Napi ige - A jó pásztor

„Én vagyok a jó pásztor. Ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.”

(Jn. 10:14)

„Az isteni pásztor ismeri nyája minden egyes tagját, az egész világon... Az Üdvözítő személyesen ismer minket. Részvétet ébresztenek benne gyengeségeink. Rendelkezik, hogy segítséget kapjunk, valahányszor csak könyörgünk ezért. Oly értékes az Úr előtt minden egyes lélek, mintha egyedüli volna, akiért ő feláldozta az életét. Minden szenvedés megindítja a szívét, minden segélykiáltás a füléhez hatol. 

Azért jött, hogy mindenkit megmentsen. Ezt kiáltja: »Kövess engem!« Szentlelke által indítja a szíveket, hogy önzetlen követői sorába lépjenek. Tudja, hogy ki az ellensége, és ugyanígy ismeri az engedelmes lelkeket is. Így szól: »Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket, ők pedig követnek engem«. Gondot visel híven minden egyes lélekről...
 

»Soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből« (Jn. 10:28). 

Az a lélek, aki az Úr Jézus védelme alá helyezi magát, nagyobb érték az ő számára, mint a világ minden gazdagsága. Minden fájdalmat és szenvedést eltűrt a Golgotán azért, hogy akárcsak egyetlen lelket is megmentsen az ő országa számára. Sohasem hagy el egyetlen lelket sem, kivéve, ha az ember hagyja el őt.

Krisztus minden kísértésünkben és próbánkban segítőnk, sohasem hagy cserben bennünket. Mellettünk áll a bűn elleni harcainkban. Ha a szemünkkel nem is látjuk őt, hit által halljuk a hangját, megnyugtató szavait: „Ne félj! Veled vagyok!”

(Jézus élete, A jó pásztor c. fejezetből)

Napi ige - Bűngyűlölet, bűnösszeretet

„Jézus pedig mondta néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”

(Jn. 8:11)

„Jézus lénye az igazság teljességében nyilatkozik meg. Nem helyeselte az asszony bűnét, és nem csökkentette annak nagyságát. Ő azonban nem akar kárhoztatni, hanem mindig és mindenhol menteni. A világ megveti és kigúnyolja az ilyen tévelygő asszonyt, Jézus azonban megvigasztalja és felemeli a porból. Ő, az egyetlen bűnnélküli, részvétet érez a bűnös gyengesége iránt és segítő kezet nyújt felé. A képmutató farizeusok vádolnak és ítélkeznek, az Úr Jézus ellenben így szól: »Eredj el és többé ne vétkezzél!«

Nem követi Krisztust az az ember, aki irtózva fordul el a tévelygő bűnöstől és semmit sem tesz annak érdekében, hogy megállítsa őt a lejtőn. Azok, akik abban buzgólkodnak, hogy másokat vádoljanak és megítéljenek, gyakran még bűnösebbek, mint azok, akiket kárhoztatnak. 

Az emberek gyűlölik a bűnöst, de szeretik a bűnt. Krisztus gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. 

Ilyen a lelkületük azoknak, akik Krisztust követik. A keresztény szeretet meggondoltan bírál és ítélkezik, a bűnbánót pedig felismeri. Kész a megbocsátásra és bátorításra, hogy földi vándorokat a szentség útjára vezessen és megtartsa őket.”

(Jézus élete, Cselvetések között c. fejezetből)

AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN

AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN

„Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van."

(Jel. 12:12) 

Akik mindenüket Istennek szentelték, nem kerülik el a lelkek ellenségének zaklatását. Sátán különleges kísértéseivel jön hozzájuk, hogy terve szerint elcsábítsa őket Isten iránti hűségüktől. A megvesztegetés tárgyát ajándékként kínálja, ahogy azt Jézusnak is felajánlotta a megkísértés pusztájában, ilyen szavakkal: „Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem." (Mt 4:9)

Milyen választ adhat a keresztény a gonosz minden kísértésére? 
Azt kellene mondania: „Nem fogom befolyásomat semmi másra felhasználni, csupán Krisztus ügyének előmozdítására. Nem vagyok a magamé; áron vétettem meg. Nem azért élek, hogy a magam kedvében járjak; megvásároltak, Krisztus vére volt a váltságdíj. Nem tudok neki többet adni, mint azt, ami az övé, mert életem minden pillanata az ő tulajdona. Én az ő szolgája vagyok, akit a Mester akaratának teljesítésére alkalmazott."
Ez az egyetlen álláspont, amit biztonsággal elfoglalhatunk; ha a gyülekezet minden tagja egyénileg így érezne, micsoda erő áradna, mely Krisztushoz vonzana és megmentene lelkeket! A félszívvel végzett munka az az erőfeszítés, hogy egyidőben szolgáljuk Istent és az ördögöt, megfosztja az egyházat a Szentlélek jelenlététől.

Bár a gyülekezet tagjai Istennek szentelték magukat, bár a Lélek egységében és a békesség kötelékében élnek, szerveződnének bár abból a célból, hogy másokra is jó befolyást árasszanak, akkor a gyülekezet valóban a világ világossága lesz. Ha a tagok egyénileg is arra törekednének, hogy jellemükben és életükben a világ előtt Krisztust képviseljék, akkor ezrek vonzódnának a Megváltóhoz, olyanok is, akik ma még okot találnak arra, hogy azok szavait és tetteit kritizálják, akik Krisztus nevét vallják. 
„Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." (2Kor 4:6-7) 

(Home Missionary, 1892. október 1.)

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek." (1Pt 4:12-13)

Az ellenállás, mellyel megütközünk, sokféleképpen bizonyulhat előnynek. Ha megfelelő módon viselik el, oly erényeket fejleszt ki, amelyek sohasem jelentek volna meg akkor, ha a kereszténynek nem kellett volna próbákat kiállnia. A hit, a türelem, a béketűrés, a mennyei gondolkodás, a gondviselésbe vetett bizalom, valódi együttérzés a tévedővel, mind a helyesen viselt megpróbáltatások gyümölcsei. Ezek a Lélek kegyelmi ajándékai, melyek rügyeznek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak a próbák és nehézségek között. A szelídség, az alázat és a szeretet mindig ott virágzik a kereszténység fáján. Ha jó és őszinte szívbe fogadjuk be az Igét, a makacs lélek megalázkodik, és a hit az ígéretek megragadásával Jézusra hagyatkozva győzelemre jut. „Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4) 

  Aki megnyitja az Írásokat, és a mennyei mannával táplálkozik, az az isteni természet részese lesz. Krisztuson kívül nincs élete és tapasztalata. Meghallja Isten szavát, aki így szól az égből: „Az amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3:17) Ez a hang biztosíték számára, hogy elfogadták őt Jézusban. Tudja, hogy jellemben olyanná kell lennie, mint Ő, akiben az Isten gyönyörködik. Az Atya teljességgel elfogadta Krisztust, mint helyettesünket, kezesünket; ezért mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, távozzék el minden szennytől, és legyen jellemben Krisztussal egy, hogy ne kelljen szégyellnie Jézusnak őt testvérének hívni. 

  Akiben mi bízunk, bizonyította már magáról, hogy Ő bizonyos segítség a szükség minden idejében. Amint közelében vagyunk, mind jobban és jobban átformálódunk az Ő képére.

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arcczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, [mely azt jelenti jellemről jellemre] úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18)

„Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor 4:6)

(Review and Herald, 1892. június 28.)

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek." 

