NE KERESSÜK AZ EREDETISÉGET!

NE KERESSÜK AZ EREDETISÉGET!

„Te pedig azokat szóljad, amik az egészséges tudományhoz illenek."

(Tit. 2:1) 

Annak az állandó veszélye fenyeget minket, hogy az evangélium egyszerűségét kevésnek tartjuk. Sokak erős óhaja az, hogy valami eredetiséget fűzzenek beszédükbe, ami az embereket a lelki extázis állapotába emelje, és a tapasztalatok megszokott rendjét megváltoztassa.

Minden kétség nélkül szükség van arra, hogy változtassunk a dolgok megszokott rendjén, mert a jelenvaló igazság szentségét nem érzékeljük kellő mértékben. De a mi szükségünk az, hogy szívünk változzék meg. Ezt úgy érhetjük el, hogy Isten áldásait egyénileg hűségesen keressük, erejéért esedezünk, kérjük, hogy kegyelme szálljon ránk, és ezáltal jellemünk változzék meg.

Erre a változásra van ma szükségünk, és ennek a tapasztalatnak eléréséért gyakorolnunk kell az imában a kitartást és szívünk őszinteségét. Igaz őszinteséggel kell megkérdeznünk: „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?" Ismernünk kellene pontosan lépéseinket, melyeket a menny felé teszünk.

Krisztus igazságokat adott tanítványainak, melyeknek szélességét, mélységét és értékét ők kevéssé értékelték, de sokszor meg sem értették. Isten népe között ma ugyanaz a helyzet. Nekünk sem sikerült felmérnünk nagyságát, felismerni szépségét annak az igazságnak, melyet Isten ránk bízott. 

Ha lelkileg növekednénk, meglátnánk az igazság fejlődését és terjedésének olyan mértékét, amelyről nem is álmodtunk. Ám semmi esetre sem növekszik ismeretünk olyan irányban, melynek nyomán azt hihetnénk, hogy tudhatnánk az időket és alkalmakat, melyeket Isten a maga hatalmában tartott fenn.

Az időpontok meghatározásával kapcsolatban újra meg újra figyelmeztetést kaptam. Soha többé nem lesz Istennek népe számára olyan üzenete, mely időn alapulna. Nem a mi dolgunk tudni sem a Szentlélek kiáradásának, sem Krisztus visszajövetelének idejét. 

(Review and Herald, 1892. március 22.)

Napi ige – Biztatás

„Ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”

(II.Tim. 4:2)

„Nagyon jól esik a fiataloknak és a gyerekeknek, ha bíznak bennük. Sok gyereknek még a kicsiknek is erősen fejlett önérzetük van. Azt igénylik, hogy bizalommal és tisztelettel bánjunk velük. Ehhez joguk is van. Ne érezzék úgy, hogy nem járhatnak ki és be anélkül, hogy meg ne figyelnénk őket. A gyanúsítás káros, mert éppen azokat a bajokat hívja életre, amelyeket megakadályozni kívántunk volna. Ahelyett, hogy állandó felügyelet alatt tartanánk őket – mintha valamely gonosz dologra várnánk –, a szülők és a tanítók legyenek inkább szoros összeköttetésben a gyerekekkel... Hadd érezze az ifjúság, hogy bíztok bennük. Csak nagyon kevesen lesznek, akik nem törekszenek majd arra, hogy méltóak legyenek erre a bizalomra. Ebből az alapelvből táplálkozik, az a másik elv is, hogy jobb kérni, mint parancsolni...

 A legnagyobb igazságtalanság, amit a gyerekekkel és a fiatalokkal szemben elkövethetünk, abban áll, ha elnézzük, hogy helytelen szokásaikkal kötöztessenek meg. Az ifjúságban benne van a vele született fesztelenség, a szabadság utáni vágy. Meg kell azonban tanítanunk őket arra, hogy a szabadság felbecsülhetetlen áldását csak az Úr törvénye iránt való tökéletes engedelmességben élvezhetik. Ez a törvény az igazi szabadság őrzője. Megjelöl és eltilt olyan dolgokat, amelyek megkötöznek, lealacsonyítanak. Ilymódon védelmet nyújt az engedelmeseknek a gonosz hatalma ellen.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)

SEM IZGATOTTSÁG, SEM FELTŰNÉSKELTÉS

SEM IZGATOTTSÁG, SEM FELTŰNÉSKELTÉS

„Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani." 

(Tit 2:7-8) 

Az Úr munkát bízott rád, amit el kell végezned, és ha hallgatsz szavára, nem ülhetsz a sötétben. A Megváltó ezt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem." (Jn 10:27) „Idegent pedig nem követnek, ...mert nem ismerik az idegenek hangját." (5. vers) 

Biztos vagyok benne, hogy az Úr megmutatja neked engesztelő munkájának tökéletességét és teljességét, hogy szívedet a szeretet és hála töltse be és hogy feltárhasd mások számára azt, amit neked naponként feltár az Úr. A szívbe vésett Krisztus-kép a jellemben tükröződik, meglátszik nap mint nap a gyakorlati életben, mert mi egy személyes Megváltót képviselünk. 

A Szentlélek mindenkinek meg van ígérve, aki csak igényt tart rá. Amikor az Írásokat kutatod, a Szentlélek melletted van és Jézus Krisztust személyesíti meg. Az igazság egy élő elv, mely drága tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután, oh igen, azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk..." (1Kor 3:9) Krisztus a samáriai asszonynak azt mondta: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet... örök életre buzgó víznek kútfeje..." (Jn 4:10-14) 

Akiknek szívében a Szentlélek megnyitotta Krisztus evangéliumának forrását, azok fényt, vigasztalást és reményt nyújtanak az igazságra szomjazó szíveknek. Nem izgatottságot akarunk előidézni, hanem mély, őszinte beismerést, hogy akik hallják ezt, kemény munkát végezzenek, valódi, egészséges, eredeti munkát, mely tartós, akár az örökkévalóság. Nem izgalomra éhezünk, a feltűnéskeltésre; minél kevesebb van ezekből, annál jobb. Az Írások feletti csendes, nyugodt elmélkedés drága és gyümölcsöző. Itt van a siker titka: az élő, személyes Megváltóról egyszerű és őszinte módon úgy prédikálni, hogy az emberek képesek legyenek hit által megkapaszkodni az élet Igéjének erejében. 

(The Paulson Collection, 101-102. oldal)

Napi ige – Akaratfejlesztés

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik sem távozik el attól.” 

(Péld. 22:6)

„Nem Isten akarata az, hogy egy ember értelme felett bárki is uralkodjék. Aki a személy értékét csökkenti, vagy pusztítja, olyan felelősséget vesz magára, amit ha ismerné a következményeket aligha vállalna. Lehet úgy fegyelmezni a gyerekeket, hogy olyanok legyenek, mint a jól kiképzett katonák. De ha a kényszer megszűnik, akkor csakhamar nyilvánvalóvá lesz, hogy mindennemű állhatatosságot és erőt nélkülöz a jellemük. Ezek a fiatalok nem tanulták meg azt, hogy saját maguk felett uralkodjanak. Ezért nem ismernek más korlátot, mint csupán a szülői vagy tanítói akaratot. Ha ezek megszűnnek, akkor nem tudják, hogyan használják fel szabadságukat és sokszor olyan vágyak teljesülése után törekszenek, amelyek romlásukat okozzák...

Az akaratot vezetni és fejleszteni kell, nem pedig letörni vagy elnyomni. Őrizzétek meg az akarat szilárdságát, mert a gyermeknek igen nagy szüksége lesz erre az élet küzdelmeiben. Minden ifjúban és minden gyermekben jelen van az az erő, hogy becsületes jelleművé fejlődhessék és hasznos életet élhessen, a Mindenható által.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)

NEM ÉRZELEM VAGY ELRAGADTATÁS

NEM ÉRZELEM VAGY ELRAGADTATÁS

„Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt." 

(2Kor 4:1-2) 

Testvéreim, a Szentlélek kitöltésével kapcsolatban a tévedés veszélye fenyegeti sorainkat. Sokan gondolják, hogy egy érzelem vagy elragadtatás bizonyítja a Szentlélek jelenlétét. Fennáll annak a veszélye, hogy az igazi érzéseket nem értjük meg, és Krisztus szavai − „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek" (Mt 28:20) – elveszítik jelentőségüket. Veszélyeztet ugyanakkor az is, hogy egyedi tévelygések és babonával szőtt elképzelések kerülnek az írások helyébe. Mondd meg népünknek, ne igyekezzenek előhozni olyan dolgokat, amelyeket az Ige nem nyilatkoztat ki. Maradjatok minél közelebb Krisztus mellett! Jussanak eszetekbe az Ő szavai: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig!" (20. vers) 

Velünk van, amikor az Ószövetségben és az Újszövetségben kijelentett szavait szóljuk. Aki az Újszövetségben kijelentette parancsolatait, az ugyanaz, aki az Ószövetségben leírt rendeléseket adta. Az Ó- és Újszövetség egyaránt megszentelt, mert mindkettő Krisztus szavait tartalmazza. Minden kapcsolat a menny és a föld között Ádám bűnbeesése óta Krisztus által történt. Aki hisz az Újszövetség, valamint az Ószövetség utasításaiban, és megcselekszi mindazt, amit Krisztus bennük parancsolt, mindenkor maga mellett tudhatja Megváltóját. (Kress Collection, 126. oldal)

Az apostolok és a próféták, valamint a régi idők szent emberei jellemüket nem csodákkal tökéletesítették, vagy valami csodás és szokatlan megnyilvánulás által; de egyedül Krisztus igazságában bízva használták Istentől kapott képességeiket. Mindazok, akik hasonló eszközöket használnak, hasonló eredményt fognak elérni.

 (General Conference Bulletin, 1900. július 1.) 

Sátán szeretné, ha Isten törvényének mindegyik megrontója magát szentnek vallaná. Ezt teszi ő maga is. Neki elég, ha az emberek hitüket mesterkélt tanításokra és vallásos lelkesedésre alapozzák; mert az ilyen személyeket nagy haszonnal használhatja fel lelkek megtévesztésére.

 (Evangelism, 597. oldal)

Napi ige – Gyermeknevelés

„Ti is atyák ne ingereljétek a gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr tanítása és intése szerint.”

(Ef. 6:4)

„A fegyelmezésnek az a célja, hogy a gyermekeket önuralomra tanítsuk... Egész bánásmódunkkal azt mutassuk meg a gyermeknek, hogy az engedelmesség okos és helyes dolog. Segítsétek őket abban, hogy felismerjék: minden dolgot törvények szabályoznak, ezért az engedetlenség mindig szerencsétlenséget és fájdalmat okoz végül... A szülők és a tanítók gondolkodjanak arról, hogy miként vezethetik a gyermekeket, illetve azok fejlődését úgy, hogy túlzott felügyeletükkel ne hátráltassák őket. A túl sok irányítás éppolyan káros, mint a túl kevés.
Az az igyekezet, hogy megtörjük a gyermek akaratát, súlyos hibát jelent a nevelésben. A jellemek nagyon különbözőek. Ha el is érjük, hogy külsőleg megalázkodnak, nagyon sok gyermek szívében csak megbotránkozást és megkeményedést okoz minél jobban kényszerítjük őket. Még, ha a szülő vagy tanító eredményt ér is el abban, hogy érvényt szerez akaratának, akkor sem kisebb a veszély, amely a gyermeket fenyegeti. Egy olyan lény nevelésének, akinek az értelme már megnyílt, különböznie kell az oktalan állat nevelésétől. Az állat csak meghunyászkodásra képes a gazdájával szemben, az állat számára a gazda az értelem, az akarat... Ez a nevelési módszer, ami igen gyakori, automatává teszi a gyermekeket, értelmük, akaratuk, lelkiismeretük mások uralmának van alárendelve.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)

Napi ige – Élethivatás

„Mert az ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” 

(Ef. 2:10)

„Adjátok meg minden gyermeknek a legjobb felkészítést a szolgálatra... Isten nem várja el az izsóptól, hogy elérje a cédrus termetét, vagy az olajfától, hogy elérje a fenséges pálma nagyságát. Mindenki olyan magasra törekedjék, amennyire az emberi és mennyei erők egyesülése ezt lehetővé teszi.

Sokan nem használják fel a bennük lévő erőket, és nem veszik igénybe azokat az isteni erőket sem, amelyek pedig mindannyiunknak a rendelkezésére állnak. Kellemesebb foglalkozásra, nagyobb rangra törekszenek, és eközben olyasmit vállalnak, amihez nincs kellő adottságuk.

Sok olyan ember van, akit a képességei más élethivatásra tennének alkalmassá. A becsvágya mégis arra ösztönzi, hogy a tudományos pályát válassza, holott földművesként, kézművesként vagy betegápolóként boldog lehetett volna hivatása betöltésében, míg a prédikátori, az orvosi vagy az ügyvédi pályán csak elégtelenül tölti be helyét. Vannak ezzel szemben mások, akik felelősségteljes hivatást tudnának betölteni, de az erő, szorgalom és kitartás hiányában megelégszenek a könnyebb hellyel is.
Jobban kell követnünk Isten tervét. A tőlünk telhető legtöbbet kell tennünk azon a területen, amelyre hivatást érzünk és azután útjainkat Isten kegyelmébe ajánlani, az ő végzéseinek jeleire figyelni. Ezek azok a szabályok, amelyek a helyes pályaválasztás legbiztosabb vezetőinek bizonyulnak.”

(Nevelés, Az élethivatás c. fejezetből)

ÓVAKODJ ATTÓL, HOGY ELLENÁLLJ NEKI!

ÓVAKODJ ATTÓL, HOGY ELLENÁLLJ NEKI!

„Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek."

(ApCsel 5:40-41) 

Amikor Isten indítja a szíveket, hogy Jézushoz vonja, úgy tűnik, mintha egy átalakító erő szállna rájuk, és hisznek és átadják magukat Isten Lelke befolyásának. De ha nem ápolják az Istentől adott drága győzelmet, ha engedik, hogy a régi szokások és cselekedetek újraéledjenek, ha szórakozást vagy világi fényűzést engednek meg maguknak, ha elhanyagolják az imádkozást és abbahagyják a gonosszal szembeni ellenállást, akkor engedni fognak Sátán kísértéseinek, aki rá fogja bírni őket arra, hogy kezdjenek kételkedni előző tapasztalatuk valódiságában. 

Rájönnek arra, hogy erkölcsi erejük csekély, és Sátán azt sugallja, hogy számukra haszontalan próbálkozni a keresztényi élettel. Ezt mondja: „Az a tapasztalat, amiről azt gondoltad, hogy Istentől van, nem volt más egy futó érzelemnél és benyomásnál." 

Azonnal, amint az ember foglalkozni kezd a gonosznak ezekkel a gondolataival, kezdenek azok hihetőknek tűnni. Még azok közül is egyesek, akiknek ezt jobban kellene tudni - akik az Isten munkájában hosszabb tapasztalattal bírnak - Sátán sugalmazásai mellé állnak és kiűzik lelkükből a Szentlelket. Némelyek észrevétlenül kerülnek ebbe a helyzetbe, de rögtön magukhoz térnek, mihelyt felismerik állapotukat; de vannak olyanok is, akik továbbra is ellenállnak a Szentléleknek egészen addig, míg az ellenállás erényként tűnik fel előttük. 

Veszélyes dolog a Szentlélek megnyilatkozásában kételkedni; mert ha Ő a kétely tárgya, nincs más erő, Aki a szívet alakítsa. Akik a Szentlélek munkáját emberi ténykedésként fogják fel, és azt mondják, hogy egy meghatározhatatlan befolyás eredményével állnak szemben, azok elvágják az összeköttetést az áldás forrása felé. 

(Review and Herald, 1894. február 13.)

Napi ige – Dolgozzunk a szenvedőkért!

„Minden szenvedésüket ő is szenvedte, szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket, felvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban.”

(Ésa. 63:9)

„Millió és millió ember él a földön, akik még nem hallottak Istenről. Ezeknek is joguk van ahhoz, hogy megismerjék őt. Ugyanolyan joguk van Krisztushoz, mint nekünk. A mi kötelességünk akik megismertük őt, hogy megismertessük az ő nevét, és a segélykiáltásokra feleljünk.

Amikor az evangéliumhirdetés meggyorsításának vagy feltartóztatásának a következményeit mérlegeljük, leginkább csak önmagunk és a világ szempontjából beszélünk erről. Keveset gyondolunk arra a fájdalomra, amit a bűn Istennek, mint teremtőnknek okozott, és okoz máig is. Az egész menny együtt szenvedett Krisztussal az ő haláltusájában. Ez a szenvedés azonban nem akkor kezdődött, amikor Krisztus emberré lett, és nem fejeződött be az ő mennybemenetelével. A kereszt csak nyilvánvalóvá teszi tompa érzékeink számára azt a szenvedést, amit a bűn megfoganásától kezdve okozott Istennek.

Földünk egy nagy kórház, a nyomorúság színhelye. Segítsük Isten művét a mielőbbi befejezéséhez azáltal, hogy munkatársaivá leszünk. »Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik bizonyságul, minden népnek, és akkor jön el a vég« (Mt. 24:14).”

(Nevelés, Az élethivatás c. fejezetből)

GYAKRAN VISSZAUTASÍTVA

GYAKRAN VISSZAUTASÍTVA

„Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk."

(ApCsel 4:18-20)

A Szentlélek ígérete volt a legfényesebb reménység, legerősebb vigasztalás, amit Jézus mennybe való felemeltetésekor tanítványaira hagyhatott. Isten Szavának igazságait eltemették a félremagyarázások szeméthalmazai; az emberi mondásokat, a halandó emberi kijelentéseket az Élő Isten szava fölé helyezték. A tanítványok a Szentlélek megvilágító ereje által elválasztották az igazságot a hamis tanításoktól, és átnyújtották az embereknek az élet igéit.

Gyakran azért utasítják vissza a Szentlelket, mert váratlan módon érkezik. A zsidó papok és elöljárók előtt bizonyítékra bizonyítékot halmozva állt, hogy az apostolok isteni ihletés alatt szóltak és tevékenykedtek, mégis határozottan ellenálltak az igazság üzenetének. Krisztus nem úgy jött el, amint azt várták, és bár időnként meg voltak győződve arról is, hogy Ő az Istennek Fia, mégis elnyomták ezt a meggyőződést, és még elvakultabbak és megátalkodottabbak lettek, mint azelőtt voltak. 

Megfeszítették Krisztust, ám ő kegyelmének mégis újabb bizonyítékát adta a tanítványok munkája által. Elküldte szolgáit, hogy megmondja nekik, mit tettek, és még a félelmetes vád ellenére is - miszerint ők megölték az élet fejedelmét - újabb felhívást adott nekik a megtérésre. Ám a zsidó tanítók biztonságban érezték magukat saját igazságukban, és nem voltak arra felkészülve, hogy elismerjék azt, hogy azok az emberek, akik elmarasztalták őket Krisztus keresztre feszítéséért, a Szentlélek irányítása alatt szólnak.

Isten haragja véletlenül sem azért ér valakit, mert valamilyen bűnt követett el, hanem azért, mert önkéntes választása alapján azt szándékosan tovább is folytatja, megismétli a múlt bűneit a kapott világosság és bizonyítékok ellenére is. Ha a zsidó vezetők elismerték volna ezt, megbocsátást nyertek volna, ám ők határozottan ellenálltak. Hasonlóképpen a bűnös is állandó ellenkezésével eljuthat odáig, ahol csak az ellenállást ismeri és semmi mást. 

