A hanganyag letölthető innen: http://hangtar.kerak.hu/download.php?mid=1723
Folytatódik a Biblia és a magyar irodalom c. előadássorozat
Folytatódik a Biblia és a magyar irodalom c. előadássorozat
Reisinger János irodalomtörténésszel
a miskolci Megyei Könyvtárban.
A következő előadás témája: Áprily Lajos költészete.
Az előadás 2015. április 2-án, csütörtökön 18 órakor kezdődik (II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc, Görgey Artúr u. 11.)
Belépődíj: 300 Ft
Az előadás után könyvek, lemezek vásárlására és beszélgetésre is lehetőség nyílik. Várunk mindenkit szeretettel!
Az eddigi előadások hangfelvételei: http://www.miskolc.kerak.hu/Kerakmiskolc/Eloadas/Entries/2014/5/31_Reisinger_Janos_irodalmi_eloadasai.html
Az elhangzott versek:
Tavasz a házsongárdi temetőben
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének
A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.
Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.
Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.
De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.
S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,
akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.
Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.
S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,
hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.
Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.
S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,
míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.
Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.
Gyámoltalan nő – szól a régi fáma –
urát keresve, sírba ment utána...
A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.
S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.
----------------------------------------------------------------------------
Ha megkérdeznéd...
Ha megkérdeznéd tőlem, jó hivem,
hogy mit adott e vigasságtalan lét,
mindössze ezt felelném röviden:
ismertem Krisztust s ismertem Anankét.
(1966. június 26.)
------------------------------------------------------------------------------
Bartimeus
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.
Koldus-kövem felett a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s képrázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.
Szép volt, anyám, szememmel simogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze-húzó út ívét követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.
Ma is csodám a csillagsűrűs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit és galambjait.
Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném
a pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!
----------------------------------------------------------------------------
Költő
"Költő vagy" – szól s komolyan néz rám
hatéves szemmel – leányunokám.
"Láttam: vers volt a gépeden ma. Nem?"
Eltűnődöm minősítésemen.
Költő? Poéta?... Költő Dante volt,
Petőfi és egy sor jövő-herold,
kik jártak fenn az embercsúcsokon,
s lelkük titánokéval volt rokon.
S eszembe jut egy régi ismerős,
borzolt-hajú, ifjú vidéki hős,
ki, ha kimondta hangzatos nevét,
még hozzátette németül: Poet.
Az öntudattal csengő szó hatott:
mosolyogtatott és mulattatott...
A titulusa nem nekem való.
Ember voltam, remegő, daloló.
-------------------------------------------------------------------
Kérés az öregséghez
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.
-------------------------------------------------------------------------
Imádság
Adj, Istenem, bölcsességet,
vágyaimnak csendességet,
illedelmes öregséget
s könnyű véget, könnyű véget.
---------------------------------------------------------------------------
Imádkozom: Legyek vidám
Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.
Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.
Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.
Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.
Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.
Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
------------------------------------------------------------------------------
Vád
Én, mindig én! A vádat hallgatod.
De a te panaszod-e panaszod?
Nem a kor sújt-e, hogy szenvedve vallj?
Millióké a laokooni jaj.
---------------------------------------------------------------------------
---------------------------------------------------------------------------
Jöjj, négysoros
Jöjj, négysoros, jöjj. Versed nem szaval,
ódává nem növesztheted magad.
De napomon ez a négy sor vonal,
életjel, mit lelkem lelkemnek ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése