„Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek közt, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként."
Istentől világosságot kaptam, hogy az üzenet hirdetőinek vállán nagy felelősség nyugszik. Felkészülve kell elindulniuk munkaterületükre, hogy megmagyarázhassák a Szentírást; és semmit sem tehetnek vagy szólhatnak, ami visszatartaná az áldást. Ha az Úrban bíznak, bármerre mennek, Isten angyalai tábort járnak körülöttük, olyan szavakat adva ajkukra, melyek fényt, reménységet és bátorítást nyújtanak a lelkeknek. Az üzenet hirdetői nélkül sokan soha sem hallanának az igazságról.
Az összes lelki ajándék között, melyet Isten nékünk adott, nincs nemesebb és áldottabb, mint a prédikálás ajándéka, ha a Szentlélektől van megáldva. Szóval győzzük meg az embereket, imádkozzunk, dicsérjük Istent és gazdag gondolatokat adjunk tovább a Megváltó szeretetéről. Ezzel a munkával az igehirdetők széthinthetik az igazság magvait, hogy Isten szavának világossága sokak értelmében felragyogjon.
Őszintén remélem, hogy senkiben sem támad az a benyomás, hogy mindez lealacsonyítja az evangélium hirdetőinek szolgálatát. Halljuk Pál apostol bizonyságtételét: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt, szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek közt, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől." (ApCsel 20:18-21) Az ékesszóló Pál, aki előtt Isten emlékezetes módon kinyilatkoztatta magát, házról házra járt alázatosan, sok könnyhullatással és kísértés közepette.
(ApCsel 20:19-20)
Istentől világosságot kaptam, hogy az üzenet hirdetőinek vállán nagy felelősség nyugszik. Felkészülve kell elindulniuk munkaterületükre, hogy megmagyarázhassák a Szentírást; és semmit sem tehetnek vagy szólhatnak, ami visszatartaná az áldást. Ha az Úrban bíznak, bármerre mennek, Isten angyalai tábort járnak körülöttük, olyan szavakat adva ajkukra, melyek fényt, reménységet és bátorítást nyújtanak a lelkeknek. Az üzenet hirdetői nélkül sokan soha sem hallanának az igazságról.
Az összes lelki ajándék között, melyet Isten nékünk adott, nincs nemesebb és áldottabb, mint a prédikálás ajándéka, ha a Szentlélektől van megáldva. Szóval győzzük meg az embereket, imádkozzunk, dicsérjük Istent és gazdag gondolatokat adjunk tovább a Megváltó szeretetéről. Ezzel a munkával az igehirdetők széthinthetik az igazság magvait, hogy Isten szavának világossága sokak értelmében felragyogjon.
Őszintén remélem, hogy senkiben sem támad az a benyomás, hogy mindez lealacsonyítja az evangélium hirdetőinek szolgálatát. Halljuk Pál apostol bizonyságtételét: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt, szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek közt, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől." (ApCsel 20:18-21) Az ékesszóló Pál, aki előtt Isten emlékezetes módon kinyilatkoztatta magát, házról házra járt alázatosan, sok könnyhullatással és kísértés közepette.
(Home Missionary, 1896. november 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése