Napi ige - Megpróbáltatások között is imádkozzunk

„Így szól Sion: Elhagyott az Úr engem és elfeledkezett rólam! Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ezek elfeledkeznének is, én terólad el nem feledkezem!"

(Ésa. 49,14–15)

„Te, aki érzed méltatlanságodat, ne félj ügyedet Isten elé vinni! 

»Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?« (Róma 8,32) 

Krisztus leghőbb vágya, hogy örökségét kiszabadítsa Sátán hatalmából. Mielőtt azonban külsőleg megszabadulhatnánk tőle, belső életünknek kell szabaddá válnia. Az Úr azért enged meg próbákat, hogy megtisztuljunk a földiességünktől, önzésünktől, jellemünk durva, Krisztustól idegen vonásaitól. Isten hagyja, hogy a szenvedés áradata elborítsa lelkünket, hogy megismerjük Őt és Jézus Krisztust, akit elküldött, hogy szívünk mélyéből vágyakozzunk megtisztulni minden szennytől, és a próbából tisztábban, szentebben és boldogabban kerüljünk ki.

Sokszor önzéstől elsötétült lélekkel lépünk be megpróbáltatásaink kohójába. De ha türelmesen viseljük a próbát, Isten jellemét tükrözve kerülünk ki belőle. Amikor a szenvedés elérte célját, Isten »felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet« (Zsolt. 37,6). 

Soha nem kell attól félnünk, hogy az Úr figyelmen kívül hagyja népe imáját. Azonban fennáll az a veszély, hogy a kísértésekben és a próbákban elcsüggedve felhagyunk az imádkozással."

(Krisztus példázatai, A hamis bíró és az özvegyasszony c. fejezetből)