(Zsolt. 42,12)
„Amikor az ember a leggyengébb, akkor kísérti Sátán a leghevesebben. Így szeretett volna diadalmaskodni Isten Fián is. Ezzel a módszerrel már sok embert legyőzőtt... Ha kétely vesz körül bennünket, a körülmények kétségekkel töltenek el, nyomor vagy bánat gyötör, Sátán akkor próbálja megrendíteni Istenbe vetett bizalmunkat. Ilyenkor felsorakoztatja előttünk botlásainkat, és Istennel szembeni bizalmatlanságra, szeretetének megkérdőjelezésére sarkall. Azt reméli, hogy elcsüggeszt, és így elengedjük Isten kezét...Krisztus soha nem hagyja cserben azokat, akikért meghalt. Mi elhagyhatjuk Őt, minket legyőzhet a kísértés, de Krisztus soha nem fordul el azoktól, akikért a saját életével fizette meg a váltságdíjat... A menny nem hagyja magukra őket a viszontagságos órában. Látszólag nincs tehetetlenebb annál a léleknél, aki semmiségét érezve teljesen Istenre hagyatkozik, a valóságban mégis ő a legyőzhetetlen."
(Próféták és királyok, 110–111. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése