A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes „lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt „eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes „feltámadás" egy új, igaz életre, „Isten segítségül hívásával". Az új életben járás mindenkor csak a halálból megelevenítő, hatalmas isteni Lélek által lehetséges (Rm. 6:4-8; Ap. csel. 22:16).
Jézus keresztsége:
„Leszállt Őreá a Szentlélek testi ábrázatban, mint egy galamb és szózat lett a mennyből, amely ezt mondta: Te vagy amaz én szeretett Fiam, Tebenned gyönyörködöm!"
(Lukács 3,22)
„Ezek a szavak, amelyek a Jordán partján Jézushoz szóltak, az egész emberiséget magukba zárják. Isten úgy beszélt Jézushoz, mint az emberiség képviselőjéhez. A mennyből hangzó szózat tanúsítja, hogy bűneink és gyengeségeink ellenére sem vet el minket magától...
Az a fény, amely a megnyílt egekből Jézus fejére áradt, reánk is árad, ha komolyan kérjük a segítséget, hogy a kísértéseknek ellenállhassunk. Ugyanaz a mennyei hang szól minden hívő lélekhez is: »Az én szeretett fiam vagy te, akiben én gyönyörködöm!«...
Az Úr utat készített számunkra, hogy akár a legbűnösebb megvetett és elnyomott ember is az Atyához járulhasson... Mindannyiunknak szól ez az ígéret: »Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.«"
(Ellen White: Jézus élete, A keresztség c. fejezetből)
A keresztség
Hol találjuk meg a Szentírásban a keresztség egyértelmű elrendelését Jézus minden hívő tanítványa számára, aki hitre jutott, avagy újjászületett?
Mt. 3:15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.
Mt. 28:19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.
Igen fontos tény, hogy Jézus nemcsak a szavával rendelte el a keresztséget, hanem saját példaadásával is megerősítette és igazságnak nevezte, amelyet nemcsak neki, hanem nekünk is „illik betöltenünk”. Neki önmagáért nem kellett volna megkeresztelkednie, mert sohasem vétkezett és sohasem szakadt el vagy idegenedett el az Atyától.
Milyen célból rendelte Jézus a keresztséget?
Jn. 3:5 vö.: Tit. 3:5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. vö. Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által.
Mk. 1:4 vö.: Ap.csel. 2:38/a Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. vö. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében
A keresztség megpecsételi és megerősíti a hívő tanítványban az újjászületés vagy megtérés nagy lelki eseményét. A keresztség jelképe által Isten életre szólóan az emlékezetbe akarja vésni az átélt nagy tapasztalat lelki lényegét. Krisztus egyértelmű rendelésének és példaadásának a követésén, az iránta és parancsolatai iránt való elkötelezettség ünnepélyes megerősítésén, valamint az Isten és emberek előtti megvallás fontosságán túl, ezért is szükséges a keresztség külső cselekedete. Isten azt akarja, hogy a megtérő ember egész életében lelki útmutatást, bátorítást és ihletést merítsen keresztsége eseményéből. Ezt az igazságot láthatjuk Pál apostol Rómabeliekhez írt levelének 6. fejezetében is. „Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?” (Rm. 6:3) – írja a gyülekezetnek. A levél további részében arra építi fel gondolatmenetét, hogy a keresztség egész életre kiható tanításait fejtegeti a gyülekezetnek.
Hogyan ábrázolja a keresztség jelképes cselekedete az újjászületés lényegét és azt, hogy ez a tapasztalat mindenkor Krisztus áldozatára épül, annak a gyümölcse?
Rm. 6:1–11 vö.: Lk. 15:24 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. vö. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
II.Kor. 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
A keresztvízben való alámerítés és az abból való kiemelés tehát azt a belső, átvitt értelemben vett meghalást és feltámadást ábrázolja, ami az újjászületés vagy megtérés időszakában az ember lelkében végbemegy a Szentlélek munkája által. Egyben utal ez a jelképes cselekedet Krisztus halálára és feltámadására is, aminek a gyümölcse a megkeresztelkedő ember mély megváltozása.
Az alábbi idézet arra mutat rá, hogy milyen fontos, hogy valódi én-nek való meghalás és feltámadás legyen a keresztség jelképes cselekedete mögött.
„Az újjászületés ritka tapasztalat az emberi történelemnek ebben a szakaszában. Ez az oka annak, hogy oly sok nyomorúság van a gyülekezetekben. Sokan, túl sokan, akik Krisztus nevét vallják, megszenteletlenek és szentségtelenek. Megkeresztelkedtek, de élve temettettek el. Az ’én’ nem halt meg, ezért nem is támadtak fel új életre a Krisztusban.” (E.G. White: 148. sz. kézirat, 1897.)
Hogyan tesz bizonyságot a Szentírás arról, hogy a keresztség által bűnbocsánatot is nyerünk, a „bűnök lemosásában” is részesülünk? Mit értsünk ezen és mire tanít ez bennünket egész további életünkre nézve?
Ap.csel. 22:16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
Mk. 1:4–5 Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén.
Ap.csel. 2:38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
Isten az addigi élet összes törvényszegésének „egy összegbeni” bocsánatát ígéri annak, aki a keresztség által bűnbánattal megvallja, elítéli és eltemetni kívánja bűneit. Erre a hitre válaszul – amit a keresztség igénylése átfogóan kifejez az egész múltra nézve – Isten igaznak, tisztának nyilvánítja az embert, lemossa róla a múlt minden bűnét. A keresztség jelképes cselekménye által azt jelenti ki Isten ünnepélyesen a megtérő embernek, hogy lemossa, megbocsátja addigi élete összes bűneit.
Hogyan tanúskodik a Szentírás arról, hogy a keresztség „kérés, segítségül hívás” is tehát annak a lelki magatartásnak a kifejezése, hogy a keresztelendő nem a maga erejére, hanem Krisztus kegyelmére kíván támaszkodni egész jövendő életében?
I.Pt. 3:21 (a „keresés”-nek fordított szó az eredeti szövegben: „kérés”) A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;
Rm. 6:4 Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
Mt. 28:19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.
Isten szolgája végzi el az alámerítést, „az Atya, Fiú és Szentlélek nevében”, tehát mintegy Isten megbízásából és hatalmával. Azt tanítja ez a jelképes cselekedet, hogy a három isteni személy munkálkodásának eredménye az emberben, hogy szíve, majd pedig a jelleme is átalakul, olyan mélységben, hogy meghal a régi életnek és teljesen új életben jár. Az ember része az, hogy igényelje és elfogadja ezt a segítséget. Később is mindig emlékeznie kell erre az igazságra, hogy azok tartatnak meg, „akik az Úr nevét segítségül hívják”. (Rm. 10:13) A keresztség jelképes cselekedete életre szólóan az ember lelkébe akarja vésni, hogy mindenkor hatalmas isteni szövetségesére, a Megváltóra kell támaszkodnia, az ő nevét kell segítségül hívnia minden szükségben, nem pedig a maga erőfeszítéseiben bíznia.
Milyen legnagyobb kiváltságban részesül az ember a keresztség nyomán? Mire kíván ez tanítani?
Mt. 3:16 És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.
Ap.csel. 2:38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
Mt. 3:11 Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
A keresztség nyomán úgy adja Isten a Szentlelket, mint a „fiúság Lelkét”, mint annak a roppant kiváltságnak a megpecsételését, hogy a keresztség által vele szövetséget kötő embert fiává fogadta. Ezáltal valósul meg a tényleges belső szövetség Jézus és tanítványa között. A Szentlélek úgy fog munkálkodni a továbbiakban a megkeresztelt tanítványokban, mint Isten fiaiban, mint akik saját szabad választásukkal kérték Istentől, hogy tisztítsa meg jellemüket minden bűntől és a maga képmására formálja át őket. Krisztus keresztsége előkép, a Szentlélek megnyugszik mindenkin, aki őszinte megtéréssel keresztelkedik meg.
Fontos mindenkor tudatosítani, hogy a keresztségkor vállalt életprogramot – a régi élettel való szakítást és az új életben járást – csak a Szentlélek szívben lakozása által lehet megvalósítani. És azt is, hogy a Szentlélek állandó jelenlétét és munkálkodását, csak a „bűnök rendezése” és az ember saját kérése, igénylése alapján lehet elnyerni. Ezért ha megbotlik, elesik valaki a későbbiekben, akkor minden esetben el kell rendeznie bűneit Krisztus közbenjárása által és igényelni, kérni a Szentlélek „visszaköltözését” lelkébe és további munkálkodását érette.
Milyen fontos ígéretet szükséges még megismerni a keresztséggel kapcsolatban?
Mt. 18:18 Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
Zsid. 12:24–26 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon, kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
A keresztség láthatóan hozzákapcsol Krisztus egyházához, amely Isten megbízásából valósítja meg a keresztséget. A keresztség nem üres szertartás, hanem Isten nevében történik, a menny jóváhagyásával. A keresztelendő hitvallására Krisztus is megvallással, a szövetségkötésre Krisztus is szövetségkötéssel válaszol. Amit a földi gyülekezet Krisztus rendelése szerint, az ő akaratával összhangban, tehát ténylegesen az ő nevében tesz, az „a mennyben is kötve van”. Nem csupán a földi egyházi közösséghez csatlakozik tehát valaki keresztsége által, hanem „neve felíratik” a mennyben is.
Mit mondhatunk a felnőtt-, vagy gyermekkeresztség kérdéséről a Biblia alapján?
Mt. 28:18–20 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Lk. 3:23 Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié
Jn. 3:3–5 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
Tit. 3:5 Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által.
Mk. 1:4 Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára.
A keresztség az újjászületés vagy megtérés megpecsételése, nem pedig a testi születésé. Nem kapcsolhatjuk a testi születéshez azt, amit Jézus a „Lélektől születéshez” kapcsolt. Csak az alámerítés fejezi ki a szertartás értelmét az újjászületés lényegének a kiábrázolásával.
Jézus misszióparancsa felnőttkeresztségről beszél, ami kitűnik abból, hogy a keresztség előtt mindenkit tanítvánnyá kell tenni. Isten mindig tiszteletben tartja az ember szabad választását. A gyermekkeresztségnél erről nem lehet szó. Jézus „mintegy harminc esztendős volt”, amikor megkeresztelkedett – példaadásul a mi számunkra. Az apostolok is csak felnőtteket kereszteltek. Az egész Szentírásban egyetlen példát sem találunk a gyermekkeresztségre. A keresztény egyház történetének első századaiban csak felnőtteket kereszteltek. A gyermekkeresztség a IV. századtól lett szokásossá és végül egyeduralkodóvá, mivel a kereszténység államegyházzá lett és kötelező lett minden római állampolgár számára a kereszténység felvétele.
A keresztség helyes, értelmes és Isten előtt elfogadható formája azonban ma is a szabad választású, újjászületést megpecsételő, alámerítéssel történő felnőttkeresztség.
