kedd, augusztus 25, 2020

TANÁCSOK VEZETŐKNEK

TANÁCSOK VEZETŐKNEK

„Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak."
(1Pt 5:2-3) 

A Lélek utasított, hogy elmondjam lelkész testvéreimnek: Az ajkatokról elhangzó üzenet felett Isten Lelkének hatalma uralkodjék. Ha valaha szükség volt Isten Lelkének különleges vezetésére, akkor az az idő most jött el. Alapos megszentelődésre van szükségünk. Elérkezett annak az ideje, hogy életünkkel és szolgálatunkkal Isten hatalmának megnyilatkozásáról tegyünk bizonyságot a világnak.

Az Úr azt szeretné látni, hogy a harmadik angyal üzenetét növekvő hatékonysággal hirdetjük. Minden korszakban azon munkálkodott, hogy népe győzedelmes legyen. Ugyanígy ma is vágyik arra, hogy céljait dicsőséges beteljesülésben vigye véghez egyházában. Arra inti híveit, hogy erőben egységben induljanak előre, miközben Isten ügyének igazságába vetett hitüknek növekednie kell bizonyosságban és bizalomban.
Sziklaszilárdan kell állnunk Isten Szava alapelvein, sohasem feledve, hogy Isten velünk van, erőt ad minden egyes új feladathoz. Életünket szabjuk mindig a becsületesség alapelveihez, hogy megerősödjünk az Úr nevében. A Szentlélek jóváhagyása és irányítása alatt megalapozódott hitünket szentül meg kell tartanunk. Korai tapasztalatainktól egészen mostanáig ez a Lélek munkája. Értékelnünk kell ezt a művet, amelyet az Úr épített parancsolatait megtartó népével. Ez a mű kegyelme által erősödik és egyre hatékonyabbá válik az idők során. 

Az ellenség azon munkálkodik, hogy megrontsa Isten népének tisztánlátását és gyöngítse hatékonyságát. Ha azonban Isten Lelkének irányítása alatt munkálkodnak, lehetőséget biztosít számukra, hogy a régi, elhanyagolt helyeket kiépítsék. Állandó fejlődést tapasztalnak majd, amíg az Úr hatalommal és nagy dicsőséggel alá nem száll, hogy a végső győzelem pecsétjével lássa el hűséges követőit. 
(Review and Herald, 1913. június 12.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése