Napi ige - Isten velünk

„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e valamit ő, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak, és ha Ő áld, én azt meg nem fordíthatom. Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ővele.”

(IV. Móz. 23:19–21)

„Bálám most megértette, hogy amíg Izráel Isten oltalma alatt áll, addig nincs az a nép vagy nemzetség, amely képes lenne uralkodni rajta, még ha Sátán van is a segítségére minden hatalmával... Az egykor Izráel iránt megnyilvánult isteni jóindulat a bizonyítéka és biztosítéka annak, hogy Isten oltalmazó gondoskodása az ő engedelmes és hűséges gyermekei iránt megvolt és meg is marad minden korszakban. Amikor Sátán arra indítja a gonosz embereket, hogy hamis színben tüntessék fel, és gyötörjék, pusztítsák Isten népét, akkor erre az eseményre kell visszaemlékeznünk. Ennek az eseménynek a világosságában kell megerősítenünk Istenbe vetett bátorságunkat és hitünket.”

(Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)

AZ ISTENTŐL KAPOTT HIT

AZ ISTENTŐL KAPOTT HIT

„Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által." (1Kor 12:9) 

A hit is Isten ajándéka. Hit által megérti és elfogadja az ember Isten szavát, s szívében elkötelezi magát Isten szolgálatára. Kit illet az ember értelme és szíve, ha nem Istent? Hit által Istennek ajánljuk fel a Tőle kapott értelmünket és energiánkat. Mindazonáltal, akik gyakorolják a hitet, nem önmaguknak szereznek jó hírnevet. Azoknak, akik olyan szilárdan hisznek a mennyei Atyában, hogy határtalan bizalommal fordulnak hozzá; akik hit által a síron túl is elérik az örökkévalóságot, hitvallást kell tenniük Teremtőjüknek: „Tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked." 

Senkinek sincs joga arra, hogy önmagát sajátjának tekintse. Senki sem birtokol semmi jót, amit magáénak nevezhet. Mindenki és minden az Úr tulajdonát képezi. Minden, amit az ember a menny ajándékaként megkaphat, az is az Úré. Bármilyen ismerettel is rendelkezik, mely segíti, hogy Isten ügyében intelligens munkásként tevékenykedjék, azt is az Úrtól kapta, és tovább kell adnia embertársainak, hogy ezáltal ők is értékes munkások lehessenek. Akire Isten rendkívüli ajándékokat bízott, annak vissza kell vinnie az Úr tárházába azokat, amiket Tőle kapott, az Ő áldásaiból származó javakat osztogatván másoknak ingyen. És Isten így tudja őt megtisztelni és megdicsőíteni... 

A menny által adományozott tehetségek nem szolgálhatnak önös érdekeket. Minden energiánk, adottságunk egy-egy talentum, melyek Isten dicsőségét szolgálják azáltal, hogy kamatoztatjuk az Ő szolgálatában. A lelki ajándékokat be kell fektetni a kincstárakba, hogy az Úr kamatostul visszakaphassa a néki járó részt. A talentumokat szolgálatra kaptuk; nemcsak azért, hogy önmagunkban megnyerőek legyünk, hanem hogy másokat is tanítsunk, akiknek bizonyos fokig hiányosságaik vannak. 

(Review and Herald, 1904. december 1.) 

Napi ige - Kötelességeink

„Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Ó Izráel, ha te meghallgatnál engem!... De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem. Otthagytam azért őket szívüknek keménységében, hogy járjanak a maguk tanácsa szerint. Ó, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én útjaimon járna!"

(Zsolt. 81,9. 12–14)

„Az Úr megengedte Bálámnak, hogy egy bizonyos pontig kövesse a saját akaratát, mivel olyan határozottan ragaszkodott ahhoz. Bálám nem törekedett Isten akaratának cselekvésére, hanem a saját elhatározását követte, és ehhez igyekezett megszerezni az Úr jóváhagyását. 