(Signs of the Times, 1899. szeptember 27.)

EMBERI MESTERKEDÉSEK

EMBERI MESTERKEDÉSEK

„Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala, meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala." 

(ApCsel 4:13)

Ha megnyitjuk az ajtót Jézus előtt, ő bejön és velünk marad. Erőnk újra és újra feltöltődik jelenkori képviselője, a Szentlélek által.
Az igazság egy élő elv, mely szent tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk..." (1Kor 3:9)

A késői eső zápora alatt az emberi kitalálások, az emberi tervek elmosódnak, az emberi hatalom által felállított korlátok törött nádszálakként széthullanak, és a Szentlélek meggyőző erővel szól emberi eszközök által. Senki sem figyel majd a mondatok szép kerekségére, a nyelvtan hibátlanságára. Az élő víz Isten saját csatornáin keresztül fog áradni. Biztos vagyok benne, hogy van mennyország, telve a legdrágább és örök értékű kincsekkel, melyeket ingyen megkapnak mindazok, akik előkészítették szívüket ezek befogadására, és akik így meggazdagodva másokkal is megosztják azokat. Én tudom, hogy ez az igazság.

Szükségünk van naponkénti imatapasztalatra; hasonlóaknak kell lennünk ahhoz az özvegyasszonyhoz, aki a hamis bírót meggyőzte csupán az ő szükségét felismerő és állhatatos kérésének erejével. Istent arra kérjük, hogy adja meg nekünk ezt, mert általa elmélyülnek és megszilárdulnak tapasztalataink. Az Istent kereső léleknek kitartónak kell lennie, és Ő megjutalmazza mindazokat, akik Őt őszintén keresik.

Azt akarjuk, hogy az igazságot az emberi szívek felé olyan emberek közvetítsék, akik Krisztus szent szeretetével kereszteltettek meg, az Ő vére árán lettek megváltva, és maguk is teljesen átitatódtak azokkal az igazságokkal, melyekről másoknak beszélnek, és saját életükben gyakorolják is azokat.

(General Conference Bulletin, 1895. február 15.)

Napi ige – Öltözködésünk

„...Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mimódon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.”

(Mt. 6:28–29)

„Egyetlen nevelés sem lehet tökéletes, ha nem tanítja meg a helyes alapelveket a ruházkodás tekintetében... A tetszeni vágyás és a divatőrület a tanító munkájának legádázabb ellenségei... Vezessétek rá az ifjúságot arra a felismerésre, hogy a ruházatban és az életmódban követett egyszerűség a gondolatok magasabbra szárnyalásának elengedhetetlen követelménye... Meg kell értetni az ifjúsággal, hogy mire tanít a természet. Isten »mindent szépen alkotott az ő idejében« (Préd. 3:11). Előjogunk, hogy a ruházatban is éppúgy, mint minden egyéb dolgunkban, Istenünket dicsőítsük.

Öltözködésük milyenségéből következtethetünk az emberek jellemére. A mindig egyszerű és az alkalomnak megfelelő ruházat elárulja a kifinomult ízlést és a kiművelt lelket.
Helyes dolog a szépet szeretni és arra törekedni. Isten azonban azt óhajtja, hogy elsősorban a legmagasabb rendű szépség felé törekedjünk és azt szeressük... 

Tanítsátok meg az ifjakat és a gyermekeket, hogy szerezzék meg a királyi öltözetet, a »tiszta, ragyogó fehér gyolcsruhát«, amelynek anyagát a mennyben szőtték (Jel. 19:8). Ez a ruha Krisztus tiszta és szent jelleme... Mint drága ékszer fogja ékesíteni őket itt e földön és belépőként fog szolgálni számunkra az ígéret földjére való bevonuláskor is.”

(Nevelés, A ruházkodás viszonya a neveléshez c. fejezetből)