(Péld. 19,22)
„Az emberi szív természeténél fogva rideg, sötét és szeretetlen. Amikor irgalmas és megbocsátó, akkor ezt nem önmagától teszi, hanem Isten Lelkének a befolyása és munkája nyomán... Az irgalmas emberekben Isten együttérző szeretete nyilvánul meg, mert ők az isteni természet részesei. Szívük együtemben dobban a végtelen szeretettel, menteni törekszenek és nem kárhoztatnak...
Ha a szerencsétlenek, a szűkölködők, a bűn és a hitetlenség áldozatai segítséget kérnek, a keresztény nem azt kérdezi, hogy vajon megérdemlik-e, hanem ezt: hogyan segíthetek rajtuk? A legnyomorultabb és legmegvetettebb emberben is olyan lelket lát, akiért Jézus meghalt, és akinek az érdekében Isten megbízta őt, hogy a békéltetés szolgálatát elvégezze."
(Gondolatok a Hegyi beszédről,
Boldogok az iragalmasok c. fejezetből)
Boldogok az iragalmasok c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése