(Ésa. 61,11)
„A lelki magvetés is olyan, mint a földi. A szív talajának előkészítése és a magvetés az igazság tanítóinak feladata. De az a képesség, amely életet teremt, egyedül Istentől származik. Ezen a határon az ember nem léphet túl. Emberi erőnél nagyobb az az erő, amely a lelket megeleveníti, igazzá teszi és hálaadásra indítja. Csak Isten Lelke által lesz az Ige megújító hatalommá. Ezt akarta Krisztus megértetni tanítványaival.
A mag csírázásának és növekedésének titkát a magvető nem értheti meg. De bízik azokban az erőkben, amelyek által Isten élteti a növényeket...
Lehet, hogy a jó mag egy ideig észrevétlenül hever a hideg, önző, világot szerető szívben, de amint Isten Lelke érinti a szívet, a rejtőző mag kipattan, és gyümölcsöt hoz az Ő dicsőségére.
Ebben az életben semmilyen munkáról nem tudhatjuk előre, hogy eredményes lesz-e vagy sem... Az Istennel kötött magasztos szövetség kimondja, hogy »míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek« (I.Móz. 8,22). Ebben az ígéretben bízva szánt és vet a gazda.
A mi bizalmunk se legyen kisebb a lelki magvetéskor! Higgyünk ígéretében: »Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.« »Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.« (Ésa 55,11; Zsolt 126,6)"
(Krisztus példázatai, Amíg a magból termés lesz c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése