(Jel. 3,10)
„Osztályrészünk a kereszt és az alázat. Vállaljuk-e? Senki se ringassa magát abban a hitben, hogy az utolsó nagy megpróbáltatások idején egy csapásra önfeláldozó, hősies lelkület fejlődhet ki benne, csak azért, mert szükségessé vált. Szó sincs erről. Ennek a lelkületnek mindennapi életünk részévé kell lennie.
Lelkészeknek és egyháztagoknak a kegyelem átalakító erejére van szükségük, mielőtt megállhatnák helyüket az Úr napján.
A világ rohamosan közeledik a bűnnek és emberi lealjasodásnak ahhoz a fokához, amely Isten beavatkozását teszi szükségessé. Isten népét rövidesen súlyos megpróbáltatások érik. Ideje, hogy elvhűnek bizonyuljon.
Mikor Krisztus vallását a leginkább lebecsülik, mikor törvényét a legjobban lenézik, lelkesedésünknek akkor kell a legforróbbnak, bátorságunknak és szilárdságunknak pedig a legtántoríthatatlanabbnak lennie. Álljunk az igazság oldalára, mikor a többség elhagy minket, harcoljuk az Úr harcát, amikor kevés a harcos! Ez a próbatételünk. Izzó lelkesedést kell merítenünk mások hidegségéből, bátorságot mások gyávaságából és hűséget az árulásukból. Most kell szorosan összekapcsolódnunk Istennel, hogy elrejthessen, amikor ki fogja tölteni haragjának hevét az emberek fiaira. Eltávolodtunk a régi tájékozódási pontoktól. Térjünk most vissza azokhoz!
Ha az Úr az Isten, kövessük Őt, ha pedig a Baál, szolgáljunk neki! Kinek az oldalára állsz?"
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet 20, 26. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése