(Lukács 8,15)
„A példázatban említett »tiszta és jó szív« nem bűntelen szív, mert az evangélium az elveszetteknek szól... A jó szív: hívő szív, amely hisz Isten szavában... A jó talajhoz hasonlított hallgató nem úgy fogadja az igét, »mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (amint valósággal az is)« (I.Thessz. 2,13).
Az őszinte tanítvány a Szentírást Isten hozzá intézett beszédének tekinti... Ilyen hallgatók voltak Kornélius és barátai, akik ezt mondták Péter apostolnak: »Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt...« (Ap.Csel. 10,33).
A jó talajhoz hasonlított emberek, miután hallották az Igét, megtartják azt, és »gyümölcsöt teremnek...«. A szívükbe fogadott Ige megmutatkozik jó cselekedeteikben. Hatása látható lesz krisztusi jellemükben és életükben...
Isten Igéje gyakran összeütközik az ember öröklött és melengetett jellemvonásaival, szokásaival. A jó talajjal jelképezett ember azonban tetteit és életét Isten Igéjéhez igazítja... Veszteségek, üldözés vagy akár a halál árán is követi az igazságot. A nehézségtől és próbáktól senki sem mentes, aki elfogadja Isten hívását. Az igaz keresztény azonban nem veszíti el bizalmát, amikor megpróbáltatás éri...
Lelki életünk erősödik a küzdelemben. Az elviselt próbák szilárd jellemet és lelki értékeket alakítanak ki bennünk. A hit, a szelídség és a szeretet tökéletes gyümölcse viharfelhők és sötétség közepette érik a legjobban."
(Krisztus példázatai, A magvető kiment vetni c. fejezetéből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése