EMBERI MESTERKEDÉSEK

EMBERI MESTERKEDÉSEK

„Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala, meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala." 

(ApCsel 4:13)

Ha megnyitjuk az ajtót Jézus előtt, ő bejön és velünk marad. Erőnk újra és újra feltöltődik jelenkori képviselője, a Szentlélek által.
Az igazság egy élő elv, mely szent tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk..." (1Kor 3:9)

A késői eső zápora alatt az emberi kitalálások, az emberi tervek elmosódnak, az emberi hatalom által felállított korlátok törött nádszálakként széthullanak, és a Szentlélek meggyőző erővel szól emberi eszközök által. Senki sem figyel majd a mondatok szép kerekségére, a nyelvtan hibátlanságára. Az élő víz Isten saját csatornáin keresztül fog áradni. Biztos vagyok benne, hogy van mennyország, telve a legdrágább és örök értékű kincsekkel, melyeket ingyen megkapnak mindazok, akik előkészítették szívüket ezek befogadására, és akik így meggazdagodva másokkal is megosztják azokat. Én tudom, hogy ez az igazság.

Szükségünk van naponkénti imatapasztalatra; hasonlóaknak kell lennünk ahhoz az özvegyasszonyhoz, aki a hamis bírót meggyőzte csupán az ő szükségét felismerő és állhatatos kérésének erejével. Istent arra kérjük, hogy adja meg nekünk ezt, mert általa elmélyülnek és megszilárdulnak tapasztalataink. Az Istent kereső léleknek kitartónak kell lennie, és Ő megjutalmazza mindazokat, akik Őt őszintén keresik.

Azt akarjuk, hogy az igazságot az emberi szívek felé olyan emberek közvetítsék, akik Krisztus szent szeretetével kereszteltettek meg, az Ő vére árán lettek megváltva, és maguk is teljesen átitatódtak azokkal az igazságokkal, melyekről másoknak beszélnek, és saját életükben gyakorolják is azokat.

(General Conference Bulletin, 1895. február 15.)

Napi ige – Öltözködésünk

„...Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mimódon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.”

(Mt. 6:28–29)

„Egyetlen nevelés sem lehet tökéletes, ha nem tanítja meg a helyes alapelveket a ruházkodás tekintetében... A tetszeni vágyás és a divatőrület a tanító munkájának legádázabb ellenségei... Vezessétek rá az ifjúságot arra a felismerésre, hogy a ruházatban és az életmódban követett egyszerűség a gondolatok magasabbra szárnyalásának elengedhetetlen követelménye... Meg kell értetni az ifjúsággal, hogy mire tanít a természet. Isten »mindent szépen alkotott az ő idejében« (Préd. 3:11). Előjogunk, hogy a ruházatban is éppúgy, mint minden egyéb dolgunkban, Istenünket dicsőítsük.

Öltözködésük milyenségéből következtethetünk az emberek jellemére. A mindig egyszerű és az alkalomnak megfelelő ruházat elárulja a kifinomult ízlést és a kiművelt lelket.
Helyes dolog a szépet szeretni és arra törekedni. Isten azonban azt óhajtja, hogy elsősorban a legmagasabb rendű szépség felé törekedjünk és azt szeressük... 

Tanítsátok meg az ifjakat és a gyermekeket, hogy szerezzék meg a királyi öltözetet, a »tiszta, ragyogó fehér gyolcsruhát«, amelynek anyagát a mennyben szőtték (Jel. 19:8). Ez a ruha Krisztus tiszta és szent jelleme... Mint drága ékszer fogja ékesíteni őket itt e földön és belépőként fog szolgálni számunkra az ígéret földjére való bevonuláskor is.”

(Nevelés, A ruházkodás viszonya a neveléshez c. fejezetből)

Napi ige – Udvariasság

„Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzőek legyetek.”

(Rm. 12:10)

„Az udvariasság értékét általában kevésre becsülik. Pedig nagyon sok ember, aki a szívében igazán barátságos, nem találja a barátságos érintkezési formát. Sok emberből, aki a hűsége és őszintesége folytán – kiérdemli embertársai megbecsülését, sajnálatos módon hiányzik a vidám alaptermészet. Ez zavarja a saját boldogságukat és károsan befolyásolja embertársaikért való szolgálatukat is... A barátságosság és az udvariasság kifejlesztése figyelmet igényel a szülők és tanítók részéről. Mindenki rendelkezhet megnyerő modorral, barátságos ábrázattal, kellemes, csengő hanggal és udvarias viselkedésmóddal...
Az igazi udvariasságot nem lehet elsajátítani a jellemszabályok puszta betanulásával... Az igazi udvariasság nem követeli azt, hogy adjuk fel alapelveinket a rang előtt. Nem ismer kasztrendszert. Megtanít arra, hogy önmagunkat is megbecsüljük, de arra is, hogy tartsuk tiszteletben az emberi méltóságot más emberek esetében, legyünk tekintettel a társadalom minden tagjára. Fennáll a veszély, hogy túlságosan nagy súlyt fektetünk a külső megjelenésre és a fellépés formáira, és túlzottan sok időt fordítunk ez irányú fejlődésünkre. Az a sokszor túlfeszített tevékenység és élet, amelyben ifjaink élnek, nagyon kevés teret hagy az udvarias és illedelmes viselkedésnek.
 Az igazi udvariasság lényege, hogy tekintettel vagyunk másokra. A jó nevelésnek az a leglényegesebb eleme, hogy kiszélesítse az együttérzést és előmozdítsa a mindenki iránt való szívélyességet... A Biblia megköveteli az udvarias magatartást. Sok példát tár elénk az önzetlen lelket, a szelíd jóságot és a vidám lelkületet illetően, amelyek az igazi udvariasság ismertetőjelei maradnak minden időben. Az ilyen tulajdonságok Krisztus jellemének visszatükröződései. Minden igazi együttérzés és udvariasság, amellyel a világban találkozunk – azok között is, akik az ő nevét nem ismerik –, tőle származik.”

(Nevelés, Viselkedés c. fejezetből)

AHOGY ISTENNEK TETSZIK

AHOGY ISTENNEK TETSZIK

„Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és ami bizonyságtételünket el nem fogadjátok. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?"

(Jn 3:9-12) 

Végtelen ára van annak a lehetőségnek, hogy az emberek a tökéletes keresztényi jellemet elérhessék. Azoknak, akiket hív a Szentírás, mint Isten hangja, és tanításait követni szeretnék, naponként kell tanulniuk, naponként kell lelki tüzet és erőt kapniuk, ami minden igazi hívő rendelkezésére áll a Szentlélek ajándékában.
A Szentlélek szabadon munkálkodó, független hatalom. A mennyek Istene úgy irányítja Lelkét, amint Neki tetszik. Emberi gondolatok, emberi ítélkezés és emberi módszerek nem szabhatnak határokat tevékenységének, se nem szabják meg a csatornákat, melyen keresztül hatását kifejtheti. Ahogyan a szélnek sem mondhatják: „Azt ajánlom, hogy ebbe az irányba fújj, és így meg így viseld magad." 

Amiként a szél hat erejével, meghajlítja és kitöri az útjába kerülő hatalmas fákat, akképpen hat a Szentlélek az emberek szívére, és nincs olyan halandó ember, aki munkáját korlátozhatná...

Nikodémus nem volt hajlandó elismerni az igazságot, mert nem értette mindazt, ami Isten erejével és működésével állt kapcsolatban; mégis elfogadta a természetes tényeket, habár azokat sem megmagyarázni, sem felfogni nem volt képes. Minden korok emberéhez hasonlóan, a vallásban a formaságokat és a pontos ceremóniákat fontosabbaknak tartotta, mint Isten Lelkének mély indításait...

Előbb a szív forrását kell megtisztítani, és csak azután válnak tisztává a belőle kiáradó folyóvizek. Nincs biztonsága senkinek, aki csak alkalmi, törvényeskedő vallással és a kegyesség látszatával rendelkezik. A keresztény élet nem a régi élet megváltoztatása, javítgatása, hanem a természet átalakulása. A bűn és önzés halála ez, és egy minden vonatkozásban új élet kezdete. Ezt a változást egyedül csak a Szentlélek valóságos munkája hozhatja létre. 

(Signs of the Times, 1910. március 8.) 

Napi ige – Az Úr jótéteményei

„Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek. Nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

(Jn. 14:27)

„Tekintsünk úgy az Úr jótéteményeinek bizonyítékaira – amelyeket velünk cselekedett, hogy megvigasztaljon és kimentsen a pusztító kezéből –, mint hatalmas emlékoszlopokra. Kegyelmének megannyi tanújele legyen állandóan, élénken az emlékezetünkben. A könnyek, melyeket felszárított, a fájdalmak, melyeket lecsillapított, az akadályok, melyeket eltávolított, a veszedelmek, melyeket elhárított, a szükségletek, melyeket kielégített és az áldások, amelyeket ránk árasztott. Ezek erősítsenek meg bennünket zarándoklatunk hátralevő részén!

Az előttünk lévő küzdelemben újabb, eddig még nem sejtett akadályokra számíthatunk. De akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« A ránk váró megpróbáltatások nem fogják meghaladni az erőnket. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk majd erőt. Azok számára, akik így cselekszenek, megnyílnak majd az egek kapui, hogy bevonulhassanak, mint Isten gyermekei. A dicsőség Királyának ajkairól hangzó szavak úgy érintik majd a fülüket, mint a legszebb zene: »Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett« (Mt. 25:34).”

(Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban c. fejezetből)

OLYANOKHOZ, AKIKET NEM VÁRNÁNK

OLYANOKHOZ, AKIKET NEM VÁRNÁNK

„Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától." 

(ApCsel 2:14-16) 

A Szentlélekkel való keresztség - ahogy ez pünkösd napján is történt - az igazi vallásosság újraéledéséhez és sok csodálatos esemény megtörténéséhez fog vezetni. Mennyei értelem fog közénk jönni, és az emberek úgy szólnak majd, ahogy Isten Szentlelke indítja őket. De bár működjék az Úr úgy, ahogy ezt a pünkösd napjai után tette, akkor majd sokan azok közül, akik ma azt állítják magukról, hogy hiszik az igazságot, oly keveset fognak tudni a Szentlélek munkájáról, hogy így tudnak majd kiáltani: „Óvakodjatok a fanatizmustól!" Azokról, akiket a Szentlélek betöltött, azt mondják, hogy „édes bortól részegedtek meg". (ApCsel 2:13) 

Nincs messze az idő, amikor az emberek sokkal bensőségesebb kapcsolatba akarnak jutni Krisztussal, szorosabb egységre jutni Szentlelkével, mint ezelőtt bármikor, és ez így is lesz, ha feladják saját akaratukat és útjaikat, és alárendelik magukat Isten akaratának és Isten útjainak. A magukat keresztényeknek vallók legnagyobb bűne az, hogy nem nyitják meg szívüket a Szentlélek befogadására. Amikor a lelkek vágyakoznak Krisztus után, és keresik a vele való egységet, akkor azok, akik csupán a kegyesség látszatával bírnak, felkiáltanak: „Legyetek elővigyázatosak, ne essetek végletekbe!" Amikor a mennyei angyalok közénk jönnek, és emberi eszközök által munkálkodnak, igazi és jelentős megtérések lesznek, ahogyan ez pünkösd napján történt. 

Testvéreim, vigyázzatok és ne próbáljatok emberi lelkesedést kezdeményezni! Miközben elővigyázatosak vagyunk az emberi elgondolások szerinti lelkesedésekkel kapcsolatban, nem kellene azokhoz csatlakoznunk, akik bizalmatlanok és kétségeket támasztanak a Szentlélek munkájával szemben: Amikor a Szentlélek birtokába vesz férfiakat és nőket, akkor lesznek, akik megkérdőjelezik és kritizálják ezt, mert az ő saját szívük hideg, a szent tűz nem érintette őket. 

(Selected Messages, 2. kötet, 57. oldal

VÁRATLAN UTAKON

VÁRATLAN UTAKON

„Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?" 

(ApCsel 2:12) 

Imádkoznunk kell a bűnbeteg lelkeket meggyógyító Szentlélek kiárasztásáért. A gyülekezetnek meg kell térnie. Miért is nem borulunk a kegyelem trónusa elé, mint a gyülekezet képviselői, és megtört szívvel, töredelmes lélekkel őszinte könyörgéssel miért nem kérjük, hogy a magasból kiáradjon ránk a Szentlélek? Imádkozzunk azért, hogy amikor Ő kegyelmesen óhajtja, a mi hideg szívünk új életre keljen, és tisztán látva felismerhessük, hogy Ő Istentől jött, és örömmel fogadhassuk be. 

Egyesek a Szentlelket nemkívánatos vendégnek tekintették. Ezt a gazdag ajándékot elutasították, sőt még azt is, hogy elismerjék Őt. Elfordultak Tőle és fanatizmusként ítélték el. Amikor a Szentlélek az ember szívében munkálkodik, nem kérdezi milyen úton-módon tevékenykedjék. Tevékenysége gyakran váratlan módon nyilvánul meg. Krisztus sem úgy jött el, ahogy a zsidók várták. Nem azért jött, hogy őket mint nemzetet felemelje. Előfutárai az utat úgy készítették számára, hogy az embereket bűneik megbánására, megtérésre és keresztségre szólították fel. Krisztus üzenete a következő volt: „Elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1:15) 

A zsidók azért nem fogadták el, és azért utasították vissza Jézust, mert nem az ő elvárásaik szerint jött el. Évszázadokon keresztül dédelgetett véges emberi elképzeléseiket csalhatatlanoknak tartották. Most is ez a veszély fenyegeti az egyházat - mert a korlátolt ember szeretné meghatározni a Szentlélek eljövetelének pontos módját. Még ha nem is akarják beismerni, sokan ezt már meg is tették. Mivel a Szentléleknek el kell jönnie, de nem azért, hogy megdicsérje az embereket, vagy téves elméleteiket megerősítse, hanem, hogy megfeddje a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében. Így sokan elfordulnak tőle. ... A Szentlélek nem hízelkedik senkinek, és nem is cselekszik senkinek az elképzelése szerint. 

Véges és bűnös emberek nem irányíthatják a Szentlélek munkáját. Amikor mint feddő hatalom jön el - bármely emberi eszköz által, akit Isten kiválaszt -, akkor a gyülekezet teendője az, hogy hallgasson Rá és kövesse szavát. 

(The Ellen G. White 1888 Materials, 4. kötet, 1540-1541. oldal)

Napi ige – Mindnyájan lélekmentők vagyunk

„Hallottam az Úr szavát, amint ezt mondta: Kit küldjek el? Ki megy el nékünk? Én pedig mondtam: Ímhol vagyok én, küldj el engem!”

(Ésa. 6:8)

„Az etióp férfi* [jegyzet: A történetet lásd: Ap.csel. 8. fejezet] az emberiség nagy csoportját képviseli, akiket olyan misszionáriusoknak kell tanítaniuk, mint amilyen Fülöp is volt, aki hallgat Isten szavára és oda megy, ahová ő küldi. Sokan olvassák a Szentírást, de nem fogják fel az igazi értelmét. Mindenütt vannak férfiak és nők, akik vágyakozva tekintenek az ég felé. Imák, könnyek és kérdések fakadnak fel lelkükből, mert világosság, kegyelem után áhítoznak és a Szentlélek jelenléte után. Sokan állnak az Isten országa küszöbén, csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek...

Végzetes tévedés azt hinni, hogy a lélekmentés munkája egyedül csak a hivatásos prédikátorokra hárul. Minden egyes lélek, aki elfogadta Krisztust mint Megváltóját, arra hivatott, hogy felebarátai érdekében munkálkodjék. »A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, mondja: Jöjj!« (Jel. 22:17 – pontosított fordításban) Ez a felhívás az egész gyülekezetnek szól. Aki meghallotta az Úr üzenetét, visszhangozza azt hegyen és völgyön, mondja ő is másoknak: »Jöjj!«

Azok közül, akik hallották az evangéliumot, százak, sőt ezrek állnak még mindig tétlenül a piacokon,** [jegyzet: Utalás Krisztus példázatára Mt. 20. fejezetében] holott tevékeny részt vehetnének Krisztus munkájában valamilyen formában. Ezekhez szól Krisztus: »Miért álltok itt egész napon át hivalkodva?«*** [jegyzet: Megfelelőbb fordításban: „tétlenül”] Felszólítja őket: »Menjetek el ti is a szőlőbe!« (Mt. 20:6–7) Miért nem követi több keresztény ezt a felhívást?... Isten már régóta várja, hogy mindenki munkálkodjék a maga tehetségéhez képest, hogy így az egész gyülekezetet a szolgálat lelkülete hassa át. Ha Isten gyülekezetének tagjai teljesítenék küldetésüket az ínséget szenvedő belés külföldi területeken, ha így elvégeznék az evangéliumi megbízatásukat, akkor csakhamar az egész világ meghallaná az intő figyelmeztetést, az Úr Jézus pedig mielőbb visszajöhetne e földre »hatalommal és nagy dicsőséggel«.”

(Apostolok története, Az evangélium Samáriában c. fejezetből)

IZGATOTTSÁG NÉLKÜL

IZGATOTTSÁG NÉLKÜL

„Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett." 

(ApCsel 1:6-7) 

A tanítványok kíváncsiak voltak Isten országa megjelenésének pontos idejére; de Jézus azt válaszolta nekik, hogy nem kell tudniuk az időket vagy az alkalmakat; mivel azt az Atya nem jelentette ki nekik. Nem annak megismerése volt a legfontosabb számukra, hogy mikor állíttatik helyre Isten országa. Az ő dolguk az volt, hogy Mesterük munkájában imádkozva, várakozva, vigyázva és dolgozva találtassanak. Krisztus jellemét kellett képviselniük ebben a világban. 

Ami egy sikeres keresztényi élethez fontos volt a tanítványok idejében, ugyanaz lényeges ma is. „Monda pedig nékik: nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok." Mit kellett tenniük, miután a Szentlélek eljött hozzájuk? „...és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1:7-8) 

Ez az a munka, amelyben nekünk is részt kell vennünk. Ahelyett hogy valami különleges izgalmi állapot alkalmára várakozva élnénk, okosan kell kihasználnunk a jelen lehetőségeit, és meg kell tennünk mindazt, amit tennünk kell a lelkek megmentése érdekében. Ahelyett hogy elménk erejét kimerítenék az idők és alkalmak felőli spekulációk, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett és az emberek elől visszatartott, át kellene adnunk magunkat a Szentlélek irányításának, hogy elvégezzük a jelen kötelességeit, emberi vélemények szennyétől mentesen az élet kenyerét osztogassuk azoknak a lelkeknek, akik az igazság nélkül elvesznek. 

Sátán mindenkor kész megtölteni agyunkat oly elméletekkel és számítgatásokkal, melyek eltérítenek a jelenvaló igazságtól, és amelyek képtelenné tesznek arra, hogy a világnak átadhassuk a harmadik angyal üzenetét. 

(Review and Herald, 1892. március 22.)

Napi ige – Szenvedések az evangéliumért

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt mint titeket... Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.”

(Jn. 15:18, 20)

„Röviddel megfeszítése előtt, a békesség ígéretét adta Jézus tanítványainak: »Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne féljen!« (Jn. 14:27) Ez a béke nem a világhoz való alkalmazkodás eredménye. A Krisztus sohasem szerzett békét a gonosszal való kiegyezéssel. A tanítványaira hagyományozott béke inkább belső, mint külső béke, ami az eljövendő harcokban, küzdelmekben is megmarad számukra.

Ezt vallotta Krisztus önmaga felől: »Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre. Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.« (Mt. 10:34) Jézus a Békesség Fejedelme, mégis szakadás okozója lett. Ő, aki azért jött, hogy üdvösséget, reménységet hirdessen és örömet ébresszen az emberek szívében, olyan küzdelmet nyitott meg, amely mély sebeket ejt és erős szenvedélyeket gyújt fel... Az evangélium hirdetése mindig ellenállás, veszély, veszteség és szenvedés közepette haladt előre e világon.

Mi adott erőt a múltban Krisztus követőinek a szenvedések között? Istennel, a Szentlélekkel és Krisztussal való közösségük! A gyalázat és az üldöztetés sokakat elválasztott ugyan a földi barátaiktól, de sohasem választotta el őket Krisztus szeretetétől. Az Üdvözítő szeretete akkor nyilatkozik meg a leginkább, a vihartól korbácsolt lelkek iránt, amikor az igazságért szenvednek.”

(Apostolok története, A Magas Tanács előtt c. fejezetből)

Napi ige – Istennek tett ígéretek

„Mikor Istennek fogadást teszel, ne halogasd annak megadását, mert Isten nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, beteljesítsd! Jobb, hogy ne fogadj, hogysem mint fogadj és ne teljesítsd.”

(Préd. 5:4–5)

„Mindenkinek szabad elhatározására van bízva, hogy akar-e adni. De ha a Szentlélek késztetésére fogadalmat tesz valaki, hogy bizonyos összeget adjon, akkor a fogadalomtevő nem tarthat igényt többé az odaszentelt részre. Az ilyen jellegű ígéretek még akkor is kötelezőek, ha embereknek tesszük. Mennyivel inkább azok, ha Istennek szólnak! A lelkiismeret ítélőszéke előtt tett ígéretek kevésbé kötelezőek talán, mint az emberek közötti írásbeli egyezmények?...

Az önzés sokszor megkeményíti az emberek szívét. Anániáshoz és Safirához hasonlóan* [jegyzet: A történetet lásd: Ap.csel. 5. fejezet] kísértésbe jönnek és a pénz egy részét visszatartják, de úgy állítják be a dolgot, mintha eleget tettek volna Isten követelményeinek... Miközben kielégítik vágyaikat és gyönyöröknek hódolnak, Istennek csak néha és nem szívesen hoznak valamilyen szegényes áldozatot. Elfelejtik, hogy Isten egy napon pontos számadást kér majd tőlük javaik elosztásáról és azt az alamizsnát, amit a kincstárába juttattak, éppúgy nem fogadja el, mint ahogy Anániás és Safira adományát sem fogadta el annak idején. Isten azt óhajtja, hogy tanuljunk a súlyos büntetésből, amely a hitszegőket sújtotta. Lássuk meg, hogy mennyire megveti és gyűlöli a képmutatást és csalást... 

Vegyük nagyon komolyan az igazmondást. Játszani az igazsággal és alakoskodni önző terveink kedvéért – a hit hajótörését jelenti!”

(Apostolok története, Óvás képmutatástól c. fejezetből)

NINCS MEGHATÁROZOTT IDŐ

NINCS MEGHATÁROZOTT IDŐ

„Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő." 

(Mk 13:33) 

Isten megadja, hogy ezen a nagy összejövetelen érezhető legyen az Ő meggyőző ereje. Óh, bárcsak Isten ereje megnyugodnék az embereken! Amire szükségünk van, az a naponkénti áhítat. Minden nap szükséges az Írásokat kutatnunk, őszintén és buzgón imádkoznunk, hogy a Szentlélek ereje által Isten mindnyájunkat tegyen alkalmasakká, arra hogy szőlőskertjében elvégezhessük a ránk kiszabott feladatot. Senki sem képes a gyülekezetet tanítani és erősíteni, csak ha a Szentlélek ajándékát megkapta. Nincs olyan szolgálattevő, aki értelmesen tudna dolgozni a lelkek megmentéséért, kivéve ha a Szentlélek áthatja, hogyha Krisztusból táplálkozik, és ha gyűlöli a bűnt. 

Nem kaptam kijelentést a Szentlélek kitöltésének meghatározott idejéről - arról az időről, amikor a hatalmas angyal leszáll a mennyből és a harmadik angyallal együtt befejezik a világért végzett munkát. Az én üzenetem az, hogy a mi biztonságunk csak abban van, hogy készen állunk a mennyei felüdülésre, és lámpásunk olajjal telve ég. Krisztus figyelmeztetett, hogy vigyázzunk; „mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia". (Mt 24:44) 

„Vigyázzatok és imádkozzatok!" - ezt az utasítást adta nekünk a mi Megváltónk. Minden nap kérnünk kell, hogy Isten Lelke világítson meg, és hogy végezze el munkáját lelkünkön és jellemünkön. Óh mily sok időt pazaroltunk el azáltal, hogy figyelmünket haszontalan dolgokkal kötöttük le! Bánjátok meg bűneiteket és térjetek meg, hogy ezek eltöröltessenek, amikor a felüdülés ideje eljön az Úr színe elől! 

Mi most arra szólítunk téged, hogy add át magad Isten szolgálatára. Túl hosszú ideig engedted át erőidet Sátánnak, és teljesítetted akaratát. Isten arra szólít most, hogy tekints az Ő jellemének dicsőségére, és a szemlélés által alakulj át az Ő képmására... Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa a világnak Isten szeretetét és jóságát. 

(Review and Herald, 1892. március 29.)