(Fil. 2,15–16)
„Az igazak mindvégig érintkezni fognak a nem hívőkkel mindennapi kötelességeik végzése közben... Isten gyermekeinek »annak dícsőségét kell hirdetniük, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta el őket«. A szívükben izzó mennyei szeretet és a krisztusi összhang megnyilvánulása életükben, mintha csak bepillantást engedne a nem hívőknek a mennybe.
Hasonló... hasonlóra vágyik. Akik az áldásnak ugyanabból a forrásából isznak, közelebb kerülnek egymáshoz. A hívők szívében élő igazság áldott és boldog hasonuláshoz vezet. Így talál meghallgatást Krisztus imája, hogy tanítványai egyek legyenek, ahogy Ő is egy az Atyával. Erre az egységre vágyakozik minden igazán megtért szív.
Minden őszinte, buzgó kereső részesévé válik az isteni természetnek. Lelke megtelik forró vággyal, hogy megismerje a szeretet teljességét, amely minden ismeretet felülmúl. Ahogy az isteni életben fejlődik, egyre inkább felfogja Isten szavának emelkedett igazságait, mígcsak a szemlélés által át nem alakul, és vissza nem tükrözi Megváltója képmását."
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet 3, 10. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése