Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 101. Munka és szórakozás

101. Munka és szórakozás

Kedves F. testvér! Sokat gondolkoztam egy-két kérdésről. Mikor addig jutok, hogy éj-éj után leveleket írok neked álmomban, azt gondolom, hogy ideje meggyőződésem szerint teljesítenem kötelességemet. Mikor rámutattak előttem, hogy Dr. E. némely dologban téved, amire betegeit utasította, láttam, hogy sok mindenben te is hasonló elgondolásokat fogadsz el, és hogy eljön az idő, amikor majd helyesen látod az ügyet. Munkára és szórakozásokra gondolok. Az Úr tudtomra adta, hogy a legtöbb betegnek jobb lenne, ha könnyű munkát engednétek végezni nekik, sőt sürgetnétek őket erre, ahelyett, hogy tétlenségre, semmittevésre kárhoztatnátok őket. Az lesz a legnagyobb segítség egészségük visszanyeréséhez, ha ébren tartjátok akaraterejüket, hogy felébressze szunnyadó képességeiket. Vegyétek el az összes munkát azoktól, akik egész életükben túlterheltek voltak, és tíz közül kilenc esetben kárukra lesz a változás. Ez igaznak bizonyult férjem esetében. Az Úr tudatta velem, hogy a szabadtéri foglalkozás sokkal előnyösebb, mint a négy fal közti. De ha nincs rá lehetőség, könnyű benti munka is leköti és foglalkoztatja értelmüket, és akadályozza, hogy a tüneteken és apróbb bajaikon rágódjanak, s még a honvágynak is elejét veszi.

A tétlenség rendszere – láttam – ez volt feleséged és férjem legnagyobb átka. Édenben Isten foglalkozást adott az első emberpárnak, mert tudta, hogy elégedettebbek lesznek, ha van mit tenniük. Abból, amit megmutattak nekem, a semmittevésnek ez a rendszere átok a léleknek, s átok a testnek is.

A könnyű foglalkozás nem izgatja fel, nem veszi jobban igénybe a gondolatokat vagy az erőt, mint a szórakozások. A beteg gyakran abba a helyzetbe kerül, hogy gyönge állapotára gondol, és azt hiszi, hogy semmire sem képes. Pedig ha két kézre fognák akaratukat, s kényszerítenék magukat, hogy minden nap végezzenek valamelyes testi munkát, sokkal boldogabbak lennének, és sokkal gyorsabban gyógyulnának. Erről még majd többet írok később.

*****

Chapter 101—Work and Amusements

Dear Brother F,

My mind has been considerably exercised upon one or two points. When I get where I am writing letters to you night after night in my sleep, I then think it time to carry out my convictions of duty. When I was shown that Dr. E erred in some things in regard to the instructions he gave his patients, I saw that you had received the same ideas in many things and that the time would come when you would see correctly in regard to the matter. These are concerning work and amusements. I was shown that it would prove more beneficial to most patients to allow light work, and even to urge it upon them, than to urge them to remain inactive and idle. If the power of the will be kept active to arouse the dormant faculties, it will be the greatest help to recover health. Remove all labor from those who have been overtaxed all their lives and in nine cases out of ten the change will be an injury. This has proved true in the case of my husband. I was shown that physical, outdoor exercise is far preferable to indoor; but if this cannot be secured, light indoor employment would occupy and divert the mind, and prevent it from dwelling upon symptoms and little ailments, and would also prevent homesickness.  {1T 567.1}

This do-nothing system, I saw, had been the greatest curse to your wife and my husband. God gave employment to the first pair in Eden because He knew they would be happier when employed. From what has been shown me, this do-nothing system is a curse to soul and body. Light employment will not excite or tax the mind or strength any more than amusements. The sick often get where they look at their poor feelings and think themselves utterly unable to do anything, when, if they would arouse the will and compel themselves to do an amount of physical labor every day, they would be far happier and improve much faster. I shall write more fully upon this point hereafter. {1T 568.1}

*****

I understand from a recent Rochester paper that card playing is no longer practiced as an amusement at the institution in -----. {1T 568.2}

E.G.W., note to first edition.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. bt. - 100. Egészség és vallás

100. Egészség és vallás

(Ez a cikk kivonat az Egészség Intézet vezetőinek 1867-ben írt levelemből.)

