(Zsolt. 92,2–3)
„Dávid változatos életének viszontagságaiban énekek által tartotta fenn a mennyel való összeköttetését... Jézus gyakran hárította el földi életében a kísértéseket énekkel. Ha éles, bántó szavak hangzottak el ellene, vagy ha az Őt körülvevő légkör elégedetlenséggel, bizalmatlansággal, vagy ellenségességgel telítődött, akkor gyakran hallatta a hit és a szent öröm énekét. A húsvéti ünnepek ama szomorú estéjén is, mikor elárultatása és halála előtt állt, a zsoltár szavaival emelte fel hangját...Ha helyesen alkalmazzuk, a zene Isten értékes adománya, amely felemeli a gondolatokat, fogékonnyá tesz a magasabbrendű dolgok iránt...
Kevés olyan hatásos eszköz van arra, hogy Isten Igéjét az emlékezetünkben tartsuk, mintha ének formájában ismételjük el. Az ilyen éneknek csodálatos hatalma van. Ereje van arra, hogy a nyers és faragatlan természetet legyőzze, a gondolatokat megelevenítse, együttérzést ébresszen, harmóniát hozzon létre a cselekedetekben, száműzze a sötétséget és a balsejtelmeket, amelyek megsemmisítik a bátorságot és meggyengítik a jóért való fáradozások erejét... Sohase tévesszük szem elől az ének, mint nevelő eszköz értékét!"
(Nevelés, Költészet és ének c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése