„Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével."
(Ef 1:13)
Isten Lelkének erőteljes behatása folytán feltárult előttem az Ő jelenlétének, munkájának jellege. Az Úr megmutatta nekem azt a veszélyt, melybe azok a lelkek kerülnek, akiket ily módon közelített meg; hiszen a „látogatás" után az ellenség még hevesebb támadásainak lesznek kitéve. Sátán kísértéseivel ostromolja őket, hogy hatástalanítsa Isten Lelkének munkáját és elérje, hogy a fontos igazságok - melyeket a Szentlélek bemutatott és melyekről bizonyságot tett - ne tudják megtisztítani és megszentelni azokat, akik megkapták a mennyei világosságot; s így Krisztus ne tudjon megdicsőülni bennük. A nagy lelki világosság időszaka − ha a fényre nem vigyáznak különös módon, és nem cselekszenek aszerint − ugyanolyan mértékű lelki sötétségbe fordul át. Ha az emberek nem vigyáznak a szent befolyásra, és nem foglalják le elméjüket szent dolgokkal, akkor Isten Lelkének befolyása kitörlődik elméjükből. Azoknak, akik a lelki ismeretekben gyarapodni szeretnének, az isteni forrás közelében kell állniuk, az üdvösség feltárult kútjaiból újra meg újra inniuk kell. Soha nem szabad elhagyniuk felüdülésük helyét; hanem szívüknek hálával és szeretettel kell megtelnie Isten jóságának és együttérzésének láttán; és folyamatosan részesülniük kell az élő vízből.
„De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, mégsem hisztek." (Jn 6:36) Ez sokak esetében betű szerint teljesedik. Némelyeknek az Úr mélyebb betekintést engedett az igazságba, kegyelemmel, együttérzéssel és szeretettel teljes jellemébe; és mégis, miután megkapták a világosságot, hitetlenül fordultak el az Úrtól. Átélték Isten Lelkének mélyebb érintését, de amikor Sátán alattomos kísértéseivel megtámadta őket − ahogy ez mindig bekövetkezik az ébredés időszaka után − nem álltak végig ellen, harcolván a bűn ellen. Így akik előnyös helyzetben lehettek volna, ha helyesen használják fel a kapott drága világosságot, vereséget szenvedtek az ellenségtől. Az Istentől kapott világosságot másokra kellett volna árasztaniuk, a Szentlélek szent kinyilatkoztatásaival összhangban kellett volna dolgozniuk és cselekedniük; de mivel nem ezt tették, vereséget szenvedtek.
(Review and Herald, 1894. január 30.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése