(Zsoltár 124,2–3. 6–7)
„Dániel és társai foglyok voltak idegen földön, Isten mégsem tűrte el, hogy ellenségeik irigysége és gyűlölete diadalmaskodjék fölöttük. Az igazak mindig felülről kaptak segítséget. Hányszor sorakoztatták fel Isten ellenségei a hatalmukat és tudásukat, hogy elpusztítsák annak a néhány őszinte, odaadó embernek a jellemét, tekintélyét és hírnevét, akik Istenben bíztak! De mert az Úr velük volt, senki sem tudta legyőzni őket. Krisztus követői szakadjanak el bálványaiktól és a világtól, akkor a világ sohasem tudja elérni azt, hogy elszakítsa őket Istentől. Krisztus mindig jobbkezük felől álló, mindent betöltő Üdvözítőjük lesz. Őbenne lakozik az Istenség teljessége.
Bármit kérünk imában, ha hisszük, hogy megkapjuk, akkor úgy is lesz. A hit és a bizalom hiánya zúdítja ránk a tanácstalanságot, a kétségbeesett félelmet és a gonosz balsejtelmeket. Isten hatalmas és csodálatos dolgokat fog véghezvinni népéért, ha teljesen belé vetik bizalmukat. Akkor Krisztus az erő soha meg nem szűnő forrása lesz számunkra, jelenvaló segítség a bajban, a veszedelemben."
(Bizonyságtételek II. kötet, 139–140. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése