(II.Kor. 2,14–15)
„Ha örvendezni akarunk az új földön a mennyei lények társaságának, akkor már idelenn a mennyei elveknek kell kormányozniuk bennünket. Életünk minden tette kihat másokra. Vagy jó, vagy rossz irányba. Vagy felemelünk másokat a bennünket körülvevő lelki légkör által, vagy romlásba döntjük őket. Mások is érzékelik ezt a bizonyos légkört, hat rájuk, és többé-kevésbé utánoznak is minket.
Ha személyes példánkkal segítünk másoknak a helyes elvek kialakításában, akkor a jócselekedetekben erősítjük őket. Azután ők ugyanolyan jó hatással lesznek másokra. Így önkéntelenül is százakra és ezrekre terjed ki a belőlünk áradó jó befolyás. Ha ellenben tetteinkkel a gonoszság erőit támogatjuk és késztetjük cselekvésre a körülöttünk élőkben, akkor mi is részesek leszünk az ő bűneikben. El kell majd számolnunk az Úr előtt azzal a jóval, amit kamatoztathattunk volna az ő javukra, de mi ezt nem tettük, mert nem Istent tekintettük az erősségünknek, vezetőnknek és tanácsadónknak."
(Bizonyságtételek II. kötet, 133. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése