(János 17,26)
„Mindenki legyen résen, tanulmányozza és gyakorolja a János evangéliuma tizenhetedik fejezetében foglalt tanításokat... Isten szándéka az, hogy gyermekei egységbe forrjanak. Nem arra készülnek talán, hogy ugyanazon mennyben éljenek?... Akik nem akarnak összhangban dolgozni egymással, azok meggyalázzák Istent.
A lelkek ellensége örvendezve látja, hogy más malomban őrölnek az Úr gyermekei... Ha felgördítenék a jövő függönyét és látnák széthúzásuk következményeit, akkor bizonyára bűnbánatot tartanának... Isten felhívja népét, hogy változzon meg. Ezekben az utolsó napokban az az egyedüli biztonságunk, ha egyek vagyunk Krisztussal és testvéreinkkel...
A hívőknek mindig táplálniuk kell azt a szeretetet, amely a Szentlélek kiárasztása után az apostolok szívét betöltötte. Készséges engedelmességgel kellett gyakorolniuk az új parancsolatot: »Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.« (János 13,34) Olyan szorosan kellett egyesülniük Krisztussal, hogy megüssék követelményeinek mértékét...
De az őskeresztények később hibákat kezdtek keresni egymásban. Hibákon rágódtak, helyet adtak a bírálgatásnak, s így szem elől tévesztették a Megváltót és az Ő bűnösök iránt tanúsított nagy szeretetét. Szigorúan vették a külsőségeket, a szertartásokat, szőrszálhasogatók lettek a hit elméletét illetően, és követelődzőbbek a bírálatok terén.
Afölötti buzgalmukban, hogy másokat elítéljenek, elfeledték a maguk tévelygéseit. Háttérbe szorult a testvéri szeretet tanítása, amit Krisztus hirdetett. És ami a legszomorúbb: észre sem vették a veszteséget. Nem döbbentek rá, hogy eltűnt életükből a boldogság és az öröm, hogy rövidesen sötétségben fognak járni, mert kizárták a szívükből Isten szeretetét... János észrevette a testvéri szeretet csökkenését, és ezért részletesebben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Halála napjáig sürgette, hogy a hívőknek gyakorolniuk kell egymás iránt a szeretetet."
(Bizonyságtételek VIII. kötet, 239–242. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése