(V.Móz. 32,3–4)
„Isten elvárja, hogy bevalljuk bűneinket és megalázzuk előtte szívünket, de bíznunk is kell benne, mint gyengéd Atyában, aki nem hagyja el azokat, akik hisznek benne. Sokan közülünk látásban járnak, nem hitben. Hiszünk a látható dolgokban, de nem becsüljük meg Isten igéjének becses ígéreteit. Pedig nem hozhatunk nagyobb szégyent Istenre annál, mintha nem hiszünk abban, amit mond, és kérdésessé tesszük, hogy vajon becsületes-e hozzánk, vagy pedig megcsal.
El kell hinnünk a puszta ígéretet, és nem szabad megelégednünk az érzelmekkel a hit helyett. Ha teljesen Istenre bízzuk magunkat, ha a bűnbocsátó Üdvözítő érdemeire támaszkodunk, akkor megkapunk minden kívánt segítséget... Ne csüggedjünk el és ne féljünk! Van Megváltónk, aki irgalmas gondolatokat táplál irántunk. Most is értünk munkálkodik. Hív, hogy forduljunk hozzá tehetetlenségünkben. Ő megment bennünket. A hitetlenségünkkel csak megszégyenítjük Őt."
El kell hinnünk a puszta ígéretet, és nem szabad megelégednünk az érzelmekkel a hit helyett. Ha teljesen Istenre bízzuk magunkat, ha a bűnbocsátó Üdvözítő érdemeire támaszkodunk, akkor megkapunk minden kívánt segítséget... Ne csüggedjünk el és ne féljünk! Van Megváltónk, aki irgalmas gondolatokat táplál irántunk. Most is értünk munkálkodik. Hív, hogy forduljunk hozzá tehetetlenségünkben. Ő megment bennünket. A hitetlenségünkkel csak megszégyenítjük Őt."
(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 93–94. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése