(Zakariás 7,9–10)
„A felebarát ellen elkövetett minden igazságtalan tett az aranyszabály megsértése. Minden igazságtalanságot, amit Isten gyermekei ellen elkövetünk, szentjei személyében Krisztus ellen követjük el. Ha bármilyen vonatkozásban ki akarjuk használni mások tudatlanságát, gyengeségét vagy szerencsétlenségét, ezt a kísérletünket csalásként jegyzik fel a mennyei könyvekben. Aki igazán féli Istent, az inkább éjjel-nappal keményen dolgozik és a nyomorúság kenyerét eszi, semmint hódoljon a nyerészkedés szenvedélyének, amely nyomorgatja az özvegyet és árvát, és megfosztja az idegent jogaitól.
Az egyenességtől való legkisebb elhajlás ledönti a korlátokat, és felkészíti az ember szívét még nagyobb jogtalanságok elkövetésére. Amilyen mértékben jut előnyhöz az ember másnak a rovására, ugyanolyan mértékben csökken lelki érzékenysége Isten Lelke befolyása iránt. Az ilyen áron szerzett nyereség félelmetes veszteséget jelent.
Mindnyájan adósok voltunk a mennyei igazságszolgáltatás előtt, és nem volt semmink, amiből kifizethettük volna adósságunkat. Akkor Isten Fia megszánt minket, lefizette megváltásunk árát. Szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk. A szegények iránti nagylelkűségünkkel mutassuk meg, hogy őszintén hálásak vagyunk irgalmáért."
Mindnyájan adósok voltunk a mennyei igazságszolgáltatás előtt, és nem volt semmink, amiből kifizethettük volna adósságunkat. Akkor Isten Fia megszánt minket, lefizette megváltásunk árát. Szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk. A szegények iránti nagylelkűségünkkel mutassuk meg, hogy őszintén hálásak vagyunk irgalmáért."
(Próféták és királyok, 403–404. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése