Napi ige – Istennek engedni inkább

„Beszólítván őket, megparancsolták nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében... Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet!”

(Ap.csel. 4:18, 29)

„A lelkiismereti szabadság alapelvének megóvásáért napjainkban is állandóan küzdenünk kell. Az igazság és a vallásszabadság zászlaját, amelyet az evangéliumi közösség megalapítói és Isten tanúi fennen lobogtattak a letűnt évszázadok alatt, ebben az utolsó küzdelemben Isten a mi kezünkre bízta. Ezért a nagy adományért azoknak a vállára helyezte a felelősséget, akiket Igéjének ismeretével áldott meg. Az Igét a legnagyobb tekintélyként kell elismernünk. Isteni intézkedésnek kell tekintenünk az emberi kormányzatot is. Az iránta való engedelmesség – jogos határain belül – szent kötelesség. De ha az általa támasztott követelmények ütköznének vagy ellenkeznének Isten parancsolataival, akkor »Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mintsem embernek« (Ap.csel. 5:29). Az »így szól az Úr« nem állhat mögötte annak, hogy »így szól a gyülekezet« vagy »...a földi hatalom«.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ellentétbe kell kerülnünk a felsőbbséggel. Ne tegyünk és ne mondjunk semmi olyat, ami fölöslegesen elzárhatja előttünk az utat. De ha az emberek megtiltanák, hogy ezt a munkát végezzük, akkor mondjuk azt, amit az apostolok is: »Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk« (Ap.csel. 4:20).”

(Apostolok története, A templom kapujában c. fejezetből)

A LÉLEK TELJES KIÁRASZTÁSA

A LÉLEK TELJES KIÁRASZTÁSA

„... hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek."

(ApCsel 2:2)

Amikor pünkösd napján a Szentlélek lejött, olyan volt, mint egy sebesen zúgó erős szél. A Lélek akkor nem mérték szerint adatott, mert betöltötte az egész házat, ahol a tanítványok ültek. Hasonló mértékben adja nekünk is, amikor a mi szívünk is felkészült annak befogadására. 

Minden gyülekezeti tag boruljon térdre Isten előtt, és őszinte imában kérje a Lélek kiáradását. Így kiáltson: „Uram, növeld hitemet! Add, hogy megértsem szavadat, mert az Igédben való jártasság fényt ad! Üdíts fel jelenléteddel! Töltsd be szívemet Szentlelkeddel, hogy úgy szerethessem testvéreimet, ahogy Krisztus szeret engem!" 

Isten meg fogja áldani azokat, akik ily módon felkészülnek az Ő szolgálatára. Megértik majd, hogy a Lélek bizonyossága mit jelent, mert hit által fogadták el Krisztust. Krisztus vallása többet jelent a bűnök puszta megbocsátásánál. Azt jelenti, hogy a bűnt eltávolította, és az űrt betöltötte a Szentlélek. Azt jelenti, hogy az elmét mennyei fény világosítja meg, a szívet az önzéstől megüresíti és Krisztus jelenlétével tölti be. Amikor ez a munka befejeződik a gyülekezeti tagokban, akkor az élő és munkálkodó gyülekezetté lesz.
A legőszintébben kell törekednünk az egy akaratra és az egy közös célra. Egyedül a Szentlélek keresztsége emelhet minket erre a magaslatra. Jertek, önmagunkról lemondva készítsük fel lelkünket a Szentlélek befogadására, hogy nagy munkát végezhessen értünk, hogy ne azt mondhassuk: „Nézd mit teszek, mire vagyok képes", hanem "Lásd meg Isten jóságát és szeretetét!"... 

Beszélhetünk a Szentlélek áldásairól, de ha nem készítjük fel magunkat befogadására, mit használnak erőlködéseink? Küzdünk-e teljes erőnkből, hogy elérjük a Krisztusban élő férfi és nő magaslatát? Keressük-e, hogy beteljünk vele, mialatt az elénk kitűzött cél - jellemének tökéletessége - felé törekszünk? 

(Review and Herald, 1902. június 10.)

Napi ige – Lélek erejével-ma

„Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva! Ti meg hasonlóak az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jön meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, mikor hazamegy, vigyázva talál.”

(Lk. 12:35–37)

„Egyes emberek ahelyett, hogy bölcsen kihasználnák a jelenben kínálkozó alkalmakat, ölbe tett kézzel várják a lelki felüdülés rendkívüli idejét, amelytől azt remélik, hogy felfokozza majd bennük a bizonyságtevésre való képességet. Elhanyagolják jelenbeli kötelességeiket és kiváltságaikat, épphogy csak pislákol a fényük, miközben olyan időkre várnak, amikor majd fáradság nélkül nyerhetnek rendkívüli áldást, amely átformálja őket és alkalmassá teszi a szolgálatra...

Ha Isten egyháza tagjainak nincs élő összeköttetése a lelki növekedés Forrásával a jelenben, akkor nem lesznek felkészülve az aratás idejére sem. Ha nem tartják égve a lámpásukat, akkor a rendkívüli szükség idején sem részesülnek majd a kegyelem nagyobb kiárasztásában. Csak azok tudják majd a szükségletükhöz és tehetségükhöz mérten felhasználni ezt az áldást, akik naponta részesülnek az isteni kegyelem újabb és újabb adományaiban. Ahelyett, hogy azokra az eljövendő időkre várakoznának, amely csoda által ruházza fel őket a lelki erő rendkívüli mértékével, inkább ma adják át magukat a lélekmentés munkájának, hogy Isten formálhassa és hasznos edényekké tehesse őket. Ragadjanak meg minden alkalmat a szolgálatra, bárhol legyenek is, akár az otthon szerény körében, akár a nyilvánosság előtt...

Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, aki befogadja és felhasználja azt az erőt, amelyet Isten megígért egyházának a föld aratásának beérlelésére. Ha az evangélium hírnökei megújítják az odaszentelődési fogadalmukat, akkor az Úr napról napra megajándékozza őket Lelke megelevenítő és megszentelő jelenlétével. Azzal a biztos tudattal kezdhetik meg mindennapi kötelességeik teljesítését, hogy a Szentlélek láthatatlan jelenléte Isten munkatársaivá avatja őket.”

(Apostolok története, A Lélek adománya c. fejezetből)

A LELKI KEGYELEM KÜLÖNLEGES ADOMÁNYA

A LELKI KEGYELEM KÜLÖNLEGES ADOMÁNYA

„Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben."

(ApCsel 2:41-42) 

A végidőben, amikor Isten műve a Földön befejezéshez közeledik, a szent életű hívők komoly fáradozásait a Szentlélek hatalma az isteni kegyelem rendkívüli jeleivel kíséri majd. A korai és késői eső jelképében – ahogyan az eső keleten a magvetés, illetve az aratás időszakában hullott a földre – a héber próféták az isteni kegyelem különleges megnyilatkozásait jövendölték Isten gyülekezete számára. 

A Lélek kiárasztása az apostolok napjaiban a korai esőt jelképezte, mely dicső eredményeket érlelt. A Lélek jelenléte az igaz egyházban az idők végezetéig érezhető lesz. A lelki kegyelem rendkívüli kiárasztását viszont arra az időpontra ígérte Isten, mely megelőzi a világ aratásának befejezését, mely előkészíti a gyülekezetet Jézus eljövetelére. 

Az Írás a Léleknek eme kiárasztását a késői eső hullásához hasonlítja; és ezért az erőtöbbletért könyörögjenek a keresztények az aratás Urához „a késői eső idején". Erre „az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik". (Zak 10:1) 

„Megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és késői esőt hullat néktek." (Jóel 2:23) 

Hacsak azonban Isten egyháza tagjainak nem lesz ma élő összeköttetésük a lelki növekedés Forrásával, akkor nem lesznek készen az aratás idejére. Ha nem tartják lámpájukat készenlétben és égve, akkor a rendkívüli szükség idején nem részesülnek a kegyelem nagyobb mértékében. 

(The Acts of the Apostles, 54-55. oldal)

EGY ÚJ PÜNKÖSD

EGY ÚJ PÜNKÖSD

„És az Isten Igéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet."

(ApCsel 6:7) 

Ahogy a tanítványok Szentlélekkel betöltekezve elmentek és hirdették az örömüzenetet, úgy kell Isten szolgáinak ma is elmenniük. Azzal az önzetlen vággyal kell felvennünk az Úr munkáját, hogy a kegyelem üzenetét elvigyük azokhoz, akik a tévelygés és hitetlenség sötétségében vannak. 

A Vele való együttmunkálkodásban segít bennünket, másrészt a hitetlenek szívében is dolgozik, hogy munkája a távoli tájakra is elérjen. Máris sokan kapják a Szentlelket, és az utat nem fogja többé eltorlaszolni a kedvetlen közömbösség. 

Miért jegyezték fel a tanítványok tetteinek történetét, ahogy szent buzgalommal a Szentlélek indítása és ereje által dolgoztak, ha nem azért, hogy Istennek ma élő népe ezekből a feljegyzésekből ihletést nyerjen az Érette való odaadó munkára? 

Amit az Úr az akkori időkben megtett népéért, pontosan olyan lényeges, sőt talán még fontosabb, hogy ma élő gyermekeiért is megtegye. Mindazt amit az apostolok megtettek, a mai gyülekezet minden egyes tagjának is végeznie kell. Annyival nagyobb lelkesedéssel és a Szentlélek nagyobb segítségével kell ezt tennünk, amennyivel a gonoszság megnövekedésével az emberek megtéréséhez határozottabb felszólításra van szükség.

Mindenkinek - akire a jelenvaló igazság fénye felragyog - együttérzéssel kell tekintenie azokra, akik a sötétségben vannak. Minden hívőnek tisztán és határozott sugarakban kell visszatükröznie ezt a fényt. 

Az Úr ma is ugyanazt a munkát várja el, mint amit a pünkösd utáni napokon a Néki szentelt hírnökökön keresztül végzett. Napjainkban, amikor minden dolog vége elérkezett, nem kellene az első gyülekezet buzgóságánál még nagyobb lelkesedésnek fűtenie bennünket? Nem kellene-e Isten erejének sokkal hatalmasabban megnyilvánulnia ma, mint történt az a tanítványok idejében?

(Review and Herald, 1903. január 13.)

Napi ige – Ajándék: a Szentlélek

„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a ti fiaitoknak, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

(Lk. 11:13)

„Az idők folyamán Krisztus nem változtatott mennybemenetelekor tett ígéretén, hogy elküldi követőinek a Szentlelket. Isten nem korlátozta kegyelme gazdagságának kiáradását. Az ok, amiért ígéretének teljesedése nem észlelhető oly mértékben, ahogy ez elvárható lenne, abban keresendő, hogy az ígéretet nem értékelik úgy, amint kellene. Ha minden keresztény készséges volna elfogadni, elnyerhetné a Szentlelket. Ahol a Szentlélek szükségességét alig veszik figyelembe, ott lelki sivárságot, sötétséget és halált láthatunk...

Ha a Szentlélek az erő közvetítője, akkor miért nem éhezzük és szomjúhozzuk a Lélek adományát? Miért nem beszéltünk erről, miért nem tesszük imáink és prédikációink tárgyává? Az Úr készségesebben adja az ő Szentlelkét azoknak, akik neki szolgálnak, mint ahogy a szülők adják ajándékaikat gyermekeiknek. Krisztus minden munkása naponta könyörögjön Istenhez a Lélek keresztségéért. A keresztény munkások gyűljenek össze csoportokba, kérjenek segítséget és mennyei bölcsességet a helyes tervezéshez és kivitelezéshez egyaránt. Különösképpen azt kérjék Istentől, hogy kiválasztott követeit részesítse a Lélek csodálatos keresztségében a lelki munka terén. A Lélek megnyilatkozó ereje oly hatalmasan támogatná az igazság hirdetését, ahogyan azt a világ minden tisztelete és dicsősége együttvéve sem adhatja meg.”

(Apostolok története, A Lélek adománya c. fejezetből)

A MISSZIÓLELKÜLET KIAPADHATATLAN FORRÁSA

A MISSZIÓLELKÜLET KIAPADHATATLAN FORRÁSA

„Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága. Úgyannyira, hogy az utcákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök."

(ApCsel 5:14-15) 

Krisztus tanítványaihoz intézett utolsó szavai így hangzottak: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." (Mk 16:15)

Miközben kezét áldásra nyújtotta feléjük, a mennybe emelkedett, mennyei angyalok seregétől övezve, akik azért jöttek, hogy elkísérjék őt Isten trónjáig. A tanítványainak adott utolsó megbízás alkalmas eszközzé tette őket arra, hogy örömüzenetét elvigyék a világ népeihez. Ez volt Krisztus utolsó akarata és végrendelete követői számára, elsősorban azok számára, akik földi küldetésének évei alatt vele jártak, de azok részére is, akik az Ő szavukra hinni fognak Őbenne. A mennyben végzett első munkája összhangban áll a földön adott utolsó megbízásával; elküldte az Atya ígéretét rájuk. 

Pünkösd napján a Szentlélek kitöltetett az imádkozó tanítványokra, és bárhova mentek, mindenhol bizonyságot tettek a Szentlélek erejével. 

Missziólelkületük nem ismert határt, és a tanítványok bizonyságot tettek a megfeszített és feltámadt Krisztusról, és meggyőzték a világot bűn, igazság és az elkövetkezendő ítélet felől. 

Ők pontosan azt tették, amit tenniük kellett, feltámadt Uruk utasításai szerint. Jeruzsálemben kezdték el az evangéliumot hirdetni, ott, ahol a legzűrzavarosabb elképzelések keringtek vele kapcsolatban, s ahol mint gonosztevőt feszítették keresztre.

Háromezren fogadták el az üzenetet és tértek meg. Nem félemlítette meg őket sem üldöztetés, sem börtön vagy halál, hanem teljes bátorsággal hirdették tovább is az igazság igéit, amikor bemutatták a zsidóknak Krisztus munkáját, küldetését, szolgálatát, megfeszítését, feltámadását és mennybemenetelét; hívők pedig minden nap csatlakoztak az Úrhoz, férfiak és asszonyok egyaránt. 

(Review and Herald, 1894. november 6.)

Napi ige – Pünkösd ajándéka

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok, és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig.”

(Ap.csel. 1:8)

„Krisztus látható jelenlétét nélkülözniük kell a tanítványoknak, de új erő birtokába jutnak helyette. A Szentlélek árad ki reájuk teljes mértékben, hogy elpecsételje őket munkájukra...

Az Üdvözítő tudta, hogy semmiféle érvelés – legyen az bármilyen logikus – nem lágyít meg kemény szíveket, nem törheti át a világias gondolkodás és az önzés kérgét. Tudta, hogy tanítványainak a mennyből kell kapniuk az erőtöbbletet. Tudta, hogy az evangélium csak akkor hatásos, ha azt forró szívek és beszédes ajkak hirdetik, akiket áthat annak ismerete, aki az út, az igazság és az élet...

Krisztus tanításából megértették a tanítványok, hogy a Szentlélek erejére van szükségük ahhoz, hogy megkezdhessék művüket. Nem voltak már... egymást meg nem értő, független személyek csoportja, akik egymással ellenkeznek. Nem reménykedtek már a világi nagyság és méltóság elérésében. »Egy akarattal« voltak együtt, »szívük-lelkük egy volt« (Ap.csel. 2:46; 4:32). Gondolataik egyetlen tárgya Krisztus volt, országának dicsősége pedig az egyetlen céljuk... Megértették azokat az igazságokat, amelyeket, nem tudtak felfogni addig amíg együtt voltak Jézussal. Addig sohasem ismert hittel és bizalommal fogadták a Szentírás tanait... Teljes szívből vágyakoztak a Jézus által megkezdett mű fejlesztésére. Felismerték a mennyel szembeni nagy tartozásukat és felelősségük súlyát, amelyet munkájuk rájuk mér.”

(Apostolok története, Pünkösd c. fejezetből)

1755. november 1. – Lisszaboni földrengés

 265 éve történt:

„Szombat, mindenszentek ünnepe. Portugália fővárosában, amely ekkoriban a maga kb. 275 ezres lélekszámával Európa negyedik legnagyobb városa volt, vallásos tömegek töltik meg a templomokat. Délelőtt 9 óra 40 körül félelmetes morajlás tör fel a föld alól, majd hatalmas földrengés rázza meg a várost három egymást követõ hullámban, tíz perc leforgása alatt. Ezek közül a második a legerősebb, amely kb. 3–3,5 percig tart. Az épületek remegnek, inognak, és összedőlnek. A város talaját helyenként öt méter szélesen tátongó hasadékok szabdalják. A mai szakemberek a rengések erősségét a pusztításról szóló feljegyzések alapján 8,6–9-es erõsségűre teszik az azóta bevezetett mérési skálák szerint.

A pusztítás mértéke félelmetes: az épületek nagy része romokban hever. Amit az első rengéshullám csak megrongálni tudott, a másik kettõ kevés kivétellel le is döntötte, így a város több mint húsz templomának – köztük hat katedrálisnak – a többségét is.
Már az első percekben emberek tízezrei vesztek oda.

A túlélők megpróbáltak biztonságos helyet keresni. Erre a városnál a tengerbe torkolló Tajo folyó partja mutatkozott a legalkalmasabbnak, mivel kívül esett az omlással fenyegetõ beépített területeken. Részben az itt horgonyzó hajókon, részben pedig a tiszta márványból épült új rakparton reméltek menedéket találni.

A rengések után fél órával azonban a tenger felõl hatalmas szökőár érte el a partot, amely a folyó torkolatán keresztül a városba is benyomult, három egymást követõ hullámban. Elsöpört mindent, ami az útjába került, majd hirtelen visszahúzódva magával ragadta. A hajókat felborogatta, a szilárd menedéknek látszó rakpartot pedig a szó szoros értelmében elnyelte a rajta lévő emberekkel együtt. Utóbb sem találták semmilyen nyomát a hatalmas és masszív építménynek a víz alatt.

Ami ezek után a városból még megmaradt, azt a napokig tartó tűzvész pusztította el, amit valószínűleg a mindenszentek ünnepe alkalmából gyújtott sok-sok gyertya és az ünnepi ebéd elkészítéséhez használt, de a katasztrófa miatt őrizetlenül maradt konyhai tüzek lobbantottak lángra.

Az áldozatok számát csak Lisszabonban 60–100 ezerre becsülik. A várost gyakorlatilag teljesen újjá kellett építeni."

Részlet Ellen G. White A nagy küzdelem c. könyvéből, amelyben így írja le a lisszaboni földrengést :

„…1755-ben volt a történelem legszörnyűbb földrengése. Bár az emberek általában a lisszaboni földrengésként említik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb, mint négymillió négyzetmérföldet érintett…”

 

 

  

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1755_november_1_a_nagy_lisszaboni_foldrenges/

http://www.origo.hu/tudomany/fold/20021031vegitelet.html

Napi ige – Isten egyháza

„...Tudd meg, mimódon kell forgolódni az Isten házában, amely az élő Istennek egyháza, az igazságnak oszlopa és erőssége.”

(I.Tim. 3:15)

„Az egyház Isten erős vára és menedékvárosa, melyet fenntart ebben a hűtlen világban. Az egyház minden hitszegése árulás az ellen, aki megvásárolta az emberiséget egyszülött Fiának vére által. A földön már ősidőktől kezdve a hűséges lelkek alkották az egyházat...
A lelki sötétség hosszú korszakain át Isten gyülekezete hegyen épült városhoz hasonlított, amelyben tiszta, mennyei tanok tárultak fel az egymást követő nemzedékek alatt évszázadról évszázadra. Bármily gyöngének és gyarlónak látszik is a gyülekezet, Isten mégis a legnagyobb figyelmében részesíti, mert kegyelmének színhelye, ahol készségesen nyilvánítja ki az ő emberi szíveket átalakító hatalmát.

»Mihez hasonlítsuk az Isten országát?« – kérdezte Jézus – »vagy milyen példával példázzuk?« Nem talált az emberi társadalomban semmi hozzá hasonlót, amivel összemérhette volna. A földi országok helyzetük és erőviszonyaik felsőbbségénél fogva uralkodnak, Krisztus azonban mindennemű kényszert vagy erőszakot száműz az ő országából. Emelje és nemesbítse az emberiséget ez az ország. Isten gyülekezete a szent élet színhelye. Különböző adományokat kapott, és fegyverzete a Szentlélek. Az egyház tagjai abban leljék boldogságukat, hogy mások jólétéért fáradoznak és áldást árasztanak másokra. Csodálatos munka az, amit az Úr végeztetni akar gyülekezetével.”

(Apostolok története, Isten terve egyházával c. fejezetből)

ÉBREDÉS PÜNKÖSDKOR

ÉBREDÉS PÜNKÖSDKOR

„Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornácában valának." 

(ApCsel 5:12) 

Krisztus gondoskodott arról, hogy egyháza egy átalakult testté váljék, melyet mennyei fény övez, és Immánuel dicsőségét birtokolja. Az Ő célja az, hogy minden keresztényt a fény és békesség légköre vegye körül. Nincs határa egy ilyen személy hasznának, aki félretette önmagát, aki helyt ad a Szentlélek szívet átalakító munkájának, és Istennek szentelt életet él. 

Mi volt a Szentlélek kiáradásának eredménye pünkösdkor? A feltámadt Megváltó örömüzenetét eljuttatták az akkor lakott világ legvégső határáig. A tanítványok csordultig megtelt szívét mély és messze ható jóakarata hatotta át. Ez arra késztette őket, hogy a föld végső határáig elmenve, ily szavakkal tegyenek bizonyságot: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében." (Gal 6:14) 

Amikor a Jézusban megnyilatkozott igazságot hirdették, a szívek engedtek az üzenet erejének. Az egyház nyájához sok megtért csatlakozott. A hitehagyók újra megtértek. Bűnösök csatlakoztak a hívőkhöz a drágagyöngy keresésében.
Akik egykor az evangélium legelkeseredettebb ellenségei voltak, most annak hithőseivé váltak. Beteljesedett a prófétai szó, mely szerint a gyenge olyanná lesz „mint Dávid" és Dávid háza "mint az Úr angyala" . (Zak 12:8)

Minden keresztény testvérében a mennyei szeretet és jóindulat hasonlóságát látta. Egy akarat uralkodott. Ugyanaz a lelkület fűtötte őket. Egyedül csak arra vágytak, hogy jellemük Krisztuséhoz hasonló legyen, és hogy munkájuk által kiszélesítsék Isten országának határait.
Jegyezd meg, hogy csak miután a tanítványok teljes egységre jutottak és többé nem küzdöttek az első helyekért, azután töltetett ki a Szentlélek. Mindnyájan egy akaraton voltak. Minden nézeteltérést félretettek. A Lélek kiáradása után hordozott bizonyságtevésük is egyöntetű volt. 

(Review and Herald, 1908. április 30.)

IMA ISTEN NÉPÉÉRT

IMA ISTEN NÉPÉÉRT

„Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped!" 

(Dán 9:19) 

Mennyei Atyánk, Te ezt mondtad: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt 7:7) Mennyei Atyánk, szükségünk van Szentlélekre. Nem akarunk magunk munkálkodni, hacsak nem az Úrral együtt. Szeretnénk olyan állapotban találtatni, amelyben Isten Szentlelke megújító és megszentelő hatalmával megnyughatnék rajtunk. Bárcsak megnyilatkoznál mibennünk ezen a reggelen! Bárcsak elűznél minden homályt és sötét felleget! 

Eljöttünk hozzád, könyörületes Megváltónk; és kérünk Téged Atyánk, Krisztus által - a te Fiad által -, hogy nyilatkoztasd ki hatalmadat gyermekeid felett. Bölcsességet kérünk, igazságot, igazságosságot, és szeretnénk a Szentlélek jelenlétét is kérni. 

Elénk helyeztél egy nagy munkát, amelynek be kell végződnie mindazokért, akik már az igazságban vannak, és mindazokért, akik még nem ismerik hitünket. És Te, ó Urunk, amiképpen minden ember számára megjelölted az ő feladatát, Tehozzád esdeklünk, hogy a Szentlélek tegyen mély benyomást az emberi elmére a munka terhe felől, mely minden egyes lélekre nehezedik a Te végzésed szerint. Szeretnénk, ha próbára tennél, szeretnénk mindenestől megszenteltetni és szeretnénk felkészülni a munkára; és itt, mindjárt itt a konferencia ezen ülésén vágyjuk látni Isten Szentlelkének megnyilatkozását. Fényt kérünk, Urunk - Te vagy a fény. Igazságot óhajtunk - Te vagy az igazság. A helyes úton szeretnénk járni - Te vagy az út. 

Urunk, könyörgök Hozzád bölcsességért, hogy megláthassuk: ki kell nyitnunk szívünket Jézus Krisztus előtt, hogy a Szentlélek bejöhessen hozzánk és újraformálhasson bennünket az isteni képmásra. Oh, Atyám, Atyám! Olvaszd fel és nyerd meg a mi szíveinket. 

(General Conference Bulletin, 1903. április 2.)