„Tegyetek tanítványokká minden népeket...": Látogató Jézus hazájában

csütörtök, november 09, 2017

Látogató Jézus hazájában - Reisinger János Izraelből

LÁTOGATÓ JÉZUS HAZÁJÁBAN

2015. decemberében készült felvételek, Jeruzsálemben, Betlehemben és környékén
Kb. 20 perces videók

Vendég:
Dr. Reisinger János irodalomtörténész, teológus

Lejátszási lista a 11 fájllal

Jézus él

Különös varázsa van a tájaknak. Pontosabban: A tájakban történt eseményeknek, ha nyomukba szegődünk megtörténtük helyén. Alaposabban, mélyebben értjük meg, ami itt történt.

Az időnek más a kisugárzása. Az igazán jelentőségteljes dolgok az időben szintén elmélyülnek, egyre nagyobb teherbírásuk bizonyítja, hogy évszázadok próbáját képesek kiállni.

Jézus tanításainak helyszínét kerestük fel 2015 legvégén, vagyis közel kétezer évvel később, mint Ő Izráel földjén járt. Tel-Aviv-i megérkezésünk után rögtön kocsiba szálltunk, és az északi országrész felé vettük az irányt. A Genezáret tavának mai nagyvárosában, Tiberiásban béreltünk szállást, hogy onnan aztán Názáretbe, Kapernaumba, a Boldog-mondások hegyére, Bethsaidába utazzunk. Fölkerestük a helyeket, ahol Jézus is járt.

Megálltunk a helyszíneken, ahol tanított, gyógyított. Jó megjegyezni, hogy sokkal többet adott segítséget, mint ahogyan szólásra emelkedett. Jóval több párbeszédet folytatott egyesekkel, mint ahogyan egyetlen egy nagy beszédet mondott el, ez a Hegyi beszéd. Beszéde is cselekedet volt azonban: teljesedett Ésaiás próféta 800 évvel ezelőtti jövendölése: „tudta erősíteni a megfáradtat beszéddel” (Ésa. 50:4).

Jézus nyomában jártunk és meg-megálltunk. Emlékidézésünket kamerák rögzítették. 12 részből álló sorozatunk egyes előadásai a procred.ro internetes portálon ingyenesen hozzáférhetők. A következő lapokon megtoldjuk őket itt szerzett benyomásainkkal.

1. Jézus születése, Betlehem

Ha Jézussal kapcsolatban településeket említünk, mindenkinek Betlehem és Jeruzsálem jut az eszébe. Születésének és halálának helyszínei.

Hogy Betlehemben kell hogy meglássa a napvilágot, arról az esemény előtt mintegy 800 évvel korábban Mikeás próféta adott jövendölést. Méghozzá nem is akármilyen módon. Nem csupán megjelölte a kicsiny júdeai települést, mint az emberiség Megváltójának szülőhelyét, hanem azt is közölte, hogy „származása” „eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5:2). Vagyis azt az – első hallásra talán ellentmondásosnak tetsző kijelentést – tette, hogy Aki itt meg fog születni, Az annak előtte is létezett már, vagyis egyszerre lesz ember, s marad meg Istennek, aki csupán folytatja életét a megváltozott körülmények között.

Maga ez a prófécia is kutatásra, végiggondolásra kellett volna, hogy késztesse a választott népet. Egyszerre ember és Isten? Egyszerre születik, és mégis „öröktől fogva van”? Hogyan lehetséges ez? Ha emellett a többi jövendölést is vizsgálták volna, kevésbé rökönyödtek volna meg, hogy Keresztelő János „Isten báránya”-ként (Jn. 1:29) mutatja be Jézust. Azaz földi halandóként Istennek mennyből küldött követét. A kettős természet titka ez esetben sem csupán jóval később tárult volna fel előttük, az apostolok utólagos bizonyságtevése alapján.

A próféciákat ma sem veszi komolyan a választott nép. Ahogy kétezer éve is csak kevesekben élt a messiásvárás reménye, ma, a második eljövetel küszöbén is alig-alig van Őt komolyan váró keresztény. Akkor Betlehemen mint helyszínen kívül – nem a születés, hanem – a fellépés pontos idejét is tudhatták, Dániel könyve próféciája alapján (9:24-27). A 21. század elején is van idői támpontunk: az első eljövetel idői próféciájához csatolt jövendölés, mely nem a második eljövetelnek az előbbiekhez hasonlóan megadott időpontját jelenti meg, hanem a második eljövetelt közvetlenül megelőző időszak kezdőpontját, mely több, mint 170 éve a hátunk mögött van már. De hogyan is készülünk a betlehemit jóval felülmúló eseményre, ha ennyi idő alatt még mindig nem sikerült készen lenni rá?!

Betlehemben nagy csoda történt: „Az Ige testté lett” (Jn. 1:14). A rövid mondat magyarázatra szorul. Az „Igé”-nek fordított görög kifejezés, a Logosz, ugyanolyan messiási szimbólum, mint a bárány, a csemete, a kőszikla. Csupán nem képzés, hanem szójelkép. Ilyen az Immánuel, a Mikáel is. Mindig Jézus Krisztust jelölik. – A „test” kifejezésnek is átvitt értelmével találkozunk itt ebben a mondatban. A görög nyelv a tökéletes, romlatlan testre a „σῶμα / szóma” kifejezést használja. Itt azonban egy másik szó, a „σάρξ / szarx” szerepel. Ez a bűntől meggyengített, erőtelenné vált emberi természet bibliai megjelölése (vö. még: Jn. 3:6, 1Kor 15:50, stb.) Jézus azért született Máriától, egy földi édesanyától, hogy örökölje, teljesen magára vegye emberi természetünket. Azt, amire oly gyakran szoktunk hivatkozni, ha mentegetjük hibáinkat. Jézus után az ilyen magyarázkodás végleg lelepleződik. Ő is ilyen természetet kapott, és mégis, ebben volt képes kivívni a győzelmet. Ezért lehet példánk és nem elérhetetlen eszményünk. Győzelme a bűn fölött a mi győzelmünket foglalja magába.

Hatalmas erő rejlik a testtélétel tanításának elfogadásában (1Tim. 3:16, Rm. 8:1-3, Zsid. 2:14-16). Fogalomból élő személlyé válik számunkra Jézus Krisztus. Több lesz tantételek sokaságánál is. Minden nap, minden órában tapasztalhatjuk közellétének erejét, aminél nincs nagyobb közelség: bennünk, szívünkben él! „Ő él” (Ap. csel. 1:3). Ez nem a mi önszuggesztiónk, ez az Ő ígérete: „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt. 28:20).

Ezért nem fájlaljuk annyira, hogy Betlehembe nem jutottunk el. Veszélyes, kockázatos vállalkozás lett volna. Nem csak az Iszlám Állam Szíriára zúduló háborús csapásainak közelsége, hanem a palesztin-zsidó konfliktus kiéleződése miatt is. Jézus betlehemi születését az európai vallási hagyomány is az érzelmes mesevilág felé tolta. Ebből sem meríthetünk sokat. János evangéliumának prológusa azonban – az események után száz évvel – olyan magasan állítja elénk Istenfia világba jövetelét, hogy a megrendülés hullámai járják át egész lényünket: „Az igazi világosság eljött már a világba, amely megvilágosít minden embert. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn. 1:9-14).