Ma is vannak, akik hasonlóan viselkednek. Nem lenne nehéz kötelességük felismerése, ha az összhangban lenne természetes hajlamaikkal. A Biblia világosan eléjük tárja, vagy a körülményeik, a józan eszük mutatják meg a kötelességüket. De mivel ezek a bizonyítékok ellentétben állnak a vágyaikkal, gyakran félreteszik őket, és ehelyett Isten elé mernek járulni, hogy tőle tudakolják meg a kötelességeiket. Nagy lelkiismeretességgel hosszan, komolyan imádkoznak a világosságért. Istenből azonban nem lehet gúnyt űzni. Az ilyen embereknek gyakran megengedi az Úr, hogy a saját vágyaikat kövessék, de azután ennek a következményeit is el kell szenvedniük... 
Ha valaki világosan látja a kötelességét, akkor ne merészeljen Isten elé járulni, hogy mentse fel őt annak teljesítése alól! Ellenkezőleg, inkább kérjen erőt és bölcsességet Istentől szavának teljesítéséhez, alázatos és engedelmes lélekkel."

(Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)

ISTEN EREJÉVEL SZOLGÁLNI

ISTEN EREJÉVEL SZOLGÁLNI

„Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint." (1Kor 12:7-8) 

Egy munkás lehet kiváló szónok, mások jó írók, némelyek pedig az őszinte, komoly és buzgó imádkozás vagy éneklés ajándékát kapták. Sokan rendkívüli erővel magyarázzák Isten szavát. De minden egyes lelki ajándékban Isten erejének meg kell mutatkoznia, mert Ő együtt munkálkodik munkásaival. Némelyiknek bölcsességnek beszéde adatik, másiknak tudománynak beszéde, egynek hit ugyanazon Lélek által. A különféle lelki ajándékok által különböző feladatokat végzünk, „de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben". (1Kor 12:6) 

Az Úr arra vágyik, hogy választott szolgái megtanuljanak harmonikusan együttműködni. Sokaknak úgy tűnik, hogy túl nagy a különbség az ő lelki ajándéka és a között, amit más kapott ahhoz, hogy egyesülhessenek a munkában. De amikor felismerik, hogy különböző érdeklődésű embereket kell elérni az üzenettel - és néhányan visszautasítják az igazságot úgy, ahogy az egyik munkástól hallják, ugyanakkor megnyílik a szívük Isten igéje előtt, amikor egy másik munkás másféleképpen mutatja be nekik - már azon lesznek, hogy összhangban munkálkodjanak. Jóllehet talentumaik különbözőek, mégis ugyanazon Lélek irányítása alatt vannak. Minden szó, cselekedet, kedvesség és szeretet nyilvánvalóvá lesz. Ha minden egyes munkás hűségesen teljesíti a számára kijelölt feladatot, akkor Krisztusnak tanítványai egységéért mondott imája meghallgatásra talál, és a világ megtudja, hogy ők az Ő tanítványai. 

Isten munkatársainak szerető együttérzésben és bizalomban kell egyesülniük. Aki bármit szól vagy tesz annak érdekében, hogy Krisztus egyházának tagjait elválassza egymástól, az az Úr szándéka ellen munkálkodik. Az egyházon belüli széthúzás, a gyanakodásra vagy hitetlenkedésre való bátorítás meggyalázza Krisztust. Isten arra vágyik, hogy szolgái a keresztény szeretetet gyakorolják egymás között. 

(Testimonies, 9. kötet, 144-145. oldal) 

Napi ige - Eltűnő akadályok

„Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened, mindenben, amiben jársz."

(Józs. 1,9)

„Amikor az izráeliták először készültek bevonulni az ígéret földjére, ... a népek között még nem volt általános a tőlük való félelem, és nem sok előkészületet tettek annak érdekében, hogy ellenálljanak az előrenyomulásuknak. Most azonban, amikor az Úr azt parancsolta Izráelnek, hogy törjön előre a megígért föld felé, már éber, hatalmas... és jól képzett hadseregekkel kellett megütközniük, amelyeket alaposan felkészítettek a feltartóztatásukra. Az Óggal és Szihonnal való küzdelemben Izráelnek ugyanabban a próbában kellett megállnia, amelyben atyáik elbuktak. A próbatétel azonban most sokkal keményebb volt mint akkor, amikor Isten először parancsolta meg Izráelnek, hogy induljanak előre. A nehézségek megszaporodtak azóta, mivel nem voltak hajlandók előrenyomulni az Úr nevében akkor, amikor erre először parancsot kaptak.

Így teszi próbára Isten ma is az Ő népét. Ha elveszítik a türelmüket, akkor ugyanarra a pontra viszi vissza őket, de másodszorra ez a próba keményebb és megterhelőbb lesz, mint előzőleg. Ez addig folytatódik, míg vagy megállják a próbát, vagy ha még mindig lázadoznak, Isten visszavonja tőlük világosságát és sötétségben hagyja őket...
Mindenkit, aki igyekszik a kötelesség ösvényén járni, időnként megtámad a kételkedés és a hitetlenség. Útját néha olyan akadályok torlaszolják el, amelyek látszólag leküzdhetetlenek. Ezek az akadályok elgyengítik azt, aki átadja magát a csüggedésnek. Isten azonban éppen ilyenkor mondja: Indulj előre! Bármi áron is teljesítsd a kötelességedet! Azok az akadályok és nehézségek, amelyek oly félelmeteseknek tűnnek, hogy rettegéssel töltik meg a szívedet és lelkedet, eltűnnek, ha elindulsz az engedelmesség ösvényén, és alázatosan, bízva Istenben haladsz előre."

(Pátriárkák és próféták, Básán bevétele c. fejezetből)

AZ ÜDVÖSSÉG KÖZVETÍTŐI

AZ ÜDVÖSSÉG KÖZVETÍTŐI

„Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor 4:6) 

A keresztények valójában Jézus Krisztus képviselői, nem pedig trónkövetelők. A világ ezek alapján alakítsa ki isten-fogalmát, hogy követői csak felveszik nevét, de munkáját nem végzik? Olyanokra mutogassanak-e, akik hívőknek vallják magukat, de szívük mélyén nem hisznek, akik elárulják a szent igazságokat, és az ellenséggel együtt munkálkodnak, akikre ezt mondják: „Ó, ezek a keresztények, akik csalnak, hazudnak és megbízhatatlanok?"
Ezek nem azok, akik igazán bemutatnák Istent. 

De Isten nem engedi, hogy megtévesszék a világot. Az Úrnak van egy kiváltképpen való népe a földön, akiket nem szégyell testvéreinek szólítani, mert Krisztus ügyéért munkálkodnak. Nyilvánvalóvá válik, hogy szeretik Istent, mert megtartják az Ő parancsolatait. Az isteni képmás visszatükröződik rajtuk. Ők a világ és az angyalok látványosságai. Együttműködnek a mennyel. Az Urat azok tisztelik és dicsőítik meg a legjobban, akik a legtöbb jót teszik. 

A szívből jövő igaz vallásosság jó cselekedetek és szavak által lesz nyilvánvalóvá, ezáltal láthatják az emberek azoknak munkáját, akik szeretik Istent, és így dicsőítik Őt. Az igaz keresztény bővölködik a jó cselekedetekben és sok gyümölcsöt terem. Eledelt ad az éhezőnek, felruházza a mezítelent, meglátogatja a beteget és megvigasztalja a nyomorúságban levőket. A keresztények tanúsítsanak szívből jövő érdeklődést a környezetükben élő gyermekek iránt, akik az ellenség szövevényes kísértésein keresztül bármikor elveszhetnek. Fiatalok élnek környezetünkben, akikért a gyülekezet tagjai felelősséggel tartoznak, mert Krisztus értük is meghalt a Kálvária keresztjén, hogy nekik is megvásárolja az üdvösség ajándékát. Ilyen drágák ők Isten szemében, és Ő arra vágyik, hogy mindörökre boldogok legyenek. 

Isten megváltói munkája csak akkor fejeződik be, ha az egyház tagjai elvégzik a rájuk bízott részt, amikor felkelnek és világítanak, mert eljött az ő világításuk ideje, és az Úr dicsősége rajtuk feltámad. Krisztus önkéntes együttműködésre hív bennünket, hogy küldötteiként határozott, komoly és állhatatos munkát végezzünk a lélekmentésben. 

(Review and Herald, 1895. január 29.) 

Napi ige - Az igaz hitből él

„Ímé, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke, az igaz pedig az ő hite által él."

(Hab. 2,4)

„Sokan nem hajlandók elfogadni Krisztust addig, amíg nem válik egyszerűvé és világossá előttük az üdvösség tervének titka. Nem hajlandók arra, hogy a hit szemével nézzenek fel Krisztus keresztjére, bár látják, hogy azok az ezrek, akik ezt tették, azonnal megérezték a sugárzó erő teljességét. Sokan a filozófia útvesztőjében barangolva keresik azokat az észokokat és bizonyítékokat, amelyeket sohasem fognak megtalálni, miközben elvetik azokat a bizonyságokat, amelyeket Isten az Ő jóságában megadott. Visszautasítják Istennek azt a kérését, hogy járjanak az igazság napjának világosságában. Nem akarják ezt megtenni addig, amíg e nap fényének okát meg nem értik.
Mindazok, akik kitartanak ezen az úton, soha nem jutnak el az igazság ismeretére. Isten elegendő bizonyítékot ad nekünk, amelyre alapként építhetjük hitünket. Aki ezt a bizonyítékot nem fogadja el, lelkileg sötétségben marad. A mi kötelességünk az, hogy tekintsünk fel Krisztusra, akit a felemelt érckígyó jelképez. Tekintsünk fel a hit szemével, mert ez ad nekünk életet!"

(Pátriárkák és próféták, Vándorlás Edom körül c. fejezetből)

Napi ige - Engedelmesség

„Mondta Mózes a népnek: Ne féljetek... nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik rajtatok!... Az Úr hadakozik tiérettetek, ti pedig veszteg legyetek. És szólt az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el."

(II.Móz. 14,13–15)

„Nagyon fontos, hogy higgyünk Isten szavának, és azonnal engedelmeskedjünk az Ő parancsának addig, amíg Isten angyalai várakoznak, hogy segíthessenek nekünk. A gonosz angyalok is készek viaskodni minden lépésért. Amikor Isten gondviselése azt parancsolja gyermekeinek, hogy menjenek előre, amikor Isten kész arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez az övéiért, akkor Sátán arra kísérti őket, hogy habozásukkal és késlekedésükkel magukra vonják az Úr nemtetszését. Sátán igyekszik lángra gyújtani a viszály és a civódás lelkületét, felkelteni a zúgolódást, a hitetlenséget, és így megfosztani Isten gyermekeit azoktól az áldásoktól, amelyekkel Isten meg akarja ajándékozni őket.
Isten szolgái a perc emberei legyenek, akik amilyen gyorsan csak lehet, készen állnak az indulásra és előrehaladásra, amint az isteni gondviselés megnyitja előttük az utat. Bármiféle késlekedés a részükről, időt ad Sátánnak vereségük előkészítésére. 

(Pátriárkák és próféták, Vándorlás Edom körül c. fejezetből)

ISTEN SZOLGATÁRSAI

ISTEN SZOLGATÁRSAI

„Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta." (1Kor 3:5) 

Bár Isten szolgái nem ugyanazokat a lelki ajándékokat kapták meg, de mindannyian az Ő munkatársai. Mindannyiuknak a Nagy Tanítótól kell tanulniuk, majd másoknak is átadni a hallott üzenetet. Nem mindannyian végzik ugyanazt a munkát, de a Szentlélek megszentelő befolyása alatt mindannyian Isten szolgatársai. Isten a legkülönfélébb lelki ajándékokat használja fel, hogy munkája által lelkeket mentsen Sátán seregéből.
„A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint." (1Kor 3:8) 

Isten, és nem az ember ítéli meg az emberek cselekedetét. Ő fogja igazságosan szétosztani kinek-kinek a maga jutalmát. Egyetlen embernek sem adatott meg, hogy Isten szolgái felett ítélkezzék. Egyedül az Úr ítél és jutalmaz meg minden jó munkást. 

„A plántáló és az öntöző egyek", akik a lélekmentés munkája mellett kötelezték el magukat. „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." (9. vers) Ezekben a versekben az egyházat megművelt szántóföldhöz hasonlítja a Biblia, melyben a földműves az Úr által ültetett szőlőtöveket gondozza; és épülethez, melynek pedig az Úr szent templomává kell válnia. Krisztus a munkások mestere. Mindannyian az Ő felügyelete mellett dolgoznak, mert Ő munkásain keresztül végzi feladatát. Ő ad nekik a munkában jártasságot, és ha figyelmet fordítanak tanácsaira, munkájukat siker koronázza. 

Senki sem panaszkodhat Istenre, aki mindenkinek kijelölte az ő feladatát. Aki zúgolódik, nyugtalankodik, aki a maga útját akarja járni, vagy a saját elképzelései szerint kívánja alakítani embertársait, annak szüksége van az isteni befolyásra, mely alkalmassá teszi őt arra, hogy bizonyos feladatot elvégezzen. Ha nem változik meg, biztos, hogy tönkreteszi a munkát.
Ne feledd, Isten munkatársai vagyunk! Isten mindenható és hatásos munkás. Szolgái pedig az Ő munkatársai. 

(Review and Herald, 1900. december 11.)

Az úrvacsora

Míg a keresztség a megtérés vagy újjászületés lelki törvényszerűségeit ábrázolja, az úrvacsora a megszentelődését.

Két része van: 

a lábmosás és a szent jegyek kiosztása.

A lábmosást éppolyan „szereztetési igékkel” rendelte el Jézus, illetve tette ismételendő, szent, jelképes cselekménnyé a tanítványai számára, mint a kenyér és a pohár szétosztását (Jn. 13:14-15; 17). A lábmosás szükséges lelki előkészület a Krisztussal való szövetség megújításához, ami a szent jegyek magunkhoz vétele által történik (Jn. 13:8/b; Mt. 26:26-28).
A lábmosás a bűnök lemosásának a jelképe, mint a keresztség, azaz az Istennel és egymással való bűnrendezés szimbóluma és felkínált lehetősége. Jézus világossá tette, hogy a lábmosás a keresztségben történt megtisztuláshoz kapcsolódik, annak mintegy a szükséges folytatása. Az egyes életszakaszok naponként el nem rendezett törvényszegéseinek és a konkrét törvényszegésként meg nem határozható „titkos bűneinek” az eltávolítására szolgál a keresztség utáni időben (Jn. 13:10; Zsolt. 19:13).

A szent jegyek - a kovásztalan és megtört kenyér, valamint az erjedetlen és kitöltött szőlőlé - Krisztus bűntelen földi életét és keresztáldozatát ábrázolják (I. Kor. 5:6-8; 11:24; Mt. 26:28).

Krisztus példája szerint először hálát adunk ezekért, ami Krisztus igaz élete és áldozati halála valódi értékelésére tanít, a Megváltó iránti hála és szeretet felélesztését kívánja munkálni. A szent jegyek „evése és ivása” pedig a győzelmes élet titkára tanít, amire Krisztus áldozata minden tanítványt elkötelez. A titok: a Krisztus igaz életéről és áldozati haláláról szóló igékkel való naponkénti „táplálkozás”, ami „lélek és élet” (Jn. 6:53-54, 56-57, 63), ami igaz életet eredményez.

Az úrvacsora rámutat a végcélra is: a Megváltó Jézussal való személyes találkozásra az ő visszajövetelekor, „a Bárány mennyegzői vacsoráján” (I. Kor. 11:26; Mt. 26:29; Jel. 19:9). Ezért az úrvacsora a bűntől való belső megtisztulás, az „első szeretet”-ben való megújulás és a végső reménységben való újbóli megerősödés boldog tapasztalata a keresztény ember számára (Mt. 26:30).

Napi ige - Örökkévalóság

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók"

(II.Kor. 4,17–18)

„Kívánom, hogy bejuss a mennybe. Nem ismerek senkit, aki jobban értékelné a mennyet, mint te. Oly fáradhatatlanul dolgoztál az emberek szenvedésének enyhítéséért. Megfosztottad magad az alvástól, az étkezéseket csökkentetted, megvontad magadtól az anyagi világ élvezetét. Látszólag alig süt ösvényedre a Nap, csak hosszú, szűnni nem akaró árnyék fekszik rajta... Neked valóban Jézusra kell nézned, és a »létra« tetején ragyogó dicsőségre szegezned a tekinteted. 

Csakis Krisztus által juthatsz a mennybe, ahol minden tiszta, szent, békés és áldott lesz. Oly dicső, hogy azt halandó le sem írhatja. Kifogyhatatlan áldás lesz az áldott örökkévalóság, amelyben új meg új dicsőség tárul fel a soha nem szűnő korszakokon át.
El kell jutnod oda. Bármit veszítesz idelent, határozz, tökéld el, hogy el akarod nyerni az örök életet. Soha ne csüggedj, hiszen örökkévaló karok ölelnek át... Nem marad el jutalmad ebben az életben, de az eljövendőben sem... Attól tartottam, hogy elveszíted a hited és a bátorságod. Növekedj az istenfélelemben és az igazság ismeretében! Kerülj közelebb testvéreidhez! Bármi történjék is, ne veszítsd el Krisztusba és testvéreidbe vetett bizalmadat, az igazsághoz pedig ragaszkodj!"

(Bizonyságtételek VIII. kötet, 131–132. l.)

A SOKFÉLESÉGBEN REJLŐ SZÉPSÉG

A SOKFÉLESÉGBEN REJLŐ SZÉPSÉG

„A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek. A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben." (1Kor 12:1, 4-6) 

A talentumok, melyeket Krisztus egyházára bízott, a Szentlélektől kapott lelki ajándékok és áldások, melyeket be kell mutatnunk a világnak. „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja." (1Kor 12:8-11) 

Nincs szebb az Úr terveiben annál, minthogy férfiaknak és nőknek különböző lelki ajándékokat adjon. Az egyház az Ő kertje, melyet különféle fák, növények és virágok díszítenek. Nem várja el, hogy az izsóp a cédrusfa méreteit öltse magára. Azt sem kívánja, hogy az olajfa elérje a díszes pálmafa magasságát. Valamilyen mértékben mindannyian részesülünk vallásos, illetve szellemi ismeretekben. Isten a kevésbé képzettekre is bízott feladatokat, és szeretné, ha alázatosan, Benne bízva végeznék munkájukat. 

A különböző lelki ajándékokat más-más munkás kapta meg, hogy ezáltal is érezzék azt, hogy szükségük van egymásra. Isten adta ezeket az ajándékokat, hogy az Ő szolgálatában hasznosítsák, nem hogy a birtokost dicsőítsék, sem nem hogy az embert emeljék fel, hanem hogy a világ Megváltóját emeljék fel. Ezekkel az emberiség javát kell szolgálni, az igazság bemutatásával, úgy, hogy ne legyen abban semmi hamisság.
A lelki ajándékok megnyilvánulnak minden szóban, cselekedetben, a kedvességben és a szeretetben. Ha minden munkás hűségesen betölti a számára kijelölt helyet, akkor Krisztus főpapi imája szerint a világ meg fogja tudni, hogy ezek az Ő tanítványai. 

(Signs of the Times, 1910. március 15.)