„Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az ilyet szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”
(Gal. 6:1–2)
„Ha Krisztus lakik bennetek, akkor nem vágyakoztok másokat megfigyelni és hibáikat leleplezni. Ahelyett, hogy arra törekednétek, hogy másokat vádoljatok és elítéljetek, inkább segíteni és menteni akarjatok. Ha tévelygőkkel találkoztok, szívleljétek meg ezt a figyelmeztetést: »ügyelj magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.« Jusson eszetekbe, hogy mily gyakran tévedtetek ti magatok is életetek során, és hogy milyen nehéz volt újra az egyenes útra térni, ha egyszer elhagytátok azt. Ne taszítsátok testvéreteket még nagyobb sötétségbe, hanem szívélyes együttérzéssel figyelmeztessétek az őt környékező veszedelmekre.
Csakis akkor lettetek alkalmassá mások megsegítésére, csakis akkor közeledhettek egy bűnbeesett lélekhez és érinthetitek a szívét, amikor érzitek, hogy a saját éneteket, sőt az egész életeteket is fel tudnátok áldozni, hogy megtévedt testvéreteken segítsetek. Hibáztatással és szemrehányással még senkit sem lehetett a helyes útra téríteni. Ellenkezőleg, ezáltal csak még távolabb űzitek őket Krisztustól. Csak a szelíd, szívélyes és őszintén a másik megmentésére törekvő lélek segíthet megszabadítani a tévelygőket és fedezheti el a bűnök sokaságát.”
(Gondolatok a Hegyibeszédről, Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése