Napi ige – Bátor munkások

„Mert nem félelemnek lelkét adta nékünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.”

(II.Tim. 1:7)

„Amikor Isten utat nyit egy feladat elvégzésére, és biztosít az eredményről, akkor a kiválasztott embernek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak eléréséért. A munka közben tanúsított lelkesedés és kitartás arányában segít Isten az eredményhez. Csak akkor tud csodákat művelni népéért, ha az megteszi a maga részét, fáradhatatlan energiával. 

A szolgálatra odaszentelődött, erkölcsileg bátor emberekre van szüksége Istennek, akik mélységesen szeretik embertársaikat, buzgóságuk pedig soha nem csökken. Tántoríthatatlanul fáradoznak, amíg a látszólagos kudarc dicső győzelemmé nem lesz. Máglya vagy börtön sem téríthetik el elhatározásától, hogy együtt dolgozzék Istennel az ő országa felépítéséért.

Elizeus... élete végéig hűségesnek bizonyult, sohasem ingadozott. Sohasem veszítette el a Mindenható erejébe vetett bizalmát. Mindig hitben ment előre, akkor is, amikor úgy tűnt, hogy zsákutcába jut. Isten pedig megtisztelte őt, és megnyitotta előtte az utat... Mindig maga körül látta a vigasztaló és békét hozó mennyei követeket... Egész életén át erős volt a hite. Amint mindjobban megismerte Isten gondviselését és irgalmas jóságát, hite megingathatatlan bizalommá érett. Amikor pedig a halál szólította, kész volt letenni munkáját és megpihenni... 

»Az igaznak... halála idején is reménysége van« (Péld. 14:32). 

»Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll« (Jób 19:25).”

(Próféták és királyok, Elizeus szolgálatának záró szakasza c. fejezetből)

MINDEN GYŐZELEM MEGKÖNNYÍTI A KÖVETKEZŐT

MINDEN GYŐZELEM MEGKÖNNYÍTI A KÖVETKEZŐT

„De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett." 

(Róm 8:37) 

Életed hátralevő részét használd ki arra − ez legyen feladatod − , hogy jellemedet alakítsd ki és emeld. Új élet egy megújult szívben kezdődik. Krisztus a bennünk élő Megváltó. Amiről azt tartják, hogy nehéz feladni, mindarról le kell mondani. Az elviselhetetlen, diktatórikus szavakat kimondatlanul kell hagyni, és akkor értékes győzelmet arathatunk.
Igaz boldogságot eredményez minden önmegtagadás, az „én" rendszeres megfeszítése. Az egyik győzelem után a másikat már könnyebben érhetjük el.

Ha Mózes elhanyagolta volna a lehetőségeket és előnyöket, amelyekről Isten gondoskodott, a mennyei fényt vetette volna meg, és csalódott, nyomorult ember lett volna belőle. 

A bűn a mélyből származik; amikor engedékenyek vagyunk vele szemben, akkor Sátánt őrizzük kegyelettel a lelkünkben, aki akkor a pokol valóságos tüzét fogja szítani. Isten parancsolatait nem azért adta, hogy ezzel a lelkek üdvösségét akadályozza, éppen ellenkezőleg. Azt akarja, hogy minden ember megmeneküljön. Az ember rendelkezik világossággal és lehetőségekkel, és ha ezek javára használja fel, akkor győzni fog.

Győzelmeidben életed által mutathatod be Isten kegyelmének erejét.
Sátán megpróbálja felállítani trónját minden szív-templomban. Amikor ő uralkodik, akkor hallatja és érezteti jelenlétét a haragos szenvedélyekben, a sötétség szavai által. Krisztusnak semmi köze sincs Béliálhoz; az embernek teljességgel az egyikhez, vagy a másikhoz kell tartoznia. Aki engedékeny az önzéssel, a kapzsisággal, a csalással, megtévesztéssel, vagy bármely egyéb bűnnel szemben, Sátán elveit támogatja lelkében, és bezárja maga előtt a menny kapuját. Sátánt a bűn miatt vetették ki a mennyből; egy ember sem mehet a mennybe, aki engedékeny a bűn iránt, mert akkor Sátán újra megvethetné ott a lábát. 

Amikor egy ember nap mint nap lelkiismeretesen felveszi a harcot jellemhibái ellen, akkor Krisztust tiszteli meg az ő szív-templomában, és Krisztus világossága lakik benne. Krisztus tekintetének fénylő sugarai alatt egész lénye emelkedettebbé és nemesebbé válik. 

(Testimonies, 4. kötet, 345-346. oldal)

Napi ige – Alázatosság

„Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek, mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.”

(I.Pt. 5:5)

„Ritkán rendelkezik egyetlen prédikátor mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek a gyülekezet tökéletesítéséhez szükségesek. Isten tehát sokszor újabb prédikátorokat küld, akik rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyet a többiek nélkülöztek. A gyülekezetnek olyan hálásan kell fogadnia Isten szolgáit, mintha a Mestert fogadná... 

Az az ember, aki állandóan csak a saját akaratát akarja keresztülvinni és nem hajlandó másokkal együttműködni, akik pedig gazdag tapasztalatokat szereztek Isten művében, elvakult az önbizalomtól és képtelen megkülönböztetni a tévelygést az igazságtól.
Az ilyen embereket nem tanácsos vezető tisztségre választani a gyülekezetben, mivel testvéreik ítéletét mellőzve, saját akaratuk és tervük szerint járnának el. Könnyű azután az ellenségnek az ilyen embereken keresztül tevékenykedni, akik annak ellenére, hogy nem tanultak szelídlelkűséget Krisztustól, mégis lelkek vezetésére vállalkoznak a saját erejükből... 

Az ellenség gyakran ringatja az embereket abban a tévhitben, hogy Isten vezetése alatt állnak, holott a valóságban pusztán emberi érzéseiket követik. Ha éberen figyelünk és tanácskozunk hittestvéreinkkel, akkor az Úr közli velünk akaratát, ígérete így szól: »Igazságban járatja az alázatosakat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosakat« (Zsolt. 25:9).”

(Apostolok története, Apollós Korinthusban c. fejezetből)

Korintus

Napi ige - Istenre támaszkodva

„Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint, féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.”

(Péld. 3:7)

„Még a legjobb emberek is, mihelyt magukra hagyatnak, elveszítik helyes ítélőképességüket... Bárcsak mindenkivel megláttatná a jó Isten a maga gyengeségét és tehetetlenségét, hogy képtelen élete kicsiny hajóját biztosan és egyenesen kikötőbe vezetni.

Pál prédikátori hivatásának gyakorlása közben gyakran volt kénytelen egymagában megállni. Néha súlyosan nehezedett rá a teher, de ennek ellenére határozottan síkraszállt az igazságért. Tisztában volt azzal, hogy a gyülekezetnek sohasem szabad emberi hatalom alá kerülnie. Sem a hagyományok, sem az emberek által felállított alapelvek nem tehetők a kinyilatkoztatott igazságok helyébe. Egyesek előítélete, önkényeskedése – bármilyen magas állást töltsenek is be a gyülekezetben – ne álljon a gyülekezet haladásának útjában.

Pál Isten szolgálatára szentelte minden képességét. Közvetlenül a mennyből kapta az evangélium igazságait és prédikátori szolgálatának végéig valódi összeköttetése volt a mennyel. Ezért tudott sziklaszilárdan kitartani az álláspontja mellett. Annak ellenére, hogy Isten személyesen oktatta őt, nem becsülte túl saját egyéni felelősségét. Bár mindenekelőtt Istenhez fordult közvetlen vezetésért, kész volt mindenkor elismerni azt a tekintélyt is, amelyet a keresztény gyülekezethez tartozó hívők összessége képviselt. Érezte, hogy tanácsra szorul... Imában egyesült hittestvéreivel és Istentől kért bölcsességet, hogy helyes határozatot hozzanak...”

(Apostolok története, Zsidó és pogány c. fejezetből)

NAPONKÉNTI GYŐZELEMRE TÖREKEDJ!

NAPONKÉNTI GYŐZELEMRE TÖREKEDJ!

„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant." 

(1Kor 9:24-25)

Hány éve vagyunk már Isten kertjében? Milyen hasznot hoztunk Mesterünknek? Hogyan fogunk találkozni Isten vizsgáló tekintetével? Növekedünk-e az imalelkületben, a szeretetben, az alázatban, Isten iránti bizalomban? Hálásak vagyunk-e kegyelme minden jeléért? Igyekszünk-e a körülöttünk levőknek áldására lenni? Családunkban Jézus lelkületét tanúsítjuk-e? Tanítjuk-e gyermekeinket Isten Szavára, megismertetjük-e velük Isten csodálatos dolgait? A kereszténynek jóságával és jócselekedeteivel Jézust kell képviselnie. Így az élet illata lesz érezhető, a szeretetre méltó jellem teszi nyilvánvalóvá azt a tényt, hogy ő Isten gyermeke, a mennynek örököse. 

Testvéreim, ne legyetek többé rest szolgák. Minden léleknek küzdenie kell a rossz hajlamai ellen. Krisztus nem azért jött, hogy az embert a bűnben mentse meg, hanem hogy a bűntől mentse meg. Lehetővé tette számunkra, hogy mennyei jellemre tegyünk szert, ezért ne nyugodjunk bele a hibáinkba és fogyatékosságainkba. Miközben őszintén törekszünk a jellembeli tökéletességre, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem egy egész életen át tartó folyamat. Pál mondta: „naponként halál révén állok" [angol ford.: naponta meghalok]. (1Kor 15:31) 

Nap mint nap a kísértés feletti harcnak előre kell haladnia. Minden nap ellene kell állnunk a kísértésnek, és az önzés minden formája felett győzelemre kell jutnunk.
Naponta ápolnunk kell a szeretetet és az alázatot, és gondoznunk kell magunkban mindazokat a kiváló jellemtulajdonságokat, melyek Isten előtt kedvesek, és a menny áldott társasága számára alkalmassá tesznek bennünket. Mindazok részére, akik ezt a munkát komolyan veszik, nagyon drága ez az ígéret: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5)

(Historical Sketches, 181. oldal)

Napi ige – A gyülekezeti közösség lényege

„Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindnyájatoknak, hogy senki ne bölcselkedjék feljebb, mint ahogy bölcselkedni kell, hanem józanon bölcselkedjék...”

(Rm. 12:3)

„Isten egyházát tette a világosság közvetítőjévé e földön, általa kívánja közölni szándékát és akaratát. Egyetlen szolgájának sem ad olyan tapasztalatot, amely független, vagy ellentétes a gyülekezet tapasztalatával. A gyülekezetre vonatkozó akaratát sem csupán egyetlen emberrel közli, miközben a gyülekezet egészét, Krisztus testét, sötétségben hagyná...

Kezdettől fogva voltak olyan emberek a gyülekezetben, akik személyes függetlenségre törekedtek. Nem látják be, hogy az ilyen függetlenülés könnyen vezet oda, hogy túlságosan bíznak önmagukban... Isten tekintélyt és hatalmat adott gyülekezetének, amelyet senkinek sincs joga lebecsülni. Aki így cselekszik, az Isten szavát veti meg. 

Aki hajlamos arra, hogy mérvadónak tekintse saját ítéletét, az veszélyben forog... Lekicsinyelni azokat, akiket Isten bízott meg a felelősséghordozással, annyit jelent, mint megvetni azokat, akiket Isten népének erősítésére rendelt... Az Úr úgy rendelkezett a maga bölcsességében, hogy szoros kapcsolat fűzze össze a hívő keresztényt a kereszténnyel, gyülekezetet gyülekezettel. Csakis így lehetséges, hogy az ember együtt dolgozzék Istennel. Így valósul meg az, hogy minden eszköz a Szentléleknek rendeltetik alá és valamennyi hívő egy és ugyanazon rendszeres, helyesen irányított törekvésben egyesül, hogy közölhesse a világgal Isten kegyelmének örömhírét...”

(Apostolok története, Az evangélium Antiókhiában c. fejezetből)

MINDIG VAN EGY NYITOTT AJTÓ

MINDIG VAN EGY NYITOTT AJTÓ

„Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet." 

(Jel 3:8) 

Azok, akik győznek, igen felmagasztaltatnak Isten és az angyalok előtt. Jézus megígérte, hogy nevüket megvallja Atyja és a mennyei szent angyalok előtt. Ő az ígéretek sokaságát adta bátorításul, hogy mi is győztesek lehessünk. A Hű Tanúbizonyság megígérte, hogy egy nyitott ajtót ad elénk, melyet ember be nem zárhat. 

Akik igyekeznek Istenhez hűségesek lenni, elzárhatják ugyan előlük e világ számos kiváltságát, útjaik meglehet kerítésekbe ütköznek, munkájukat jóllehet az igazság ellenségei akadályozzák, de nincs olyan erő, mely be tudná zárni a kapcsolat ajtaját Isten és e hűségesek lelke között. Ezt az ajtót a keresztény maga zárja be a bűnnel szembeni engedékenységével, vagy a menny fényének visszautasításával. Ha elfordítja fülét az igazság üzenetének hallgatásától, megszünteti a kapcsolatot Isten és önnön lelke között.

Lehet fületek, és mégsem hallotok. Lehet szemetek, és mégsem látjátok a világosságot, sem nem fogadjátok be az Isten által számotokra felajánlott megvilágosodást. Bezárhatod a fény előtt az ajtót olyan eredményesen, ahogy azt a farizeusok tették Jézussal, mikor közöttük tanított. Nem akarták befogadni a világosságot és ismeretet, melyet Ő hozott, mert nem azon az úton érkezett, amelyiken ők várták. Krisztus volt a világ világossága. Ha ők elfogadták volna azt a világosságot, mit kegyelmében számukra hozott, az megmentésüket eredményezte volna, ám ők visszautasították Izraelnek ama Szentjét. 

Krisztus azt mondta nekik: „inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek." (Jn 3:19-20) Azt is mondta: „nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen." (Jn 5:40) 

Az út nyitva állt, de saját döntéseik alapján bezárták az ajtót, és megrontották kapcsolatukat Krisztussal. Mi is hasonlóan teszünk, ha visszautasítjuk a világosságot és a fényt. 

(Review and Herald, 1889. március 26.)

Napi ige – Mennyei angyalok

„Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve a szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?”

(Zsid. 1:14)

„Miként az apostolok idejében, úgy napjainkban is angyalok vonulnak végig a földön, bejárnak hegyet és völgyet, hogy vigasztalják a csüggedőket, védelmezzék a megtérőket és emberi lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Igaz, hogy valódi mivoltukban nem láthatjuk őket, de mellettünk vannak, hogy vezessenek, tanítsanak és oltalmazzanak. Titokzatos, láthatatlan létra köti össze a mennyet a földdel, amelynek az alsó foka a földet, legfelső foka az Örökkévaló trónját érinti. Ezen a fényesen ragyogó létrán állandóan fel és alá járnak az angyalok, felviszik a nyomorgók sóhaját az Atyához és reményt, bátorító áldást hoznak az embereknek.* [jegyzet: Utalás Jákób álmának jelképes ábrázolására. Lásd: I.Móz. 28. fejezetében, vö.: Jn. 1:52] 

Fáradhatatlanul munkálkodnak minden lélekért, akiért Krisztus meghalt...

»Öröm van a mennyben egy megtért bűnösön« (Lk. 15:7). 

Minden eredménnyel járó fáradozásunkról, amely a sötétséget eloszlatja és Krisztus ismeretét terjeszti, értesül a menny. A mennyei »fejedelemségek és hatalmasságok« teljes figyelemmel kísérik Isten szolgáinak küzdelmét, amelyet látszólag csüggesztő körülmények között vívnak meg... Jobban kellene ismernünk az angyalok szolgálatát és küldetésük jelentőségét. Mindig gondoljunk arra, hogy Isten minden őszinte gyermeke mennyei lények segítségét élvezi. A világosság és az erő láthatatlan seregei szolgálatkészen veszik körül a szelídeket és alázatosakat, akik hisznek Isten ígéreteiben és igényt tartanak beteljesedésére.”

(Apostolok története, Szabadulás a börtönből c. fejezetből)

AZ IMA MEGERŐSÍT

AZ IMA MEGERŐSÍT

„Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1Jn 5:4)

Miközben Jézus, Közbenjárónk a mennyben esedezik érettünk, a Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy akaratunk és tetteink az ő tetszése szerintiek legyenek. Az egész menny érdekelt a lelkek megmentésében. Milyen okunk van tehát abban kételkedni, hogy az Úr akar és fog is segíteni nekünk? Nekünk magunknak is, akik tanítjuk az embereket, élő kapcsolatban kell állnunk Istennel. A Lélekben és az Igében az emberek számára olyanoknak kell lennünk, mint a forrás, mert bennünk él Krisztus, az örök életre buzgó víznek kútforrása. A bánat és fájdalom talán megpróbálja türelmünket és hitünket, de a Láthatatlan jelenlétének fénye velünk van, és önmagunkat Jézus mögé kell rejtenünk.

Bátorítsd a gyülekezetet; segíts nekik imában Istenhez emelkedni. Mondd el, hogy amikor úgy érzik, hogy vétkeztek és nincs erejük imádkozni, éppen akkor van ideje az imádkozásnak. 

Sokan megalázottnak érzik magukat bukásuk után, mert az ellenség győzött felettük, ahelyett hogy ők kerültek volna ki győztesen. Világiasság, önzés és testiesség gyengítette el őket, és úgy érzik, semmi értelme sincs Istenhez jönni. Ám ez a gondolat egy az ellenség sugalmazásai közül. Lehet, hogy szégyenkeznek és mélyen megalázottaknak érzik magukat, de imádkozniuk és hinniük kell. Amint megvallják bűneiket, Ő, aki igaz és hű, megbocsátja bűneiket és eltörli minden álnokságaikat. (Lásd: 1Jn 1:9) 

Amikor elméd elkalandozik ima közben, ne essél kétségbe, hanem tereld vissza a trónhoz, és ne hagyd el a kegyelem királyi székét, míg el nem nyered a győzelmet. 

Arra vársz talán, hogy erős érzelem bizonyítsa ezt a győzelmet? Nem; „a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". Az Úr ismeri vágyaidat; hit által maradj közelében, és várd, hogy megkapd a Szentlelket.

A Szentlélek rendeltetése, hogy minden lelki megmozdulásunkat vezesse. Az Atya a Fiát adta értünk, hogy a Fiú által a Szentlélek eljöjjön hozzánk és az Atyához vezessen bennünket. Isten közreműködése által a közbenjárás lelkét kaptuk, ami által úgy esedezhetünk Istennél, mint ahogy az ember szokott kérni barátjától. 

(Signs of the Times, 1892. október 3.)

NEM SAJÁT AKARATOM SZERINT

NEM SAJÁT AKARATOM SZERINT

„Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" 

(Róma 8:15) 

A megszentelődés munkája a szívben kezdődik. Oly szoros kapcsolatba kell kerülnünk Istennel, hogy Jézus ránk helyezhesse igáját. Meg kell üresítenünk magunkat az önzéstől, hogy helyet készítsünk Jézus számára. Milyen sokan vannak, akiknek szívük annyira telve van bálványokkal, hogy semmi hely sincs a világ Megváltója számára. A világ rabságban tartja az emberek szívét. Gondolataikat és érzelmeiket a saját üzleteikre, társadalmi helyzetükre, családjukra összpontosítják. Ragaszkodnak véleményükhöz és útjaikhoz, és bálványként dédelgetik ezeket lelkükben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az én szolgálatára adjuk át magunkat, ragaszkodva saját véleményünkhöz és útjainkhoz, hogy ekképpen kizárja lelkünk Isten igazságát.

Meg kell üresítenünk magunkat az önzéstől. Ez azonban nem minden, amit tennünk kell, mert amikor a bálványoktól megszabadultunk, az űrt be is kell töltenünk. Ha a szívünk üresen maradna, és az űrt nem töltenénk be, akkor ahhoz az emberhez lennénk hasonlóak, akinek háza „üresen, kisöpörve és felékesítve" állt (Mt 12:44), anélkül hogy vendéget fogadott volna be. A gonosz lélek más hét gonosz társat vett maga mellé, nála gonoszabbakat, bementek és ott tanyáztak, és ennek az embernek a későbbi állapota rosszabb lett az előzőnél.... 

Úgy érzed, hogy nem vagy képes elérni a menny jóváhagyását. Lehet, hogy azt mondod: „E gonoszság iránti természetes hajlandósággal születtem, és nem tudom legyőzni a kísértést." Minden szükséges dologról gondoskodott a mi mennyei Atyánk, hogy képes légy leküzdeni minden szentségtelen hajlamot. Győzni fogsz a kísértés felett, ahogy Krisztus is győzött a te érdekedben. Ő azt mondja: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében." (Jel 3:21) 

A bűn volt az, ami veszélyeztette az emberi családot; és még mielőtt ember lett volna arra az esetre, ha az ember a próba során elbukna. Jézus lesz az áldozat és kezes, s a belé vetett hit által az ember megbékül Istennel, mert Krisztus volt a bárány, "aki megöletett, e világ alapítása óta". (Jel 13:8) Krisztus meghalt a Golgotán, hogy az embernek legyen ereje győzni a természetes bűn iránti hajlamán. 

Valaki ezt kérdezi: „Nekem nem lehet saját utam, hogy azon járjak?" 

