Mi az imádság? (vers)

Pecznyík Pál: Mi az imádság?

Az imádság: hívő ember lélegzetvétele; érte szíve Isten iránt, hálával van tele. Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat; Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat. Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki; Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti. Imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez; imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz! Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel; Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel. Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke; miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele? Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja; Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha. Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret; aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett! Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van; Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan. Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért; mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért! Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk; hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk. Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok; azokért, kiket imámban, szívemben hordozok. Az imádság: emberekhez lehajló szeretet; imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket. Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani; Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani! Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk; már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk! Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van; bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan. Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt; alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt. Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn; ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül! Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés; kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés. Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel; aki békére törekszik, minden gyermekével. Az imádság: már e testben, drága benső élet; hűséges imádkozókra vár, az örök élet!