(I.Kor. 6,20)
„A hit, melyet Isten elvár, nem a hittételek elismerése csupán, hanem olyan hit, amely szeretetből fakad, és megtisztítja a lelket... Nézzetek fel a keresztre és tegyétek fel a kérdést: Hát tényleg értem áldozta fel magát Jézus? Azért szenvedte el a kereszten a gyalázatot, a szégyent és a kegyetlen halált, mert engem akart megkímélni a bűntudat gyötrelmeitől és a kétségbeesés rémétől? Tényleg azért halt meg, hogy leírhatatlan boldogságban lehessen részem az Ő országában?
Tekints fel arra, akit átszegeztek a bűneid és fogadd meg: »az Úr szolgálatára szentelem az életemet«. Nem fogok össze többé azokkal, akik ellene lázadnak. Amim van, és ami vagyok, úgyis túl kevés, hogy annak szenteljem, aki annyira szeretett engem, hogy az életét, egész isteni lényét adta értem bűnös, tévelygő emberért.
Különítsétek el magatokat a világtól, álljatok át az Úr oldalára! Áldott az, aki engedelmeskedik az örök élet beszédének! Bizonyosan el fog jutni a teljes igazságra az igazság Lelkének vezetésével. A világ ugyan nem fogja szeretni és dicsőíteni, de a menny szemében drágakővé válik.
»Nézzétek mily nagy szeretetet adott nékünk az Isten, hogy az Ő fiainak neveztetünk!« (I. Ján. 3,1)"
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 154, 156. l.)