Nem, neked nem lehet saját utadat járnod, és így is bemenned a mennyeknek országába. Oda nem visz „az én utam". Emberi utak nem lesznek a mennyországban. 

A mi utainknak el kell veszniük Isten útjaiban. 

(Review and Herald, 1892. február 23.)

Napi ige – Imádkozzatok „királyaitokért"!

„Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaid ölben hozatnak.”

(Ésa. 60:3–4)

„Isten sok olyan embert vonz művéhez, mint amilyen Kornélius* [jegyzet: A történetet lásd Ap.csel. 10. fejezetében] is volt. Az ilyen emberek rokonszenveznek Isten népével, de a világban betöltött állásuk megakadályozza őket abban, hogy nyíltan Krisztus mellé álljanak. Különösen fáradoznunk kellene az ilyen lelkek megnyeréséért. 

Isten komoly és alázatos munkásokat keres, hogy hirdessék az evangéliumot a társadalom magasabb osztályainak. Az igazi megtérés csodáit várhatjuk még, olyan csodákat, amilyeneket még nem láttunk! 

A föld legmagasabb pozícióit betöltő emberek sem esnek kívül Isten csodatévő hatalmán. Ha az Úr munkatársai bátran és híven teljesítenék kötelességeiket, akkor Isten művelt, befolyásos, felelős állásokat betöltő embereket téríthetne meg. Sokan fogadnák el a mennyei alapelveket a Szentlélek ereje által, és az igazságot felismerve, jó eszközökké válnának a világosság terjesztésére. Időt és pénzt szentelnének az Úr művére a gyülekezet pedig új erőt és lendületet nyerne...

Napjainkban is sokan közelebb állnak Isten országához, mint ahogy azt mi feltételezzük. Istennek sok becses drágaköve van ebben a sötét, bűnös világban, akikhez szeretné elküldeni hírnökeit. Mindenütt vannak lelkek, akikben megvan a hajlandóság arra, hogy Krisztus mellé álljanak...”

(Apostolok története, Igazságot szomjazó lélek c. fejezetből)

AZ ELLENSÉG CSELFOGÁSAINAK LELEPLEZÉSE

AZ ELLENSÉG CSELFOGÁSAINAK LELEPLEZÉSE

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében." 

(Ef. 6:10) 

Mint nép, mi az Úr eljövetelét kémleljük az ég felhőiben. Gondosan meg kellene vizsgálnunk szívünket, hogy hitben vagyunk-e vagy sem. Úgy tűnik, hogy sokak szemei elé köd ereszkedett, mert nem tudnak a lelki dolgokban helyesen ítélni, és nem veszik észre, hogy Sátán csapdákat állított lelküknek. A keresztény nem lehet a szenvedélyek rabja; őt a Szentléleknek kell irányítania. De sokan lettek az ellenség játékszerévé, mert a kísértések alkalmával nem találnak Jézusban menedéket, hanem tőle távol aggodalmaskodnak, és zavartságukban teljesen elveszítik hitüket és bátorságukat. Nem jut eszükbe, hogy a múltban Jézus már sok nehézségből kimentette őket, hogy kegyelme elégséges a napi megpróbáltatások elviselésére, és hogy a jelen próbáiban is képes segíteni.

Összezavarodunk mindennapos kis próbáinkban, és megengedjük, hogy ezek sértsenek és háborgassanak minket; elbukunk alattuk, és így botránykővé válunk magunk és mások részére. Pedig a legfontosabb áldások a mindennapi háborgatások türelmes hordozásából származnak. Erőt kell gyűjtenünk a nagyobb próbák elviseléséhez. Sátán legádázabb kísértéseivel gyakorol reánk nyomást, és nekünk meg kell tanulnunk mindig és minden szükségünkben Istenhez jönni. 

Mi azt valljuk, hogy bibliai keresztények vagyunk, és nem élünk sötétségben, ahol lépést lépés után a bizonytalanságban kellene megtennünk. Nekünk tudnunk kell, hová megyünk. Ha Krisztust vezérünkként követjük, nem lehetünk a sötétségben, mert ő azt mondja: „aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn. 8:12) Amikor úgy tűnik, hogy az utat nehézségek szegélyezik, és sötétség takarja, hinnünk kell, hogy elöl fény világít, és ne forduljunk se jobbra, se balra, ne tartsanak vissza próbáink és kísértéseink, hanem nekidőlve, célegyenesen igyekezzünk előre. 

(Review and Herald, 1891. május 19.)