KINCSKERESÉS

KINCSKERESÉS

„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet.” 

(Mt 13:44) 

Napjainkban az egyház nagymértékben megelégszik a kijelentés felszínes igazságaival, melyek olyan világosak és könnyen érthetőek, hogy sokan úgy vélik: ha ez minden, ami szükséges, s ha ezeket elfogadják, akkor elégedettek lehetnek. A Szentlélek azonban, aki az értelemben munkálkodik, nem hagyja azt tétlenül nyugodni. A legmélyebb vágyat ébreszti az igazság iránt, melyet nem rontottak meg a tévedések és a hamis tanítások. A szorgalmas kereső jutalma a mennyei igazság lesz. Az elme, mely valóban vágyik megtudni, hogy mi az igazság, nem érheti be a tétlenséggel.

A mennyeknek országa hasonló a szántóföldbe rejtett kincshez, „amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet". Megveszi, hogy művelhesse, felszánthassa minden darabkáját és megszerezze annak kincseit. A Szentlélek szolgálata az, hogy irányítsa és jutalmazza ezt a kutatást. A kutató ember a szántóföld ásása közben drága ólomérceket talál, melyeknek igyekszik felbecsülni az értékét, majd még mélyebbre ás, hogy még értékesebb kincsre leljen. Így sok gazdag érre talál. A föld aranylelőhelyeit nem hálózzák be olyan gazdagon az erek, ahogy a kinyilatkoztatás mezejét a kincsek, melyek napfényre hozzák Krisztus kikutathatatlan gazdagságát.

Az Úr gazdaggá tehetné minden hívő gyermekét a hitben, s ez a Szentlélek szívekben végzett munkájának gyümölcse. A Lélek a szívből kifelé dolgozik, s olyan jellemet fejleszt, melyet Isten el fog ismerni. Az igazságnak micsoda hatalmas kincsesbányáját helyezte Krisztus a hit területére, melyet tanítványai megkaphatnak! Nagyobb hitre van szükségünk, ha jobban meg akarjuk ismerni az Igét. Az akadályoz legjobban bennünket az isteni világosság elfogadásában, hogy nem támaszkodunk a Szentlélek hatékony munkájára.

(Ellen G. White 1888 Materials, 1537-1538. oldal)

Napi ige - Igazi vallás

„Bizony, hittel (hűséggel) jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.”

(Hóseás 2,19)

„Az Úr munkát bíz ma élő hívő népe minden egyes tagjára, éspedig azt a munkát, hogy »Jézus hitét« (Jel. 14,12) állítsák az őt megillető, jogos helyre. A törvénynek megvan a maga fontos szerepe, de erőtelen, hacsak Krisztus igazsága nem helyeztetik a törvény középpontjába, hogy megadja annak dicsőségét, megmutatva az általa megkívánt igaz élet királyi mértékét, gazdagságát. A bizalom Jézusban megmutatja a vallásos tapasztalat igazi minőségét. Semmit sem ér a hitéletünk enélkül. Az ilyen szolgálat Kain áldozatához hasonló, vagyis: Krisztus nélküli.

A Biblia vallása nem teológiai rendszerekből, hitvallásokból, elméletekből és hagyományokból áll, hiszen akkor nem is lenne benne semmi a hit titkából. Az igazi vallás, a Biblia vallása gyakorlati, megmentő hatalom, amely teljesen Istentől származik – Isten egész embert átformáló erejének személyes megtapasztalásából.”

(1889. 30. sz. kézirat)

A LELKI ÉLESLÁTÁS KIFEJLESZTÉSE

A LELKI ÉLESLÁTÁS KIFEJLESZTÉSE

„Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg."

(1Kor 2:14) 

A kinyilatkoztatás mezején az igazság drágakövei szétszórva hevernek; ámde betemették őket az emberi hagyományok, mondások és parancsolatok, és a mennyből jövő bölcsességet gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták, mivel Sátán sikeresen elhitette a világgal az emberi szavak és teljesítmények nagy jelentőségét. Az Úr Isten, a világok Teremtője végtelen áron adta az evangéliumot a világnak, mely által a mennyei vigasz állandó és örömteli, enyhet adó forrásai nyílnak meg azok számára, akik az élet kútfejéhez jönnek. Az igazság patakocskái azonban még felfedezésre várnak, mert a lelki dolgok lelkiképpen ítéltetnek meg. 

A gonosz által beárnyékolt értelem nem tudja felbecsülni a Jézusban megnyilvánuló igazság értékét. Azok az emberek, akik a romlottságot dédelgetik magukban, nem érzik annak szükségességét, hogy fáradhatatlan erőfeszítéseket tegyenek, imádkozzanak és elmélkedjenek, hogy megértsék, amit tudniuk kell; különben elveszítik a mennyet. Oly sokáig időztek már az ellenség bűvkörében, hogy úgy látják az igazságot, ahogy az emberek szemlélnek tárgyakat homályos és hibás szemüvegen keresztül; így az ő szemükben minden sötétnek és torznak tűnik. Lelki látásuk gyenge és megbízhatatlan, mert a fénytől elfordulva az árnyékhoz szoktak.
De azoknak, akik vallják, hogy Jézusban hisznek, a fény felé kell haladniuk. Naponta imádkozniuk kell a Szentlélekért, hogy világítsa meg számukra a szent könyv oldalait, s hogy képesek legyenek felfogni az Isten Lelkének dolgait. 

Feltétlenül bíznunk kell Isten Igéjében, különben elveszünk. Az emberek szavai - bármilyen bölcsek legyenek is azok - nem tehetnek bennünket tökéletessé, és nem készíthetnek fel minden jó cselekedetre.
„...kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében." (2Thess 2:13) Ebben a szövegben az ember üdvösségének két feltétele látható: az isteni befolyás és Krisztus követőinek erős, élő hite. A Szentlélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hitünk által válhatunk Isten munkatársaivá. 

(Review and Herald, 1891. december 1.)

Napi ige - Krisztus a híd

„Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek."

(János 15,5)

„A zsidók a legnemesebb növénynek tekintették a szőlőtőkét, az erő, a kiválóság és a gyümölcshozás jelképének. Mintha ezt mondta volna nekik az Úr: 

»A szőlőtő, amelyet olyan nagyra becsültök, engem jelképez. Ahogy nagyra értékelitek a szőlőtőkét, ugyanúgy, minden evilági dolognál értékesebbnek kell tartanotok engem. A vesszőnek nincs élete a tőkétől függetlenül. Ti sem élhettek másként, csak általam.«

Ez a tanítás éppoly mélyen érinti Krisztus mai követőit, mint az első tanítványokat, akik e szavakat közvetlenül hallották. A bűn elidegenítette az embert Istentől. Széles és félelmetes ez a szakadék, amely elválaszt tőle. Krisztus azonban gondoskodott róla, hogy újra magához kapcsolhasson bennünket. Annyira fogékony az ember természete a Gonosz kísértéseire, hogy senki sem győzheti le magában a bűnt másképpen, csak ha egységre lép Krisztussal. Ezáltal az egység által nyerünk erkölcsi és lelki erőt. 

Ha Krisztus Lelke él bennünk, akkor az igazságos tettek gyümölcseit fogjuk teremni. Olyan gyümölcsöket, amelyek tisztességet és áldást hoznak ránk, Istenre pedig dicsőséget."

(Bizonyságtételek V. kötet, 229–230. l.)

LÁBAINKNAK SZÖVÉTNEKE

LÁBAINKNAK SZÖVÉTNEKE

„A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket." 

(Zsolt 119:130) 

Előfordul, hogy eszes, művelt emberek nem értik a Szentírás egy-egy részét, ugyanakkor tanulatlan emberek, kiknek gondolkodása gyöngének és csiszolatlannak látszik, fölfogják értelmüket. Erőt és vigasztalást találnak olyan részekben, melyeket az okosok titokzatosnak tartanak vagy mint lényegtelent mellőzik. Miért van ez így? Megmagyarázták nekem, hogy az utóbbiak nem támaszkodnak a maguk eszére, hanem a fényforráshoz fordulnak. Ahhoz, aki a Szentírást ihlette. Alázatos szívvel kérik és kapják a bölcsességet. A Bibliában még mindig az igazság bányáira lelhetünk. Aki őszintén keres, rájuk bukkanhat. Krisztus mezőn elrejtett kincshez hasonlította az igazságot. Nem a felszínen hever, ásnunk kell utána. S a felfedezés sikere nem annyira szellemi képességünktől függ, hanem szívünk alázatától és a hittől, mellyel megragadjuk Isten segítségét. 

A Szentlélek irányítása nélkül mindig is az a veszély fenyeget, hogy nagyot csavarunk a Szentíráson, vagy pedig félremagyarázzuk azt. Sokan olvassák a Bibliát, még sincs semmi hasznuk belőle. Sőt, sok esetben ártalmukra válik. Ha tiszteletlenül és ima nélkül nyitjuk meg Isten szavát, ha gondolataink és szeretetünk nem csügg Istenen vagy nincsen összhangban vele, akkor kétely felhőzi be értelmünket. A Biblia ilyképpen való tanulmányozása csak a kételkedő bölcseletet hizlalja. Az ellenség veszi át a gondolatok fölött a vezető szerepet és felemás magyarázatokat sugall. 

Ha valaki nem törekszik szóban és tettben az Istennel összhangban élni, akkor, ha mégannyira tanult ember is, könnyűszerrel melléfoghat, magyarázatai pedig megbízhatatlanok lesznek. De ha őszintén keressük Isten akaratát, akkor a Szentlélek életünk elveivé teszi az Ige szabályait, felírja azokat lelkünk tábláira. Csak azok remélhetik a Lélek további felvilágosítását, akik követik a már elnyert fényt. 

(Testimonies, 5. kötet, 704-705. oldal

Napi ige - Nézzünk Jézusra!

„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!"

(I.Kor. 16,13)

„Krisztus mindent megtett értünk, hogy erősek legyünk. Elküldte hozzánk a Szentlelket, hogy emlékezetünkbe juttassa minden ígéretét, hogy békességünk legyen és elvegyük bűneink bocsánatát. Ha szemünket az Üdvözítőre szegezzük, és erejében bízunk, akkor a biztonság érzete fog uralni, mert Krisztus igazsága lesz a mi igazságunk. Szégyent hozunk Krisztusra, ha gyengeségeinkről beszélünk. Ahelyett, hogy önmagunkat szemlélnénk, nézzünk állandóan Jézusra!

Ha a kísértések elárasztanak, ha gondok és kétségek vesznek körül, ha csüggedsz és keseregsz, ha már-már engedsz a kétségbeesésnek, akkor nézz fel a már megtapasztalt világosságra, és a sötétséget, amely körülvett, eloszlatja Isten dicsőségének fényes sugara. Ha a bűn uralomra tör lelkedben, ha a hitetlenség felhőként árnyékolja bensődet, menj, siess Üdvözítődhöz! Az Ő kegyelme elegendő, hogy legyőzze a bűnt. Ő megbocsát és örömet ad Istenben... Ne beszéljünk tehát többet tehetetlenségünkről és erőtelenségünkről! Elfelejtvén azokat, melyek hátunk mögött vannak, célegyenest igyekezzünk előre a menny felé vezető úton!"

(Üzenet az ifjúságnak, 64, 66–67. l.)

AHOGYAN A LÉLEK VEZET

AHOGYAN A LÉLEK VEZET

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem."

(Jn 10:27) 

Jézus elvárja mindenkitől, aki az ő katonájának vallja magát, hogy neki szolgáljanak. Elvárja, hogy ismerd fel az ellenséget. Hogy állj ellene, ne pedig bizalmadba fogadd, s ezzel eláruld a szent megbízatást. Az Úr olyan helyre rendelt, ahol fölemelhet és megnemesíthet. Ahol egyre alkalmasabbá válhatsz a munkájára. Ha mégsem éred el ezeket a minősítéseket, akkor csak magadra vethetsz. 

Az Úr háromféleképpen közli velünk akaratát, hogy irányítson s képesítsen arra, hogy másokat tudjunk irányítani. Hogyan tudjuk megkülönböztetni hangját az idegenétől? Honnan tudjuk, hogy nem hamis pásztor hangja szól-e hozzánk? Isten kijelenti nekünk akaratát Igéjében, a Szentírásban. Szava megnyilatkozik gondviselő szeretetében is és fel is ismerjük azt, feltéve, ha lélekben nem szakadunk el tőle; nem járunk a magunk útján, nem követjük a magunk akaratát, sem megszenteletlen szívünk vágyait. Mert ha ezt tesszük, érzékszerveink összezavarodnak és nem leszünk képesek felismerni az örökkévaló dolgokat. Sátán hangját, mely annyira tettető, úgy fogadjuk, mintha Isten hangja lenne. 

Egy másik mód az Isten hangjának meghallására: a Szentlélek felhívásai, aki benyomásokat tesz szívünkre, amelyek a jellemünkbe épülnek be. Ha bármilyen kérdésben kételyeid vannak, legelőször fordulj a Szentíráshoz. Ha igazán megkezdted a hit életét, ha igazán az Úrnak adtad magadat, hogy teljesen az övé legyél, akkor kezébe vesz, hogy úgy formáljon és alakítson a belátása szerint, hogy tisztességes edény legyen belőled. Őszintén kívánnod is kell, hogy alakítható legyél a kezében. Kövesd őt, bárhova vezet is, akkor majd rábízod magadat, hogy munkálja benned a céljait, ugyanakkor együttműködsz vele: magad is félelemmel és rettegéssel műveled üdvösségedet. Te, testvérem, nehézségbe ütközöl majd itt, mert még nem tanultad meg tapasztalatból, hogy megismerd a jó pásztor hangját, és ez kétségek és veszedelmek közé helyez téged. Mára már ismerned kellene a hangját. 

(Testimonies, 5. kötet, 511-512. oldal)

Napi ige - Erős Istenünk van

„De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól."

(2Thess. 3,3)

„Fogalmunk sincs arról, hogy milyen erősek lehetnénk, ha összeköttetésben lennénk az erő Forrásával. Újból és újból vétkezünk, és azt hisszük, hogy ennek mindig így kell lennie. Annyira ragaszkodunk a gyengeségeinkhez, mintha büszkélkednénk velük. 

A Krisztustól nyert erővel ellenállhatunk a világ, a test és az ördög kísértéseinek. Ne beszéljünk hát gyengeségeinkről és alkalmatlanságunkról, hanem Krisztusról és az Ő erejéről! Ha Sátán erejéről beszélünk, annál nagyobb erővel tör ránk. Ha az egyedül hatalmasról és az Ő erejéről beszélünk, az ellenség hátraszorul. Ha közeledünk Istenhez, Ő is közeledik hozzánk.
Sokan nem használják fel kiváltságaikat. Néhány gyenge erőfeszítéssel igyekeznek jót cselekedni, de azután visszaesnek régi, bűnös életükbe. Ha valaha Isten országába akarunk jutni, akkor tökéletes jellemre kell szert tennünk, amelyen nincs sem szeplő, sem ránc vagy valami ehhez hasonló. Minél inkább közeledünk a vég felé, Sátán annál inkább fokozza tevékenységét. Észrevétlenül veti ki a hálóját, hogy elrabolja lelkünket. Rajtunk áll, a döntésünktől függ, hogy uralhatja-e szívünket és elménket. Rajtunk áll, hogy lesz-e helyünk az új földön, hogy igényt tarthatunk-e Ábrahám örökségére... Ha a szükségnek megfelelően akarunk felfegyverkezni, mint akik várják az ő Urukat, ha azon igyekszünk, hogy jellemünk minden fogyatékosságát legyőzzük, akkor Isten mind több világosságot, erőt és segítséget fog nyújtani nekünk."

(Üzenet az Ifjúságnak, 64, 66. l.)

A LÉLEK SEGÍTSÉGÉVEL ÉRTHETJÜK CSAK MEG AZ IGAZSÁGOT

A LÉLEK SEGÍTSÉGÉVEL ÉRTHETJÜK CSAK MEG AZ IGAZSÁGOT

„Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is." 

(1Kor 2:10) 

Napjainkban még nagy munka vár ránk, és még félig sem ismertük fel, mi mindent szeretne tenni az Úr népéért. Beszélünk az első és a második angyali üzenetről, valamennyire értjük a harmadik angyal üzenetét is; de jelenlegi tudásunkkal nem szabad megelégednünk. Hittel és bűnbánattal teljes kéréseinknek fel kell szállniuk Istenhez, hogy megérthessük a titkokat, melyeket Isten szeretne tudatni szentjeivel. Rá kell jönnünk, hogy ha a Szentlélek nem tanít bennünket, akkor nem értelmezzük helyesen a Bibliát, mert az még a tanultak számára is lepecsételt könyv, noha a saját szemükben ők bölcsek. 

Jézus szó szerint értette amikor úgy utasította tanítványait, hogy „kutassák az Írásokat". A kutatás azt jelenti, hogy igét igével, lelki dolgokat lelkiekkel kell összevetni. Nem szabad megelégednünk felületes tudással. Kutatnunk kell az elrejtett kincs után, mely a mélyben rejtőzik, ahogy a kereskedő is kutat a drága gyöngyök után. Az igazság szorgalmas kutatójának fény, ragyogó fény lesz a jutalma. 

Sokan vannak, akik nem teszik próbára szellemi erejüket és így nem is tapasztalják meg, mit jelent teljes erőbedobással keresni az igazságot. Lehetetlen az, hogy a Szentlélek úgy áradjon ki rád, hogy nem is érzed annak szükségességét, és nem vágysz sokkal jobban kiáradására, mint ahogyan most teszed. Fel kell ismerned, hogy az örökkévalóság határán élsz, hogy Krisztus nagyon hamar eljön, s hogy az egész menny érdeklődik a most folyó munka iránt, melynek célja, hogy felkészítsen egy népet az Ő eljövetelére.
Ha valaha is volt egy nép, melynek szüksége volt arra, hogy hallgasson a Hű Tanúbizonyságnak a laodiceai gyülekezethez intézett üzenetére, hogy legyen buzgóságos és térjen meg; akkor ez az a nép. Ez előtt nyíltak meg a jelenre szóló rendkívüli igazságok, s ez az, amely nem él a neki adott rendkívüli előjogoknak és kötelezettségeknek megfelelően. Sokat veszítettünk azzal, hogy nem éltünk azoknak az ünnepélyes igazságoknak a világosságában, melyekről azt valljuk, hogy hiszünk bennük.

(Review and Herald, 1889. június 4.)

Napi ige - Kovász

„Jézus pedig mondta nékik: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok és a sadduceusok kovászától!"

(Máté 16,6)

„Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan, egymást különbnek tartva ti magatoknál."

(Fil. 2,3)

„A liszthez kevert kovász észrevétlenül alakítja át a tésztát. Ha képmutatás él a szívben, akkor az átjárja az egész életet... A lélekbe plántált helytelen elvek ugyanúgy dolgoznak az emberben, mint a lisztben a kovász: átalakítják jellemünket... A farizeusok képmutatása önzésükből eredt. Az volt életük legfőbb célja, hogy önmagukat felmagasztalják. Ez vitte bele őket abba, hogy elferdítsék és helytelenül alkalmazzák a Szentírást, ez vakította el őket Jézus küldetésével szemben is.
Erre a mesterien elrejtett gonoszságra még a tanítványok is hajlamosak voltak... Bár látszólag mindent elhagytak Jézusért, mégis nagyravágyó terveket forgattak magukban. Ebből a lelkületből fakadt a viszály az elsőbbségért...

Napjainkban is elterjedt Urunk követői között ez a rejtett bűn. Hányszor ejt foltot Istenért végzett szolgálatunkon, emberekkel való érintkezésünkön az önfelmagasztalás titkos vágya! Az önszeretet vezet arra, hogy a dolgok könnyebb végét keressük. Az önzés késztet arra is, hogy az isteni életelveket emberi elméletekkel és hagyományokkal helyettesítsük... Csak Isten ereje száműzheti az emberből az önzést és képmutatást... Ha a hit, melyet vallunk, legyőzi ezeket az emberi hajlamokat, és arra indít, hogy Isten dicsőségét keressük a magunké helyett, akkor tudhatjuk, hogy jó úton haladunk."

(Jézus élete, Az igaz jel c. fejezetből)

A LÉLEK MEGVILÁGOSÍT

A LÉLEK MEGVILÁGOSÍT

„És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között." (Ef 1:18) 

Pál apostol így könyörög Istenhez: „Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében; és világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, és mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk az Ő hatalma erejének ama munkája szerint." (Ef 1:17-19) Azonban gondolatvilágunknak elő kell készülnie a vizsgálandó igazság jellegének befogadására. Értelmünk szemeinek meg kell világosodniuk, szívünknek és lelkünknek egységbe kell kerülnie Istennel, aki az Igazság.

Aki hitszemeivel szemléli Jézust, az nem lát dicsőségre méltót önmagában, mert elméjét és szívét az Üdvözítő dicsősége ragyogja be. Felismeri szent vérének engesztelő hatását, és a bűnöktől való szabadulás hálával tölti be szívét. Mivel megigazult Krisztusban, ez arra „kényszeríti" az igazság befogadóját, hogy teljesen átadja magát Istennek. Bekerül Krisztus iskolájába, hogy tanuljon Tőle, aki szelíd és alázatos szívű. Isten szeretetének felismerése betölti szívét, és ő így kiált fel: „Ó, micsoda szeretet, micsoda leereszkedés!" Mivel hittel ragadja meg a gazdag ígéreteket, isteni természet részesévé válik. Szívébe − melyből kiűzte az ént − az élet folyamai ömlenek és felragyog benne az Úr dicsősége. Mivel állandóan Jézusra tekint, az emberi egybeolvad az istenivel, s így a hívő az ő hasonlatosságára változik át. 

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18) Az emberi természetet felváltja az isteni. Csak a lelki szem tudja érzékelni ezt a dicsőséget, mert mintegy fátyol takarja, és rejtély fedi, míg a Szentlélek éleslátást nem ad a léleknek. 

(Review and Herald, 1896. február 18.)

Napi ige - Krisztust elhagyni?

„Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül, és nem jártak többé Ővele. Mondta azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok-e menni? Felelt néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad."

(Ján. 6,66–68)

„Ma is sokan sértődötten zúgolódnak: »Kemény beszéd ez, ki hallgathatja Őt?« (Ján. 6,60) Dicséret és hízelgés jól esne a fülüknek, az igazságot azonban nem akarják hallani. Amikor tömegek követik Őt,... zúg a diadalkiáltás, hangosan dicsérnek, de ha a szíveket vizsgáló Szentlélek leleplezi bűneiket és megparancsolja, hogy hagyják el azokat, akkor hátat fordítanak, és többé nem járnak Jézussal. Mihelyt a csalódott tanítványok elfordultak Krisztustól, egy másik lélek vonta őket az irányítása alá... Jézus ellenségeit keresték, mert az ő szellemükkel érezték most már egynek magukat... 

Jézus megrendülten nézte egykori tanítványait, akik eltávoztak tőle... Kimondhatatlan szomorúsággal töltötte el, hogy együttérzését, szeretetét, kegyelmét visszautasították. Ezek az események tették Őt a fájdalmak férfiává, a szenvedés ismerőjévé.
Jézus a tizenkettőhöz fordult, és így szólt: »Vajon ti is el akartok-e menni?« (Ján. 6,67) Péter kérdéssel felelt: »Uram, kihez mehetnénk?«... Elhagyni Jézust annyit jelentett, mint a ceremóniákhoz mereven ragaszkodó, becsvágyó emberek közé kerülni. Péter fejezte ki a tanítványok hitét: »Te vagy a Krisztus.« E horgony elveszítésének még a gondolata is félelemmel, fájdalommal töltötte el lelküket. Nélkülözni a Megváltót annyi, mint sötét, viharos tengeren hányódni."

(Jézus élete, Válság Galileában c. fejezetből)