(1Pt 4:12-13) 

Az ellenállás, mellyel megütközünk, sokféleképpen bizonyulhat előnynek. Ha megfelelő módon viselik el, oly erényeket fejleszt ki, amelyek sohasem jelentek volna meg akkor, ha a kereszténynek nem kellett volna próbákat kiállnia. A hit, a türelem, a béketűrés, a mennyei gondolkodás, a gondviselésbe vetett bizalom, valódi együttérzés a tévedővel, mind a helyesen viselt megpróbáltatások gyümölcsei. Ezek a Lélek kegyelmi ajándékai, melyek rügyeznek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak a próbák és nehézségek között. A szelídség, az alázat és a szeretet mindig ott virágzik a kereszténység fáján. Ha jó és őszinte szívbe fogadjuk be az Igét, a makacs lélek megalázkodik, és a hit az ígéretek megragadásával Jézusra hagyatkozva győzelemre jut. „Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)

Aki megnyitja az Írásokat, és a mennyei mannával táplálkozik, az az isteni természet részese lesz. Krisztuson kívül nincs élete és tapasztalata. Meghallja Isten szavát, aki így szól az égből: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3:17) Ez a hang biztosíték számára, hogy elfogadták őt Jézusban. Tudja, hogy jellemben olyanná kell lennie, mint Ő, akiben az Isten gyönyörködik. Az Atya teljességgel elfogadta Krisztust, mint helyettesünket, kezesünket; ezért mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, távozzék el minden szennytől, és legyen jellemben Krisztussal egy, hogy ne kelljen szégyellnie Jézusnak őt testvérének hívni. 

Akiben mi bízunk, bizonyította már magáról, hogy Ő bizonyos segítség a szükség minden idejében. Amint közelében vagyunk, mind jobban és jobban átformálódunk az Ő képére. „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arcczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, [mely azt jelenti jellemről jellemre] úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18) 

„Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor 4:6) 

(Review and Herald, 1892. június 28.)

Napi ige – Helyes bibliaértelmezés

„Te pedig azokat szóljad, amelyek az egészséges tudományhoz illenek... Ezeket szóljad, ints és feddj teljes méltósággal, senki téged meg ne vessen.”

(Tit. 2:1, 15)

„Ápoljuk az Isten szava iránti tiszteletet, és becsületes szándékkal kutassuk az Igét. Ne úgy értelmezzünk mindent, hogy az előre kitűzött eredményhez jussunk. Ez az a pont, ahol a nagy hitújítók némelyike is elbukott, s ez az oka annak, hogy olyan emberek, akik ma Isten és az igazság bajnokai lehetnének, ellene küzdenek... Isten azt akarja, hogy olyan tanulók legyünk, akik elsősorban a »két tanúbizonyságtól« tanulnak és másodsorban embertársaiktól. Ez az Isten rendje szerint való eljárás. Isten igéje leleplezi a tévelygést... Ne fogadjuk el senki emberfia véleményét anélkül, hogy előbb össze ne vetnénk az Írásokkal. Amikor emberek a maguk okoskodása szerint értelmezik Isten szavát, akkor ezzel azt bizonyítják, hogy nem tartják tiszteletben Isten ihletett igéit. Amikor összevegyítik az istenit az emberivel, a közönségest a szenttel, Isten szavát becsülik le...

Nem csak az ige pontos értelmezését várja el Isten tőlünk! Azt kívánja, hogy ne csupán ismerjük, hanem gyakoroljuk is az igazságot. Annak a valakinek a szellemét és lelkületét kell bevonnunk mindennapi életünkbe és embertársainkkal való érintkezéseinkbe, aki az igazságot adta nekünk... Aki kész cselekedni Isten akaratát, az felismeri a helyes tanítást. Az ilyen ember szent teljességében fogja látni az igazságot...”

(1888. Materials, 201–202. l.)

VEZÉRÜNK SZOLGÁLATÁBAN

VEZÉRÜNK SZOLGÁLATÁBAN

„Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt." 

(1Tim. 6:12) 

Hűséges katonaként lelkes és tervszerű gyakorlat közben megmentő vezérünk parancsait követni olyan igazi öröm, melyet semmilyen más elfoglaltságban nem találunk meg. Krisztus békéje tölti be minden hűséges katonája szívét. A lélek megnyugszik Krisztus igájának viselése és terhének hordozása közben. Ellentmondásnak tűnik, amikor azt mondjuk, hogy nincs nyugalma a léleknek, és azt csak a folytonos és odaszentelt szolgálatban találja meg, ám ez az igazság. A boldogság az önkéntes, engedelmes szolgálat útján jön, ahol lényünk minden ereje jókedvű, egészséges, összehangolt bevetéseken jön mozgásba, és amikor engedelmeskedhetünk Kapitányunk parancsainak. Minél felelősségteljesebb Krisztus katonáinak megbízatása, lelkük annál nagyobb örömet talál a Megváltó szeretetében és dicsőítésében. A lélek szabadságra talál a legnehezebb és egy kimerítőbb kötelességek teljesítése közben is.

A kötelesség teljesítése egy katona számára munkát jelent. Nem mindig pontosan olyan munka ez, amit szívesen választanánk. Külső kényelmetlenségek, nehézségek és megpróbáltatások azok, amiket Jézus katonáinak el kell hordozniuk. Állandó harci állapotban kell lennünk a gonosszal és saját természetes hajlamainkkal. Nem választhatjuk mi magunk és vehetjük fel a számunkra legmegfelelőbb munkát, mert mi Krisztus katonái vagyunk, az ő fegyelmezése alá tartozunk, és nem a saját gyönyörünket kell keresnünk. Teljes emberként kell harcolnunk az Úr harcait. Olyan ellenséget kell legyőznünk, aki ha tehetné, önmaga alá rendelné minden erőnket.

Saját akaratunknak meg kell halnia; egyedül csak Krisztus akaratát kell követnünk. Krisztus hadseregének a katonája tanulja meg a nehézségek elviselését, az önmegtagadást, a kereszt felvételét, és kövesse vezérét, bármerre is vezeti. Sok olyan tennivaló van, ami próbára teszi az emberi természetet, és fájdalmas a húsnak és vérnek. Az engedelmesség megtanulásának munkája határozott és állandó erőfeszítést követel. A hitnek szép harcát megharcolva; drága győzelmeket aratva, mi az örök életet várjuk.

(Youth's Instructor, 1886. december 22.)

Napi ige – Rideg szeretet

„Új parancsolatot adok néktek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”

(Jn. 13:34–35)

„Ha ez a szeretet valóban olyan hatalmas és erős, akkor miért nem jut kifejezésre egymás iránti szavainkban és cselekedeteinkben? Miért vagyunk oly hidegek, keményszívűek és gáncsoskodók? A bírálgatás, a gonosz érzület és beszéd szelleme olyan, mint a kovász... Ünnepélyes fogadalmat tettem Istennek, hogy ha bárhol is találkozom a lenézésnek, a ridegségnek és a szeretet hiányának lelkületével, világosan rá fogok mutatni e viselkedés bűnös voltára, hogy megfordítsam ezt a magatartást – ha lehetséges – határozott bizonyságtétellel. Ha ez nem sikerül, visszavonulok az értekezleteitektől, mert félek részt venni az ilyenfajta gyülekezéseken, nehogy engem is megfertőzzön az ott uralkodó lelkület...

Isten szavának élő bizonyságtételével boldog egyetértésre és összhangra lehet hozni bármilyen félreértést vagy vitát. A lelki eredményesség egyik legfőbb akadálya: az egymás iránti tisztelet és szeretet hiánya. Minden szavunkkal és cselekedetünkkel a legkomolyabban törekedjünk arra, hogy eleget tegyünk Krisztus parancsának, hogy előmozdítsuk azt az egységet, amiről imájában szól... (Utalás Jn. 17. fejezetére.) Győzzük le teljesen a ridegség érzését egymás iránt, tegyünk félre mindent, ami a testvérek között viszályt támasztana. Jézus Krisztus szívünkben élő szeretete le fogja győzni azokat a jelentéktelen dolgokat, amelyek megosztják a szíveket.”

(1888. Materials, 176–198. l.)

Napi ige - A vitázó lelkület átka

„A botor (ostoba) és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindekihez szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes.”

(II.Tim. 2:23–24)

„Óvjuk magunkat az olyan emberek befolyásától, akik vitatkozásra hajlamosak, mert folyton az a veszély fenyeget, hogy megtévesztőn bánnak Isten szavával... Kiművelt gáncsoskodók ők, pedig a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megítélni. Ezek az emberek mindig készen állnak, hogy szembeszegüljenek bármivel, ami ellenkezik vélekedéseikkel. Balgán kezelik az Írásokat és énjüket mindenbe belekeverik... Azért tolakodott be a vita szelleme, hogy átvegye Isten Lelkének helyét. Embereket emelnek oda, ahol Istennek kellene lennie...

Helytelenítjük azt a nevelést, mely az emberekből vitatkozókat képez... Nem szabad vitázó lelkülettel vizsgálni a Szentírást. Akik így nevelték magukat, azok annyira megnövelték harciasságukat, hogy még Isten szavával is készek szembeszegülni és ellenezni mindent, ami nem egyezik az elképzeléseikkel és véleményükkel. Akkor vannak elemükben, amikor nyílik arra alkalom, hogy kérdésessé tegyenek valamit, hogy gáncsoskodjanak. Játszanak a szavakkal, félremagyarázzák és elferdítik azokat. Az ilyen emberek kezében semmi sincs biztonságban. 

Az Úr azt szeretné, hogy azok, akik ilyen állapotban vannak, újonnan térjenek meg, és olyanná legyenek, mint a kisgyermekek: őszinték, egyszerűek, szelídek, taníthatók, és krisztusiak.”

(1888. Materials, 169–170. l.)

KATONÁK KRISZTUSÉRT

KATONÁK KRISZTUSÉRT

„Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde." 

(Ef 6:13-17) 

A harcoló katonák sok nehézségnek néznek elébe: egyoldalú táplálékot kapnak, azt is sokszor csak korlátozott mennyiségben. Hosszú menetelés, nap mint nap, rögös utakon, perzselő napon, éjjel kinn a szabad ég alatt táboroznak, takaró csupán a csillagos ég, kitéve az áztató esőnek és a dermesztő hidegnek, éhesen, elgyengülve, kimerülve, az ellenség céltáblájaként, sokszor halálos veszélyben. A katonák megtanulják, mit jelent a nehézség.

Azok, akik Krisztus hadseregébe sorakoznak, szintén várhatják, hogy nehéz dolguk lesz, és hogy Krisztusért fájdalmas megpróbáltatásokat kell elviselniük. De akik vele szenvednek, vele együtt fognak uralkodni is.
Ki az közülünk, aki mikor beállt a szolgálatba, az élet kényelmét remélte, hogy akkor lehet szolgálaton kívül, amikor neki tetszik, hogy félreteheti a katonai felszerelést és civil ruhába öltözhet, az őrhelyen alhat, és hogy Isten ügyét elmarasztalásnak teheti ki? 

A könnyelműek nem fogják gyakorolni az önmegtagadást és a csendes hosszútűrést. Amikor emberek kellenek arra, hogy kemény támadást intézzenek Isten ügyéért, nem készek azt válaszolni: „Itt vagyok én; küldj engemet." Nehéz és emberpróbáló munkát kell elvégezni, de áldottak azok, akik készek ezt megtenni, amikor nevüket szólítják. Isten nem fogja megjutalmazni az eljövendő világban azokat a nőket és férfiakat, akik csak azt keresték, hogy itt teljes kényelmük legyen.

Mi most harcmezőn vagyunk. Nincs idő a pihenésre, nincs idő könnyelműségre, nincs idő önző engedékenységre. Miután előrenyomultál, tovább és újra harcolnod kell; hódítóként kell előrehaladnod és hódítani, új erőt gyűjtve újabb küzdelmekhez. Minden győzelem növeli a bátorságot, a hitet és az elhatározottságot. Isteni erő által sokkal erősebbnek bizonyulsz, mint amivel az ellenség megmérkőzhetnék.

(Signs of the Times, 1891. szeptember 7.)

LELKI HARC

LELKI HARC

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak."

(Ef 6:12)

A keresztény élet egy háború. De „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak". Ebben a harcban, melyet az igazság az igazságtalanság ellen vív, sikeresek csakis isteni segítséggel lehetünk. A mi korlátolt akaratunkat alá kell rendelnünk az Örökkévaló akaratának; az emberi akaratnak át kell vennie az isteni akaratot. Ez az akarat segítségünkre küldi a Szentlelket, és minden harc azért folyik, hogy visszaszerezze áron szerzett tulajdonát, hogy a lélekben helyreállítsa saját képmását.

Az Úr Jézus a Szentlélek által működik, mert a Szentlélek az Ő képviselője. Általa Jézus lelki életet küld az emberi lelkeknek, erőt ad a jóra, megtisztítja az erkölcsi szennytől és felkészíti őket országa számára. Jézus kész bőséges áldást árasztani, és az emberek között gazdag ajándékokat osztogatni. Ő a csodálatos Tanácsos, határtalan bölcsességű és erejű; ha mi elismerjük az ő Lelkének erejét, és megengedjük, hogy formáljon minket, akkor benne tökéletessé válhatunk. Milyen gyönyörű gondolat ez! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok bételjesedve". (Kol 2:9-10)

Az emberi szív soha nem fogja addig megismerni a boldogságot, míg alá nem rendeli magát a Szentlélek átformáló erejének. A Lélek átformálja a megújult lelket a minta, Jézus Krisztus szerint. A Lélek befolyására az Istennel való ellenségeskedés hitté és szeretetté, a büszkeség pedig alázattá változik. Az emberi lélek felfogja az igazság szépségét, és Krisztust méltósággal és jellembeli tökéletességgel tiszteli. Ahogy ezek a változások megtörténnek, az angyalok elragadó énekben törnek ki, és Isten és Krisztus örvendezni fognak az isteni hasonlóságára átalakult lelkek felett.

(Review and Herald, 1903. február 10.)

Napi ige - Testvéri egységre törekvés szükséges

„A békességes tűrésnek és a vígasztalásnak Istene pedig adja meg néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint. Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.”

(Rm. 15:5–7)

„A legkisebb szükség sincs köztünk, testvéreim, a széthúzásra és a nézeteltérésre. Nem lenne szabad ilyesminek előfordulnia keresztények között. Amikor csak szóltok, egység és a szeretet sugározzon szavaitokból. Testvérek vagyunk – hogyan lehetne hát bármi kételyünk afelől, hogy miként viseltessünk egymás iránt? Mégis miért borzolódnak föl oly könnyen az érzelmeink? Miért táplálunk gyanakvást egymás iránt? A bűn egyik borzalmas következménye, hogy elválasztja a közeli barátokat, viszályt támaszt testvér és testvér, felebarát és felebarát között. Akik azelőtt édes közösségnek és szeretetnek örvendeztek, most hideggé és közömbössé válnak egymás iránt, csak azért, mert nem értenek egyet mindenben...

Ne ismerjük el talán testvéreim, hogy Isten kegyelme más munkásokat is támasztott rajtunk kívül, hogy tervezzenek, gondolkodjanak és tapasztalatot nyerjenek? Félvállról vegyük talán őket, azért mert saját lelkiismeretük szerint esetleg nem értenek egyet velünk a Szentírás néhány pontjának magyarázatában? Mi talán csalhatatlanok vagyunk? A keresztényeknek nem volna szabad féltékenykedést és gonosz gyanakvást melengetniük magukban, hiszen ez az ördög lelkülete...

Isten nem bízta rá senki ember fiára mások megítélését, hiszen az ember ítélete elfogult, részrehajló, jellemvonásai következtében. Azt sem bízta az Úr senkire, hogy más lelkiismeretét megkösse. Az ember – hacsak testestől-lelkestől és gondolkodásmódjával együtt igazán meg nem szentelődött – abban a veszélyben forog, hogy szeretet nélküli, rideg lelkületet tanúsít azok iránt, akik nem értenek egyet mindenben az ő elgondolásaival. Istenben nincs ilyen szűkkeblűség.”

(1888. Materials, 87–88, 94. l.)