Isten azt akarja, hogy alapítsunk egészségügyi intézményt, aminek tekintélye majd szorosan összefügg a halandók halhatatlanságra előkészítésének záró munkájával. Oly intézetet, amely nem igyekszik gyöngíteni az öregek és ifjak vallásos elveit, s amely nem a lelki növekedés rovására gyógyítja a testet. Az intézmény nagyszerű célja, hogy javítson a test egészségén, és ezzel a beteg magasabbra értékelje az örökkévaló dolgokat. Ha nem tartjuk szüntelenül gondolataink homlokterében e célt, s nem erre összpontosítjuk igyekezetünket, akkor áldás helyett átoknak fog bizonyulni. Másodlagosnak fogják tekinteni a lelkiséget s a test egészségét; és a szórakoztatást fő célnak.

Láttam, hogy a legkevésbé sem szabad leszállítanunk a színvonalat, csak hogy a hitetlenek látogassák az intézetet. Ha a hitetlenek eljönnek, míg az intézmény vezetői azt a magasztos lelki állást foglalják el, melyet Isten terve szerint kellene, oly hatalom lesz jelen, amely hatni fog szívükre. Istennel és az angyalokkal az oldalukon Isten népe csakis felvirágozhat. Az intézetet nem a nyereség kedvéért kell alapítanunk, hanem hogy olyan testi s szellemi egészségre vezessük Isten népét, mely képesíti őket az örökkévaló dolgok megbecsülésére és a megváltás helyes értékelésére, melyet Üdvözítőnk szenvedései oly drágán vettek meg. Nem szabad az intézményt a szórakozás és kikapcsolódás helyévé tennünk. Akik nem tudnak meglenni izgalmak és szórakozás nélkül, azoknak semmi hasznuk a világon, senki se jár jobban azzal, hogy élnek. Akár meg se születtek volna.

Láttam, hogy a nézet, amely szerint e lelkiség káros az egészségre, s melyet Dr. E. igyekezett beültetni mások gondolkodásába, nem más, mint az ördög álokoskodása. Sátán betolakodott Édenbe, és rávette Évát, hogy azt képzelje, hogy több kell boldogságához, mint amit Isten adott; hogy a tiltott gyümölcs élénkítő hatással lenne testére s gondolkodására, és a tudás területén Istennel egyenlővé emelné őt. Azonban a tudás és a haszon, amelyet el akart érni, rettenetes átoknak bizonyult számára.

Akadnak beteg képzeletű emberek, akik számára zsarnok a vallás, mintha vasbottal igazgatná őket. Ezek nem szűnnek meg gyászolni bűnös állapotukat, és képzelt gonoszság miatt nyöszörögnek. Nem él szívükben szeretet, és szüntelenül savanyú képpel járnak. Megborzongnak, ha ártatlan nevetést hallanak a fiatalok vagy bárki más szájából. Bűnnek tartanak bármi felfrissülést vagy üdülést, és azt képzelik, hogy gondolataiknak mindig szigorú és kegyetlen állapotban kell leledzeni. Ez az egyik véglet. Mások úgy vélekednek, hogy szüntelen új szórakozásokon és időtöltéseken kell törni a fejünket, hogy egészségesek legyünk. Megszokják, hogy izgalmakra támaszkodjanak, és nyugtalanok azok nélkül. Ezek nem igazi keresztények. A másik végletbe esnek. A kereszténység igaz elvei mindenki előtt a boldogság forrását nyitják meg, melynek magassága, mélysége, hossza és szélessége mérhetetlen. A víz, amelyet Krisztus ad örök életre buzgó vízforrás lesz bennünk. Kiapadhatatlan forrás ez, melyből ihat a keresztény, amikor akar, és soha ki nem meríti.

A kielégületlenség és elégedetlen zúgolódások, ez teszi beteggé csaknem mindenki testét és értelmét. Nem él bennük Isten, nem él bennük remény, mely a függöny mögé ér, ahol biztos és szilárd horgonyuk lenne. Akiben ez a remény megvan, megtisztítja magát, amint ő is tiszta. Az ilyenek mentesek a nyugtalan vágyaktól, sopánkodástól és elégedetlenségtől. Nem keresik szüntelenül a rosszat, nem lógatják orrukat a képzelt bajok miatt. Mégis sokakat látunk időnap előtt átélni a nyomorúság idejét. Összes vonásukra aggodalom vésődött. Nem látszanak vigaszt találni, hanem szüntelen rettegve, valamely rémes rossz után kutatnak.

Az örömhír egyszerű odaadása gyors léptekkel tűnik tova a szombattartóktól. Naponta százszor megkérdezem: Hogyan virágoztathatna fel minket az Úr? Alig imádkozunk. Sőt, az ima csaknem elavult. Kevesen készek viselni Krisztus keresztjét, noha ő szégyenletes keresztet viselt értünk. Nem hiszem, hogy az intézetben úgy mennek a dolgok, mint Isten szeretné. Attól tartok, hogy elfordítja attól az arcát. Az Úr megszabta, hogy az orvosok és az ápolók a legkiválóbb emberek legyenek, akik tapasztalatból ismerik az igazságot, akik fellépése tiszteletet parancsoló, és akiknek meg lehet bízni a szavában. Olyanok legyenek, akiknek képzelete egészséges, tökéletesen uralkodnak magukon, nem szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, mentesek a féltékenységtől és a rosszindulatú beszédtől. Olyanok, akikben megvan az akaraterő, és nem párolog el a legkisebb rossz közérzettel. Akik mentesek az előítélettől, nem gondolnak rosszat, nyugodtan gondolkodnak és figyelmesen cselekszenek. Akik Isten dicsőségét és embertársaik javát tartják szem előtt. Soha senkit se emeljünk magas polcra, csak mert kívánja. Csak azokat szabad oda választanunk, akik megfelelnek tisztségüknek. Akiknek felelősséget kell viselniük, azokat előbb próbáljuk ki. Bizonyítsák be, hogy nincs bennük féltékenység, irigység, nem idegenkednek egyik vagy másik embertől, miközben néhány kedvenc barátjukkal törődnek, a többieket pedig semmibe veszik.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. bt. - 98-99. Egészség újító; Gyógyintézet

98. Egészség újító

Az emberek tudatlanságban pusztulnak el. Isten küldöttje így szól: „Adjatok hitetekhez erényt, az erényhez tudást!” Miután befogadtuk az örömhír hitét, első dolgunk szert tenni erényes és tiszta elvekre, így kitakarítanunk gondolatainkat és szívünket az igazi tudás befogadására. Csaknem minden néven nevezendő betegség szorongatja népünket, mi mégis mintha szívesen maradnánk tudatlanságban a gyógyulás eszközei felől, és az útról, melyen elkerülnék a betegséget.

Az egészség intézet fölállításával nemcsak az volt Isten célja, hogy ismeretet terjesszen az oda járó, aránylag kevesek körében, hanem hogy sokakat megtanítsunk a házi kezelésre. Az Egészség újító az eszköz, amelyen át az igazság sugarainak az emberekre kell ragyognia. A legjobb egészségügyi folyóirattá kell válnia országunkban. Meg kell felelnie az egyszerű emberek igényeinek, készen állni válaszolni minden méltányos kérdésre. Pontosan meg kell magyaráznia az élet törvényeinek legfőbb elveit, s hogy miként engedelmeskedjenek azoknak, így megőrizve egészségüket. A fő cél, melyet az ilyen folyóirat kiadásánál szem előtt kell tartanunk, hogy Isten szenvedő népének javát szolgálja. Az Egészségi újítónak el kell érnie, és oktatnia az embereket, különösen azokat, akik túl szegények intézetünkben kezeltetni magukat.

99. Gyógyintézet

Az 1865. december 25-én nyert látomásban láttam, hogy az egészségügyi megújulás a jelen igazsággal szorosan összefüggő, nagyszerű vállalkozás s hogy a hetediknapi adventistáknak otthont kell létrehozniuk a betegek számára, ahol kezeltethetik magukat. Láttam, hogy népünk ne vegye félvállról a kérdést, s hagyja, hogy népünk gazdagabbjai az ország közismert vízgyógyász intézményeibe járjanak gyógyulást keresni, ahol vallásos hitük miatt megértés helyett ellenzésre fognak találni. Akiket a betegség lesújt, nemcsak testi, hanem szellemi és erkölcsi gyöngeségben is szenvednek, és a lelkiismeretes beteg szombattartóknak nem válik oly mértékben javára a hely, ahol tudják, hogy folyton őrködniük kell, nehogy rossz hírbe keverjék hitüket, s nehogy szégyent hozzanak hitvallásukra, mint az olyan intézmény, ahol az orvosok és ápolók szívükbe zárták a harmadik angyal üzenetével összefüggő igazságokat.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 96-97. Életbiztosítás; Terjesszétek iratainkat

96. Életbiztosítás

Az Úr közölte, hogy a szombattartó adventistáknak nem kellene életbiztosítással foglalkozniuk. Ez olyan üzletelés a világgal, melyet Isten helytelenít. Az ilyen vállalkozásban részt vevők csatlakoznak a világhoz, holott Isten arra szólítja népét, hogy jöjjenek ki közülük, váljanak el tőlük.

Az angyal így szólt: „Krisztus élete feláldozásával vásárolt, váltott meg benneteket. Hát nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben és lelketekben. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Amikor Krisztus – a mi életünk – megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben.” Ez az egyetlen olyan életbiztosítás, melyet a menny jóváhagy.

Az életbiztosítás világi gondolkodás, amely arra vezeti az azzal foglalkozó testvéreket, hogy eltávozzanak az örömhír egyszerűségétől és tisztaságától. Az efféle eltávozás gyöngíti hitünket és csökkenti lelkiségünket. Az angyal így szólt: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket.” Népünk különleges értelemben az Úré. Krisztus megvásárolt minket. Erős angyalok vesznek körül bennünket. Mennyei Atyánk tudta nélkül egyetlen veréb sem hull a földre – számon tartja fejünk hajszálait. Isten gondoskodik népéről. Különösen gondol rájuk, és nem kellene világi gondolkodással kételkedniük gondviselésében.

Bizonyságtételek I. 12. Bt. - 95. Engedelmeskedjünk az igazságnak

95. Engedelmeskedjünk az igazságnak

Kedves D. testvér! Emlékezetembe idézem arcodat, másokéval együtt, akiket 1865. december 25-én, Rochesterben látomásban láttam. Láttam, hogy a háttérbe húzódtál. Meggyőződtél, hogy nálunk az igazság, de még nem tapasztaltad megszentelő hatását. Nem követted szorosan Megváltónk lábnyomát, így nem állsz készen, hogy úgy járj, amint ő járt. Mikor hallod az igazság szavait, értelmed rámondja, hogy igaz, lehetetlen megcáfolni. Megszenteletlen szíved mégis rávágja: „Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?” Jobb lenne, ha feladnád igyekezetedet, hogy Isten népével tarts, mert mindig új, szokatlan, nehéz dolgok bukkannak elő. Valamikor meg kell állnod, ezért akár már most megállhatsz, és jobb, ha nem mész tovább.

Nem érthetsz egyet az igazsággal, ha egyúttal nem aszerint élsz. Mindig csodáltad a hitvallással egyező életet. Könyvet mutattak nekem, melyben, sok máséval együtt, a te neved is benne volt. Neved mellett fekete folt éktelenkedett. A foltot nézted, és így szóltál: soha ki nem tudom törölni. Jézus a folt fölé tartotta sebhelyes kezét, és így szólt: „Csakis vérem törölheti el. Ha mától kezdve az alázatos engedelmesség útját választod, s bűneid elfedezésére egyedül vérem érdemeire támaszkodsz, elfordítom arcom bűneidtől, és eltörlöm minden álnokságodat, De ha a gonoszok útját választod, le kell aratnod a gonoszok jutalmát. A bűn fizetése a halál.”

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 93-94. Kamat; Csalóka gazdagság

93. Kamat

1865. december 25-én látomásban részesültem Rochesterben. Az Úr megmutatta, hogy a szombattartóknak meg kellene fontolniuk a kamatszedést. A gazdagoknak nincs joguk kamatot kérni szegény testvéreiktől, hitetlenektől viszont kérhetnek. „Ha a te atyádfia elszegényedik, s keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy őtőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add neki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.” „A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni. Az idegentől vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, amire kinyújtod kezedet, azon a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt.”

Zsugori lelkületük miatt Isten neheztel némely szombattartóra. Annyira vágynak a nyereségre, hogy kihasználják a szegény szerencsétlen, nyomorba jutott testvéreket, és tovább növelik amúgy is bőséges javaikat. Másfelől a szegény testvérek megsínylik ezeknek az összegnek a hiányát. „Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” – a jómódú szívtelensége ezt harsogja.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 91-92. A szombat helyes megünneplése; Politikai gondolatok

91. A szombat helyes megünneplése

1865. december 25-én az Úr megmutatta, hogy igen felületesen ünnepeljük a szombatot. Nem vagyunk serények, hogy elvégezzük világi ténykedésünket a hat munkanap alatt, melyet Isten az embernek adott. Nem ügyelünk, hogy a szent nap egyetlen óráját se rontsuk meg, melyet magának tart fenn az ég. Egyetlen emberi dolgot se tartsunk elég fontosnak, hogy megszegjük az Úr negyedik parancsát. Vannak esetek, amikor Krisztus szombaton is engedélyt adott a munkára – ember vagy állat életét megmenteni. De ha anyagi szempontból, hasznunkért sértjük meg a negyedik parancs betűjét, akkor hanyag szombattartók vagyunk, s bűnösök az összes parancsolat megsértésében. Ha egyetlen dologban vétkezünk, vétünk az egész törvény ellen. Hol állunk meg, ha anyagi takarékosságért megtörjük az Úr kifejezett parancsát? Hol húzzuk meg a határt? Ha valamely apró ügyben vétkezel, s úgy tekinted, mintha nem vétkeztél volna különösebben, lelkiismereted megkeményedik, érzékenységed eltompul, míg tovább nem haladsz a megkezdett úton. Jó adag munkát elvégzünk, s míg mindig azzal áltatjuk magunkat, hogy szombattartók vagyunk, holott Krisztus mértéke szerint megszegjük Isten valamennyi szent parancsát. A szombattartók bűnösök ezen a téren, bár Isten nagyon szabatos. Aki azt gondolja, hogy kis időt megtakarít, vagy előnyhöz juttatja magát, ha kisajátít valamicskét az Úr idejéből, azt előbb-utóbb veszteség éri. Isten nem áldja meg őket, mint szeretné, mert szégyent hoznak nevére, és könnyen veszik törvényeit. Pedig Isten átka száll majd rájuk, s tízszer, hússzor annyit veszítenek, mint amennyit nyernek. „Avagy az ember csalhatja-e az Istent? Ti mégis csaltok engem.” Malakiás 3:8.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 90. A felelősségek áthárítása

90. A felelősségek áthárítása

Azok a szombattartók, akik feleségükre hárítják az intézőség, a sáfárság felelősségét, amikor még maguk is be tudnák tölteni, nem okosan járnak el. Az átruházás nem Istennek tetsző. A férj intézőségét nem lehet átadni a feleségének. Mégis gyakran megkísérlik ezt, mindkét fél komoly kárára. A hívő férj olykor átadja hitetlen élettársának, ezzel remélve kedvében járni, lefegyverezni ellenkezését, s végül rávenni, hogy higgyen az igazságban. De ez nem több, nem kevesebb, mint a béke megvásárlása, vagy a feleség lekenyerezése, hogy higgyen az igazságban. A javakat, melyeket Isten a férjnek kölcsönzött, hogy fejlessze vele az ügyet, annak adja át, aki nem szereti az igazságot. Az ilyen intéző hogyan tud majd elszámolni, amikor a nagy Mester kamatostól számon kéri a magáét. Hívő szülők gyakran átadják birtokukat hitetlen gyermekeiknek, kiengedve kezükből a lehetőséget, hogy megadhassák Istennek, ami az övé. Lerázzák a felelősséget, melyet Isten rájuk ruházott, és az ellenség kezébe helyezik az Isten által órájuk bízott javakat, hogy adják vissza neki – ruházzák be ügyébe, mikor felszólítja őket. Nem Isten rendje szerinti, ha az ügyeiket igazgatni tudó szülők átadják birtokuk ellenőrzését akár a velük egy hiten levő gyermekeiknek is. A gyermekek nem mindig olyan odaadók a mű iránt, mint kellene, nem járták ki a nehézségek és bajok iskoláját, hogy az örökkévaló kincseket nagyra, a földieket pedig kicsinyre becsüljék. Az ilyenek kezére juttatni a javakat a lehető legrosszabb ügyintézés. Sátán megkísérti gyermekeiket, hogy a földi dolgokat szeressék, a pénzben bízzanak, s azt gondolják, hogy azon felül alig van szükségük valamire. Mikor nem a maguk igyekezetével szerzett javak birtokába jutnak, csak ritkán bánnak vele értelmesen. A férj, aki átadja birtokát feleségének, szélesre tárja az ajtót felesége megkísértése előtt, akár hívő, akár hitetlen.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 89. Rágalmak Battle Creek-ről

89. Rágalmak Battle Creek-ről

1865-ben láttam, hogy némelyek féltékenykedésből veszik maguknak a bátorságot, hogy tiszteletlenül beszéljenek a Battle Creek-i gyülekezetről. Egyesek gyanakodva figyelik, ami ott történik, és örülnek, ha bármibe beleköthetnek, és valamivel Battle Creek becsületébe gázolhatnak. Az ilyen lelkület és viselkedés nem Istennek tetsző. Szétszórt gyülekezeteink honnan veszik a világosságot és az igazság ismeretét? Az Isten rendelte eszközökön át, melyek Battle Creek-ben összpontosulnak. Ki viseli a mű terhét? Akik buzgón fáradoznak Battle Creek-ben. A terhet azok viselik, és a súlyos megpróbáltatások szükségszerűen azokat érik, akik a legközelebb, az ütközet első vonalában állnak. Kételyek és zaklató gondok kísérik azokat, akik fontos döntéseket hoznak Isten munkájában. Szerteszét élő testvéreink mentesek ezektől. Legyenek hát hálásak, és dicsőítsék Isten jóságát. Legyenek a legutolsók, ha féltékenység, irigység, akadékoskodás, és az az álláspont támad, hogy jelentsétek, s mi majd továbbadjuk.

A Battle Creek-i gyülekezet hordozza az egyházterületek terhét, mely igen megerőltető csaknem mindenkire. A többletmunka következtében sokan hónapokig tartó kimerültséget hoztak magukra. Vidáman viselik a terheket, de elszomorítja és csüggeszti őket egyesek szívtelen közönye, és mások kegyetlen féltékenysége, miután visszatértek a gyülekezetbe, ahonnét jöttek. Meggondolatlan megjegyzéseket tesznek – némelyek szándékosan, némelyek elhamarkodottan – a terhek viselőiről, és a mű élén állókról. Isten megjegyzi ezeket a beszédeket, a féltékenységet s irigységet, melyek kiváltották. Pontos feljegyzéseket vezetnek róluk. Sokan hálát adnak Istennek az igazságért, majd megfordulnak, kérdésessé tesznek, és épp azokban találnak hibákat, akiket Isten rendelt, hogy azzá tegyék őket, amik, vagy aminek lenniük kellene. Mennyivel jobban tetszene Istennek, ha Áron és Húr szerepét vállalnák, ha támogatnák, erősítenék azok kezét, akik az Isten ügyével kapcsolatos munka nagy és súlyos terheit viselik. A mormogók és panaszkodók maradjanak otthon, ahol nem állnak a kísértés útjában, ahol nem találnak tápot féltékenykedésüknek, rosszindulatú rágalmaiknak és gáncsoskodásuknak. Mert ezek jelenléte csak kolonc a gyűlések nyakán. Felhők, melyekben nincs csapadék.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 88. Az új ruházkodás

88. Az új ruházkodás

Válaszul számos testvérnőnek a megfelelőbb ruhahossz felőli érdeklődésére, azt felelem, hogy Michigan államnak ezen a területén ruhánkat legtöbbnyire húsz centiméterre hordjuk a földtől. Megragadom az alkalmat időmegtakarítás céljából, hogy ezen az úton feleljek a sok levélre. Hamarabb kellett volna válaszolnom, de azt vártam, hogy valami határozottat olvassak e tárgyról az Egészségügyi megújulásban. Komolyan javaslom az egyforma hosszat, és azt tanácsolom, hogy a húsz centi olyan közel esik nézeteimhez, amennyire centiméterekben ki tudom fejezni azokat.

Mikor helységről helységre utazom, azt veszem észre, hogy rosszul értelmezik a ruházkodás új módját, és meggyőződésemmé válik, hogy az egyöntetű cselekvés érdekében közelebbit kell szólnunk e tárgyról. Az öltözködés e módja nem elterjedt, ezért akik átveszik, takarosan és jó ízléssel tegyék. Egyszer már szóltam erről, némelyek mégsem követik e tanácsot. A szombattartóknak egyforma hosszal kellene viselniük az új ruhát. Akik a ruhával bogarasnak tüntetik fel magukat, pillanatig se képzeljék, hogy nincs szükség a rendre, ízlésre és takarékosságra. Mielőtt nővéreink viselni kezdenék az új ruhát, szerezzenek szabásmintákat hosszú bugyihoz és a zsákkabátkához. Nagy kárt okoz az új ruházkodásnak, ha akadnak testvérnők, akik oly ruházkodási módot vezetnek be közösségünkbe, amelyet mielőtt tökéletesített öltözködésnek nevezhetnénk, minden részletében tökéletesítenünk kell. Várjatok testvérnőim, míg helyesen tudjátok viselni ezt a ruhát.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 87. Keresztény pihenés

12. bizonyságtétel (1867)

87. Keresztény pihenés

Láttam, hogy a szombattartók túl keményen dolgoznak anélkül, hogy megengednék maguknak a kikapcsolódást vagy a pihenést. Szükséges a felüdülés a testi munkásoknak, s még fontosabb a főleg szellemi foglalkozásúaknak. Nem elengedhetetlen sem az üdvösséghez, sem Isten dicsőségéhez, hogy szünet nélkül s túl sokat dolgozzunk, akár vallásos ügyekben is. Vannak szórakozások, mint például a tánc, kártyázás, sakkjátékok, dámajáték, satöbbi, amit nem helyeselhetünk, mert a menny elítéli őket. Ezek a szórakozások nagy gonoszságok előtt nyitják meg az ajtót. Nem jó a hatásuk, hanem izgató, és némelyekben olyan szenvedélyt kelt, mely szerencsejátékokra és fecsérlésre vezet. A keresztényeknek el kell marasztalniuk, s ártalmatlan kikapcsolódással helyettesíteniük az efféle játékokat.

Láttam, hogy nem kell szabadságunkat világiasan töltenünk. Mégsem szabad észrevétlenül elmúlnia, mert ez elégedetlenséget kelt gyermekeinkben. Manapság, mikor az a veszély fenyeget, hogy kitesszük gyermekeinket a világ rossz hatásának, és hogy megrontják őket a világ élvezetei s izgalmai, a szülők gondoskodjanak róla, hogy a veszélyes időtöltéseket mással helyettesítsék. Értesd meg gyerekeiddel, hogy javukat és boldogságukat tartod szem előtt. Néhány család fogjon össze, tegye félre foglalkozását, mely testileg, szellemileg kifárasztotta őket, és kiránduljanak a szabadba, szép tópartra vagy erdőbe, a természet szépséges ölébe. Gondoskodjanak egyszerű, egészséges ételekről, a lehető legjobb gyümölcsről s gabonafélékről, és terítsenek asztalt fa árnyékában, vagy a szabad ég alatt. A csónakázás, a testmozgás és a szép kilátás növeli az étvágyat; olyan lakomát rendezhetnek, melyet a királyok is megirigyelhetnek.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. bt. - 86. Felhívás az ifjúsághoz

12. bizonyságtétel (1867)

86. Felhívás az ifjúsághoz

A fiatal szombattartók élvezethajhászásra adták magukat. Láttam, hogy húsz közül egy sem tudja tapasztalatból, mi a vallásosság. Szüntelen az után nyúlnak, ami a változatosság utáni vágyukat kielégíti – szórakozás után. Ha jobb belátásra nem térnek, és fel nem ébresztik érzékenységeiket, hogy szívből elmondhassák: „Kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt”, akkor nem méltók hozzá, s lemondanak az örök életről. Általában a fiatalok, noha istenfélőnek tartják magukat, rémítő tévedésben élnek. Megszenteletlen életük meggyalázza a keresztény nevet, példájuk pedig csapdának bizonyul mások számára. Akadályozzák a bűnösöket, mert alig különbek a hitetleneknél. Övék Isten szava, mégsem engedelmeskednek figyelmeztetéseinek, tanításainak, intéseinek, fenyítéseinek. Figyelmen kívül hagyják az engedelmesekhez és hűségesekhez intézett bátorításokat és ígéreteket is. Isten valamennyi ígérete feltételhez kötött; az alázatos engedelmességhez. A fiataloknak egyetlen példaképet adott. Mégis mennyiben hasonlít életük Krisztus életéhez? Aggaszt, amikor mindenfelé tanúja vagyok a fiatal férfiak és nők felületességének, noha vallják, hogy hisznek az igazságban. Isten nem látszik szerepet játszani gondolataikban. Tele fejük a bolondságokkal. Beszédük hiábavaló és üres. Jó fülük van a zenéhez. Sátán tudja, melyik érzéküket izgassa, hogy serkentse, lekösse és elbűvölje gondolataikat, hogy ne vágyjanak Krisztus után. Hiányzik belőlük a vágy Isten ismerete és a kegyességben növekedés után.

Az Úr közölte, hogy a fiataloknak magasabb álláspontot kell elfoglalniuk, s Isten szavát megtenni tanácsadójukul és irányítójukul. Súlyos felelősség nyugszik a fiatalokon, melyet ők könnyen vesznek. A zenének otthonaikba bevezetése ahelyett, hogy megszentelődésre és lelkiségre buzdítana, arra vezet, hogy elterelje gondolataikat az igazságról. Semmitmondó énekek és a napi népszerű zene látszik tetszeni ízlésüknek. A hangszerek felemésztik az időt, melyet imára kellene szentelniük. A zene nagy áldás, ha nem fordítják rosszra, de borzasztó átok, ha helytelenül használják. Felizgat, de nem adja meg az erőt és bátorságot, amit a keresztény csak a kegyelem trónjánál talál meg, amikor alázatosan felterjeszti kéréseit, és erős kiáltással és könnyhullatással könyörög a mennyei erőért, hogy szilárd legyen ellenállni a gonosz hatalmas kísértéseinek. Sátán fogságba vezeti a fiatalokat. Jaj, mit is mondhatnék, hogy megtörjem az elvakultságot! Ötletes csábító csalogatja kárhozatba őket. Hallgassatok Isten ihletett könyvére. Láttam, hogy Sátán sok fiatal gondolkodását megvakította, nehogy megértsék Isten szavának igazságait. Fogékonyságuk annyira eltompult, hogy semmibe veszik a szent életű Isten küldöttje utasításait: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteld a te Atyádat és anyádat (ami az első parancsolat ígérettel), hogy jó legyen dolgod és hosszú életű légy e földön.” „Ti gyermekek, szót fogadjatok szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.”