(Mik. 5,7)
„Senki sem adhat olyasmit, amivel ő maga nem rendelkezik... Az embert is csak a szívébe ömlő állandó isteni szeretet teheti alkalmassá arra, hogy másoknak világosságot közvetítsen... A Szentlélek mérhetetlen nagy adományában bennefoglaltatik a menny összes segítsége, és nem Istenen múlik, hogy nem áradhat ki a földre kegyelmének minden gazdagsága az emberek áldására. Ha készségesen befogadnák Isten Lelkét, mindnyájan megtelhetnének a menny áldásaival. Minden léleknek szent előjoga, hogy élő csatorna legyen, melyen át Isten az Ő kegyelmének kincseit és Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát a világhoz küldi... Az egész menny élő csatornákra vágyik, akiken keresztül állandóan folyhat a szent olaj, szívek örömére és áldására."
"Ragadjunk meg minden alkalmat a terheket hordozók és a lesújtottak iránti irgalmasságra, szerető gondoskodásra és keresztény szívélyességre! Ha többre nincs lehetőségünk, öntsünk bátorságot és reményt azokba, akik nem ismerik Istent, és akiket együttérzéssel, szeretettel könnyen megközelíthetünk. Sok-sok ígéret szól azoknak, akik éberen figyelik, hogy mikor vihetnek örömöt és áldást mások életébe."
(Krisztus példázatai, Találkozás a vőlegénnyel c. fejezetből; Próféták és királyok, 204–205. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése