 |
| Luther (1529) Lucas Cranach képe |
1517. október 31-én Luther levelet írt Albert püspöknek, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejéről és hatékonyságáról szóló vitairatát, amely később a 95 tétel néven vált ismertté. Luthernek ekkor még nem állt szándékában szakítani a római katolikus egyházzal.
Philipp Melanchthon 1546-ban kelt írása szerint Luther ugyanezen a napon kiszegezte a 95 tétel másolatát a wittenbergi vártemplom kapujára; ezt az eseményt tekintik a reformáció kezdetének, és ezt ünneplik minden évben október 31-én, a reformáció napján.
Philipp Melanchthon 1546-ban kelt írása szerint Luther ugyanezen a napon kiszegezte a 95 tétel másolatát a wittenbergi vártemplom kapujára; ezt az eseményt tekintik a reformáció kezdetének, és ezt ünneplik minden évben október 31-én, a reformáció napján.
A 95 tételt hamarosan latinról németre fordították, kinyomtatták és széles körben elterjedt. Két hét alatt Luther tételei ismertté váltak Németországban, és rövid időn belül egész Európában.
Albert püspök megvizsgáltatta a mainzi egyetemmel a tételeket és értesítette róluk X. Leó pápát is.
A pápa először nem tartotta fontosnak a vitairatot, és Luthert részeg németnek nevezte, aki meg fogja gondolni magát. 1518-ban azonban már bizottságot állított fel a tanult Silvester Mazzolini (más néven Prierias) vezetésével, hogy vizsgálják meg Luther állításait. Prierias arra a következtetésre jutott, hogy Luther tudatlan, istenkáromló eretnek, és egy latin nyelvű dialógust írt a tételek ellen. Vitába szállt Lutherrel Johann Eck is; Luther mindegyiküknek külön válaszolt, de a legkimerítőbb válaszát ebben a tárgyban az 1518-ban írt Resolutiones disputationum de indulgentiarum virtute című írása tartalmazza.
A vitának az lett az eredménye, hogy a pápa Rómába idézte Luthert, az eretnekek fölött ítélkező pápai bíróság elé, III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem közbelépésére azonban a meghallgatást áthelyezték Augsburgba, ahol a birodalmi gyűlésen Cajetan de Vio bíboros is jelen volt.
A meghallgatáson a bíboros felszólította Luthert, hogy vonja vissza tanait, de érdemi vitába nem bocsátkozott vele. Luther még ekkor is a „rosszul értesített pápától a jól értesítendő pápához” fordult igaza védelmében, azonban a következő évben egy lipcsei hitvitában már közvetlenül a pápai joghatóságot is vitatta.
Luther egyre tovább ment azon az úton, hogy a Biblia alapján szembefordult a katolikus egyház egyes tanításaival. Megerősödött benne az a vélemény, hogy a pápai trónon az antikrisztus ül; erre vonatkozó gondolatait „A német nemzet keresztyén nemességéhez” című 1520-as írásában tette közzé.
1520. június 15-én a pápa az Exsurge Domine pápai bullával kiközösítette Luthert az egyházból, elítélte a tételeit, elrendelte könyveinek megsemmísítését és hatvan napot hagyott Luthernek a tételek visszavonására.
Forrás: Wikipedia
A reformáció a 16. században tovább folytatódott, majd a 19. századig az ún. utóreformációs mozgalmak folytatták az Isten által elindított munkát.
"És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen; A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez. Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg."
Ésaiás 10:20-22
"Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint." Róma 11:5Ajánló: A láng őrzői (Keepers of the Flame) c. ausztrál sorozat 2. része, melynek témája a Reformáció
Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.
Korinthusi második levél 13, 8.
A mi kincsünk akkora, hogy ésszel fel sem érhetjük, Hiszen ezért kell érte kemény harcban állnunk. Nem mondhatjuk tehát lekicsinylõ hangon, mint ahogy a világ. s némely balga lélek teszi, hogy nem kell a tantételeket olyan szigorúan venni s miattuk a keresztyén szeretetet veszélyeztetni. Ha kisebb dolgokban - mondják - tévelyeg is valaki, de egyébként nagyjából egyetért velünk, hát engedjünk s hunyjunk szemet a keresztyén testvéri egység kedvéért.
Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk. Hiszen ezzel az örök életet is és mindent elveszítenénk. Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni, hanem engedjen mindenki az igének, - akár barát, akár ellenség. Mert nem külsõ, világi egységre kaptuk az igét, hanem örök életre. Majd teremt az ige egységet; ige nélkül pedig úgysincs egység. Ne ajánlgasson hát nekünk senki olyan szeretetet; amelynek az ige, vagy a hit volna az ára. Mert nem a szeretet, hanem az ige hoz örök életet, kegyelmet s minden mennyei kincset.
Az ige kõszálként megáll,http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/napiige
Megszégyenül, ki bántja;
Velünk az Úr táborba száll,
Szentlelkét ránk bocsátja.
Kincsünk, életünk,
Nõnk és gyermekünk
Mind elvehetik,
Mit ér az õnekik!
Mienk a menny örökre.
