Megemlítek egy vermonti esetet. A testvér már 1850-ben szombattartó lett, s attól kezdve nagylelkűen hozzájárult néhány, a mű előresegítéséért kezdett vállalkozáshoz, míg csak ínségbe nem jutott. Mégis, mikor minősíthetetlen, unszoló felhívás hangzott el az Egészség Intézet támogatására, száz dollár részvényt váltott magához. Az ...-i gyűlésen felhozta felesége esetét, aki nagyon gyönge, de lehetne rajta segíteni. Sürgős az ügye, míg nem késő. Elmondta anyagi helyzetét, s azt, hogyha kezében lenne az intézetbe beruházott száz dollár, elküldhetné feleségét kezelésre, de anélkül nincs módjában. Azt feleltük, hogy nem lett volna szabad beruháznia a pénzt, valami helytelen történt itt, amin most nem tudunk segíteni, s ezzel elejtettük az ügyet. Nem habozok kijelenteni, hogy ezt a testvérnőt legalább néhány hétig, díjmentesen kellene kezelnünk az intézetben. Férje csak az útiköltséget tudná megfizetni.
Az emberiesség, igazság és szentség barátainak áldozathozatallal és a nagylelkűség tervével kell támogatni az intézetet. Ötszáz dollár részvényem van az intézetbe fektetve, melyet odaajándékozok. S ha férjemnek megvalósul a várakozása tervben levő könyvével, ő is ötszáz dollárt fog ajándékozni. Akik helyeslik ezt a tervet, írjanak nekünk Greenwille-be, Montcalm járásba, és nevezzék meg az adományozni kívánt összeget. Vagy úgy ruházzák be, mint a kiadó részvényeit. így folyjanak be az adományok a szükségletre. Kezeljék a betegeket a legméltányosabb áron. Költsük az összegeket a legtakarékosabban. A testvérek adakozzanak, hogy részben megtérítsék a szegény sorsú szenvedőink intézeti költségeit. A gyöngélkedőket vigyük ki, amint el bírják viselni, az intézet gyönyörű hektárjainak művelésére. Ne a fizetés szűkkeblű gondolatával, hanem nagylelkűen, hisz a földet jótékonyságból vették az ő javukra. Kertészkedésük legyen az orvos rendelte gyógymód része, akár a vízkezelés. Legyen a főgondolat a jótékonyság, az emberiesség, és másokért hozott áldozat az orvosok, vezetők, ápolók s betegek részéről, valamint Jézus összes barátaitól, közel és távol. A fizetés, jövedelmező beruházás, kifizető vállalkozás, magas hozamú részvények helyett, amit az Egészség Intézettel kapcsolatban mondunk és teszünk, igazgasson mindent a Krisztus szeretete, az emberek üdvösségének szeretete, s a szenvedő emberiség iránti jóindulat.
A keresztény orvos, aki hiszi, várja, reméli Krisztus jövetelét és országát, és vágyakozik rá, mikor a betegség és halál nem uralkodik többé a szenteken, miért várna el szolgálatért több fizetést, mint a keresztény lapszerkesztő vagy keresztény igehirdető? Azt mondhatja, hogy fárasztóbb a munkája. Ez még nem bizonyosodott be. Fáradozzék, amint el bírja viselni, s ne szegje meg az élet törvényeit, melyre betegeit tanítja. Nincs elfogadható ok, hogy túlhajszolja magát, s magas fizetést kapjon érte, többet, mint a cikkíró vagy igehirdető. Mindenki tegye meg a magáét az intézetben, s egyazon nagylelkű elv alapján kapjon fizetést szolgálatáért. Senkit se tűrjünk meg az intézetben, ha pusztán fizetésért dolgozik. Vannak rátermett emberek, akik Krisztus szerelméért, ügyéért, és Mesterük szenvedő követőiért hűségesen s jókedvvel, az önfeláldozás szellemében betölti a tisztségeket. Akiben nincs meg ez a szellem, távozzék, s adjon helyet azoknak, akikben ott él.
Amint meg tudom ítélni, népünk közül a lesújtottak fele, akiknek heteket és hónapokat kellene az intézetben tölteni, nem tudja kifizetni a teljes kezelést és utazást. A szegénység tartsa tán távol az Úr barátait az áldásoktól, melyeket oly bőkezűen adott? Hagyjuk, hogy tovább küszködjenek a gyöngeség és szegénység kettős terhével? A gazdag gyöngélkedőknek, akiknek megvan az élet összes kényelme és könnyebbsége, módjában áll megfizetni a nehéz munkát. Ezek gondoskodással és pihenéssel, tudakozódással és házi kezeléssel nagyon jó egészségnek örvendhetnek anélkül, hogy az intézetbe mennének. De mit tehet a szegény testvér és testvérnő, hogy visszanyerje egészségét? Valamit tehetne, de a szegénység kényszeríti őt, hogy túlfeszítse erejét. Az élet kényelmeivel sem rendelkezik, s a tágas ház, bútorok, fürdés lehetősége, jó szellőztetés előnyeivel sem. Talán egyedüli szobájukat télen-nyáron a takaréktűzhely foglalja el; s lehet, hogy az összes könyvük, a Biblián kívül, elfér a hüvelyk és mutatóujj között. Nincs pénzük könyvekre, hogy megtanulják a helyes életmódot. Ezek a drága testvérek igazán segítségre szorulnak. Sokan szerény keresztények. Lehetnek hibáik, s ezek messzire visszanyúlhatnak. Jelenlegi szegénységük és nyomorúságuk okai lehetnek. Mégis jobban kötelességeik szerint élhetnek, mint akiknek módunkban áll javítani helyzetükön. Ezeket türelmesen tanítanunk és segítenünk kell.
Nekik viszont készen kell állni, és akarni is kell tanulni. Ápolják az Isten és testvéreik iránti hála szellemét a segítségért, melyben részesülnek. Gyakran nincs fogalmuk, mibe kerül a kezelés, ellátás, szoba, fűtés, satöbbi az intézetben. Nem értik a jelen igazság és megújulás munkájának óriási voltát, s a sokféle felhívást az adakozásra népünk körében. Lehet, hogy nem tudják, hogy a szegények száma messze túlszárnyalja a gazdag tagok számát. S annak a félelmes ténynek erejét sem érzékelik, hogy a gazdagok túlnyomó része ragaszkodik gazdagságához, és a kárhozat biztos útját tapossa.
A lesújtottakat tanítanunk kell, hogy mikor elégedetlenek sorsukkal, ha irigyen zúgolódnak a gazdagok ellen, súlyos bűnt követnek el a menny előtt. Először értsék meg, hogy betegségük és szegénységük olyan baj, melyet többnyire bűneik, balgaságuk és helytelenségeik okoznak, s ha Isten népének értelmébe és szívébe helyezte, hogy segítse őket, ez alázatos hálára kell ihlesse őket Isten és népe iránt. Tegyenek meg mindent, hogy segítsenek magukon. Ha vannak rokonaik, akik tudják, és készek is fedezni kezelési költségeiket, akkor részesítsék őket az előjogban.
S tekintettel a sok szegényre, akiknek szükségszerűen többé-kevésbé az intézet jótékonyságára kell támaszkodnia, s a helyszűke és a szűkös pénzalap miatt az intézetben tartózkodásuknak rövidnek kell lennie. Azzal menjenek oda, hogy a leggyorsabban megtanulják annak gyakorlati ismeretét, hogy mit tegyenek egészségük visszanyeréséért és megtartásáért. Az intézetnél hallott előadások, s a jó könyvek, melyekből megtanulják, miként éljenek odahaza – ez legyen az ilyenek főtámasza. Enyhülést találnak a párhetes ott tartózkodásban, de többet elérhetnek odahaza, megvalósítva az elveket. Ne támaszkodjanak orvosokra, hogy pár hét alatt meggyógyítsák őket. Hanem tanulják meg lehetővé tenni a természetnek a gyógyulást. Ez elkezdődhet az intézetben töltött kevés hét alatt, de évekig tarthat a helyes szokások segítségével odahaza.
Valaki elköltheti minden vagyonát az intézetben és jelentős enyhülést lelhet, de visszatérhet családjához, régi szokásaihoz. Alig néhány hét vagy hónap alatt gyöngébb egészsége lehet, mint annak előtte, tehát mit sem nyert. Semmire költötte korlátolt anyagi javait. Az egészség-megújulásnak és Egészség Intézetnek nem az a célja, mint a fájdalomcsillapítónak vagy az azonnal enyhítőnek, hogy csillapítsa a ma fájdalmát. Valóban nem! Csodálatos célja megtanítani az embereket, miként éljenek úgy, hogy lehetővé tegyék a természetnek eltávolítani a betegséget, és ellenállni annak.
A népünk lesújtottjainak ezt mondom: Ne csüggedjetek! Isten nem feledkezett meg népéről és művéről. Közöljétek az orvosokkal egészség-állapototokat s anyagi képességeteket, hogy fedezzétek az intézetben tartózkodástok költségeit, Battle Creek-re címezve leveleteket. Betegek, kimerültek, gyöngélkedők vagytok-e? Ne halogassátok, míg reménytelenre nem fordul esetetek, írjatok azonnal. De ismét figyelmeztetnem kell a szegényeket. Jelenleg keveset tudnak tenni értetek, mivel az összeadott pénzt anyagokra és építkezésre költik. Tegyetek meg magatokért minden tőletek telhetőt, s mások is fognak valamennyit segíteni.
Chapter 110—The Health Institute
...
One case in Vermont I will mention. As early as 1850 this brother became a Sabbathkeeper, and from that date he contributed liberally to the several enterprises that have been undertaken to advance the cause, till he became reduced in property. Yet when the urgent, unqualified call came for the Institute, he took stock to the amount of one hundred dollars. At the meeting at ----- he introduced the case of his wife, who is very feeble, and who can be helped, but must be helped soon, if ever. He also stated his circumstances, and said that if he could command the one hundred dollars then in the Institute, he could send his wife there to be treated; but as it was, he could not. We replied that he should never have invested a dollar in the Institute, that there was a wrong in the matter which we could not help, and there the matter dropped. I do not hesitate to say that this sister should be treated, a few weeks at least, at the Institute free of charge. Her husband is able to do but little more than to pay her fare to and from Battle Creek. {1T 639.1}
The friends of humanity, of truth and holiness, should act in reference to the Institute on the plan of sacrifice and liberality. I have five hundred dollars in stock in the Institute, which I wish to donate, and if my husband succeeds with his anticipated book, he will give five hundred dollars more. Will those who approve this plan please address us at Greenville, Montcalm County, Michigan, and state the sums they wish to donate, or to invest in stock to be held as the stock in the Publishing Association is held. When this is done, then let the donations come in as needed; let the sums, small and large, come in. Let means be expended judiciously. Let charges for patients be as reasonable as possible. Let brethren donate to partly pay the expenses at the Institute of the suffering, worthy poor among them. Let the feeble ones be led out, as they can bear it, to cultivate the beautifully situated acres owned by the Institute. Let them not do this with the narrow idea of pay, but with the liberal idea that the expense of the purchase of them was a matter of benevolence for their good. Let their labor be a part of their prescription, as much as the taking of baths. Let benevolence, charity, humanity, sacrifice for others’ good, be the ruling idea with physicians, managers, helpers, patients, and with all the friends of Jesus, far and near, instead of wages, good investment, a paying thing, stock that will pay. Let the love of Christ, love for souls, sympathy for suffering humanity, govern all we say and do relative to the Health Institute. {1T 639.2}
Why should the Christian physician, who is believing, expecting, looking, waiting, and longing for the coming and kingdom of Christ, when sickness and death will no longer have power over the saints, expect more pay for his services than the Christian editor or the Christian minister? He may say that his work is more wearing. That is yet to be proved. Let him work as he can endure it, and not violate the laws of life which he teaches to his patients. There are no good reasons why he should overwork and receive large pay for it, more than the minister or the editor. Let all who act a part in the Institute and receive pay for their services, act on the same liberal principle. No one should be suffered to remain as helper in the Institute who does it simply for pay. There are those of ability who, for the love of Christ, His cause, and the suffering followers of their Master, will fill stations in that Institute faithfully and cheerfully, and with a spirit of sacrifice. Those who have not this spirit should remove and give place to those who have it. {1T 640.1}
As nearly as I am able to judge, one half of the afflicted among our people who should spend weeks or months at the Institute are not able to pay the entire expense of the journey and a tarry there. Shall poverty keep these friends of our Lord from the blessings which He has so bountifully provided? Shall they be left to struggle on with the double burden of feebleness and poverty? The wealthy feeble ones, who have all the comforts and conveniences of life, and are able to hire their hard work done, may, with care and rest, by informing themselves and taking home treatment, enjoy a very comfortable state of health without going to the Institute. But what can our poor, feeble brethren or sisters do to recover health? They may do something, but poverty drives them to labor beyond what they are really able. They have not even all the comforts of life; and as for conveniences in houseroom, furniture, means of taking baths, and arrangements for good ventilation, they do not have them. Perhaps their only room is occupied by a cookstove, winter and summer; and it may be that all the books they have in the house, excepting the Bible, could be held between the thumb and finger. They have no money to buy books that they may read and learn how to live. These dear brethren are the very ones who need help. Many of them are humble Christians. They may have faults, and some of these may reach far back and be the cause of their present poverty and misery. And yet they may be living up to duty better than we who have the means to improve our own condition and that of others. These must be patiently taught and cheerfully helped. {1T 641.1}
But they must be willing and anxious to be taught. They must cherish a spirit of gratitude to God and their brethren for the help they receive. Such persons generally have no just ideas of the real expense of treatment, board, room, fuel, etc., at a Health Institute. They do not realize the magnitude of the great work of present truth and reform, and the many calls for the liberalities of our people. They may not be aware that the numbers of our poor are many times larger than the numbers of our rich. And they may not also feel the force of the frightful fact that a majority of these wealthy ones are holding on to their riches and are in the sure road to perdition. {1T 641.2}
These poor afflicted persons should be taught that when they murmur at their lot and against the wealthy on account of their covetousness, they commit a great sin in the sight of heaven. They should first understand that their sickness and poverty are misfortunes most generally caused by their own sins, follies, and wrongs; and if the Lord puts it into the hearts and minds of His people to help them, it should inspire in them feelings of humble gratitude to God and His people. They should do all in their power to help themselves. If they have relatives who can and will defray their expenses at the Institute, these should have the privilege. {1T 642.1}
And in view of the many poor and afflicted ones who must, to a greater or less extent, be objects of the charity of the Institute, and because of the lack of funds and the want of accommodations at the present time, the stay of such at the Institute must be brief. They should go there with the idea of obtaining, as fast and as far as possible, a practical knowledge of what they must do, and what they must not do, to recover health and to live healthfully. The lectures which they hear while at the Institute, and good books from which to learn how to live at home, must be the main reliance of such. They may find some relief during a few weeks spent at the Institute, but will realize more at home in carrying out the same principles. They must not rely on the physicians to cure them in a few weeks, but must learn so to live as to give nature a chance to work the cure. This may commence during a few weeks’ stay at the Institute, and yet it may require years to complete the work by correct habits at home. {1T 642.2}
A man may spend all that he has in this world at a Health Institute, and find great relief, and may then return to his family and to his old habits of life, and in a few weeks or months be in a worse condition of health than ever before. He has gained nothing; he has spent his limited means for nothing. The object of the health reform and the Health Institute is not, like a dose of “Painkiller” or “Instant Relief,” to quiet the pains of today. No, indeed! Its great object is to teach the people how to live so as to give nature a chance to remove and resist disease. {1T 643.1}
To the afflicted among our people I wish to say, Be not discouraged. God has not forsaken His people and His cause. Make known your state of health and your ability to meet the expenses of a stay at the Institute to the physicians, addressing Health Institute, Battle Creek, Michigan. Are you diseased, running down, feeble, then do not delay till your case is hopeless. Write immediately. But I must say again to the poor: At present but little can be done to help you, on account of capital already raised being invested in material and buildings. Do all you possibly can for yourselves, and others will help you some. {1T 643.2}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése