(Máté 13,33)
„Az az ember, aki puszta kötelességérzetből próbálja megtartani Isten parancsolatait, soha nem fogja érezni az engedelmesség örömét. Voltaképpen nem is engedelmeskedik. Az igazi engedelmesség egy belső elv megvalósítása. Ez a belső elv az igazság és az Isten törvénye iránti szeretet.
A lisztbe rejtett kovász láthatatlanul megkeleszti a tésztát. Az igazság kovásza is titokban, csendben és állandóan alakítja a lelket. Az ember lelkiismerete felébred, gondolkodása megváltozik. Természetes hajlamai megszelídülnek. A jellem új mércéje tárul elé – Krisztus élete. Nem kap új képességeket, hanem a meglevők megszentelődnek. Olyan jellemvonások alakulnak ki benne, amelyekkel szolgálhatja Istent.
Sokszor kérdezik: miért vallja sok ember, hogy hisz Isten Igéjében, amikor beszédük, lelkületük, jellemük nem árulkodik reformációról? Szentségtelen indulataiknak nem tudnak parancsolni; durván, fölényesen és ingerülten beszélnek. Életükben a világ fiainak önzése mutatkozik meg. Ugyanolyan meggondolatlanul beszélnek, mint azok. Éppoly sértődékenyek és büszkék, éppúgy engednek velük született hajlamaiknak; jellemük éppoly torz, mintha nem ismernék az igazságot.
Ez azért van, mert nem tértek meg, nem rejtették az igazság kovászát a szívükbe, és így az nem végezhette el munkáját bennük. Velük született és melengetett bűnös hajlamaikat nem vetették alá Isten átformáló erejének."
(Krisztus példázatai, A kovász c. fejezetéből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése