(Máté 5,16)
„A világnak olyan emberekre van a legnagyobb szüksége, akiket nem lehet eladni és nem lehet megvenni. Olyan emberekre, akik a lelkük mélyéig igazak és becsületesek. Olyan emberekre, akik nevén merik nevezni a bűnt, és akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket. Olyanokra, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég!
Az ilyen jellem azonban nem a véletlen műve, és nem is a Gondviselés különleges kegyének tulajdonítható.
A nemes jellem az önfegyelem gyümölcse, amely akkor alakul ki, ha az ember alacsonyabbrendű természetét alárendeli a magasabbrendűnek, ha önmagát Isten és az emberek szolgálatára, a szeretet szolgálatára szenteli.
Az ifjúság lelkébe kell vésnünk azt az igazságot, hogy amit adományként kaptak, az nem a sajátjuk. Az energia, az idő, az értelem mind csak Isten tulajdonából kölcsönkapott kincsek. Azért minden ifjúnak el kell határoznia, hogy a lehető legjobban használja fel őket. Minden fiatal olyan termő ág, amelyről Isten gyümölcsöt vár, olyan sáfár (vagyonkezelő), akinek növelnie kell a tőkét, olyan világosság, akinek világítania kell e világ sötétségében."
Az ifjúság lelkébe kell vésnünk azt az igazságot, hogy amit adományként kaptak, az nem a sajátjuk. Az energia, az idő, az értelem mind csak Isten tulajdonából kölcsönkapott kincsek. Azért minden ifjúnak el kell határoznia, hogy a lehető legjobban használja fel őket. Minden fiatal olyan termő ág, amelyről Isten gyümölcsöt vár, olyan sáfár (vagyonkezelő), akinek növelnie kell a tőkét, olyan világosság, akinek világítania kell e világ sötétségében."
(Nevelés, A nagy emberek élete c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése