Napi ige - Teremtés nyomai a természetben

„Vedd ezt a füledbe,... állj meg és gondold meg az Istennek csodáit!... Avagy a tökéletes tudás csodáit érted-é?"

(Jób 37,13. 15)

„Minden teremtett dolog magán viseli az istenség pecsétjét. A természet bizonyságot tesz Istenről. Ha a fogékony elme érintkezésbe kerül a világegyetem csodáival és titkaival, el kell ismernie egy végtelen hatalom munkálkodását... Titokzatos életerő hatja át az egész természetet. Erő, amely fenntartja a megszámlálhatatlan világot a világűrben, erő, amely ott van a nyári szellőben, a lebegő, atomnyi bogárban. Ez ad szárnyakat a fecskének, táplálja az éhes hollófiókákat, ez bontja ki a rügyeket és alakítja gyümölccsé a virágot.
Ugyanaz a hatalom, amely fenntartja a természetet, munkálkodik az emberben is. A csillagokat és az atomokat vezérlő nagy törvények irányítják az emberi életet is... Minden ember az Istennel és törvényeivel való összhangban találhatja meg a maga életterét, munkaterületét... A fizikai, szellemi vagy erkölcsi törvények áthágása annyit jelent, hogy kilépünk a világegyetem összhangjából, és behozzuk az egyenetlenséget, a zűrzavart és a romlást. Aki megtanulja, hogy így értelmezze a természet tanításait, annak a természet lényege kitárul. A világ egy nagy tankönyvvé, az élet egy nagy iskolává válik... A látható szemlélteti a láthatatlant. Az erdő magas fájától a sziklába kapaszkodó zuzmóig, a határtalan óceántól a tengerpart legkisebb kagylójáig, mindenben meglátja Isten képmását és kezenyomát."

(Nevelés, Isten a természetben c. fejezetből)