, a gyöngyöknél, vagy a költséges holmiknál. Amíg a külső díszek a halandó testet díszítik, úgy a szelídség a lelket szépíti meg, és kapcsolja össze a véges embert a végtelen Istennel. Ez Isten dísze, melyet saját maga választott. Ő, aki világító égitestekkel ékesítette az eget, megígérte, hogy ugyanazon Lélek által „győzelemmel ékesíti fel a szelídeket". (Zsolt 149:4 - King James ford.) A mennyei angyalok azt fogják feljegyezni azokról, akik az Úr Jézus Krisztusra hagyatkoznak, és szelídségben és alázatosan járnak vele, hogy ők vannak a legjobban felékesítve. 

(Review and Herald, 1881. január 18.)

Napi ige - Eredményes munkavégzés titka

„Drága kincse az embernek az ő szorgalma."

(Péld. 12,26)

„Minden kereszténynek kötelessége, hogy rendszerességre, alaposságra és gyorsaságra szoktassa magát. A lassú és kontár munkásnak nincs mentsége. Ha valaki mindig dolgozik, de soha nem készül el, ennek az az oka, hogy nem viszi bele szívét-lelkét a munkába. A lassú, rossz hatásfokkal dolgozó embernek be kell látnia, hogy e hibáján változtatni kell. Fordítson nagy gondot az időbeosztásra, hogy idejét a legeredményesebben használhassa fel. Egyesek ügyes és módszeres munkával öt óra alatt elvégzik azt, amit mások csak tíz óra elteltével. Egyesek állandóan dolgoznak a háztartásukban..., mert nem jól osztják be az idejüket. Lassan pepecselve, sok munkával, keveset végeznek.
Mindenki, aki akar, megszabadulhat nehézkességétől és időt rabló, rossz szokásaitól. Dolgozzunk határozott céllal! Állapítsuk meg, hogy mennyi időre van szükség egy adott feladathoz. Azután feszítsük meg minden erőnket, hogy a megállapított időn belül elvégezzük a munkát! Parancsolni lehet a kéznek, hogy mozogjon fürgébben...
„Azok az emberek, akik nem határozzák el céltudatosan, hogy változtatnak a munkamódszereiken, a megszokások rabjai lehetnek, mégpedig a rossz szokásoké. Képességeik fejlesztésével pedig a legjobb munkásokká válhatnának." 

(Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

MEGVÁLTOZOTT ÍZLÉS

MEGVÁLTOZOTT ÍZLÉS

„Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt.”

(Ef 4:22)

János mondja: „És a világosság - Krisztus - a sötétségben fénylik” – vagyis a világban –, „de a sötétség nem fogadta be azt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1:5, 12-13) 

A hitetlen világ azért nem menekül meg, mert nem a világosságot választotta. A vérből és a testnek akaratából született régi természet nem örökölheti Isten országát. A régi utakat, az öröklött hajlamokat, a korábbi szokásokat fel kell adni; mert ha ez nem történik meg, az ember nem nyerhet kegyelmet. Az újjászületéshez hozzátartoznak az új indítékok, új ízlések és új hajlamok. 

Akik új életre születtek a Szentlélek által, isteni természet részeseivé lettek, és minden szokásukkal és gyakorlatukkal Krisztussal való kapcsolatukról tesznek bizonyságot. Amikor magukat kereszténynek valló emberek megtartják természetes jellemhibáikat és lelkületüket, akkor miben különbözik helyzetük a világiakétól? Ők nem úgy értékelik az igazságot, mint amely megszentel és megújít. Nem születtek újjá... 

Senki se érezze azt, hogy nincs szüksége változtatásra. Akik így döntenek, nem alkalmasak az Isten munkájában való közreműködésre, mert nem érzik annak szükségességét, hogy folyamatos fejlődéssel állandóan magasabb célok felé küzdjék magukat. Senki sem járhat biztonságban, ha nem bizalmatlan önmagával szemben, nem tekint állandóan Isten munkájára és nem tanulmányozza azt készséges szívvel, hogy meglássa saját hibáit; s nem tanulmányozza Krisztus akaratát imádkozva azért, hogy az teljesedjék be benne, általa és rajta keresztül. Ők nyilvánvalóvá teszik, hogy bizalmukat nem önmagukba, hanem Krisztusba vetették. Szent kincsnek tartják az igazságot, készek megszentelődni és megújulni, és állandóan azért munkálkodnak, hogy szavaikat és útjaikat összhangba hozzák annak alapelveivel. Félnek és rettegnek attól, hogy valamilyen - az énnek tetsző - dolgot bálványozzanak, s így hibáik megjelenjenek azokban is, akik bennük bíznak. Ők állandóan arra törekednek, hogy legyőzzék az ént, elvessenek mindent, ami annak kedvezne; és az én helyét Krisztus szelídségével és alázatosságával töltsék be. Krisztust szemlélik, felnőnek hozzá, összegyűjtik a tőle áradó fényt és kegyelmet, hogy ugyanazt áraszthassák másokra is. 

(Review and Herald, 1892. április 12.)

MEGVÁLTOZOTT GONDOLATOK

MEGVÁLTOZOTT GONDOLATOK

„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.”

(Fil 4:8)

Mindenkinek megvan a maga feladata, amit el kell végeznie: nagy erőfeszítéssel uralkodnunk kell gondolatainkon, józanoknak kell lennünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell. Nagy önuralommal vigyáznunk kell gondolatainkra, hogy csak olyan témákkal foglalkozzunk, melyek növelik erkölcsi erőnket. A fiataloknak korán el kell kezdeniük a helyes gondolkodási szokások kialakítását. Fegyelmeznünk kell gondolatainkat, hogy egészséges mederben maradjanak, és ne engedjük, hogy gonosz dolgok felett időzzenek! A zsoltáros kérdése: „Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.” (Zsolt 19:15) Amikor Isten Szentlelke által a szívben munkálkodik, az embernek együtt kell működnie vele. A gondolatoknak határt kell szabnia, korlátoznia kell azokat, vissza kell szorítania és tartania, hogy ne kalandozzanak el és időzzenek olyan dolgoknál, melyek csak gyengítik és megrontják a lelket. Gondolataidnak tisztának, szíved elmélkedésének makulátlannak kell lennie, ha azt szeretnéd, hogy az ajkadat elhagyó szavak elfogadhatóak legyenek a menny számára, és embertársaidnak hasznára váljanak. Krisztus így szólt: „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.” (Mt 12:34-37)

Krisztus a hegyi beszédben ismertette tanítványaival Isten törvényének messze ható követelményeit. Azt tanította hallgatóinak, hogy gondolatok által a törvényt már akkor megszegik, amikor a gonosz vágyat a valóságban még végre sem hajtották. Kötelességünk, hogy uralkodjunk gondolatainkon, és Isten törvényének befolyása alá tereljük őket. 

(Review and Herald, 1888. június 12.)

Napi ige - Tálentumok

„Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymás javára, mint Isten sokféle kegyelmének a jó sáfárai* [jegyzet: A sáfár régies kifejezés – jelentése: gondnok, vagyonkezelő].”

(I.Pét. 4:10)

„A talentumainkat – bármilyen keveset kaptunk volna is – fel kell használnunk. Nem az a legégetőbb kérdés, hogy mennyit kaptunk, hanem az, hogy mit csinálunk azzal, amit kaptunk. Képességeink fejlesztése elsődleges kötelességünk. Az ember nem tölti be életcélját, ha nem szerez egyre több talentumot, és nem lesz napról napra hasznosabb. 

Krisztusba vetett hitünk megvallásával elkötelezzük magunkat, hogy megtanuljuk mindazt, amire nekünk, mint a Mester munkásainak, lehetőségünk van. Minden képességünket tökéletesítenünk kell, hogy a lehető legtöbb jót tehessük.

Az Úr maga választja ki emberi segítőit, naponként más és más körülmények között próbálva ki, hogy miként illesztheti elképzeléseibe őket. Azokat választja, akik szívük őszinteségével törekszenek tervét véghezvinni. Nem azért emeli ki őket, mert tökéletesek, hanem mert a vele való közösség útján tökéletessé válhatnak."

(Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

A MEGFESZÍTETT ÉN

A MEGFESZÍTETT ÉN

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem."

(Gal 2:20)

Ő szintén és komolyan meg kell fontolnunk a kérdést: megaláztuk-e magunkat Isten előtt, hogy a Szentlélek átformáló erejével tevékenykedhessen általunk? Nekünk, mint Isten gyermekeinek előjogunk, hogy a Szentlélekkel együtt dolgozzunk. Akik énjüket megfeszítették, a megtört szívűeket a Szentlélek birtokába veszi és tisztességre méltó edényekké teszi őket. Olyanok az Ő kezében, mint az agyag a fazekas kezében. Jézus Krisztus megerősíti az ilyen nők és férfiak lelki, fizikai és erkölcsi erejét. A Lélek kegyelme szilárdságot ad a jellemnek. Az ilyen emberek jó befolyást fognak gyakorolni másokra, mert Krisztus lakozik a szívükben. 

Ha ez az átformáló erő nem hatja át gyülekezeteinket, ha nem következik be az Isten Lelke általi ébredés, a gyülekezeti tagokat valamennyi hitvallásuk sem fogja keresztényekké tenni. Vannak még bűnösök Sionon, akiknek szükségük van arra, hogy drága kincsként őrizgetett bűneikből megtérjenek. Míg ezek a bűnök láthatóak, és nem távolítják el azokat szívükből, míg minden hibát és visszataszító jellemvonást a Lélek befolyása át nem alakít, addig Isten nem tudja hatalmasan kinyilatkoztatni önmagát. Több remény van ahhoz, aki nyíltan vétkezik, mint ahhoz, aki igaznak vallja magát, miközben nem tiszta, szent és makulátlan... 

Ki az, aki kész az Ő kezébe helyezni önmagát? Ki az, aki kész kezét dédelgetett bálványaira tenni és megengedni Krisztusnak, hogy megtisztítsa a templomot, kiűzze a vásárlókat és az eladókat belőle? Ki készült fel arra, hogy beengedje Jézust lelkébe, hogy megtisztítsa azt mindentől, ami elhomályosítja és tönkreteszi? 

A színvonal adott: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5:48) 

Isten felhívja a férfiakat és nőket arra, hogy űzzék ki szívükből az ént; így a Szentlélek akadálytalanul beléphet oda. Hagyj fel azzal, hogy magad próbáld elvégezni a munkát! Kérd Istent, hogy dolgozzék benned és általad, míg az apostol szavait te is elmondhatod: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." 

(Manuscript Releases, 1. kötet, 366-367. oldal)

Napi ige - Valódi bűnbánat

„Az Isten előtt kedves áldozat: a töredelmes lélek. A töredelmes és bűnbánó szívet, óh Isten, nem veted te meg!"

(Zsolt. 51,19)

„Gyakran szomorkodunk rossz cselekedeteink kellemetlen következményei miatt, de ez még nem bűnbánat. A valódi bűn miatti szomorúság a Szentlélek munkájának eredménye. A Lélek nyilvánvalóvá teszi szívünk hálátlanságát, rámutat arra, hogy semmibe vettük és megszomorítottuk az Üdvözítőt, és igazi töredelemmel elvezet bennünket a kereszt lábához. Minden bűn újból megsebzi Jézust, és amint Őrá tekintünk, akit átszegeztek, siratni fogjuk bűneinket, amelyek lelki gyötrelmet okoztak Megváltónknak. Az ilyen bűnsiratás vezet el a bűn valódi megtagadásához."

(Jézus élete, A Hegyi beszéd c. fejezetből)

„Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. De vajon saját erődből megjavulhatsz-e?... Őrizkedjetek a hosszas habozástól! Ne halasszátok el a bűneitekből való megtérést, hanem keressétek Jézust és a szív tisztaságát!... Egyedül Istennél van számunkra segítség! Ne várjunk erősebb hitre, kedvezőbb alkalmakra, vagy szentebb jellemre! Magunktól semmit sem érhetünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk."

(Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)